Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-23 / 171. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1994. JULIUS 23., SZOMBAT Londoni horror, 1994. július A Véres Toronytól a csecsemőrablásig Idén Londonban is forró a nyár. Július első felében minden nap harminc Celsi- us-fok fölé emelkedett a hőmérő higanyszála, s nyomát sem lehetett látni a szigetországot egyébként hagyományosan jellemző esőnek, ködnek. Ám az angolok a hőmérséklettől függetlenül is hajlamosak a borzongásra, amit tükröznek a turistalátványosságnak szánt történelmi helyszínek és más látványosságok egyaránt. A tekintélyes napilapok első oldalán pedig naponta szerepelnek olyan, fényképekkel is illusztrált bűncselekmények, melyektől valósággal megfagy ereinkben a vér. Mindezt turistaként tapasztalhattam, mikor alkalmam volt két hetet a szigetország fővárosában tölteni. Sok mást is láttam persze, de beszámolóm első része a londoni horrorral foglalkozik. A borzalmak terme Sok útikönyvet írtak már azokról a helyekről, ahol minden nap látogatók ezrei borzonganak az angol történelem véres eseményein. Népes magyar turistacsoportokkal találkoztam a To- werben, melyek egyik része a Véres Torony nevet viseli. Itt ölette meg egykor III. Richard a tizenkét éves gyermekkirályt, s ezzel kezdődött a királyi kivégzések sorozata. Turistazarándokhely lett az a tisztás is, ahol évszázadokon keresztül lecsapott a bakó a Towerben raboskodó elítéltek fejére. S aki azt is meg akarja nézni, miként végezte munkáját az ítélet-végrehajtó, az Madame Tussaud nevezetes panoptikumában járva, nem hagyja ki az alagsort. Ott, a borzalmak terének nevezett helyiségben — élethű viaszfigurákkal megörökítve — láthatók a történelem legnevezetesebb kivégzései. A rendkívüli képességű Madame Tussaud egyébként először Párizsban állított ki nevezetes személyekről mintázott viaszfigurákat, majd elkészítette a guillotine áldozatainak halotti maszkjait. Később költözött Angliába, s ott nyitotta meg galériáját, mely azóta évente látogatók millióit ejti bámulatba. Egy másik iszonyú látványosság, a Börtönmúzeum létrehozásának gondolata állítólag egy londoni háziasz- szonytól származik, akinek Génbank a Dóramajorban Négy évvel ezelőtt szervezték meg az üllői Dóramajorban az Állatorvos-tudományi Egyetem Kísérleti intézetét amely a korábbi biotechnológiai laboratóriumot is magába foglalja. Az 1200 hektáron kétezer állatot tartanak: mintegy 11 ezer fajból válogatva. Takarmányozásukra a terület egy harmadát veszik igénybe. Tevékenységük négy részre tagozódik: az oktatás, kutatás, állattenyésztés és szolgáltatás. Az elmúlt évben az embrió-átültetés tette híressé az intézetet, amely most újabb szenzációra készül. Rövidesen világra jön az a kettős borjú, amelyeket „in vitro”, termékenyültek meg és folyékony nitrogénben hűtöt- tek addig amíg megfelelő anyaállatot nem találtak. Felvételeink az intézeti őshonos háziállatok génbankjában készültek: a szürke magyar marha és a mangalica sertés mellett érdekességként a fekete bivaly tartásávsl is kísérleteznek a Dóramajorban Vimola Károly felvételei Ez az utolsó fénykép a meggyilkolt Rosie Palmerről, aki szeretettel öleli a kishúgát A kép a The Times-ban jelent meg gyermekei kevesellték a rémségeket a Towerben. Még több borzalmat szerettek volna látni, és óhajuk valóra vált. A Londoni Bridge vasútállomás múlt századi viaduktjának boltívei alatt megnyüt a Börtönmúzeum, melyben eredeti helyszíneket megörökítve az ösz- szes elképzelhető szörnyűséget, gusztustalanságot, bestiális gyilkossági módot megtekintheti a látogató.. Közben magnetofonról szól a halálhörgés, a sikoly, és homályos ablakok mögött Hasfelmetsző Jack árnya leselkedik. Leselkedő árnyak Ám a múzeum utolsó termében már világosság van, és gusztusos szendvicseket, üdítőitalokat fogyaszthat a vendég, felindultságát levezetve. S aki emléktárgyat is óhajt, az vásárolhat gyűrűbe foglalt üvegszemet, láncon függő halálfejet vagy egyebet. Mindez pedig azt sugallja, hogy játék az idegborzoló látványosság, amit nem kell egészen komolyan venni. Egészen más a helyzet a napilapok bűnügyi tudósításaival, melyek között megdöbbentően sok foglalkozik gyermekkorú áldozatokkal. Július első felében két ilyen ügy sokkolta az angol közvéleményt. Rosie Palmer három és fél éves kislány volt. Utolsó fényképe szerint szemüveges, szalmakalapos bamaha- jú és szemű apróság, aki szeretettel ölelte magához csecsemőkorú húgát. Az édesanyja június 30-án elengedte egyedül jégkrémet vásárolni, a mellettük lévő boltba. Soha többet nem került haza élve. A szerencsétlen gyermek holttestét három nappal később, borzalmasan megcsonkítva találták meg a szemközti ház egyik lakásában. A rendőrök letartóztatták a lakás tulajdonosát, akit Rosie bestiális meggyilkolásával gyanúsítanak. Az újságok szerint Rosie édesanyja a rendőrséget hibáztatja, amiért későn bukkantak nyomára a gyermekének. Bűnügyek a sajtóban A másik megdöbbentő ügy, egy alig négyórás csecsemő elrablása. Az édesanya: Karen Humphries szülésznő, aki abban a kórházban adott életet gyermekének, ahol dolgozik. A tudósítások szerint az édesapa karjában volt az apróság, amikor odalépett hozzá egy ápolónő, és elkérte a kisfiút. Arra hivatkozott, hogy hallástesztet akarnak csinálni. Néhány perc múlva az apa észbekapott, hogy ilyen vizsgálatra, csak jóval később szokott sor kerülni. Ekkor azonban már késő volt. A gyermek eltűnt, az állítólagos, ápolónő ruháit pedig később megtalálták ledobva egy mellékhelyiségben. Az ipari tévé megörökítette hátulról a gyermekrablót, aki hosszú hajú hölgy volt. Persze, az is lehet, hogy parókát viselt. A képet napokon keresztül többször is bemutatta tévé, de eredménytelenül. Egy magyar származású jósnő szerint a csecsemő már nem él, de remélhetőleg a megérzés nem igaz. A szomorú ügy még tíz nappal később is minden helyi újságban szerepelt. Gál Judit
