Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-04 / 154. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. JÚLIUS 4., HÉTFŐ 13 Ki a beteg? * Az elmúlt négy év i alatt számtalan\ szór hallhattuk ostoba, de inkább „félművelt” emberektől ezt a szentenciát: „Hogy engedhették meg az erre illetékesek, hogy egy súlyosan beteg ember vegye magához a kormányzati hatalmat?! (Hiszen — szerintük — látni kellett volna azokat a félreérthetetlen jeleket, amelyek előrevetítették Antall József tragikus sorsát...) Ma, a fekete diadémmal felékesített potenciális miniszterelnök-jelöltön nem láthatók-e vajon a betegség jelei? Természetes jóérzésem háborog még a gondolatától is: ha Antall József fejét kellett volna hasonlóképpen „megabroncsolni”, vajon milyen válogatott ékeket gyártott volna a liberálkozmopolita gúnyolódó kórus... Jobb még gondolatban sem követni a Pulitzer-díjra aspiráns, Karinthy-gyűrűvel felékesített belvárosi fiúk ízléstelen ötleteit! Egyébként jól emlékszünk stílusuk „gyöngyszemeire” a taxisblokád alatt elhangzott pizsamás tévéinterjúról és a volt miniszterelnök külföldi gyógykezeléseiről. A „félműveltektől” kanyarodjunk most újra visz- sza a „szürkeállomány” letéteményeseihez... Vajon e szuperértelmiségi miliőből fog-e bármiféle gyanakvás születni az elkövetkező kormányzati ciklus alatt, mely a miniszterelnök mai — látható — betegségét fogja kárhoztatni valamiért is? Mert hiszen az elmúlt időszak „félművelt” aggodalmai éppen a liberális vírus heveny fertőzéseiből születtek. Talán a mai Népszabóság divatos sztárjai fognak most gunyoros kritikai módit követni? (Sohanapján, kiskedden!) (...) Brezovich Károly Vác Meghatározni a centrumot Nagy érdeklődéssel olvastam Keve Mártonnak az 1994. június 29-i cikkét, mivel én is a nagyobb (sőt a legkomplettebb) összefüggések iránt érdeklődőm. Amit én hozzátennék: a párt jelentése „part”, azaz „rész”. Ez lenne része az egésznek. A problémát abban látom, hogy senki sem próbálkozott meghatározni azt a centrumot, melyhez képest van a baloldali, illetve jobboldali rész. Mindenki beszél arról, hogy nem hordjuk zsebünkben a bölcsek kövét, de senki sem próbálkozott — eddigi olvasmányaim szerint —a tökéletes centrum meghatározásával, amihez képest a tökéletlen „rész” elfoglalja a helyét. Ha ezzel foglalkoznának, oly módon, hogy a teljes egyértelműséget, tökéletességet csak a matematikában (aritmetikában és mértanban) találjuk, akkor kiderül, hogy a körnek csak egy centruma, egy közepe van pontosan meghatározva. Matematikailag levezethető a tökéletes arány az esztétikában, levezethető az, hogy a magyar nyelv szerkezetileg a legtökéletesebb és a Sorbonne kiadványa (a Glottkronológia) HISTÓRIA Reformáció és ellenreformáció I A reformáció gyorsan • terjedt el Magyarországon. Már a mohácsi csata előtt számos követőre találtak Luther tanai, és az új hit különösen Mária királynő s német udvara támogatásában részesült. Az erdélyi szászok és a bányavárosok német lakói voltak a protestantizmus első követői. A mohácsi csata után a reformáció nagy haladást tett. A katolikus egyház vezetők nélkül maradt, mivel sok egyházfő elesett és a két király türelmes volt az új hittel szemben, hogy híveik tábort ne cseréljenek. A királyok maguk azzal köny- nyítették meg a portestan- tizmus elterjedését, hogy az egyházi nagybirtokokat lefoglalták, az üres főpapi székek jövedelmeit hadi célokra, avagy párthívek szerzésére fordították. Szándékosan nem töltötték be a megüresedő főpapi székeket és így az alsó papság tömegesen főpásztor nélkül maradva, köny- nyen elfogadta az új hitelveket. A cuius regio illius religio (a föld ura a vallás ura) eleve nálunk is érvényesült. Ha egy nagyurat sikerült az új hitet valló udvari papjának megtéríteni, ez egész vidékek megtérését jelentett. Ehhez járult, hogy a törökök is kedveztek a reformációnak, mivel azt hitték, hogy ezzel a Habsburgok hatalmát gyengítik. A török területen Calvin egyháza terjedt el, amelynek szervezete az ottani viszonyoknak jobban megfelelt, mint Lutheré. A 16. század második felében Magyország túlnyomóan protestánssá lett. Erdélyben a fejedelem áttérése folytán a reformáció közjogi elismerést is nyert, de amint a fejedelem négyszer változtatta hitelveit, a négy vallás: katolikus, kálvinista, luteránus és unitárius békében élhettek egymás mellett, ami egyedül állott az akkori Európában. Magyarországon is szabadon szervezkedhettek a protestánsok, míg a Spanyolországban nevelkedett Rudolf alatt az udvar megkezdte a bensőleg megújhodott katolikus egyház restaurációjának teljes erővel folytatott támogatását. Rudolf és tanácsosai abból az elvből indulva ki, hogy ,a király, mint a városok földesura, kötelezővé teheti a városokban vallását, először a teljesen protestáns Kassán vétette el Barbianoval, főkapitányával a dómot a protestánsoktól és tiltotta el a protestáns hit gyakorlását, s ugyanakkor a Sze- pességben is hasonló eljárásba kezdtek. Ez a protestáns nemesség szenvedélyes ellentmondását annyival is inkább fölkeltette, mert azt amúgy is elkeserítették azok a fiskális szempontból a kamara részéről egyes birtokosok ellen indított hűtlenségi perek, amelyek célja birtokok elkobzása volt; köztük a leg- hírhedtebb az egyik leggazdagabb protestáns úr, lllésházy István ellen viselt volt, amely elől az Lengyelországba volt kénytelen menekülni. A rendek mindezek miatt már az 1604. évi ország- gyűlésen mozgalomban voltak, ami a kirobbanásig növekedett, amikor a prágai titkos tanács a királyi törvényszövegezési jogával visszaélve, az országgyűlés határozataihoz önkényesen függesztett egy nem is tárgyalt cikket, amelyben Rudolf megtiltotta, hogy a rendek vallási ügyekről tárgyaljanak és az összes régi, soha végre nem hajtott törvényeket az „eretnekek” ellen újra megerősítette. Az ELÉGÜLETLEN- SÉG nyílt felkelésben tört ki, amikor Barbiano egy királypárti, már Báthory Zsigmond mellett ily irányban nagy szerepet játszó protestáns urat, Bocs- kay Istvánt, aki Rudolf prágai kormányzási módszerétől elkedvetlenedve vonult vissza birtokaira, bihari váraiban fegyverrel támadott meg. Bocskay Istvánnak sikerült a hajdúkat, ezt a földönfutó nemességből és parasztokból kikerült katonaelemet, akik eddig a király zsoldjá- ban állottak, a maga részére megnyerni. Az általános elkeseredés az agyonsanyargatott Erdélyben és a magyar protestáns rendeknél biztosították a felkelés sikerét. Felső-Ma- gyarország Bocskayhoz csatlakozott (1604), Erdély fejedelmévé választotta, a szultán pedig, akinek a császárral viselt háború idejében kapóra jött a felkelés, Bocskay nem nagy örömére, királyi koronát küldött neki. Bocskay azonban nem koronáztatta meg magát magyar királynak. Az ő szándéka csak a vallásszabadság és Erdély önállóságának biztosítása volt. Nézete szerint, amely az utána következő erdélyi fejedelmeké, de a Habsburg-párti nagy egyházfőé, Pázmány Péteré is volt: Erdélynek, mint nemzeti államnak önállóságát fenn kell tartani, míg a török az ország középső részét megszállva tarja, hogy a rendi alkotmányt és az önállóságot megvédje az idegen dinasztia és a katolicizmus törekvéseivel szemben, hogy „külön fejedelem alatt gócpontja legyen mindazon nemzeti és kulturális törekvéseknek, amelyek az anyaország hasonló törekvéseivel a közbülső török válaszfal miatt éppen nem, vagy csak alig olvadhatnak egybe. Majd eljő az idő, midőn a válaszfal leomlik s Magyarország egykori integritása helyreáll.” Bocskay, a magyar protestantizmus első nagy alakja, azoknak a hadjáratoknak sorát nyitotta meg, amelyeket az erdélyi fejedelmek utána már külpolitikai szövetségesek oldalán a magyar vallásszabadság érdekében és a rendek fenyegetett alkotmányos jogaiért viseltek. A kis, jól megszervezett erdélyi állam nélkül a magyar közjog könnyen a cseh sorsára juthatott volna, a fehérhegyi csata idejében azonban Bethlen Gábor zászlói a Felföld nyugati szélein lobogtak. A HOSSZABB TÁRGYALÁSOK után a király és Bocskay közt létrejött bécsi béke (1606) biztosította a vallásszabadságot a protestáns rendeknek és a városoknak, érintetlenül hagyván a földesúri rendelkezést a vallási kérdésben, aminek utóbb a katolikus restauráció szempontjából igen nagy fontossága lett. Alkotmányos szempontból elérték ugyan a rendek, hogy a hosszú idő óta üres nádori szék ezután betöltessék az ő választásuk alapján, de a bécsi kormányszékek befolyásának intézményes szerint az ősgyökök 68 százalékos tartalmával, a magyar nyelv prehisztori- kus, azaz történelem előtti. Más kérdés az, hogy a nyelvújítók a sok „e” betű és névelő alkalmazásával, németes szerkezetek bevezetésével, a nyelvjárások lenézésével rengeteget elvettek a magyar nyelv dallamosságából. Dallamosságban a sokkal régebben keletkezett angol, spanyol, olasz nyelvek — sajnos —„versenyképesebbek”. Ennek ellenére a legtökéletesebb nyelv még mindig a magyar marad, a tömörebb, egyértelműbb kifejezési mód, a nyelvgazdagság, valamint a ragozó nyelvtani szerkezet miatt. Mindig csodálkoztam azon, hogy a magukat nemzetinek nevező pártok nem a törvények egyértelműségére, a kiskapuk kiküszöbölésére, a magyar nyelv tömörségére, pontosságára, közérthetőségére, stabilitására helyezték a hangsúlyt. Ebből rögtön következhetne a törvény- módosítások szükségtelensége, a korrupció csökkentése, a gazdaságosság. A másik dolog, ami zavart, az értékek és a pénz különválasztása. Egy tökéletes rendszerben az értékek párhuzamosan haladnak, harmóniában a pénzmozgással (akár a vérkeringés a szervezetben). Másrészt, szerintem: a modernizáció nem az ősi gyökerek (nyelvi, zenei, néprajzi, mítoszi, ornamentikái stb.) hagyományok feladásával valósulhat meg, hanem elsősorban az idő- és téregységre vonatkoztatott értékek bővítésével, azaz a szellemi és anyagi értékek harmonikus gyarapításával. Fejér Tibor Budapest megakadályozásáról azért nem tudtak gondoskodni, mert nem tudtak mást állítani a királyi bürokrácia helyébe. Bocskay, Erdély elismert fejedelme, élte végéig megkapta még Szatmár, Ugocsa és Bereg megyéket Tokaj várával. A felkelőkkel rokonszenvező portával is létrejött a zsitvatoroki béke a területi birtokállomány alapján, amivel megszűnt a magyar király évi adófizetése. ' „Mikor Bocskaynak mingyárt a békekötést követő halála után Rudolf magatartásával a hosszú vajúdás után megszületett béke végre hajtását veszélyeztette, Mátyás főherceg, aki már, mint bátyjának teljhatalmú megbízottja, a tárgyalások idejében is félszemmel a koronára sandított, a szövetkezett magyar—morva—ausztriairendek élén Prága elé nyomulva, őt lemondásra kényszerítette. Az összehívott magyar országgyűlés Mátyást királlyá választotta és a bécsi béke pontjait, mint megválasztásának feltételeit, törvénybe iktatta s így feltámadt újból a királyválasztások rendszere, amely a hitlevéllel és a koronázási esküvel a rendi alkotmányt és ami akkor ezzel egyérte- mű volt, az önállóságot újból és újból körülbástyázta a bécsi kormányférfiak támadásai ellen; közülük mint elsőt II. Mátyás teljhatalmú miniszterét, Khleslt kell megemlíteni” (Folytatjuk Eckhart Ferenc Harmincadhivatal Szobon A középkori Magyarországon a vámoknak két típusa alakult ki, a belső- és a külkereskedelmi. Az előbbihez tartozott a közlekedési — út-, híd-, révvám —, valamint a vásárvám. A vámból származó jövedelem a királyt illette, pontosabban annak kétharmada, egyharmad a beszedett pénzből a megyés ispánnál maradt. A harmincad a 12. század végén, a 13. század elején alakult ki, de jelentős bevételi forrássá Károly Róbert uralkodása alatt vált. A király külkereskedelmi reformjai során mind a behozott, mind az országból kivitt áruk után adót vetett ki, az érték 3,33%-át. Az illeték beszedésére külön hivatalokat, az ún. harmincadhivatalokat állította fel. Ezek behálózták az országot, kereskedő nem kerülhette el őket. A király a harmincad fizetése alól mentességet is adhatott személyeknek vagy akár egész városoknak. Pest vármegye területén is megtalálhatók voltak a harmincadhivatalok. Hogy Szob községben is működött, arról Nagy lMjos király egyik okleveléből értesülhetünk. Az uralkodó 1374. július 3-án meghagyta vámszedőinek, „közte Szob és Visegrád vámszedólnek, hogy a pozsonyi polgárokat, akik Visegrádra és Budára élelmiszert, búzát, rozsot, zabot szállítanak"mentsék fel a fizetés alól, „ne szedjenek harmincadvá- mot” Nagy Lajos utódai lemondtak a szobi vámról, jövedelmét átengedték a márianosztrai pálosoknak egy 1382-cs oklevél tanúsága szerint. Pogány György
