Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-12 / 188. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. AUGUSZTUS 12., PENTEK BBC-interjú a legfőbb ügyésszel Döntsön a bíróság! Györgyi Kálmán, a Ma­gyar Köztársaság legfőbb ügyésze szerint a bíróság­nak minél előbb döntenie kellene arról, hogy az 1956-os sortüzek esetére al- kalmazható-e a genfi kon­venció. Ez a nemzetközi egyezmény a polgárhábo­rúk idején elkövetett úgyne­vezett emberiség elleni bűn­tetteket sorolja fel. Rédei Ottónak, az anogl rádió tu­dósítójának adott nyilatko­zatában a legfőbb ügyész megállapította: Az ügyész­ség a nemzetközi jogba üt­köző cselekmények miatt emelt vádat, és az a nemzet­közi jog, amelyen a vád­emelés alapul, a genfi kon­vencióban ölt testet. Amennyiben a bírósá­gok úgy döntenek, hogy az ’56-os sortüzek kap­csán nem lehet alkalmazni a genfi konvenciót, akkor ez azt jelenti, hogy ezek­ben az ügyekben elejtik a vádemelést? — kérdezte a BBC tudósítója. Ebben az esetben — ha a bíróság így foglal állást — felmentő ítéletet kell hozni — mondta a legfőbb ügyész. Soha nem volt szövetségi állam Szolzsenyicin ostoroz Alekszandr Szolzsenyicin az orosz tévének nyilat­kozva bírálta az ország je­lenlegi föderatív berendez­kedését és úgy vélekedett, hogy Oroszországnak ma­gának kell megtalálnia a megfelelő közigazgatási formát a lenini örökség és a nyugati' minta másolása nélkül. — Oroszország soha nem volt szövetségi ál­lam, Sztálin és Lenin mes­terségesen darabolták fel az országot, hogy gyengít­sék az orosz népet — szö­gezte le a múlt hónapban Moszkvába érkezett világ­hírű író. Kifejtette: Orosz­országon belül az orosz nép a lakosság 80 százalé­kát teszi ki, miközben fele anüyi jogot élvez, mint a többi nép. Az Oroszorszá­gi Föderáció 89 tagja kö­zül 15 tartja el a többit, rá­adásul támogatásban része­sülnek azok a köztársasá­gok is, amelyeknek alkot­mányában benne foglalta­tik a föderációból való ki­lépésre való jog. Mint mondta, Oroszor­szág tiszteletben tartja á nemzetiségek szuverenitá­sát, de azok alkotmánya nem lehet ellentétes az orosz alaptörvénnyel. A nacionalista nézeteiről is­mert író nehezményezte, hogy Moszkva úgy tár­gyal Tatárországgal vagy Baskíriával, mint egy kül­földi állammal. Az író azóta, hogy má­jusban hazatért az Egye­sült Államokból, egyfoly­tában ostorozza az orosz közállapotokat. Negyvenéves országlása alatt a szocializmus kiskorúvá sorvasz­totta a „hajdan erős magyar” em­ber lelkét. József Attilát parafra- zálva elmondhatja „gyermekké tettél, hiába növesztett negyven csikorgó télen át a kín”. A gon­doskodásnak becézett lélekrab- lás önállótlanná, pelenkázásra váró kisdeddé tette. Még a mai hetvenévesek korosztályából is sokan — elsőgenerációs szocia­listákként — meghasonlottak fia­talkori önmagukkal. Megnyomorította őket a rendszer bi- gottsága, a fő- és kishivatalok korlátoltsága, a körülöttük bezáruló utak, lehetőségeik elvesztése. De nekik leg­alább még vannak emlékeik azokból az időkből, amikor a jellem erénynek számított. Gyermekeik, a mai ötvené­vesek, unokáik, a mai harmincasok már egyre gyengülő ellenállóképességgel, egyre satnyulóbb életakarással gör­getik maguk előtt éveiket. Ezek a generációk már telje­sen alkalmatlanok a küzdelemre. A talpraállás, a felsze­gett fej, az önálló akarat és gondolkodás négy esztendeje nem volt elegendő ahhoz, hogy az elgyávult, egyénisége jegyeitől megfosztott lélek levetkeZze, mint kígyó a bő­rét, a negyven esztendő korcsosító tapasztalatát. Sőt alig­hanem legtöbbjét még zavarták is az új lehetőségek — al­katilag váltak fogyatékossá, csonkolt akaratú és ambíció­jú emberekké. Önállóságukat vesztve, a korlátok nélküli lehetőségek terepén elbizonytalanodtak. A ’94-es válasz­tás a remegő lábú és kezű emberek bizonytalan mozdula­ta volt a korlátok megmarkolására. Akiben két lábra emelkedett az önérzet, a jellem és az akarat, az az önállóság gyermeki lelkesedésével a szabadság négy esztendejének folytatására szavazott. Sajnos kevesen voltak. Legtöbbje a korlátok nyújtotta A Vatikáni Rádió a magyar kormányprogramról A piacgazdaság és az ember A Vatikáni Rádió a magyar koalíciós kormány 1994— 1998-as programját elemző műsorában egyebek mellett felhívja a figyelmet arra, hogy a kormány elkötelezi magát a meghatározó erők által 1989-ben eldöntött át­alakulás, a magántulajdon túlsúlyán alapuló piacgazda­ság, a szociálisan érzékeny állam, a hatalom megosztá­sa, a parlamenti demokrá­cia, a nemzeti függetlenség, a határon túli magyarság tá­mogatása és az európai in­tézményekhez való csatla­kozás mellett. — Ezek alapján — mond­ta az elemző a Magyar Fi­gyelő című műsorban — örömmel állapíthatjuk meg, hogy a jelenlegi kormány nem kívánja visszaállítani sem az úgynevezett ke­mény, sem pedig a puha diktatúra elveit és célkitűzé­seit. Nem akar minden hatal­Izraeli légtérsértés Izraeli harci helikopterek tízperces berepülést haj­tottak végre tegnapra vir­radó éjjel az Irán-barát Hezbollah állásai fölött. A berepülés a szíriaiak el­lenőrzése alatt álló libano­ni Bekaa-síkság keleti ré­szén történt — jelentette az AFP. A helikopterek a tenger felől érkezve átre­pültek a Libanoni-hegy­ség felett, majd a Bekaa- síkság felé vették az irányt. mat a saját kezében össz­pontosítani, hanem ezt meg­osztja a jogállam egyéb in­tézményeivel, és egyszers­mind szociálisan érzékeny kíván lenni. Külön figyel­met akar szentelni a társada­lom peremére szorultaknak, hogy így mozdítsa elő igaz­ságosabb társadalom meg­valósulását. Hiányolható azonban — volt hallható az adásban —, hogy ebben az alapel­kötelezettségben nem esik szó sem az alapvető embe­ri jogok, sem pedig a sze­mély méltósága, valamint a család mint a társadalom alapsejtje védelméről és to­vábbi kibontakozásáról. Ezek az alapvető értékek szinte semmi helyet nem kapnak a program további pontjaiban sem. Mintha az egész gazdasági, társadal­mi fejlődésnek nem az len­ne a célja, hogy előmozdít­sa az ember, minden egyes A The Independent című brit lap tegnapi száma sze­rint a kommunizmus vége óta ritkán barátságos kap­csolatok Románia és Ma­gyarország között még rosz- szabbra fordultak, amikor a román kormány szerdán el­utasította, hogy több jogot adjon a romániai magyar ki­sebbségnek. A bukaresti hatóságokat különösen az mérgesítette fel, hogy az RMDSZ felkér­te Magyarországot, hogy a ember és személy telje­sebb kifejlődését. Ehelyett az egész doku­mentumon végigvonul a pi­acgazdaság fontossága, mintha ez lenne a legfonto­sabb mérce és ismérv a kü­lönböző kérdések megítélé­sében, az egész emberi élet­ben. Ez a felfogás tűnik elő az első rész gazdaságpoliti­kai fejtegetéseiben is. A rádió szerint, a prog­ram a kiemelt feladatok kö­zött kifejezetten csak kettőt említ. Bős—Nagymarost és az expót. Kétségtelen, hogy ezek fontos pontok, amelyekre gyors megoldást kell keres­ni a kormánynak. De az egész nemzetet romboló al­koholizmusnak, a család­élet szétesése elleni küzde­lemnek és hasonló problé­máknak nem kellene a ki­emelt feladatok között sze­repelniük? — kérdezi a rá­dió. romániai magyarok kívánsá­gait vegyék be a készülő ro­mán—magyar szerződésbe — írta a The Independent kelet-európai szerkesztője, Tony Barber. Á brit lap idézte a román külügyminisztérium szóvivő­jét, aki szerint az RMDSZ kívánsága „abszurd és elkép­zelhetetlen, olyasmi, amit semmilyen európai intéz­mény dokumentuma nem ír elő, és nem vehető be a szer­ződésbe”. A nagyvilág hírei * „Érezhetően csillapod­tak” a harcok a szerbek és a muzulmánok között tegnap délelőtt a Szara­jevó környékén kialakí­tott nehézfegyvermentes övezet északi részén azt követően, hogy az ENSZ szerdán légicsapá­sokkal fenyegette meg a szemben álló feleket — adta hírül a világszerve­zet zágrábi főhadiszállá­sának közleménye. Ukrajna és Kazahsztán egyaránt a gazdaságot te­kinti a Szovjetunió felbom­lása után alakult Függet­len Államok Közössége motorjának. Az egyebek között erről szóló memo­randumot Kijevben írta alá tegnap Leonyid Kucs­ma ukrán elnök és Nur- szultan Nazarbajev kazah államfő. Felmentő ítéletet ho­zott az orosz legfelsőbb bíróság katonai kollégiu­ma az 1991 -es puccs egyik résztvevője, Valen- tyin Varennyikov tábor­nok, a szovjet szárazföl­di erők egykori parancs­noka perében, ík Gyilkosság áldozata lett az izraeli alvilág egyik vezetője szerda este Tel-Avivban. Egy ismeret­len fegyveres támadó há­rom golyót eresztett az öt­venéves Amnon Bahsha fe­jébe, majd elmenekült. A rendőrség szerint, Bahs­ha volt a hazai, valamint az Egyesült Államokban tevékenykedő izraeli bűn- szövetkezet egyik irányító­ja. A The Independent szerint Bukarest mérge VÉLEMÉNY Eszközemberek bizonyosságra vágyott, valami ős atavizmussal ereszke­dett négykézlábra, hogy csak, mint gyermekkorom em­lékeiben a láncos medve, ha kevéske édességért táncol­tatták, csak akkor emelje fel mellső lábait. Irányított eszközemberekké, feladatok végrehajtóivá váltak. Jutal­muk édességének pedig a sikert tették meg. A más lán­cához kötve, alkalmazottként az állam tulajdonában minden egyéni ambíciójuk a siker édességének meg­szerzésére irányult. Lelkűk teljes terjedelmét a siker hajszolása töltötte ki. A pillanatnak szóló hívságos elis­merés a hasonszőrűek részéről. Ezért öltözködnek a leg­újabb divat szerint, ezért vásárolnak bámulni való gép­kocsit, ezért hencegnek eredményes munkájuk helyett magas fizetésükkel. Életüket a dolgok irányítják, nin­csenek eszményeik, nincsenek magasztos céljaik. Siker­élményük a munkafolyamattól is különválik. Nincs töb­bé örömmel végzett munka, nincs lelkesedés, megszű­nik létezni a hivatás és csak a foglalkozás marad. Vege­tatív létük eltompítja agyukat és kiégeti a lelkűket. A tompult agy és sivár lélek a negyven év szocializmus leglátványosabb eredménye. Aki erre a hajszolt sikerre alkatilag képtelen .volt, aki nem tudott beosztásokért, kétes értékű rangokért, magasabb bérezési kategóriáért táncolni — hízelegni —, nyalni, nos, az elszegényedett, és aki közülük a si­kert az anyagi javak mennyiségével rangsorolta, az rá­adásként lélekben is elnyomorodott. Az önálló egyéniségek, a szuverén szellemek, az élet bármely területén tehetségesek, egyszóval azok, akiket nem tudtak eszközként kezelni, számkivetettek voltak és ellenségeknek minősültek ebben a társada­lomban. A ’90-es választások ez utóbbiakat juttatták levegő­höz és hozzájuk csapódtak még az elvtelenek, kik elő­merészkedtek búvóhelyeikről, hogy léthelyzetüket át­mentsék egy vélt konszolidációba. Ez utóbbiak jól tudták, hogy eszközemberekre minden hatalomnak szüksége van. Csakhogy az új hatalom már finnyá­sabb volt elődjénél, megválogatta az eszközeit. Új ér­tékrendeket állított fel, hajdan volt fogalmi rendszere­ket honosított vissza, kezdett polgárjogot nyerni a be­csület, visszahelyezte jogaiba a jellemet, készen állt arra, hogy a se istene se hazája társadalmat az önma­gával harmóniában élő emberek társadalmává tegye. Csakhogy ’90 és ’94 között nem csupán az ország bel­ső rendje változott meg, a külső környezet is módo­sult. Olyan gazdasági követelményeknek kellett meg­felelni, amelyekhez sem anyagi, sem türelmi tartalé­kai nem voltak az eszközemberek sokaságából álló társadalomnak. Az idő rövidsége miatt az új rendszer nem tudta el­érni célját. A hamis tudatú emberek sokasága, kiket ráadásul a mass media is helytelen irányba befolyá­solt, érzéketlen maradt az új eszmerendszer törekvése­ivel szemben. Kihalt az igénye az önálló gondolkodás­ra és cselekvésre, ízlésre és életforma-változásra. Túl nehéznek tűnt a feladat, visszaválasztották hát az elő­ző rendszert, a régit, amit jól ismernek, amiben felnőt­tek, amelyiknek minden nehézség nélkül megértik jel­vényeit és szimbolikáját. Eszközemberek, gyávák és erőtlenek, csak akkor emelik fel fejüket, ha létbizton­ságuk kerül veszélybe. A folyamat, úgy tűnik, ebbe az irányba tart. Türelmük mindenesetre nagyobb, mint teherviselési képességük. i __ ( Paizs Tibor)

Next

/
Thumbnails
Contents