Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-01 / 152. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JÚLIUS L, PÉNTEK 5 A két önkormányzat állhatná a számlát Nem igénylik a kompot? Bizonyára emlékeznek még a százha- >;•] lombattai komp kálváriájára az olva- PV sók. Az elmúlt télen rendszertelenül ▼ járt a hajó Százhalombatta és Tököl között. Mátyás György, az akkori tulajdonos és üzemeltető a komphajó rossz műszaki állapotára hivatkozott, sőt azt is mondta, hogy a polgármesteri hivatal akadályozza őt a munkában. A közvélemény egy része szerint a komp a révész kifogásolható életmódja (ivászat, csavargás) miatt állt napokig a parton. De sok olyan ember is volt, aki védelmezte a dunai hajóst. A lényeg az, hogy nem mindig lehetett átjutni a túloldalra, s ez egyre több utazót bosz- szantott. A százhalombattai polgármesteri hivatal az áldatlan állapotot megelégelve úgy döntött, nem hosszabbítja meg Mátyás György szerződését, hanem új pályázatot írat ki egy, a Duna két oldala közt járó komphajó működtetésére. Három pályázat érkezett, s közülük a Gazdagréti Suli Bt. beadványát tartotta megfelelőnek a bírálóbizottság. Mátyás György rettenetesen felháborodott e döntésen, s állította, hogy nem hagyja annyiban az őt ért igazságtalanságot. Elmondta akkor, hogy a papírokat ugyan nem töltötte ki tökéletesen, de tulajdonát képező hajó kétszer akkora, mint a nyertes pályázóé, s így sokkal inkább alkalmas a vízi szállításra. Végül a hullámok elcsendesedtek. Mátyás György összeszedte a holmiját, s kiköltözött a révészházból, az új kompos pedig megkezdte az utaztatást. Pár hónap telt csak el a révészváltás óta, de már megint áll a komp. A polgár- mesteri hivatal műszaki osztályán érdeklődtünk utána, vajon mi az oka az újabb szünetnek? — Nemrég keresett fel bennünket a Gazdagréti Suli Bt. vezetője, s közölte, hogy a komp működésére nincs igény — tájékoztatott Jónás József, a műszaki osztály vezetője. Azt is megtudhattuk, hogy ilyen gyér forgalom mellett napi tízezer forint veszteséget jelent a komp üzemeltetése. — Az önkormányzat nem vállalhatja egy eleve veszteséges vállalkozás támogatását — mondta Jónás úr —, a jelenlegi révész pedig szeretné felbontani a szerződését. Lapunk értesülése szerint a tököli jachtklub kész lenne egy saját kompot működtetni a Dunán, de csak abban az esetben, ha a tököli és százhalombattai önkormányzat hajlandó lenne pótolni az esetleges hiányt, veszteséget. Bár hivatalos lépést még nem tettek az ügyben, a százhalombattai műszaki osztály vezetője szerint ez a megoldás sem megfelelő, legalábbis a battai polgármesteri hivatalnak. V. Cs. A német kisebbség igénye Gyökeres változásokra van szükség Borzolt gazdasági életben talpon a Triton Tarifaszámlálós premier Néhány héten belül megjelenik a boltokban az első, hazai gyártású tarifaszámlálós telefonkészülék, amellyel a telefontulajdonosok figyelemmel kísérhetik beszélgetéseik számát, idejét, s egyben kontrollálhatják számláik helyességét. A péceli székhelyű Triton Számítástechnikai és Távközlési Rt. a próba- gyártás és a tavaszi, budapesti szakvásár kedvező fogadtatása után felkészült a Trifon 300—T nevű készülék nagy sorozatú gyártására. A több más szolgáltatást is nyújtó telefon ára információink szerint 7 ezer forint körül lesz. Ez a hír már-már váLapunk korábbi számaiban foglalkoztunk a horvát és a szerb kisebbségnek az új parlament és a kormány iránti elvárásaival. Ezúttal a fentiekkel azonos témakör kapcsán szólaltattuk meg Sneider Ágnest, a Magyarországi Németek Szövetségének titkárát, aki már elöljáróban hangsúlyozta, hogy a kisebbségek, s ezen belül a németek, elsősorban a parlamenti képviselet és az oktatás szempontjából gyökeres változásokban reménykednek. Az előzőt illetően a kisebbségi és a választási törvény is egyértelműen kimondja, hogy mind a tizenhárom, hivatalosan is kisebbségként nyilvántartott népcsoportnak joga van saját soraiból egy parlamenti képviselőt választani, de ezen a téren a közelmúltban lezajlott választások után sem történt érdemleges változás. — Az esetleges félreértések elkerülése végett tudni kell, hogy a parlamenti padsorokban, de elsősorban az ön- kormányzati testületekben jelen vannak kisebbségiek. Ők azonban pártszínekben szerezték mandátumukat. Vagyis nem az általunk választott képviselőkről van szó — mondta Sneider Ágnes. — Szeretnénk remélni, hogy már az őszi, önkormányzati választásokon a német jelöltek németként és nem valamelyik párt tagjaként jelöltetik magukat. — Ennél is nagyobb gond számunkra a nemzetiségi oktatás kérdése. A hozzávetőleg kétszázezres magyarországi németség legalább négyszáz településen található meg. Elsősorban vidéken, Pest megyében is szép számmal, tehát kisvárosokban és falvakban élnek, jó néhány helyen többséget képeznek, de ennek ellenére sincs német tannyelvű iskola, holott igen nagy szükség lenne rá. Ehhez kapcsolódik a szakképzett tanítók és tanárok hiányának kérdése is. Mivel német nyelvű felsőfokú tanárképzés Magyarországon nincsen, még egy esetleg nagy, ilyen értelmű változáskor is komoly gondot jelentene a több száz kellően felkészített pedagógus felkutatása, illetve alkalmazása. Ezenkívül megfelelő oktatási intézményekre van szükség, mert ezek hiányában a magyarországi németek nem lesznek képesek eredményesen ápolni anyanyelvűket és identitásukat. Az ilyen irányú feltételek megteremtése az alkotmányból és a kisebbségi törvényből fakad, tehát mindenekelőtt az állam deklaráltan vállalt feladata. Az MNSZ titkára azt is nehezményezi, hogy Magyarországon, a budapesti és bajai gimnáziumot, valamint a Pécsett, Móron, Sopronban, Gyünkön és Pilisvörösváron működő kihelyezett tagozatokat és osztályokat leszámítva, nincs közép, illetve felsőfokú oktatás, tehát gyakorlatilag lehetetlen az új német értelmiségi nemzedék létrehozása. Nélkülük viszont felgyor- sul(hat) a szellemi elsorvadás, ami végeredményben a beolvadáshoz vezet. B. M. laszt ad arra a szakkörökben gyakran elhangzó kérdésre, hogy egy ilyen közepes nagyságú, sőt, majdhogynem kis vállalat, mint a Triton miként tud megélni, prosperálni a távközlésieszköz-gyár- tás kínálatban páratlanul gazdag piacán. Mert megél, sőt fejlődik, miközben olyan világcégek termékeivel versenyez, mint az Ericsson, a Panasonic, a Philips, a Schrack. Telefon és társai Hódosi János, az rt. elnöke a kétségtelenül sikeres gazdálkodást több okra vezeti vissza. Elsőként talán — úgy véli — az érdemel említést, hogy a Triton akkor kezdett vállalati és műszaki fejlesztésekbe, az évtized elején, amikor más hasonló cég leállni vagy stagnálni kényszerültek. Ma úgy látszik, hogy ezek a fejlesztések jó irányba haladtak, műszaki megoldásaikat kedvezően fogadta a piac. Pedig döntéseik meghozatalakor sok bizonytalansági tényezővel kellett szembenézniük, ugyanis — az elnök szavaival — meglehetősen borzolt volt a gazdasági élet, s az ma is. Különösen jellemző ez a távközlésre, ahol egyidejűleg vannak jelen a reális igények és az irreális ígéretek. Sok ézer kilométernyi telefonhálózatot kellene az országban megépíteni, de azonnal, milliónyi előfizetőt kellene bekapcsolni, de azonnal. Viszont mindez hatalmas tőkebefektetést igényel. De van-e újabb tőke, jön-e külföldről még tőke, kap-e biztonsági garanciákat, lát-e garanciákat a megtérülésre, a valamikori — mikori? — haszonra. Mind-mind kérdés. A válaszokra pedig a Triton nagyon kíváncsi, tekintve, hogy a péceli vállalat úgynevezett távközlési végberendezéseket gyárt, azaz telefonkészülékeket, faxokat, üzenetrögzítőket, és kisközpontokat is. S hogy ezekre lesz-e, mikor és milyen mennyiségben igény, ez nagymértékben függ az országos telefonhálózat-fejlesztésektől. Amelyek remélhetőleg mielőbb meggyorsulnak, soha nem tapasztalt mértékben. A Triton helyét a hazai piacon meghatározza az a tény, mint említette az elnök, hogy Pécelen gyakorlatilag csak „végberendezéseket”, készülékeket készítenek, ezek pedig azoknak a bizonyos nagy világcégeknek nem jelentenek igazán nagy üzletet. Ők sokkal bonyolultabb központokkal, más távközlési berendezésekkel próbálják egymást megverni, a telefonkészülékgyártás afféle tajvani, hongkongi, kínai „melléküzemág” számukra. Azok a rendszerint sokat tudó s ezért viszonylag drága készülékek késztermékként természetesen visszakerülnek Európába, a hazai üzletekben is kaphatók, csakhogy kérdés, ezekre van-e a magyar polgároknak, telefon-előfizetőknek szükségük? A Tritonnál úgy gondolták: nem feltétlenül. Úgy vélték: a magyarok szívesen megveszik majd a minőségben azokkal vetekedő, szolgáltatásaikban azokat megközelítő, viszont feleannyiba, vagy még annyiba sem kerülő gusztusos, modern péceli telefonokat, faxokat, üzenetrögzítőket. S nem csalódtak. Kockáztattak ugyan, mert „az idegen” mindig „szebb”, ám mégis, jól mérték fel az igényeket. S a Matáv anyagi lehetőségeit is. Előre megbecsülték ugyanis, hogy ha Magyarországon mintegy egymillió, zömmel régi tárcsás készülék van, s ha annak egy részét technikai és más okokból folyamatosan le kell cserélni, akkor az a tulajdonosnak évente ennyibe és ennyibe kerül. Ha drága nyugati készüléket vesz, akkor a pénze ennyire futja, ha korrekt árú hazai gyártmányt, akkor ennyivel többre... A Triton itt sem csalódott. Idén: 200 ezer Szó ami szó, maga a Triton negyvenéves cég, távközlési berendezésekkel 1982 óta foglalkozik, újabbkori történelmét azonban részvénytársasággá alakulása, 1990 óta írja. Akkor kezdték meg korszerű péceli központjuk építését, 160 millió forintos beruházással, akkor kezdték felfejleszteni szakembergárdájukat, s akkor határozták meg termelési stratégiájukat. Ez utóbbiban a többi között olyan cél szerepelt, hogy „majd”, néhány éven belül, „csúcsidőben” évente egy-egy telefonkészülékcsaládból 400 ezret kell s lehet gyártaniuk, hazai — és külföldi — piacra dobniuk. Az idén — program szerint — minden bizonynyal eléri a 200 ezret. Évente szerény mértékben ugyan, de fejlődtek, növelték a darabszámot. Közben fejlesztették a technikát, technológiát, viszont készülékeik árát nem emelték. Ma is, mintó három éve, egy „egyszerű” nyomógombos, néhány memóriás, 500 modern vonalú Triton-telefon körülbelül 2 ezer forintba kerül. Igaz, egy készülék hasznából nem gazdagodnának meg, ahogy Hódosi János mondja, nyereség rajta alig van. A sok kicsiből azonban eddig évente tisztes osztalék jutott a részvényeseknek, köztük az rt. alkalmazottainak; amelyet ők „visszaforgattak” a vállalatba. Merthogy az 1990-ben megkezdett beruházás az idén is folytatódik. Ennek egyik jele és következménye a bevezetőben említett új termék, a tarifaszámlálós készülék. Az idei IFABO-n egyébként még másik két újdonsággal is kirukkoltak a péceliek. Mivel évek óta a faxokkal is meghatározóan voltak jelen a távközlésben, úgy gondolták, ideje itt is felhívni magukra ismét a figyelmet. Hiánycikk a piacon az üzenetrögzítővel kombinált, otthoni, magánhasználatra is alkalmas úgynevezett személyi fax. Ügy ítélték meg, hogy gazdasági szempont- bóll előnyösebb saját fejlesztés helyett együttműködniük a Philipsszel, így az ő, korszerű terméküket adaptálják a magyar követelményekhez. Napokon belül ennek a sorozatgyártása is beindul. Teljesen saját fejlesztés viszont a harmadik újdonság, a Trifon DLX—208 nevű kis telefonközpont, amely ügyvédi irodák, magánvállalkozások igényeit elégíti ki. Péceli chip Azt mondja Hódosi János elnök: el ne felejtse, készülékeikhez az alkatrészeket, a nyomtatott áramköröket külföldről hozzák, s itthon szerelik be a készülékekbe; kivétel a tarifaszámlálós telefon. Ahhoz ugyanis se közel, se távol nem találtak chipet, amely tudott volna beszélgetéseket és perceket számlálni is kijelezni. Megtervezték, megszerkesztették hát maguk, a Triton mérnökei, technikusai Pécelen. Ha tehát állja a cég a versenyt a távközléstechnika tébolyult piacán, márpedig állja, akkor az ilyesféle okokkal magyarázható. Deregán Gábor Köszönjük, mi jól vagyunk Tíz perce állt már a busz, mikor felébredtem. Körülöttem hatalmas zsivaj, valami történt. A sofőr nem volt sehol. Kiderült, azért hagyta el a buszt, mert egy részeg asszony is felszállt valahol Pesten, s úgy határozott, hogy amíg nem száll le, nem mehetünk tovább. Az ilyen bejelentések mindig a nemkívánatos személy ellen fordítják a közhangulatot, és így történt most is. A nő' az öntudatlanságig itta le magát, és mozdulni sem tudott, hiába üvöltöztek vele az utasok, hogy „szálljon már le!" A sofőr nem mutatkozott, az emberek egyre türelmetlenebbé váltak. Végül három férfi megfogta az asszony kezét-lábát, és kitette az érdi buszpályaudvarra, a pad elé, a betonra. A pályaudvaron várakozók körbeáll- ták a földön heverő nőt. Az szegény érezte, hogy össze kéne szednie magát, de hiába... Az emberek csúfondáros megjegyzéseket tettek ügyetlen próbálkozásaira. Felült, de a hirtelen szédüléstől hanyatt vágódott, s beverte a fejét. Már vérzett a térde, lehorzsolódott a bőr a karján. Aki csak tudott, a busz ablakához tapadt az utasok közül. Egy-egy vicces megjegyzés hangos vihogást váltott ki. Húsz perc múlva megérkezett a szigorú sofőr, s továbbindultunk. Valaki megjegyezte, hogy a hölgy Ercsiben lakik, és odáig igazán elvihették volna. De nem vitték. Mert senkit sem érdekelt, mi lesz vele, miért itta le magát az öntudatlanságig. Talán kirúgták a munkahelyéről, vagy megbántotta valaki, vagy meghalt valakije... De hát mindez kit érdekel? A lényeg, hogy mi jól vagyunk. Varga Csilla
