Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-09 / 185. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. AUGUSZTUS 9.. KEDD Egy magyar—japán nagyszótár is fölfedezte Nemzeti himnuszunk rovásírással 7Í-: 7Í. ^ ^ t i' í '. \ L ' . ' ‘ - t '«j te i } >V ’ *■ U'*’ V - *«." I V~í í 1 '■ WV'Í*' ^ t^n l; - vif r> m ö\nc mí m t Äi imö xfmm laton áldd mos « ;na gyárt jó kedvvel s < ^ pA ifc, L* „*4. .Aj /5* *&'*,*!% * ’4^%* x' «f VSS^xJí ** ;* * « V£r*V DM1KA sím M mw ® m mm ama. nyújts feléje védőkart, ha küzd ellanaéggel. íf 11 1 , Á V . 11* ~~ \ f • ' ’ \ Í s* 1 ; ■' ' <pjt- I /- V' ' ■ ■ ; " XFAÁCHA HfK Hm W, SíCDIW Hí> MÍA mW Baleora akit régea top, hozz i*a víg eaztondőt |Íi^T- i 1 í Vl, t*.*<v :í'i>2*> h A. i V *'...' V t ». *r. ? S^§Í i I* - * Asp ” > í á; r- V* \U -V^íd'vVT- " ^-l íí&klA^-H t,-í-1' ^444—«.s*, . , ,. , .­WAXh«wrf w í (0 h mmr, mim twgbűnhodta Mól- e B<p a «áltat, joveudőt. „A Hymnusz autográfja az 1880-as évekből” című kö­tetben fellelhető eredeti partitúrát Forrai Sándor ma­gyar rovásírással is bemutatja olvasóinknak Művészeti találkozó Tatán A magyar Himnusz születésé­nek 150. évfordulója alkalmá­ból, ez év június 15-én a Zene- akadémia nagytermében nagy­szabású ünnepélyes hangver­seny keretében került sor a megemlékezésre. Kölcsey Ferenc — akinek minap emeltek emlékszobrot szülőfalujában —1823-ban írta meg Himnusz címen őstörténe­tünkkel kapcsolatos csodálatos költeményét, amelynek első sza­kasza nemzeti imánkká vált. Megzenésítésére pályázatot ír­tak ki, melyet Erkel Ferenc nyert el és 1844. július 2-án mu­tatták be — nagy sikerrel — a pesti Nemzeti Színházban. Ezt követően augusztus 10-én a „Széchenyi” nevű gőzös vízre bocsátásánál énekelték először nyilvános népünnepélyen. Er­ről a Honderű újság 1844. au­gusztus 17-i számában a követ­kezőket írta: „Ez volt az az alka­lom, amikor egy ünneplő közön­ség háromszori megismételt énekével magáénak ismerte el, nemzeti himnuszává avatta Er­kel Ferenc kompozícióját. ” A Bach-korszak alatt a Him­nuszt betiltották, csak titokban énekelték, ezzel is erősítve az együvé tartozás tudatát. A ki­egyezés után már szabadon le­hetett énekelni. Ugyanaz a magyar szív és lé­lek hatotta át Erkel Ferencet a Himnusz örökbecsű dallamá­nak a megírásakor, mint egy év­vel korábban Egressy Bénit, aki „minden ember legyen em­ber és magyar” jeligével nyerte a Szózat megzenésítésére kiírt pályázatot. Ez a két erős ma­gyarságtudattal telített, örökéle­tű dal erőt, hitet kell hogy ad­jon a magyarságnak minden to­vábbi nehézség leküzdésére. Szolgáljon ez követendő példá­ul az ország minden vezetője számára, akiktől jövőnk, fenn­maradásunk függ itt a Kárpát­medencében. Himnuszunk a magyarság ősi múltjára is utal, ezért mon­danivalóját legjobban úgy tud­juk kifejezni, ha annak leg­alább első versszakát ősi ma­gyar rovásírásunkkal is le tud­juk írni, mivel ez sokkal mél­tóbb hozzá, mint mai latin be­tűs írásunk. Erre jó példa a kö­vetkező. Még 1971-ben Japán­ban, Tokióban alkalmam volt találkozni a magyar barátságá­ról híres és magyarul is jól tudó Imaoka Juchiro profesz- szorral, akinek ajándékként per­gamenszerű, régi oklevelet utánzó anyagra magyar rovás­írással a Himnuszt írtam, hát­lapjára a rovásírás ábécéjét rög­zítettem. A rovásírásunkat is' is­merő Imaokának a könnyé poty- tyant ajándékomra, amikor fel­ismerte a magyar Himnuszt ősi rovásírásunkkal. Érezte és mondta is, hogy a Himnuszt csakis az ősi magyar rovásírás­sal lehet legméltóbban leírni. Látogatásunldcor éppen a ma­gyar—japán nagyszótáron dol­gozott, mely 1973-ban jelent meg és a legnagyobb meglepe­tésünkre a szótár 15. oldalán ta­lálható a Himnusz és alatta a tel­jes rovás ábécé a nevemre való hivatkozással, amit mellékelten bemutatunk. Az idős profesz- szor még csak arra kérte az Is­tent, hogy szótárának megjele­nését még megélhesse. Ez a kí­vánsága teljesült is, mert ami­kor könyve elhagyta a nyom­dát, a szótár egy példányát ke­zében tartva, a karosszékében ülve csendesen elhunyt. Szá­momra már csak a budapesti ja­pán nagykövetség diplomáciai úton tudott egy példányt besze­rezni. A Széchényi Könyvtárban tavaly centenáriumi emlékkiál­lítás volt a Himnusszal kapcso­latban. Ebből az alkalomból je­lent meg az „Erkel 1810—1893” c. katalógus. Eb­ben a 17. oldalon Erkel saját kezű aláírásával A Hymnusz au­tográfja az 1880-as évekből cím alatt az eredeti partitúrát közli. A japán példa adta az öt­letet, hogy ennek másolatát ma­gyar rovásírással is bemutas­suk. A rovásírás sorvezetése ter­mészetesen eltér az eredeti jobbról balra haladó sorvezetés­től és alkalmazkodik a kotta la­tin betűs írásához, így a rovásje­lek balról jobbra haladva a megfelelő latin betűk alá es­nek. Mivel rovásírásunkban minden hangunkra egy önálló jel van, így a kettős mással­hangzók alá is egy rovásjel ke­rült. Az átírás betűírással tör­tént, mint a japán szótárban is. Befejezésül megemlítem még, hogy aki a magyar rovás­írás ősiségéről, a vele kapcsola­tos őstörténeti háttérről, a ma­gyar nyelv törvényeire felépült rövidítési rendszeréről és fenn­maradt rovásírásos nyelvemlé­keinkről bővebbet szeretne tud­ni, figyelmébe ajánlom az idei könyvhéten az Antológia Könyvkiadó által megjelente­tett: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig című köny­vemet. Forrai Sándor Egy különleges kiállítás meg­nyitásával nemzetközi művé­szeti találkozó kezdődött va­sárnap a tatai Kuny Domo­kos Múzeumban. Az augusz­tus 15-éig tartó, s Üzenet című rendezvénnyel a két fő szervező, Nagy Katalin textil- művész és Kovács István gra­fikus célja ezúttal is az, hogy az észak-dunántúli kisváros Hétfőn Békéscsabán ki­lenc együttes négyszáz fú­vósa részvételével megkez­dődött a hetedik alkalom­mal szerveződött Zenei If­júsági Találkozó (a Zenit), amely egyben az Atlantis- Yamaha nemzetközi fúvós- zenekari verseny is. A ha­zaiakon kívül az idén a né­metországi Neustadt, Szlo­vákiából Révkomárom s az angliai Harrogate város fúvósai vesznek részt a szombatig tartó rendezvé­nyen. Napközben a város több helyén térzenét ad­Aki mereven maga elé néz, hirtelen azt láthatja, hogy egy zöld erdő szem- pillantás alatt üvöltő far­kassá változik, vagy egy barna kocka tehénné ala­kul át- Ahhoz, hogy ilyen varázslatos képeket lás­son, a nézőnek nincs szük­sége semmiféle készülék­re, csupán mozdulatlan te­kintetre. Ez az új szórakoz­tató játék az elrejtett há­romdimenziós képekkel máris óriási sikert aratott Németországban. Az Ars Edition nevű müncheni ki­adó két könyvet jelentetett nemzetközi képzőművészeti központtá váljon. Meghívásu­kat az idén belga, dán, finn, francia, koreai, német, spa­nyol, svéd, szlovák és ma­gyar művészek fogadták el, összesen 17-en. Mindegyik alkotó magával hozta egyik legújabb művét, s azok ren­dezték meg a már említett ki­állítást. nak, esténként pedig a csa­bai városháza udvarán mu­tatják be versenyműsorai­kat a zenekarok. Augusz­tus 13-án, szombaton a Korzó téren kerül sor az ünnepélyes eredményhirde­tésre és gálára, s a rendez­vény az ifiházban fesztivál­kaszinóval fejeződik be. A tavalyi békéscsabai nemzetközi fúvósversenyt az udmurt zenekar nyerte meg, jutalma egy Yamaha vadászkürt vojt, s az idén is ez a neves hangszer­gyár adja a főd íj at. meg „Mágikus szem” cím­mel. Mindkettő a bestsel­ler lista élén található. Bar­bara Grabow, a kiadó munkatársa elmondta a DPA német hírügynökség munkatársának, hogy né­hány hét alatt, több mint egymillió példányt adtak el belőlük. Az olvasó egye­nesen csodának tartja, hogy egy rizsföld egyszer­re 'csókolózó pár alakját ölti fel, Beethoven portréja meg bokszoló kengurukká alakul át. Pedig az egész varázslat egyszerű optikai csalódáson alapul. Nemzetközi fúvósnapok Háromdimenziós képek könyvben Fazekasemlékház Mezőtúron A Muzsikás Együttes koncertjéről Verbunkos a kikövezett Barcsai-udváron Mezó'túr népművészetétől elválaszthatatlan a Badár-ke- rámia. A mezőtúri fazekasmesterség „atyja”, a hagyo­mányteremtő id. Badár Balázs fazekas, aki munkájával ezelőtt száz évvel egy párizsi kiállítás diplomáját nyerte el. Fia és unokája is folytatta a fazekasmesterséget. Élet­művük néhány szép darabját, szerszámaikat őrzi a me­zőtúri Badár Emlékház MTI-felvétel Nagy tömeg várakozott a Barcsai-udvar bejáratánál Szentendrén, a Muzsikás Együttes szombat esti kon­certje előtti percekben. Nem csak és elsősorban nem szer­vezési hiba okozta a torló­dást; az együttes színvonala, hírneve vonzotta ide a népze­ne lelkes híveit, magyarokat és külhoniakat egyaránt. (Ezért is közölte Hamar Dá­niel bőgős két nyelven, tehát angolul is a műsort.) Nagyon kevésnek bizo­nyult az a néhány széksor, a közönségnek több mint a fele állva -— vagy az esti hű­vösben a kikövezett udvarra ülve — élvezte ezt a való­ban tiszta forrásból merített, nemesen profi népi muzsiká­lást. Első számként a Kalota­szegi verbunkot játszották, amit azonnal a Kalotaszegi legényes követett. Kalotasze­gi volt a 4-5 lassú szám és az azt követő csárdás szapo­rául is. A jól szerkesztett koncert hangulata számról számra felfelé ívelt, az utolsó dalo­kat már együtt énekelte a kö­zönség a zenekarral. Régen hallottuk, meglehetősen rit­kán is hallhatjuk Muzsikásé- kat, valószínű, külföldre* is sokat járnak, bár Sipos Mi­hály, a prímhegedűs főállás­ban még mindig a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetének matematikusa, Hamar Dáni­el, a bőgős, változatlanul ge­ofizikus az ELTE-n, ijj. Cso- óri Sándor, a zenekar vezető­je pedig zenetanár; s a né­gyesfogatból Eri Péter má­sodhegedűs (és ki tudja még hányféle hangszer megszó- laltatója) egyedül kifejezet­ten a zenélésből él. A nyáron hallhattuk őket a Hiltonban is, és lesz is még néhány fellépésük mos­tanában, bár az élet nem ké­nyezteti el túlságosan őket, hiszen az utolsó lemezük, a Szól a kakas már (Ma­gyar—zsidó népdalok) két éve jelent meg. Az est meglepetése is az a gyönyörű héber imádság volt (az említett lemezen már megörökítették), amit Sebestyén Márta adott elő a tőle megszokott természe­tes egyszerűséggel. Sipos Zoltán Kodály-tanítvány ajándékozta meg vele, s az énekesnő úgy ismertette az eredetiben előadott szöve­get magyarul, mint ami va­lamennyiünk fohásza lehet­ne nehéz helyzetünkben. A népdaléneklés sztárjaként számon tartott Sebestyén Márta nem vett fel semmifé­le sztárpózt. Ezúttal nem csak furulyázott a tőle meg­szokott módon, de szinte megtanította a közönségét tilinkózni is. (A világ leg­egyszerűbb hangszerét Mongóliából kapta.) Eri Pé­ter kíséretében előadott még egy ír és somogyi nép­dalt, amelyeknek, csodála­tos módon, szinte hangról hangra megegyezik a dalla­ma. Ifj. Csoóri Sándor (az est muzsikájának egyik fény­pontja kecskeduda-szólója volt) és együttese jókedvű­en, szívből muzsikált, Sipos Mihály prímhegedűs ősz hajjal is megőrizte azt a rit­ka tulajdonságot, amit csak igen kevesen tudnak, hogy soha nem érződik játéku­kon, hogy pénzért csinálják. f * A Muzsikás Együttes és Sebestyén Márta most is­mét világosan megmutatta, hogy a népzene kedvelői­nek a tábora nem csökkent az idő múlásával. (Hol van már a táncházidőszak, ami­kor, mint a vulkán, tört fel a mélyből az addig föld alá kényszerült műfaj!) Most is főleg fiatalokkal telt meg a Barcsai-udvar — ami a mű­faj örök érvényességét mu­tatja. Ónody Éva

Next

/
Thumbnails
Contents