Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-01 / 178. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. AUGUSZTUS HÉTFŐ 13 Együttérzés és köszönet Nyílt levél Barsiné Pataky Etelkának Mélyen Tisztelt Asszonyom! A Hom-kormány expót elutasító döntése közös tragédiánk. Mégis külön szeretném kifejezni együttérzésemet személy szerint Önnek és munkatársainak. Soha nem fogom elfelejteni Önnek azokat a lelkes, hozzáértésről és hazaszeretetről tanúskodó nyilatkozatait, amelyeket alkalmam volt látni és hallani a Nah- lik-féle tv-ben vagy a Csúcs-féle rádióban, amikor az expóval kapcsolatos riportokban megszólalt. Ilyen magatartást csak azok az emberek tanúsítanak, akik birtokolják a szent ügyekért folytatott küzdelemhez szükséges minden Isten adta képességet. Mélyen együttérzek Önnel és munkatársaival ezekben a nehéz napokban, hiszen eddigi munkájuk veszett kárba. Bízom benne, hogy a hit ereje segítségével mielőbb túljut ezen a válságos időszakon. Szükség lesz még ennek az ismét balsors sújtotta hazának az Önhoz hasonló becsületes emberek munkájára és szakértelmére, mert a Hom-kormány rövid, néhány napos működése során újból bebizonyította, hogy szakértelmet, tisztességet és észt csak a választási szlogenekben képes felmutatni. Meleg György Budapest Hol van itt a demokrácia? Kedves Vödrös Attila, Kása Csaba, Sándor András és mindnyájan, akik írnak és dolgoznak a lapnak! Mint a lap előfizetője és olvasója, néhány napja tollat ragadtam, noha nem vagyok egy levélírogató, főleg újságoknak nem. A cí- mermegvonás ügyében lett volna néhány ötletem, de a szerkesztőség egy remek huszárvágással sokkal jobban megoldotta ezt a problémát, így letettem a levélírásról. Azonban a július 18-i lap levélíróinak véleményeire reagálva úgy döntöttem, mégis megírom a gondolataimat. A címerügyhöz annyit: én is felháborítónak tartom az egész eljárást. Ez szemérmetlen, nyílt támadás a nemzeti hang, a valódi demokrácia, a sajtószabadság, a szabad véleménynyilvánítás ellen. Eddig is tudtuk, hogy bizonyos köröknek nem tetszik az őszinte, egyenes stílus, az igazság feltárása, a nyílt beszéd, a valós tények szembeállítása a hazugságokkal, ferdítésekkel szemben. Hogy mennyire nem szívelhetik, azt mutatja ez a kisstílű húzás. De nem baj, mert ezzel csak a lólábat „lógatták ki”, így mindenki tudhatja már, hogy mire megy ki a játék: elnyomni, elhallgattatni ezt a néha éles, de élet- fontosságúan szükséges ébren tartó „szólamot”, ami olyan „disszonánssá” teszi az egyszólamúságra vágyó fülek számára a dalt. Sokkal jobban megfelelne hallásuknak a félelem szülte meghunyászkodás halk dunnyogása a háttérben, ami nem zavarja a fő harsogok szólóját. Akkor hol van itt a sokat emlegetett demokrácia, hol a másság tisztelete, netán, szeretete, ami — úgy látszik, most már ismét nyíltan — csak egy irányban kívánatos? Hát ekkora tévedés lett volna olyan illúzióban ringatni magunkat az elmúlt négy évben, hogy végre szabadon elmondhatjuk véleményünket, gondolatainkat, következmények nélkül, és ez a normálisan működő demokrácia szabályai szerint így is marad, még akkor is, ha közben kormányváltás történik? Hiszen a Pest Megyei Hírlapot „kormánypártiként” is megbélyegezték, s most ellenzékiként még úgysem felel meg azoknak a bizonyos „szólistáknak”. S itt van a dolog lényege: legyen ez a lap, ez a hang akár kormánypárti, akár ellenzéki, nem ez a bűne, hanem az, hogy önállóan, szabadon, félelem nélkül a nemzeti, kereszt(y)én(y), úgymond konzervatív eszmeiség vállalója. Nyílt sisakkal ennek az erkölcsi- ségnek a hordozója és a más véleményen levők bátor szószólója. S ezért minden elismerés a Pest Megyei Hírlap íróit és szerkesztőit illeti. M. Kiss Katalin Budapest Nem ok nélkül kapták meg... • Kicsinyes, pitiáner intézkedésnek tartom én is a megyei címer használati jogának megvonását a Pest Megyei Hírlaptól, ami azonban szervesen illeszkedik az ellenvélemény elfojtását célzó hatalmi törekvésekbe. A „Népszava-fiak” — így a Váci Hírlap is — nem ok nélkül kaphatták meg a címerhasználatot. A Pest Megyei Hírlapot azonban nem a volt címere miatt keresik az olvasók. A Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyei történelmi címer egyébként jobban illik is a laphoz, mert nincs besáro- zódva a 45 éves kommunista uralomtól, hanem egyenes ági örököse a drégelyi, szigetvári, egri ősöknek, ezek szellemének. (Amit jelenleg a Pest Megyei Hírlap újságírói képviselnek.) Az viszont talány előttem, hogy a Váci Hírlap (amelynek két számát ingyen mellékelték a Pest Megyei Hírlap előfizetőinek), s amely egyenes ági leszármazottja „munkásérdekvédelmi” a Népszavának, miért kapta meg a váci szűzmáriás címer használati jogát. Azok a feltámadó hadak — amelyeknek plakátjaival nemrég még tele volt a püspöki város — most szűzmáriás címerrel indulnak a sajtócsatába?!...) Csépió' István Kismaros HISTÓRIA A honfoglaló magyarok (XVI.) Bulcsú is megkeresztelkedett Az uralkodó a nemzetségi szállásföldeknek általában egy harmadát az ősfoglaló nem kezén meghagyva, területük kétharmad részét elkobozta, s a rajta élő népek felét a vár szolgálatára (várnépek), másik felét pedig a királyi, illetve királynéi és hercegi udvarházak ellátására rendelte (udvar- nokok). A nemzetségfő egykori központjába, a várba saját megbízottját (a contest, az ispánt) helyezte, a magánföldesurakra is kiterjedő jogkörrel; magánbirtokai — a megyénként átlag két-három udvarház — élére udvarnagy-udvarispán került, s az utóbbiak tevékenységét a király a környezetében élő főméltóságok, a nádorispán, a főlovász, főtárnok révén ellenőrizhette. Mint legfőbb földesúr tett a király adományokat birtokaiból az egyháznak és hatalmát támogató híveinek, köztük a magyar' földre települt idegen lovagoknak. Az államalapítás eseményei, a régi és új vonások összefonódása a régészeti anyagban is nyomon követhető: a köznépi temetők nagy részének meg nem szakadó folyamatossága mellett újonnan nyitott temetők jelzik az e korban történő erőszakos áttelepítéseket. A X. század utolsó harmadától bukkannak fel a hagyományos könnyű fegyverzet mellett a már az uralkodó szolgálatában álló, illetve az ő hatalmának letéteményeseit oltalmazó harcosok korszerű, a lovagi harcmodorhoz igazodó fegyverei, a kétélű kardok, mégpedig nemcsak az újonnan telepítettek sírjaiban, hanem a már régóta helyben élő, korábban is katonáskodó közösségek temetőinek e korból való szakaszában is. A nemzetiségi arisztokrácia behódolásáról vagy megtöréséről, a keresztény hit kényszerű elfogadásáról tanúskodik a pogány módon temetett rangos temetők hirtelen eltűnése. Átalakul a régi nemzetségfői központok egész környezete, az ispáni székhelyek új szükségletekre rendezkednek be, oltalmukban espe- rességek, az uralkodó család tagjainak várai mellett pedig püspökségek létesülnek. A határvármegyék- ben, az egykori nemzetségfői várak helyett, az országból kivezető útvonalak mentén új központokat jelölnek ki, s e hadi fontosságú helyeken vörösre égetett falú, ún. cserépvárakat emelnek. A magyar államszervezet tehát nem frank—germán mintára vagy helyi szláv előzményekből épült ki, hanem az általános ke- let-közép-európai fejlődésnek megfelelően, és azzal egy időben, a magyarok gazdasági és társadalmi életének fejlettsége hívta létre. A 960-as években Csehországban a Premyslidák, Lengyelországban a Pias- tok az ellenszegülő törzsfők leverésével és birtokaik, váraik kézbe vételével teremtették meg államukat; ehhez hasonlóan az Árpádok a nemzetségi szállásföldek egyesítésével kovácsolták össze államszervezetüket. A mohamedán források csupán annyit jegyeznek fel őseink hitéről, hogy tűz- imádók voltak, ami szó- használatuk szerint nem jelent egyebet, mint azt, hogy pogányok. Bölcs Leó is hangsúlyozza a magyarok hitetlenségét, szembeállítva őket a dunai bolgárokkal, akik ekkor már Krisztus hitének követői voltak. A régi bizánci térítési központok Krímben, a kazár földön működő görög püspökségek és a magyarok vezéreinek a szlávok későbbi apostolaival, Cirillel és Metóddal való találkozásai mégis valószínűvé teszik, hogy a magyarság egyes csoportjai a kereszténységet már korábbi lakóhelyükön megismerték. A kabarokról pedig biztosan tudjuk, hogy java részük az iszlám követője volt, és az alánok egy csoportja felvette a görög kereszténységet. A kazár udvarral kapcsolatot tartó előkelők között néhány zsidó is lehetett, hiszen a keresztény bizánci és a mohamedán arab világ ütközőpontjában fekvő Kazár Birodalom ka- gánja — épp különállása hangsúlyozásaként — környezetével zsidó hitre tért át. A magyarság a Kárpátmedencébe érkezvén keresztény népek szomszédságába került s olyan területre, ahol a kereszténységnek a római korba visszanyúló hagyományai voltak. A IX. században Pannónia a frank egyházszervezet keretébe tartozott, míg a délkeleti országrész a IX. század utolsó harmadától a bizánci kereszténységhez kapcsolódó bolgár cárság térítési területe volt. A történeti források azt is följegyezték, hogy 948 táján a magyar Bulcsú kar- cha és a fejedelmi házból való Tormás, majd 953-ban Gyula törzsfő Konstantinápolyban megkeresztelkedett. Gyula igaz keresztény lett, országrészében térítő püspök is tevékenykedett. Arról is tudunk, hogy a délvidéki Ajtony, Géza és István nyugati kapcsolataival szembehelyezkedve, bolgár földön, Vidinben vette fel a kereszténységet, s központjában, Marosváron monostort is alapított. (Folytatjuk) Dienes István A forint bevezetése A második világháborút követó' magyarországi infláció a történelemben egyedülálló volt. A gazdasági ősz- szeomlás és a háborús károk mellett szándékos intézkedések is előidézték. 1944 végén a nyilas kormány 9 milliárd pengői hozott forgalomba, majd a megszálló szovjet csapatok is bocsátottak ki fedezet nélküli papírpénzt, amelyet a Nemzeti Bank kényszerük 1946 elején beváltani 4 milliárd pengő értékben. A magyar valuta elértéktelenedését csillagászati számokkal lehetett jelezni, így új pénz megteremtése elengedhetetlen ”olt. Forgalomba hozatalát 1946 nyarára tervezték, hogy a gabona már a magtárakban legyen és árát forinttal lehessen fizetni. A pénz elnevezéséről viták voltak, szóba került a tallér, máriás, végül a forint győzött. Bevezetésekor aranyalapú valutának tervezték, kibocsátása napján 1 kg színarany 13 210 Ft-ot ért. ezen az alapon számolva a háború előtti jó pengő' 3 Ft 60 fillérnek felelt meg. Érdemes feljegyezni az 1946. augusztus 1-jei forint-pengő arányt: 1 forint egyenlő' volt 4 x Ut~9 pengővel, vagyis a 10 után még 29 nullát kellene írni Az új pénz fedezete a Nemzeti Bank 1946-ban visszaérkezeti aranytartaléka volt. A háború előttihez képest új ár- és bérviszonyokat állapítottak meg, a bér az 1938-as szint fele lett, az iparcikkek ára viszont sokkal magasabbá vált. A mezőgazdasági termékek ára csak mérsékelten emelkedett, végső soron a mezőgazdasági elvonás tette lehetővé a gazdasági stabilizálást. Pogány György A rakamazi korong csodás égi madara, a turul
