Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-08 / 184. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP HUMOR 1994. AUGUSZTUS 8.. HÉTFŐ 9 A szerecsenmosdatás technikái, avagy kép a félmúltból és a félj óvódból M i kell ahhoz, hogy a társadalmat meggyőzzük a néger fehérségéről? Mindössze három dolog: néhány, két lábon járó erkölcsi tekintélyként ismert en- tellektüel, egy-két' ügyesen kérdező közvélemény-kutató intézmény, valamint tömegtájékoztatási eszközök. Képzeljük el a következőt. Az 1956-os mosonma- gyarsalgótarjáni vérengzés felelőse, a volt ávós Trombitás százados bíróság elé kerül. A tárgyalás egyik szakaszában a teremben lévők közül valaki feláll és hozzávág egy záptojást a tömeggyilkoshoz. Másnap a Magyar Kínlap hasábjain (7. oldal, „A hír se szent, a vélemény meg pláne hogy szabad” rovatban) megjelenik egy méltóságteljes, mélyen aggódó kommentár a lap egyik vezető publicistája tollából. Elaborátuma végén a szerző keserű fejcsó- válással állapítja meg, hogy lám-lám, hová is vezet a szinte már biológiai ösztönök vezérelte, esztelen, elál- latiasodott antikommuniz- mus, ami ismét azzal fenyeget bennünket, hogy távolabb kerülünk Európától. A Népszabóság tényfeltáró riportere kideríti: a tojásdobáló nagyapja azonos azzal a néhai csajágaröcsögei csendőr tizedessel, aki a háború után az ismeretségi köréből a kommunista pártba jelentkezett megtért kisnyi- lasokat mind feljelentette az állambiztonságiaknál. Apja 1956-ban kirakatokat és utcai pénzgyűjtő ládákat fosztogatott, ma idült alkoholista, anyja szobáztatja húga férfivendégeit, maga a fiú pedig közbűntényes, akit betöréses rablásért már kétszer elítéltek, s az ominózus záptojást is a Lehel piacon lopta, méghozzá egy épp csirkeláb-vásárlással elfoglalt kisnyugdíjas öregasszony kosarából. A Futár, sajátos stílusához illő „Vajon a másik tojása is záp?” című cikkében arról tudósít, hogy a dobálózó fiatalembert több ízben látta a Világhatalmi Népu- ralmista Párt irodájától alig néhány utcányira őgyelegni egy becsületes házmester. Ez, valamint az a tény, hogy a fiú szívesen hord khaki, zöld és barna ingeket — ruházata színei letartóztatásakor is hasonló árnyalatokból álltak össze —, talán nem véletlen, s többeket elgondolkodásra késztet. A lig két nap múltán a Demokratikus Kártya kezdeményezésére vezető entellektüelek egy csoportja drámai hangon szólít fel a toleranciára. Nyilatkozatukat kiadja az MTI, beolvassa a rádió és a televízió. A nyilatkozat szomorúan állapítja meg, hogy az antiszemitizmus, a nacionalizmus és xenofóbia után most a gyűlölet új hulláma tornyosul a fejünk fölé olyan emberek iránt, akik életük egy szakaszában talán helytelenül jártak el, talán törvénybe ütköző, elítélendő dolgokat cselekedtek, ám igyekezetük végül is nemes indíttatású volt, amikor azokban a mindannyiunk számára nehéz években tevékenyen be akartak kapcsolódni a változások folyamatába. A „Légy a gyűlölet ellen” mozgalom aktivistái gyertyás virrasztást tartanak a Vörösmarty téren, és egész éjjel lámpázott friss tojást osztogatnak a járókelőknek. Tábláikon törött tojás kigőzölgésétől fonnyadó koronás magyar címer mellett a következő felirat: „A rendszerváltás diszkrét bűze.” Ugyanezt a piktogra- mot kitűzőkön is kínálják a járókelőknek. A „7x24 óra” szemfülese hangjátéknak is beillő rádiós blokkot állít össze, melyből kiderül, hogy a Lehel piaci zöldséges, akinél a néni a tojást vásárolta, szemérmetlen spekuláns, mert az MDF-piacon szerezte be az árut, hogy két forinttal drágábban adja tovább. Kiderül továbbá, hogy az MDF-piacra szállított tojások egy mucsai kisgazda kis gazdaságából származnak, aki minősíthetetlen minőségű áruján gazdagodva megengedhette magának, hogy a Lakítelek Alapítványt havi száz tikmonnyal — persze hogy egészségessel! — támogassa. Bezzeg, amikor éhező erdélyi cigánygyerekek kértek tőle a Nagykörúton egy falás kenyérrevalót, durván elkergette őket, nem is akárhogyan: magasra emelt, jellegzetesen előrenyújtott jobbjában tojást szorongatva. Állítólag hozzájuk akarta vágni — bár a gesztus a Sörös Alapítvány véletlenül épp arra járó kuratóriumi tagját inkább bamainges köszöntésre emlékeztette. Volt, ahogy volt, végül is győzött a mucsai kisgazda kapzsisága, még egy záptojást is sajnált a kisebbséghez vágni, mint tapasztalhattuk, inkább eladta. A Szóda-Épp-Sós és Me- di-Cián felmérést készít a következő kérdést intézve magyar állampolgárok egy reprezentatív csoportjához: „Egyetért-e ön huliganiszti- kus erőszak alkalmazásával a Magyar Köztársaság bírósága előtt álló vádlottal szemben, akire még nem bizonyították rá bűneit?” Az esti híradásokban a bemondók diadalmas hangon olvassák a mikrofonba: „A magyarok nyolcvan százaléka elítéli a mosonma- gyarsalgótarjáni eseményekkel kapcsolatban egyelőre kétes bizonyítékok alapján perbe fogott Trombitás százados ellen a bíróság előtt alkalmazott tettle- gességet.” A Magyar Kínlap egész kolumnát bocsát a legnagyobb magyar író rendelkezésére, aki felteszi a kérdést, vajon a legutóbbi közvélemény-kutatások eredménye nem azt bizonyítja-e fényesen, hogy a magyar társadalom kitűnőre vizsgázott politikai kultúrából? Vajon mindennek nem arra kellene-e késztetnie bennünket, hogy végre felülvizsgáljuk jó néhány sztereotip véleményünket a negyvenesötvenes évekről, s magáról ötvenhatról? Vajon nem érkezett-e el az ideje, hogy valahára rehabilitáljuk azoknak a lelkes fiataloknak ezreit, akik annak idején hősi döntéssel vállalták, hogy nem bújnak ki a felelősség alól, és aktív részeseivé lesznek az eseményeknek, együttműködnek a hatalommal a háború sújtotta ország újjáépítésében, valamint a nácizmus utolsó csatlósává szegődött, félrevezetett társadalom kigyógyításában? A televízió képernyőjén makulátlan européerként ismert vezető entellektüelek a következő probléma fölött nyitnak vitát: ki szolgálta jobban Magyarországot — a háborút követő zűrzavaros évek feketézője, spekulánsa, a sokat szenvedett, ám művelt városi polgárcsalád Bösendorfer zongorájáért alig fél disznót adó ku- lák, vagy az MDP naiv, fiatal aktivistája, aki igaz, hogy jó néhányszor tévedett, akár törvényt is sértett, de végül is nemes szándék vezérelte, s nem magáért, hanem az országért dolgozott. A Szóda-Épp-Sós és a Medi-Cián ismét felmérést készít a következő kérdést intézve magyar állampolgárok reprezentatív csoportjához: „Melyik viselkedést értékeli többre — az önzést és ravaszkodást, a fe- ketézést, a mutyizást, a spekulációt, vagy az újjáépítést hirdető hatalom szolgálatába szegődött tapasztalatlan ifjú aktivistákét, akik meggyőződésük és tehetségük szerint igyekeztek az ország javára tevékenykedni akár fegyveres szolgálatban is?” Az esti rádiós és tévés híradásokban beolvassák: „A magyarok ötvenkilenc százaléka úgy véli, hogy azok az emberek, akik a népi demokrácia megteremtésén és hitük szerinti megvédésén munkálkodtak, végül is elismerést érdemelnek.” A televízió Napzárta című műsorában egy áhíta- tos, liberális álláspontjáról ismert evangélista lelkész Trombitás századossal beszélget arról, hogy a krisztusi és a kommunista eszmék valójában milyen közel is állnak egymáshoz. Olyany- nyira elérzékenyülnek a közelség " megállapításán, hogy az adás fele táján a lelkész közelebb húzza székét Trombitáshoz, s felváltva lapogatja, illetve ölelgeti a vállát, miközben többször jóságosán „Isten megtévedt bárányának” nevezi. Végül, miután már össze is tegező- dött vele az ország nyilvánossága előtt, a nézőkhöz fordulva, könnybe lábadt szemmel feltett kérdéssel zárja a műsort: „Vajon ez az ember, aki mindent, amit elért az életben, az új rendszernek köszönhet, felelőssé tehető-e azért, hogy hűségesen meg akarta védeni azt egy lincshangulatban leledző, zűrzavaros jelszavakat kiabáló tömeggel szemben?” N éhány nap múlva önkéntes állampolgári bizottság alakul Trombitás jó hírének védelmére, melynek első ülésén részt vett a köztársasági elnök. Mint azt megszoktuk már, kivételesen eredeti gondolatokkal teljes „Nem vagyunk egyformák” című felszólalásában kiáll a véleményükkel kisebbségi sorsra kárhozta- tottak mellett, hangsúlyozva a másság iránti tolerancia fontosságát. Másnap több nagy nyugati lap — főként amerikai és német — a század legnagyobb magyar politikusaként szól a magyar államfőről, aki minden erejével a valódi pluralizmus és véleményszabadság megteremtésén munkálkodik hazájában. Erőfeszítései nemzetközi elismeréseképpen javasolják, hogy színdarabjainak díszbemutatót szervezzenek legalább öt földrész legrangosabb színházaiban.- Trombitással kapcsolatban az „Az jó hírért-né- vért” nevet felvett állampolgári bizottság nyilatkozatában kijelenti: „Amíg egyértelműen nem bizonyítottak a Trombitás elleni vádak, amelyek mindinkább nyilvánvalóan alaptalan rágalmaknak tűnnek, a volt századost tiszta múltúnak kell tekinteni, olyannyira, hogy akár az elnökválasztásokon is indulhasson.” A Szóda-Épp-Sós és a Medi-Cián a magyar állampolgárok reprezentatív csoportjának a következő kérdést teszi fel: „Egyetért-e ön azzal, hogy az ellene intézett brutális huligánakció következtében Trombitás századostól megvonják a jogot, hogy induljon a következő elnökválasztásokon?” A rádió és a televízió az esti hírekben beolvassa: „A magyarok hatvanhárom százaléka elfogadhatónak ítélte Trombitás jelölését a köztársasági elnöki posztra.” Az események ezután rohamosan követik egymást. Trombitás kiadja emlékiratait. A könyvhöz a volt demokratikus ellenzék egyik ismert vezetője ír előszót. Kettesben járják az országot, jelennek meg író-olvasó találkozókon. Trombitás könyvét kiadják angolul, németül, franciául és oroszul. A Washington Postfach kritikusa félkolumná- nyi érvhalmazzal bizonyítja, hogy Szolzsenyicin munkásságával egyenértékű mű született Európában. A Szóda-Épp-Sós és a Medi-Cián magyar állampolgárok reprezentatív csoportjának felteszi a kérdést: „Kire szavazna ön, ha most tartanának elnökválasztásokat?” A rádió és a televízió esti magazinjában megin- dultságtól remegő hangon olvassák a bemondók... Piotr Wierzbicki lengyel publicista ötletét magyar viszonyokra alkalmazta: Szepsi Cs. Márton CIMERELVONO II. Í2-pL — Piros bőrtokban legyen az a bérlet, ahogy mi elvárjuk. Ha ennek nem tesz eleget, nem használhatja a BKV címerét! Jelenszky László rajzai — Ha a címerelvonás után se térnek észre, még ott van az első' éjszaka joga CÍMERELVONÓ L
