Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-30 / 177. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP HÍREK 1994. JULIUS 30., SZOMBAT Kolozsvári helyzet Politikai játék A kolozsvári helyzetről, a Mátyás-szobor elleni akciókról, s ezek politi­kai hátteréről közöl cik­ket tegnapi számában a Libération című francia lap. Az újság különtudósító- ja, Véronique Soulé az ügy eddigi eseményeinek ismertetése után úgy véli, hogy a probléma még ko­rántsem zárult le. — Elő­ször is, Kolozsvár nacio­nalista polgármesterének, Funarnak politikai tőkéje a magyarellenes érzelme­ken alapszik, különöskép­pen azon románok köré­ben, akik a kommunista iparosítás idején jöttek Er­délybe, s akik nem rendel­keznek azzal a toleranciá­val, mint a más népekkel való együttéléshez hozzá­szokott eredeti erdélyiek. Funar, aki a csodákat ígé­rő, Kolozsvárt „román el- dorádóvá” változtató Ca- ritas-lánc összeomlása óta vesztett sebességéből, így akarja visszaszerezni a politikai kezdeménye­zést — olvasható a cikk­ben. — Azután — mint Ti­bori Szabó Zoltán, a ko­lozsvári magyar napilap, a Szabadság főszerkesztő­je mondja — „immár mindkét oldalon presztízs- kérdésről van szó”. Soulé szerint a város- központban folytatandó archeológiái ásatások, s ennek kapcsán a Mátyás­szobor eltávolításának ter­ve Kolozsvár lakosságát is megosztja. — A tünte­tések során románok csat­lakoztak a magyar tiltako­zókhoz, s még Funar tá­mogatói között is vannak olyanok, akik tartózkodó­an fogadták a tervet — írja a lap. A szerző egyéb­ként úgy véli, hogy a tör­ténelmi lepel alatt kétség­kívül politikai játékról van szó, amelynek a leg­magasabb szinteken is ha­tása van. — Iliescu elnök például mind elkeseredet­tebb Funar csínyei miatt, amelyek rombolják az or­szágról alkotott képet. Felgyorsult a csapatkivonás A tallinni orosz haditen­gerészeti támaszpont fel­szerelésének utolsó da­rabjait is elszállították tegnap Tallinnból, mi­után az észt—orosz csa­patkivonási megállapo­dás e hét eleji aláírását követően felgyorsult az orosz katonák távozása Észtországból. A paldiski kikötő előtt több orosz hajó is vára­kozik, hogy fedélzetére vegye az Észtországban lévő legnagyobb orosz alakulat, a fővárosban és környékén állomásozó lö­vészhadosztály felszere­lését. Az amari légitá­maszpontról is megkezd­ték a katonai eszközök elszállítását. Észtországban a szer­ződésben előírt csapatki­vonási dátum augusztus 31. Utánna is maradnak még orosz katonák, mi­vel a két országnak nem sikerült megállapodnia a paldiski haditengerészeti kiképzőközpont atomre­aktorának leszereléséről. N em gondoltam volna, hogy szülőhazám nemrég megválasztott kormánya a Guiness: Rekordok könyve szigorú és ugyanakkor dicsőséges feltételeinek ilyen hamar megfelel. Tizennégy nap elég volt, hogy a szakértő szociálliberális minősítés (becézés) köddé vál­jon. A szakértőség ígéretéről már az eskütétel előtt nyil­vánvalóvá vált, hogy blamázs, a másik díszítő jelzőről meg lehetne kérdezni az érdekelteket. Például a nyugdí­jasoktól, hogy mennyire tartják szociálisnak az új csapa­tot. Vagy az expódöntés után sok százezer vállalkozó, reménykedő, készülődő honfitársunktól, hogy mennyi­re liberális az új kabinet. Július vége van, s dúlnak a csókos ütközetek. A meg­változott média az ütköztetés híve. A Híradóban Boross Péter, szabadságát megszakítva a legújabb anomáliák­ról, az OTP körüli Soros-lépések veszélyeiről beszél. Ezek után a közszolgálati hírműsor objektivitása odáig merészkedik, hogy megkérdezi Dörnbach urat is, aki természetesen az ellenkezőjét mondja, mint az exkor- mányfő. Az csupán mellékes apróság, hogy Dombach úr a Soros Alapítvány Kuratóriumának elnöke, így meg­lehetősen érdekelt az ügyben. így nézve az ütköztetés megfelelő szintézis hiányában kissé nevetséges. Habkönnyű nyáresti szórakozás helyett kőkemény, úgynevezett ütköztető vitaműsort tálalt A Hét is. A mű­sorvezető még azt is beígérte, hogy a kedves nézők (azaz mi) nem csupán kérdéseket tehetnek fel a műsor vendégeinek, hanem esetleg kőkeményen, el is beszél­gethetnek velük. Aztán egész másról szólt a dolog. A médiavezetők kinevezésének kormányfői aláírásával kapcsolatban még némi vita alakult ki a két Iván, Szabó és Pető között, később aztán monológokká redukálódott A világkiállítás visszhangja Bécs a legnagyobb vesztes A péntek reggeli osztrák saj­tó kommentárjai és a meg­kérdezett politikusok nyilat­kozatai bizonyos megértést tükröznek a budapesti dön­tés iránt. Horn Gyula beje­lentését, annak indoklását és a gazdasági kabinet aján­lásainak részleteit ismertet­ve Bécsben emlékeztetnek arra, hogy az expó sorsa kezdettől fogva kalandos volt, hiszen először Bécs mondta le a közös megren­dezést. A Die Presse az ausztriai visszhangot azzal a meg­jegyzéssel foglalja össze, hogy a döntés nem érte Ausztriát váratlanul. A kom­mentárok és beszámolók megértéssel ecsetelik, hogy Halottak ezrei Ruandában A kelet-zairei Goma körze­tében sínylődő több mint egymillió ruandai menekült közül 19 500 halt meg be­tegségekben vagy a teljes kimerültségtől. Az áldoza­tok egynegyedét a kolera ra­gadta el. Az ENSZ Mene­kültügyi Főbiztosságának szóvivője pénteki genfi tájé­koztatóján közölte továbbá, hogy naponta átlag 1800 menekült hal meg, s a se­gélyszállító teherautók egy részét a holttestek össze­gyűjtésére fogták be. Goma városában és köz­vetlen környékén 50—100 ezer menekült tartózkodik még. A kiszáradás továbbra is az egyik legnagyobb gond, mivel vontatottan halad a megtisztított víz eljuttatása a menekültekhez. az expó költségei minden bizonnyal a legrosszabb vá­rakozást is messze felülmúl­ták volna. A másik fontos érvként a csekély nemzetkö­zi érdeklődést említik a kommentárok. A Kurier Wolfgang Schüssel gazdasági minisz­tert idézi, aki úgy véli, hogy a szocialisták hajlot­tak volna a világkiállítás megrendezésére, koalíciós partnerük, az 'SZDSZ azon­ban ellenezte azt. Schüssel sajnálkozik ugyan a magyar döntés miatt, mivel vélemé­nye szerint a térség számá­ra elvész egy alkalom a jobb bemutatkozásra, de Ausztria konkrét vesztesé­gét nem tartja súlyosnak. Lord Owen, az Európai Unió közvetítője állítólag légitámadásokat sürget a boszniai szerb állások el­len, és szorgalmazza egy­idejűleg Belgrád teljes gazdasági elszigetelését, beleértve az olajszállítási útvonalak lezárását is. Owen javaslatát egy tit­kos levélben juttatta el az Európai Unió külügymi­nisztereihez. A titkos ira­tot Brüsszelben nem hoz­ták nyilvánosságra, de a DPA tudomást szerzett an­nak tartalmáról és brüsz- szeli irodája tájékoztatta arról az MTI tudósítóját. A levélben Owen kez­deményezte egyebek kö­zött a szerb—macedón ha­tár lezárását, mert ezen keresztül vasúton és teher­autókon érkezik a létfon­tosságú utánpótlás Jugo­Engelbert Wenckheim, az expó osztrák kormánybizto­sa számos nyilatkozatában azt húzta alá, hogy a buda­pesti döntés olyan belügy, amibe Bécs aligha szól bele. A legnagyobb veszteség a nyilatkozatok szerint ma­gát Bécs városát érte, amelynek az expó idegen- forgalmi szempontból igen fontos lett volna. A város vezetői arra számítottak, hogy a budapesti szűkös szállodai férőhely-kapacitás miatt Bécs sok vendéget át­vehet majd. Gazdasági kö­rök már a bécsi népszava­zás eredményét is sajnála­tosnak tartották, s most nagy reményeket fűztek a budapesti megrendezéshez. szláviéba, miközben szin­te zavartalan az áruforga­lom Szerbia felől is Mace­dónia irányába. Macedó­niának, amelyet görög gazdasági blokád sújt, nagyarányú pénzügyi tá­mogatást javasol Owen. Szkopje gazdasági össze­omlását eddig jórészt a Szerbiával folytatott ille­gális kereskedelem akadá­lyozta meg. Owen utolsó intézke­désként megfontolásra ajánlja a kéksisakosok ki­vonását Boszniából és Horvátországból, vala­mint a boszniai szerb állá­sok elleni bombázásokat. Minél később születik döntés az ENSZ-csapatok visszavonásáról, annál tá­volabbra tolódik el a légi­támadások lehetősége — vélekedik Owen. A nagyvilág hírei íf Lech Walesa lengyel államfő pénteken foga­dást adott az 1944. évi varsói felkelésben részt vett katonák 150 fős cso­portja számára, megnyit­va ezzel az 50 évvel ez­előtti eseményekre emlé­kező, több-napos lengyel- országi ünnepségsoroza­tot. Az évfordulónak kü­lönleges jelentősége van a varsóiak számára, ugyanis a második világ­háború legdrámaibb fel­kelése során csaknem 200 ezer ember lelte ha­lálát a főváros utcáin. ¥ Vlagyimir Sumejko, az orosz felsőház elnöke a Független Államok Közös­sége tagállamainak szo­ros integrációja mellett szállt síkra. Sumejko hang­súlyozta, hogy az integrá­ció semmiképpen sem sért­heti meg a független álla1 mok szabadságát és szuve­renitását. íf John Major brit mi­niszterelnök keményen bírálta Iránt és Líbiát, de tartózkodott attól, hogy közvetlenül fele­lőssé tegye bármelyi­ket a londoni izraeli nagykövetség és egy zsi­dó intézmény ellen végre­hajtott két pokolgépes merényletért, amelyet kedden és szerdán követ­tek el. A brit kormányfő egy csütörtök esti beszé­dében azt modta, hogy Irán magatartása kihí­vás a nemzetközi közös­ség ellen. sé A „Türkiz-akció" kere­tében Ruandába és a zai- re-i Gomába küldött első francia katonák egy részét péntektől visszavonják a térségből — jelentette be csütörtökön Washington­ban Francois Léotard. Légitámadásokat sürget Owen titkos levele EGY HÉT Fel a fejjel! a műsor. Hallhattunk a GDP elmúlt évekbeli alakulásá­ról, mozgássérültek panaszáról, Ruandáról, miegyebek­ről, természetesen kőkeményen. Nyár esti kánikula ide vagy oda, hiányérzetem egyre nőtt. Miért nem kérdezi meg már valaki a volt pénzügy- minisztertől, mit szól a legutóbbi nyugdíjemelés tortúrá­ihoz. Amennyiben kőkemény a műsor, használhatunk más fogalmakat is, például törvénysértés, választási ígé­retek megszegése, a nép becsapása (lazábban fogalmaz­va átverése) etc. Miért nem kérdezi meg már valaki a pártelnöktől, mit szól ahhoz, hogy a fővárosi zászlóer­dő ellenére egyetlen egyéni képviselőjük sem győzött Budapesten. Vagy azt, hogy miért szerepel ilyen gyak­ran ahhoz képest, hogy a kampányban Kuncze úr széles mosolya a kilencvenháromezer négyzetkilométer majd egyharmadát letakarta. Bájosan el lehetne csevegni ilyen dolgokról. Természetesen ütköztet az írott sajtó is, a távirati iro­da az expólemondással kapcsolatban az első osztrák rea­gálásokat ismertette. Az Osztrák Gazdasági Kamara ex­póbizottsága természetesen csalódottsággal fogadta a kormánydöntést, s a bizottság titkára még titokban bí­zik, hogy sikerül megteremteni a világkiállítás megren­dezésének feltételeit. Máris jöhet az ütköztetés, nem ki­sebb személyiség, mint a bécsi városháza zöld párti ve­zetője is megszólalt. Peter Pilz úr, aki nem kisebb sze­mélyiség, mint a bécsi városháza zöld párti vezetője (ezt nem győzöm hangsúlyozni) azt találta mondani, hogy nem hullajtott könnyeket a bécsi expó lemondása miatt, és a budapesti rendezvény törlését sem tartja tra­gédiának. Hogy oda ne rohanjunk. Nyilvánvaló, hogy Pilz úr, akiről tudjuk, amit tudunk, nem egy sírdogáló tí­pus, ám hogy ő mit tart és mit nem tart tragédiának, az maradjon az ő véleménye. Ettől még sok száz kis ma­gyar település, jövőben bízó vállalkozó nem lesz boldo­gabb. Kimondatott tehát a kormánydöntés, ám ennek utó­rezgései ma beláthatatlanok. Vérmes reményeket nem fűzhetünk az elsöprő baloldali többségű parlamenthez, mindenesetre érdekes szakítópróbának ígérkezik a szep­temberi jóváhagyás. Dönt-e a szavazógép, vagy megje­lennek az országos és helyi érdekek is? A friss kabinet új stílust és ideológiamentességet ígért. Eddigi személyi és szervezeti döntései koránt­sem mentesek az ideológiától, nagyon is politikai szem­pontok szerint mérlegeltek. Még ebben a döbbenetes ex­póleállításban is (amely köztudottan gazdasági okok mi­att született) található zűrzavaros ideológiai elem. A kormányfő úgy fogalmazott, hogy a szakértői vizsgála­tok rámutattak arra is, hogy kidolgozatlan az expó mon­danivalója, tartalma, üzenete. Ez aztán a beszéd, s akik Pilz úrnál érzékenyebbek, el is sirathatják magukat: nemcsak pénz nincs rá, hanem még a tartalma is elve­szett. Az új stílust igen hamar megismerhettük. Mottó: Együtt visszük el a balhét, elvtársak. De Jézus Mária, ilyen hamar? Székely Adám

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents