Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-08 / 184. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP HUMOR 1994. AUGUSZTUS 8.. HÉTFŐ 9 A szerecsenmosdatás technikái, avagy kép a félmúltból és a félj óvódból M i kell ahhoz, hogy a társadalmat meggyőz­zük a néger fehérségéről? Mindössze három dolog: né­hány, két lábon járó erköl­csi tekintélyként ismert en- tellektüel, egy-két' ügyesen kérdező közvélemény-kuta­tó intézmény, valamint tö­megtájékoztatási eszközök. Képzeljük el a követke­zőt. Az 1956-os mosonma- gyarsalgótarjáni vérengzés felelőse, a volt ávós Trom­bitás százados bíróság elé kerül. A tárgyalás egyik szakaszában a teremben lé­vők közül valaki feláll és hozzávág egy záptojást a tö­meggyilkoshoz. Másnap a Magyar Kín­lap hasábjain (7. oldal, „A hír se szent, a vélemény meg pláne hogy szabad” ro­vatban) megjelenik egy méltóságteljes, mélyen ag­gódó kommentár a lap egyik vezető publicistája tollából. Elaborátuma vé­gén a szerző keserű fejcsó- válással állapítja meg, hogy lám-lám, hová is vezet a szinte már biológiai ösztö­nök vezérelte, esztelen, elál- latiasodott antikommuniz- mus, ami ismét azzal fenye­get bennünket, hogy távo­labb kerülünk Európától. A Népszabóság tényfeltá­ró riportere kideríti: a tojás­dobáló nagyapja azonos az­zal a néhai csajágaröcsögei csendőr tizedessel, aki a há­ború után az ismeretségi kö­réből a kommunista pártba jelentkezett megtért kisnyi- lasokat mind feljelentette az állambiztonságiaknál. Apja 1956-ban kirakatokat és utcai pénzgyűjtő ládákat fosztogatott, ma idült alko­holista, anyja szobáztatja húga férfivendégeit, maga a fiú pedig közbűntényes, akit betöréses rablásért már kétszer elítéltek, s az omi­nózus záptojást is a Lehel piacon lopta, méghozzá egy épp csirkeláb-vásárlás­sal elfoglalt kisnyugdíjas öregasszony kosarából. A Futár, sajátos stílusá­hoz illő „Vajon a másik to­jása is záp?” című cikkében arról tudósít, hogy a dobáló­zó fiatalembert több ízben látta a Világhatalmi Népu- ralmista Párt irodájától alig néhány utcányira őgyelegni egy becsületes házmester. Ez, valamint az a tény, hogy a fiú szívesen hord khaki, zöld és barna inge­ket — ruházata színei letar­tóztatásakor is hasonló ár­nyalatokból álltak össze —, talán nem véletlen, s többe­ket elgondolkodásra késztet. A lig két nap múltán a Demokratikus Kártya kezdeményezésére vezető entellektüelek egy csoport­ja drámai hangon szólít fel a toleranciára. Nyilatkozatu­kat kiadja az MTI, beolvas­sa a rádió és a televízió. A nyilatkozat szomorúan álla­pítja meg, hogy az antisze­mitizmus, a nacionalizmus és xenofóbia után most a gyűlölet új hulláma tornyo­sul a fejünk fölé olyan em­berek iránt, akik életük egy szakaszában talán helytele­nül jártak el, talán törvény­be ütköző, elítélendő dolgo­kat cselekedtek, ám igyeke­zetük végül is nemes indít­tatású volt, amikor azokban a mindannyiunk számára nehéz években tevékenyen be akartak kapcsolódni a változások folyamatába. A „Légy a gyűlölet el­len” mozgalom aktivistái gyertyás virrasztást tarta­nak a Vörösmarty téren, és egész éjjel lámpázott friss tojást osztogatnak a járóke­lőknek. Tábláikon törött to­jás kigőzölgésétől fonnya­dó koronás magyar címer mellett a következő felirat: „A rendszerváltás diszkrét bűze.” Ugyanezt a piktogra- mot kitűzőkön is kínálják a járókelőknek. A „7x24 óra” szemfülese hangjátéknak is beillő rá­diós blokkot állít össze, melyből kiderül, hogy a Le­hel piaci zöldséges, akinél a néni a tojást vásárolta, szemérmetlen spekuláns, mert az MDF-piacon szerez­te be az árut, hogy két fo­rinttal drágábban adja to­vább. Kiderül továbbá, hogy az MDF-piacra szállí­tott tojások egy mucsai kis­gazda kis gazdaságából származnak, aki minősíthe­tetlen minőségű áruján gaz­dagodva megengedhette magának, hogy a Lakítelek Alapítványt havi száz tik­monnyal — persze hogy egészségessel! — támogas­sa. Bezzeg, amikor éhező erdélyi cigánygyerekek kér­tek tőle a Nagykörúton egy falás kenyérrevalót, durván elkergette őket, nem is akár­hogyan: magasra emelt, jel­legzetesen előrenyújtott jobbjában tojást szorongat­va. Állítólag hozzájuk akar­ta vágni — bár a gesztus a Sörös Alapítvány véletle­nül épp arra járó kuratóriu­mi tagját inkább bamainges köszöntésre emlékeztette. Volt, ahogy volt, végül is győzött a mucsai kisgazda kapzsisága, még egy zápto­jást is sajnált a kisebbség­hez vágni, mint tapasztal­hattuk, inkább eladta. A Szóda-Épp-Sós és Me- di-Cián felmérést készít a következő kérdést intézve magyar állampolgárok egy reprezentatív csoportjához: „Egyetért-e ön huliganiszti- kus erőszak alkalmazásával a Magyar Köztársaság bíró­sága előtt álló vádlottal szemben, akire még nem bi­zonyították rá bűneit?” Az esti híradásokban a bemondók diadalmas han­gon olvassák a mikrofonba: „A magyarok nyolcvan szá­zaléka elítéli a mosonma- gyarsalgótarjáni esemé­nyekkel kapcsolatban egye­lőre kétes bizonyítékok alapján perbe fogott Trom­bitás százados ellen a bíró­ság előtt alkalmazott tettle- gességet.” A Magyar Kínlap egész kolumnát bocsát a legna­gyobb magyar író rendelke­zésére, aki felteszi a kér­dést, vajon a legutóbbi köz­vélemény-kutatások ered­ménye nem azt bizonyítja-e fényesen, hogy a magyar társadalom kitűnőre vizsgá­zott politikai kultúrából? Vajon mindennek nem arra kellene-e késztetnie bennün­ket, hogy végre felülvizsgál­juk jó néhány sztereotip vé­leményünket a negyvenes­ötvenes évekről, s magáról ötvenhatról? Vajon nem ér­kezett-e el az ideje, hogy valahára rehabilitáljuk azok­nak a lelkes fiataloknak ez­reit, akik annak idején hősi döntéssel vállalták, hogy nem bújnak ki a felelősség alól, és aktív részeseivé lesznek az eseményeknek, együttműködnek a hatalom­mal a háború sújtotta or­szág újjáépítésében, vala­mint a nácizmus utolsó csat­lósává szegődött, félreveze­tett társadalom kigyógyítá­sában? A televízió képernyőjén makulátlan européerként is­mert vezető entellektüelek a következő probléma fö­lött nyitnak vitát: ki szolgál­ta jobban Magyarországot — a háborút követő zűrza­varos évek feketézője, spe­kulánsa, a sokat szenvedett, ám művelt városi polgárcsa­lád Bösendorfer zongorájá­ért alig fél disznót adó ku- lák, vagy az MDP naiv, fia­tal aktivistája, aki igaz, hogy jó néhányszor téve­dett, akár törvényt is sér­tett, de végül is nemes szán­dék vezérelte, s nem magá­ért, hanem az országért dol­gozott. A Szóda-Épp-Sós és a Medi-Cián ismét felmé­rést készít a következő kér­dést intézve magyar állam­polgárok reprezentatív cso­portjához: „Melyik viselke­dést értékeli többre — az önzést és ravaszkodást, a fe- ketézést, a mutyizást, a spe­kulációt, vagy az újjáépí­tést hirdető hatalom szolgá­latába szegődött tapasztalat­lan ifjú aktivistákét, akik meggyőződésük és tehetsé­gük szerint igyekeztek az ország javára tevékenyked­ni akár fegyveres szolgálat­ban is?” Az esti rádiós és tévés híradásokban beolvassák: „A magyarok ötvenkilenc százaléka úgy véli, hogy azok az emberek, akik a népi demokrácia megterem­tésén és hitük szerinti meg­védésén munkálkodtak, vé­gül is elismerést érdemel­nek.” A televízió Napzárta című műsorában egy áhíta- tos, liberális álláspontjáról ismert evangélista lelkész Trombitás századossal be­szélget arról, hogy a krisztu­si és a kommunista eszmék valójában milyen közel is állnak egymáshoz. Olyany- nyira elérzékenyülnek a kö­zelség " megállapításán, hogy az adás fele táján a lel­kész közelebb húzza székét Trombitáshoz, s felváltva lapogatja, illetve ölelgeti a vállát, miközben többször jóságosán „Isten megtévedt bárányának” nevezi. Végül, miután már össze is tegező- dött vele az ország nyilvá­nossága előtt, a nézőkhöz fordulva, könnybe lábadt szemmel feltett kérdéssel zárja a műsort: „Vajon ez az ember, aki mindent, amit elért az életben, az új rendszernek köszönhet, fe­lelőssé tehető-e azért, hogy hűségesen meg akarta véde­ni azt egy lincshangulatban leledző, zűrzavaros jelsza­vakat kiabáló tömeggel szemben?” N éhány nap múlva ön­kéntes állampolgári bi­zottság alakul Trombitás jó hírének védelmére, mely­nek első ülésén részt vett a köztársasági elnök. Mint azt megszoktuk már, kivéte­lesen eredeti gondolatokkal teljes „Nem vagyunk egy­formák” című felszólalásá­ban kiáll a véleményükkel kisebbségi sorsra kárhozta- tottak mellett, hangsúlyoz­va a másság iránti toleran­cia fontosságát. Másnap több nagy nyugati lap — fő­ként amerikai és német — a század legnagyobb ma­gyar politikusaként szól a magyar államfőről, aki min­den erejével a valódi plura­lizmus és véleményszabad­ság megteremtésén munkál­kodik hazájában. Erőfeszíté­sei nemzetközi elismerése­képpen javasolják, hogy színdarabjainak díszbemuta­tót szervezzenek legalább öt földrész legrangosabb színházaiban.- Trombitással kapcsolat­ban az „Az jó hírért-né- vért” nevet felvett állampol­gári bizottság nyilatkozatá­ban kijelenti: „Amíg egyér­telműen nem bizonyítottak a Trombitás elleni vádak, amelyek mindinkább nyil­vánvalóan alaptalan rágal­maknak tűnnek, a volt szá­zadost tiszta múltúnak kell tekinteni, olyannyira, hogy akár az elnökválasztásokon is indulhasson.” A Szóda-Épp-Sós és a Medi-Cián a magyar állam­polgárok reprezentatív cso­portjának a következő kér­dést teszi fel: „Egyetért-e ön azzal, hogy az ellene in­tézett brutális huligánakció következtében Trombitás századostól megvonják a jo­got, hogy induljon a követ­kező elnökválasztásokon?” A rádió és a televízió az esti hírekben beolvassa: „A magyarok hatvanhárom szá­zaléka elfogadhatónak ítél­te Trombitás jelölését a köztársasági elnöki poszt­ra.” Az események ezután ro­hamosan követik egymást. Trombitás kiadja emlékira­tait. A könyvhöz a volt de­mokratikus ellenzék egyik ismert vezetője ír előszót. Kettesben járják az orszá­got, jelennek meg író-olva­só találkozókon. Trombitás könyvét kiadják angolul, németül, franciául és oro­szul. A Washington Post­fach kritikusa félkolumná- nyi érvhalmazzal bizonyít­ja, hogy Szolzsenyicin mun­kásságával egyenértékű mű született Európában. A Szóda-Épp-Sós és a Medi-Cián magyar ál­lampolgárok reprezentatív csoportjának felteszi a kér­dést: „Kire szavazna ön, ha most tartanának elnökvá­lasztásokat?” A rádió és a televízió esti magazinjában megin- dultságtól remegő hangon olvassák a bemondók... Piotr Wierzbicki lengyel publicista ötletét magyar viszonyokra alkalmazta: Szepsi Cs. Márton CIMERELVONO II. Í2-pL — Piros bőrtokban legyen az a bérlet, ahogy mi el­várjuk. Ha ennek nem tesz eleget, nem használhatja a BKV címerét! Jelenszky László rajzai — Ha a címerelvonás után se térnek észre, még ott van az első' éjszaka joga CÍMERELVONÓ L

Next

/
Thumbnails
Contents