Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-08 / 184. szám
KULTÚRA i PEST MEGYEI HÍRLAP 1994. AUGUSZTUS 8., HÉTFŐ SZÍNPAD Miért nem marad reggelire? Már a címe is beszédes Gene Stone—Ray Cooney szerzőpáros vígjátékának, melynek bemutatása igazi telitalálat: vérpezsdítő nyáresti játék, két nagyszerű színész. Benedek Miklós és Für Anikó főszereplésével a Madách Kamara Színpadán. Ócskás, egy szakadt bútorraktárban. Magyarán: középkorú, magányos férfi egy kimustrált kispolgári lak nyomasztó relikviái között, melynek csúcsdarabja egy kora viktoriánus teasütemény-melegítő. Hősünk, George a nyugdíjpénztár osztályvezető-helyettese, állig begombolkozott, hajthatatlan közszolgálati alkalmazott, óramű pontossággal működtetett, sztereotípiákkal körülbástyázott életét pergeti: kedd este bridzs- parti, szerdán kötelező látogatás orvosi leletekbe és vényekbe fúlt életű nővérénél. Mígnem... egy „tizenkettő egy tucat” nap alkonyán háziasszonyi tüsténkedései közepette (este van, vacsorát főz: keleti takarmányt, ez a soros) ajtaján beesik egy fiatal hippi kismama, Louise, barátainak egyszerűen csak Lökött Lina. Két idegen között egy kis érzéscserére jött, valójában lejmolni. Cigit, whiskyt, pénzt akar és persze menedéket magának és nyolc napon belül megszülető gyermekének. A lány érkezése újfajta ritmust hoz, villámgyorsan végigsöpör George életén, mindent felforgat, s mikor úgy érzi, kellőképpen belerondított, távozni készül, amúgy angolosan lelépni. Mintha „odakint” bárminemű dolga, baja, célja lenne, de csak egyszer jut a küszöbnél tovább, a férfi kétségbeesett rimánkodása — hogy ilyen állapotban hová — mindahányszor visszatartja. Lina pedig enged, és marad. Reggelire. Mindig csak a következő nap reggelig, s tovább csetlik-botlik most már anyaként a popsikenőcsökkel, cumisüveggel és tápszerekkel benépesített lakásban. Louise bohém világában George rendíthetetlennek hitt polgári életrendje fellazul, hivatali kilengései egyre sűrűsödnek, felszabadultabb és rugalmasabb lesz a „dolgokhoz” való viszonyában. A hasát fogva idézi Linát, aki a szüléshez hazahívott orvos álgondoskodó locsogását egy mondattal: húzzon el a náthásba, intézi el. Meddig kumulálható a feszültség? A másság meddig elviselhető, és milyen áron? Lehet-e veszteg maradni, amikor a fal másik oldalán buli készül, tombol a rock and roll, ragyogó hasonszőrű ifjak, laza tánc és annyi spagetti, hogy csak na, csábít? Ott marad-e a lány a gyertyafényes fehér vacsoraasztalnál George mellett, aki félpercenként felugrál, hogy mind tökéletesebbé tegye a terítéket, s aki a női bujaságra, kihívásra válaszul ha lehet még szorosabbra húzza a nyakkendőjét. A darab persze nem ad választ, nem is adhat, hisz nem tesz föl kérdéseket. Pusztán szórakoztatni akar: témafelvetésével, csattanókra kiélezett helyzeteivel, feleselő feszes dialógusaival, nyelvi leleményeivel (a fordítás Ungvári Tamás munkája). Mindez önmagában még mindig kevés lenne, ha nem dúsítanák tovább Szirtes Tamás rendezői ötletsziporkái. Benedek Miklós „csípőből tüzelő” mesterségbeli virtuozitása, aki akár egy ragyogó,, testre szabott jelmezbe, oly könnyedén bújik bele minden szerepébe. A George- éba is. Vajon honnan ez a sok bravúros alakmás? Most éppen a bevarrt ülepű, szorongó és magányos, minden gesztusában hamisítatlan fráteré a Madách Kamara SzínPac^n ’' Balázs Adina Japán nyelvtanár Törökbálinton Nagykövet követség nélkül Nagykövet követség nélkül címmel mutatott be nemrég a The Japan Times egy japán fiatalembert, aki saját elhatározásából Magyarországra utazott, hogy japán nyelvet tanítson és diákjaival megismertesse szülőhazája kultúráját is. A fotókkal illusztrált, terjedelmes riport szerint a 28 éves Vakai Szeidzsi figyelme akkor fordult Magyarország felé, amikor elolvasott egy cikket a törökbálinti kísérleti iskoláról és az ottani oktatási módszerekről. Törökbálintra utazott, s féléves próbaidő után tanári állást kapott az iskolában. A cikk kitér arra, hogy a Magyarországon uralkodó súlyos gazdasági helyzet miatt „természetesen” Vakai fizetése is csekély — éppen csak elég a lakbérre —, holott hat iskolában, összesen heti 40 órát tanít. A fiatal tanár azonban szívesen vállalja ezt az áldozatot, mert olyan diákokkal dolgozhat, akik szeretik Japánt és a japán nyelvet. Vakai szerint Japán egészen a legutóbbi időkig rejtélyes világnak számított a magyarok számára, akik nehezen juthatnak el a távolkeleti szigetországba. Ezen is segíteni kívánt azzal, hogy hazai adományokból ösztöndíjat alapított, amely- lyel idén nyáron három diákja utazhatott Japánba. (erdész) Határozottabb jellemábrázolás, újszerű megjelenítés A víg özvegy előadása az esztergomi fesztiválon Augusztus 12-én, 13-án és 14-én az Esztergomi Nyár elnevezésű fesztiválon esténként fél kilenctől Lehár Ferenc „A víg özvegy” című operettjét láthatják-hallhat- ják az érdeklődők. A neves alkotók és a tehetséges, fiatal szereplők előadása értékes nyár esti kikapcsolódást ígér. Kürthy Andrással, a darab rendezőjével az újszerű megjelenítés részleteiről beszélgettünk. Örültem a felkérésnek, hogy az esztergomi fesztivál részeként előadásra kerülő A víg özvegyet rendezhetem — mondotta Kürthy András. Ennek oka nem csupán az, hogy így lehetőségem van megvalósítani a darabbal kapcsolatos elképzeléseimet, hanem az is, hogy a fiatal és valóban tehetséges szereplők, pályájuk elején lévén, még mentesek mindenféle sztárallűrtől, rossz beidegződéstől. Romlatlanságuk, lelkességük és könnyen kezelhetőségük nagyban elősegítik Lehár művének sikeres színrevitelét. Az esztergomi helyszín sajátosságaihoz igazodva kamaraváltozatban, de az igényes hang- szerelés miatt legalább 21 képzett muzsikussal, tánckarral és kórussal adjuk elő az operettet. Az eddigi előadásoktól eltérő rendezési elv miben mutatkozik meg? — Legfontosabb célom az, hogy megszabadítsam a művet az idők során billogként rásütött és így sajnos részévé vált konvencióktól, úgynevezett operet- tes felszínességtől. Bár némely szereplők jellemükből adódóan felszínesek és hazugok, de terveim szerint, hiszen még tartanak a próbák, sokkal markánsabban jelennek majd meg a szereplők egymás közötti konfliktusai, tetteik mozgatórugói. E fokozott személyessé tétellel nem csupán a mű szerkezete, a miért és a hogyan lesz áttekinthetőbb, hanem nyilvánvalóbbá válik a mondandó aktualitása is. A szinte karikatúraszerűségig megrajzolt, ki- dolgozottjellemekmegköny- nyítik a közönség részéről a befogadást, a mű cselekményével való együtt gondolkodást, együttérzést, így az operettek által nyújtott élmények, a könnyed szórakozás mellett végül értékes erkölcsi tanokkal is gazdagabbak lesznek a nézők. — Kik az előadók, és melyik társulat vagy iskola tagjai? — A szereplők (szólisták) a Fibo stúdió (Fiatalok Budapesti Operastúdiója) növendékei. Többségük már számos hazai és külföldi vendégszereplés és produkció alkalmával bizonyította tehetségét, de vannak, akik Esztergomban lépnek majd először a nagyközönség elé. A valóban remény- teljesen induló pályakezdőkön kívül Hercz Péter, a Kolozsvári Állami Opera magánénekese is fellép. A stúdió vezetője, Bikfalvy Júlia, a karmester, Kesselyák Gergely, a jelmezeket Márk Tivadar, a díszletet Székely László tervezte. A nemrégiben Los Angelesben megtartott nagyszabású koncert, amelyen a világhírű három tenorista (Pavarotti, Domingo és Carreras) lépett fel, előkészületei és megvalósítása során remek összhangban tudtunk együtt dolgozni Székely Lászlóval, és biztos vagyok benne, hogy A víg özvegy előadása is nagy siker lesz. — Elsősorban kiknek ajánlja a darabot? — Legfőképpen mindenkinek, aki szereti a szórakozást, az igényes, szép zenét. Javaslom azoknak, akik már látták és azoknak, akik meg szeretnék ismerni az operettirodalom ezen alapművét. Valamint ajánlom tanulságul mindazoknak, akik önös érdekeik elérése érdekében nemes fogalmakat pufogtatnak, járatnak le, hiszen a darab az idők során semmit sem veszített aktualitásából, mert rólunk: esendő, gyarló, boldogulni akaró emberekről szól, soksok zenével, tánccal, humorral és élccel. — Mi lesz a stúdió következő produkciója, hol találkozhat velük ismét a nagy- közönség ? — Szerencsénkre több fellépési lehetőség közül választhatunk, de leginkább a hazai kulturális fesztiválok, programok részesei szeretnénk lenni. Bár konkrét helyet és időt még nem tudok mondani, bízunk benne, hogy hamarosan lehetőség lesz a fiatal művészek tudásának újbóli megmutatására. Szűcs László Barna Kovácsházi István (Camille de Rosilion) a Hannát felváltva alakító két művésznővel, Sudár Gyöngyvérrel (bal oldalon) és Váradi Zitával Erdősi Agnes felvétele Énekverseny, csángó hagyományőrzők Gy. Szabó szellemi örököse Kisebbségi folklórfesztivál Énekversennyel folytatódott az európai régiók kisebbségi folklórfesztiválja szombaton Jászberényben, ahol a hét végén a Kárpátmedencében élő kisebbségek adnak egymásnak randevút. A pénteken este megnyitott program második napján Hodorog Luca moldvai csángómagyar énekes emléke előtt tisztelegtek. Az idős hölgy 1990-ben az első jászberényi csángótalálkozóra már betegen érkezett, és életét a leggondosabb kórházi kezelés ellenére sem tudták megmenteni. Saját kérésére a jász városban helyezték örök nyugalomra. Az énekversenyre ezúttal huszonhármán neveztek. Az amatőrök versengésében egy kunszentmártoni fiatalember, Szűcs Miklós bizonyult a legjobbnak. A hagyományőrzők között a Klezséről érkezett moldvai csángótrió — Petrás Kati, Bálint Erzse és Szalka Kati — énekelt a legszebben. A Paradicsom meghódítása a Margitszigeten Papathanassiou Vangelis: „1942 — A Paradicsom meghódítása” című műve csendül fel pénteken, illetőleg szombaton a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A legendás Aphrodites, s Child együttes tagjának — Ridley Scott azonos című filmjéhez komponált — muzsikája koncertelőadáson hangzik el a főváros legnagyobb nyári teátrumában. A művet Tomsits Rudolf hangszerelte nagyzenekarra. Az előadás énekes szólistái Varga Miklós és Fekete Viktória. Benkő László zongorán, Horváth Kornél ütőhangszereken játszik. Közreműködik a Police Band, a Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar és a Budapesti ifjúsági Kórus, karigazgató Strausz Kálmán. Vangelis művét Ligeti András dirigálja. Börtönviselt fametsző Erdélyben, Olasztelkén él Kosa Bálint fametszű művész. Kosa Bálint eredetileg tanárnak készült, de pedagógiai felfogása és magyarsága nem felelt meg a román hatóságoknak, s többszöri figyelmeztetés után többévi börtönre ítélték. Szabadulása után képzőművészettel kezdett foglalkozni, készített olajfestményeket, rézmetszeteket, majd 1964-től fametszeteket. A mesterséget Gy. Szabó Bélától tanulta, akinek szellemi örököse. Fametsző késeit is tőle kapta, aki pedig Kós Károlytól örökölte. Munkáit az erdélyi táj, az itt élő emberek, neves történelmi személyiségek ihlették
