Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-30 / 177. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JULIUS 30.. SZOMBAT Festménysorozaton a Zrínyiász Konrád-kiállítás a Hadtörténeti Múzeumban Konrád Ignác festőművész születésének 100. évfordulója al­kalmából rendezett emlékkiállítást a minap a Hadtörténeti Múzeum. A tárlatról és a festő életútjáról Túrok Margit mű­vészettörténésztől a következőket tudtuk meg: a múzeum örömmel vállalkozott arra, hogy a hazai közönség körében kevéssé ismert festő, szobrász Konrád Ignác munkásságát bemutassa. Nem vállalkoztunk az életmű teljes körű feltárá­sára, de őszintén reméljük, hogy a különböző műfajú és tár­gyú festményeket, rajzokat és plasztikákat kísérő életdoku­mentumok segítségével felvázolhattuk a művész pályáját. Lóidomítók 1956. ra. Kapun Ede számtartó sze­mélyében. Ő másolási stúdiu­mokkal és természet utáni raj­zolással alapozta meg a gyer­mek művészeti ismereteit. szély Ágostonnak öröksége a természet és az érzelmek mint kiindulópont precíz rajz mint alapkövetelmény egész alko­tói pályáját meghatározta. Először Budapesten az Ipar- művészeti Iskolában folytatta tanulmányait, díszítőszobrász szakon. Tizennyolc évesen Drezdában a rajztanítási mód­szer nemzetközi kiállításán első díjat kapott rajzaival. Önarckép Ugyanebben az évben szemé­lyes problémák miatt elhagy­ta az iskolát és átment a művé­szeti akadémiára, hogy festé­szetet tanuljon Ferenczy Ká­roly mestertől. Ő arra hivat­kozva, hogy utasításait nem tarja be, eltanácsolta az akadé­miáról, valójában azonban kettőjük művészi alkotásról vallott nézetkülönbsége okoz­ta a szakítást. Konrád ugyanis tagadta az impresszionista el­veket, inkább az akadémiz- mus híve volt. A művészi al­kotásnak a tömeget és a szer­kezeti formákat kell hangsú­lyoznia, a jellegzetességeket kifejező és összefoglaló nagy vonalakkal — vallotta. O maga konstruktív-anatómiai rajzolási módszernek nevezte az inkább plasztikai mintsem festői hatású alkotási módot. Konstruktív példaképként Pheidiászt, anatómiaiként Mi- chelangelot tisztelte, a kiérlelt esztétikai vonal mesterének Leonardót, az első konstruk­tív vonalrajz megteremtőjé­nek Dürert tartotta. Művein, legyenek azok lóportrék, sze­mélyek arcképei, történelmi vagy tájképek, krétarajzok vagy festmények, következe­tesen érvényesítette ezt a kom- ponálási elvet. Orosz hadifogságból haza­térve alagon telepedett le, ahol a versenylovakat festette és mintázta. Tudását autodi­dakta módon a mozgó lovak természet utáni megfigyelésé­vel gyarapította. Ebből az idő­ből származnak az oroszlá­nokról készített rajztanulmá­nyai és a később bronzba ön­tött Ordító oroszlán szobor. Az 1930-as években kez­dett hozzá dédelgetett témájá­nak a szigetvári hősöknek és Zrínyinek emléket állító soro­zatának megfestéséhez. Ek­kor készül el a sorozat első da­rabja a Zrínyi küzdelme. A XIX. század európai festésze­tének kedvelt témája a „nagy ember” mítosza áll a kép kö­zéppontjában. A század végi magyar történelmi festészet szinte minden kelléke és motí­vuma megtalálható a festmé­nyen a rombolás géniuszától a kereszténység győzelméért harcoló hőst védő Gabriel ark­angyal alakján át a haláltéma leggyakrabban használt szim­bólumáig. A A néhány, környezetének személyiségeiről készített portrén túl már csak a Zrínyi illusztrációs sorozattal tudott foglalkozni betegsége miatt. A 400 éves szigetvári évfordu­lóra ajánlotta fel e sorozatát. A Művelődésügyi Minisztéri­um nyomdai reprodukálásra alkalmatlannak találta a vázla­tokat, így azok nem kerültek kivitelezésre, Szigetvár azon­ban hálásan emlékezve a fel­ajánlásra 1991-ben kiállítást rendezett a lapokból, és a volt polgári iskola falán emléktáb­lát helyeztek el a művész tisz­teletére. A kiállítás szeptember 18-ig tekinthető meg a Had­történeti Múzeumban hétfő ki­vételével mindennap. Ősztől a keszthelyi Festetics-kastély ad otthont a tárlatnak. (simon) Restaurálás Vácon A Gombás patak hídja kő­szentjeinek, illetve a Szent- háromság szoborcsoport­nak felújítása után Hor­váth Tibor restaurátor­szobrászművész újabb megbízást kapott nemrégi­ben Vác város önkormány­zatától: ezúttal a Fehérek temploma mellett található Szűz Mária-szobornak adja vissza eredeti szépsé­gét. Mint arról már beszá­moltunk, magával a szobor­ral már elkészült, jelenleg a talapzat rendbetételén dolgozik munkatársaival. A művész, hálából a sok szép feladatért, a közel­múltban egy maga készítet­te szoborral lepte meg a vá­rost: a Március 15-e térről korábban ellopott puttó he­lyett készített egy másikat. (r. z.) (Vimola Károly felvétele) Alkotók Tábora Tizenkettedik alkalommal nyitotta meg kapuit a mező­túri képzőművészeti alkotótábor a Holt-Körös partján lévő Takácstanyán. A telep 1981 óta fogadja az alkotó­kat, az utóbbi években a Mezőtúr Művészeti Alapít­vány támogatásával. Az idei táborban tizenegy festő- és szobrászművész dolgozik, közöttük a hagyományok­nak megfelelően egy határontúli vendég: Dudás Gyula Nagybányáról. 126 éve halt meg Tompa Mihály A hanvai gólyák üzenete Ezekben a napokban talán a szokásosnál is többet gon­dolunk Tompa Mihályra; nemcsak azért, mert július 30-a halálának évforduló­ja, hanem azért is, mert a verőfényes nyári égen fel­feltűnő gólyák is őt juttat­ják eszünkbe — hiszen minden irodalomszerető ember ismeri a lelkész köl­tő „A gólyához” című ver­sét. Az ihletet adó madár már a múlt század közepén is fészkelt Tompa lakhelyé­nek, a hanvai református parókiának a kéményén — és ugyanott fészkel ma is. E fészek akkori lakójához írta a költő a szabadság- harc bukása után, hogy: „Csak vissza, vissza! dél szigetje vár, Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár, Neked két hazát adott végzeted; Nekünk csak egy — volt! Az is elveszett! Repülj, repülj! és délen valahol A bujdosókkal ha találkozol Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!” Nézem a hanvai gólya­fészket: legalább méternyi magas, és vagy másfél mé­ter átmérőjű hatalmas épít­mény. A nagyocska gólya- fiak hol a Sajón túlra, Aba- falva irányába, hol fenn a templomra, hol meg Csíz felé tekingetnek. Holnap- holnapután szárnyra kap­nak. Vajon hányadik gólya­nemzetség nevelkedik e fé­szekben? Miféle ősi erő készteti őket arra, hogy ra­gaszkodjanak e helyhez eb­ben a gyomirtós, permetle- ves világban, ahol annyira megfogyatkozott a gólya­koszt, a rovar és a béka? Honnan ez az elszántság bennük, hogy évről évre to­vább építkeznek, otthont te­remtenek tavalyi fészkük vihar tépte romjain? Üzenet, nekünk szóló üze­net van ebben a szívós, lan­kadatlan munkában. Nem maradtak véglegesen Afrika dús sáskamezőin, s nem hagyták oldott kéveként szét­hullni nemzetségüket. A ki­keletkor való hazatérés, a fé­szeképítés, az utódok nevelé­sének szándéka náluk min­den más erőt legyőz. A gólyafészekkel átellen- ben, a református templom kertjében nyugszik Tompa Mihály immár 126 éve. Lá­togassunk el egyszer a sírjá­hoz, és nézzük meg a sírja melletti szobrát is. Ha pe­dig a templomkert csendjé­ben eszünkbe jut egy percre történelmünk ezerszáz évé­nek keserűsége, erősítsük meg szívünket, és gondol­junk a gólyák állhatatossá­gára. Magasról széttekint­ve, messze néző szemekkel lássunk újra meg újra mun­kához: ahogyan a gólyák te­szik emberemlékezet óta. Török András Konrád Ignác nem tartozott a magyar művészettörténet ke­gyeltjei közé. Korai ösztönös kísérletei után a helybéli gyógyszerészné segítségével talált először művelt patrónus­Első komoly tanulási idősza­ka két évig tartott, egy olyan kiváló pedagógus mester mel­lett, akinek tanítási módszereit külföldön is sikeresnek ismer­ték el. Első mesterének, Mu-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents