Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-05 / 155. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZÜKEBB HAZÁNK 1994. JÚUUS 5., KEDD 5 Veszélyben a megyei termálvízrendszer Évtizedeken át herdálták A Dunától a Havelig Kosdi fiatalok németországi túrán A sportnapon a németeken kívül a penci diáklányok is jelen voltak Veszélybe került az a termálkarsztvíz-rendszer, amely a fővárosi és a megyében lévő kutak, források vizét táplálja — mondotta Horváth Eszter, a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség vízföldtani csoportjának vezetője. Az elmúlt évtizedekben, leginkább bányászati célokra, hatalmas mennyiségű karsztvizet használtak fel. A mértéktelen és meggondolatlan vízkiemelések miatt a karsztrend- szerben évmilliók óta felhalmozódott víztömeg szintje kevés híján jóvátehetetlenül leapadt, a vízkörforgás természetes egyensúlya megbomlott. A további vízkivételt az illetékes szervek megtiltották. Az intézkedés hatására az elmúlt években valamelyest javult a helyzet, de mivel óriási föld alatti üregrendszerről van szó, még hosszú évekbe, évtizedekbe telik, mire elhárul a közvetlen veszély. Amennyiben a karsztvíz szintje a Duna vizének szintje alá esik, úgy a körforgás, az áramlás iránya megváltozik, és nem tiszta víz folyik a Dunába, hanem a szennyezett folyó vize kerül a karsztrend- szerbe, tönkretéve ezzel a fürdők és gyógyhatású ivóforrások vízellátását. Ennek elkerülése érdekében a felhasználók (strandok, fürdők...) részéről a sokkal körültekintőbb vízgazdálkodás, a takarékosság és a rendelkezésre álló víz- mennyiség jobb kihasználása alapkövetelmény. Lévén az ivóvíz nagy kincs, és a gyógyvíz még nagyobb érték, rendkívül gondosan kell kezelni a meglévő készleteket. Bár a termálkarsztvíz szintje jelentősen csökkent, ez még nem tette tönkre a leginkább Budapesten lévő gyógyforrások és kutak hozamát. De hogy a jövőben se Jcerül- jön sor korlátozásokra, és, hogy a természet által létrehozott, több száz, esetenként több ezer méter mélyről feltörő gyógyvizek továbbra is a betegek, felüdülni vágyók rendelkezésére álljon, szigorú szabályok szerinti vízgazdálkodásra, gondos, ésszerű kitermelésre van szükség. A már meglévő termálvízforrás lehető leggazdaságosabb és legtakarékosabb kihasználására jó példa a lepencei strandfürdő és a nemsokára megépülő gyógyszálló. Hadházy Sándor, Viseg- rád polgármestere elmondta, hogy e természeti kincseket, a magas ásványi tartalmú, gyógyhatású meleg vizet rendkívül sokoldalúan, minden cseppjére vigyázva használják fel. Az önkormányzat és a strandot üzemeltető Castrum Kft. között született szerződés értelmében a fejlesztések elsőrendűek. Az ősszel elkezdődő munkálatok nyomán többek között egy barlangfürdővel bővül a létesítmény. A meleg vizű forrást télen a medencék fagyvédelmére, üvegházak fűtésére használják majd fel. A 'mélyből feltörő víz gyógyító hatásaira épül az a termálfürdő és gyógyszálló, amely várhatóan az 1996-os év közepén nyitja meg kapuit a nagy- közönség előtt. A forrás és a lepencei kórház közti vezetéket már szeptemberben elkezdik kiépíteni. Mivel a turistaszezon után szabadon felhasználható vízkapacitásra lehet számítani, a tervek szerint palackozóüzem létesül a forrás közelében. Szűcs B. László A napokban érkeztek haza Kosdra azok a 14-15 esztendős fiatalok, akik a brandenburgi Ziegler Iskola meghívására tíz napot töltöttek Németországban. Előzőleg a brandenburgiak nyaraltak Kosdon. Az élményekről a kísérők: Horchy Mihályné, a nyolcadikosok osztályfőnöke, Leányvári Sándor, a helyi kultúrház vezetője és Urbán Zsuzsi, a 17 esztendős „tolmács” számoltak be. — Hogyan kerültek kapcsolatba a brandenburgiakkal? L. S.: — A berlini magyar kolónia révén. Tavaly karácsonykor kaptunk tőlük egy ajánlatot, amelyben az állt: szeretnék, ha a gyerekek csereüdülésen vehetnének részt. Ezt követően többször váltottunk levelet. A mieink kijutását a kosdi önkormányzat és a Kösd Községért Alapítvány támogatta. H. M.-né: — A német gyerekek éppen akkor érkeztek hozzánk, amikor az iskolában „év végi hajrá” volt. Itt voltak a nyolcadikosok ballagásán is, amely élményt jelentett a számukra, náluk ugyanis ilyen szokás nincs. Mindannyian családoknál szálltak meg és részt vettek közös, illetve egyéni családi programokon. U. Zs.: — Közöttük több volt a fiú, mint a lány, nálunk fordítva. Tőlük tizenöt fiú és hét lány érkezett. — Miként telt a vendégek ittléte? H. M.-né: — Megmutattuk nekik Kösd és Vác nevezetességeit, jártak a fővárosban, a vácrátóti arborétumban, Móró Ferenc erdész vezetésével részt vettek egy Naszály-tú- rán, és látták a Balatont. Voltak, akik a vendéglátó családokkal Hollókőre, Szécsény- be, illetve Szentendrére kirándultak. Udvarlás tolmáccsal L. S.: — A német fiatalokra az volt a legjellemzőbb, hogy mindig sportolni akartak. A kosdi gyerekek egy év alatt nem mozogtak annyit az új tornateremben és a sportpályán, mint ők a tíz nap alatt. Magatartásuk hatott a mienkre is, hiszen olyanokat sikerült rávenni a testedzésre, akik korábban száz métert sem bírtak futni. H. M.-né: — Szépen szövődtek a vonzalmak..., ám a beszélgetésekhez mindenki Zsuzsit hívta tolmácsul. A gyerekek rádöbbentek arra, hogy ennyire fontos a nyelvismeret. Biztos vagyok abban, hogy hamarosan intenzíven tanulnak majd németül. —Annál is inkább, mivel azóta már megjárták Németországot... L. S.: — A ballagási bankettel egybekötött búcsúestet követően buszra ültünk és „hazakísértük” a vendégeket. Késő este érkeztünk Brandenburgba, ahol az iskolában nagy szeretettel és vacsorával vártak bennünket. Az elköltöztetett kápolnánál H. M.-né: — Ott egyébként még június derekán is volt tanítás, így bekukkanthattunk egy-két órára. U. Zs.: — Ők is megmutatták nekünk a város, illetve a környék főbb nevezetességeit és nosztalgiavillamost béreltek a kedvünkért. Továbbá hajókirándulásra hívtak a Havel folyóra, mely csodaszép élmény volt. Jártunk Potsdam- ban is, ez utóbbi helyen megnéztük a rokokó homlokzatú, világhírű Sanssouci-kastélyt, a kínai teaházat, és láthattuk Nagy Frigyes — a fertődi, illetve schönbrunni kastélyhoz hasonlatos — palotáját. Részt vettünk egy nagyon érdekes, színes játékon, a Neptun-feszti- válon is. Ez a szokás egy kicsit a busójárásra emlékeztet. Neptun, a víz „istene” két vízitündér kíséretében csónakkal érkezett a partra, és akiket kiválasztott, illetve megfogott, azokat „behajigálta” a tóba. Mivel akkor éppen igen hűvös volt, nekünk — vendégeknek — megkegyelmezett. L. S.: — A sport természetesen ott sem maradhatott el, a mieink ezúttal kupákat is nyertek a különféle bajnokságokon. H. M.-né: — Vendéglátóink búcsúzóul elvittek minket egy kínai étterembe, ahol igen különleges, pikáns ízeket kóstolhattunk meg. Azt azonban nemigen tudjuk, hogy mit ettünk valójában. U. Zs.: — A búcsúesten — a diszkóban — magyar zene szólt és a város címerével díszített pólókat kaptunk ajándékba. A fiúktól pedig virá got... Az autópályáig kísértek L. S.: — Volt nagy sírás-rívás az elváláskor, szem nem maradt szárazon. Többen az autópályáig kísértek bennünket, a fiúk például kerékpárral indultak a busz után. Voltak, akik megígérték, hogy hamarosan — talán még az idén nyáron is — ismét Kosdra látogatnak. Ám egyéni útlevelet egyelőre csak a 16 éven felüliek kaphatnak Németországban. H. M.-né: — Valamire ráérzett a brandenburgi tartomány Európa parlamenti képviselője, amikor búcsúzóul azt mondta a gyerekeknek: reméli, hogy tíz esztendő múlva néhány esküvőhöz is gratulálhat. Tibay Ágnes Csoportkép a balatoni hajókirándulásról Parttalan demokrácia L ám, lám, hát ezt is megértük, ide vezetett a fene nagy demokrácia — dünnyögi Lipták néni egy újságcikk kapcsán, mely lapunkban jelent meg, s arról tudósít, miként rugdalta meg kolléganőjét a péceli polgármester. Lipták néni nem előfizetője a Pest Megyei Hírlapnak, de mint bejárónő, igényt formál az általam hazahordott példányokra. Rendszerint portörlés után, egy nagy bögre kávé mellett a kedvenc karosszékében böngészgeti az újságot, kivált a faluval kapcsolatos dolgok érdeklik. Nincs ebben semmi különös, Lipták néni egy bihari községből landolt anno documál, s a Pesten eltöltött harminc év ellenére lélekben megmaradt vidéki asszonynak, ami abban is megmutatkozik, hogy vitatkozáskor igazát bizonyítandó, a faluja életéből kiragadott példákkal érvel. Most is ezt teszi, bizonyos Balogh Elemért idéz, aki húsz kerek éven át volt a falujuk bírója, s akkor sem a falu csapta el, hanem a kommunisták. Balogh uram hat elemit végzett, mégis tudta a dolgát. Korrekt volt, pártatlan, szigorú, a népek mégis szerették. Tekintélye elsősorban abból fakadt, hogy rossz szóval még a legszegényebb zsellért sem illette, vagy hogy húsz év alatt még a gyanú árnyéka sem merült fel annak, hogy a saját vagyonát a közösből gyarapította. — No látja, lelkem, az ilyen első emberre fel lehetett nézni — vonja le a következtetését Lipták néni. — De miként lehet tisztelni egy olyan polgármestert, aki nem átallja megrugdalni az alárendeltjét?! Óvakodom felvilágosítani az idős asszonyt, hogy nem ez az első ilyen eset a megyénkben. Példának okáért Dobáson két képviselő püfölte egymást nemrég a községháza előtt, publikum jelenlétében, minekutána bent, a testületi ülésen nem tudtak szót érteni egy vitás kérdésben. És hány affér, konfliktus zajlik, amiről a sajtó — j így a közvélemény sem — nem szerez tudomást. S mindezt olyanok idézik elő, akiket az emberek bizalma emelt a község élére, következésképp ha törik, ha szakad, ennek a bizalomnak meg kéne felelni. Sajnos sok az olyan képviselő, akiről menet közben derül ki, hogy képesség, intelligencia és emberi tartás hiányában nem alkalmas a közéleti munkára, a vezetésre. Lipták néni szavaival élve: túl bő a hatalmi köntös, nem rájuk lett szabva. A magyar nép többnyire a maga kárán szokott tanulni, nem előre gondolkodik, hanem utólag káromkodik. E rossz tulajdonságunkat ismerve, már most nem árt odafigyelni a küszöbönálló helyhatósági választásokra. Még van idő körülnézni, mielőtt odatesszük az x-et a szavazólapra, még van idő megrágni, hogy kire adjuk a voksunkat. Különben az elkövetkezendő négy évben sem lesz hiány a rúgkapá- ló, rágalmazó, méltatlan községatyákból. (matula) Segítség Kemencének Az első teendő a falu rendbetétele lesz, majd a kárt szenvedett gazdák veszteségeinek enyhítése — mondta lapunknak Pongrácz János, Kemence polgármestere. A májusi jégeső után Kemence és Bernecebaráti önkormányzatai a megye közgyűléséhez fordultak segítségért. Ötmillió forintot kérelmeztek, s a múlt pénteki ülésen négymilliót meg is szavaztak számukra. — Az említett összeget nem osztották fel közöttünk — tájékoztatott Pongrácz János —, hanem közösen kaptuk. Bernecebaráti községének vezetőjével, Kertész László polgármesterrel már megegyeztünk: a felmérés eredményeit mindketten elfogadtuk, s a keletkezett károk arányában osztjuk meg egymás között a pénzt. Ez azt jelenti, hogy mi, kemenceiek a felénél egy kevéssel többet kapunk. Á jégeső, s az azt kísérő vihar fa- hidakat sodort el, a bitumenes utakon felfordította a burkolatot, elmosta a földútjainkat. A pénz egy részéből a falu arculatát kell helyreállítanunk. Tetemes kár keletkezett a két község közötti termőterületeken is. S a baj nem jár egyedül: ezek a földek nem voltak biztosítva. Már összeírtuk azoknak a gazdáknak a névsorát, akiknek ugyan nem nagy, ám legalább egy mentőinjekció-szerű támogatást kell adnunk. A szociálpolitikai bizottságunk mindent megtesz azért is, hogy azoknak a többgyerekes családoknak, akiket a többieknél is érzékenyebben érintett a veszteség, valamilyen külön segélyt tudjunk nyújtani. (nádai)
