Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-23 / 171. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1994. JULIUS 23., SZOMBAT Londoni horror, 1994. július A Véres Toronytól a csecsemőrablásig Idén Londonban is forró a nyár. Július első felében minden nap harminc Celsi- us-fok fölé emelkedett a hő­mérő higanyszála, s nyo­mát sem lehetett látni a szi­getországot egyébként ha­gyományosan jellemző eső­nek, ködnek. Ám az ango­lok a hőmérséklettől füg­getlenül is hajlamosak a borzongásra, amit tükröz­nek a turistalátványosság­nak szánt történelmi hely­színek és más látványossá­gok egyaránt. A tekinté­lyes napilapok első oldalán pedig naponta szerepelnek olyan, fényképekkel is il­lusztrált bűncselekmények, melyektől valósággal meg­fagy ereinkben a vér. Mind­ezt turistaként tapasztalhat­tam, mikor alkalmam volt két hetet a szigetország fő­városában tölteni. Sok mást is láttam persze, de beszámolóm első része a londoni horrorral foglalko­zik. A borzalmak terme Sok útikönyvet írtak már azokról a helyekről, ahol minden nap látogatók ezrei borzonganak az angol törté­nelem véres eseményein. Népes magyar turistacso­portokkal találkoztam a To- werben, melyek egyik ré­sze a Véres Torony nevet viseli. Itt ölette meg egy­kor III. Richard a tizenkét éves gyermekkirályt, s ez­zel kezdődött a királyi ki­végzések sorozata. Turista­zarándokhely lett az a tisz­tás is, ahol évszázadokon keresztül lecsapott a bakó a Towerben raboskodó el­ítéltek fejére. S aki azt is meg akarja nézni, miként végezte mun­káját az ítélet-végrehajtó, az Madame Tussaud neve­zetes panoptikumában jár­va, nem hagyja ki az alag­sort. Ott, a borzalmak teré­nek nevezett helyiségben — élethű viaszfigurákkal megörökítve — láthatók a történelem legnevezete­sebb kivégzései. A rendkí­vüli képességű Madame Tussaud egyébként először Párizsban állított ki neveze­tes személyekről mintázott viaszfigurákat, majd elké­szítette a guillotine áldoza­tainak halotti maszkjait. Később költözött Angliá­ba, s ott nyitotta meg galéri­áját, mely azóta évente láto­gatók millióit ejti bámulat­ba. Egy másik iszonyú látvá­nyosság, a Börtönmúzeum létrehozásának gondolata ál­lítólag egy londoni háziasz- szonytól származik, akinek Génbank a Dóramajorban Négy évvel ezelőtt szervezték meg az üllői Dóramajor­ban az Állatorvos-tudományi Egyetem Kísérleti inté­zetét amely a korábbi biotechnológiai laboratóriumot is magába foglalja. Az 1200 hektáron kétezer állatot tartanak: mintegy 11 ezer fajból válogatva. Takarmányozásukra a terület egy harmadát veszik igénybe. Tevékenységük négy részre tagozódik: az ok­tatás, kutatás, állattenyésztés és szolgáltatás. Az el­múlt évben az embrió-átültetés tette híressé az intéze­tet, amely most újabb szenzációra készül. Rövidesen világra jön az a kettős borjú, amelyeket „in vitro”, termékenyültek meg és folyékony nitrogénben hűtöt- tek addig amíg megfelelő anyaállatot nem találtak. Felvételeink az intézeti őshonos háziállatok gén­bankjában készültek: a szürke magyar marha és a mangalica sertés mellett érdekességként a fekete bi­valy tartásávsl is kísérleteznek a Dóramajorban Vimola Károly felvételei Ez az utolsó fénykép a meggyilkolt Rosie Palmerről, aki szeretettel öleli a kishúgát A kép a The Times-ban jelent meg gyermekei kevesellték a rémségeket a Towerben. Még több borzalmat szeret­tek volna látni, és óhajuk valóra vált. A Londoni Brid­ge vasútállomás múlt száza­di viaduktjának boltívei alatt megnyüt a Börtönmú­zeum, melyben eredeti hely­színeket megörökítve az ösz- szes elképzelhető szörnyű­séget, gusztustalanságot, bestiális gyilkossági módot megtekintheti a látogató.. Közben magnetofonról szól a halálhörgés, a sikoly, és homályos ablakok mögött Hasfelmetsző Jack árnya le­selkedik. Leselkedő árnyak Ám a múzeum utolsó termé­ben már világosság van, és gusztusos szendvicseket, üdítőitalokat fogyaszthat a vendég, felindultságát leve­zetve. S aki emléktárgyat is óhajt, az vásárolhat gyűrű­be foglalt üvegszemet, lán­con függő halálfejet vagy egyebet. Mindez pedig azt sugallja, hogy játék az ideg­borzoló látványosság, amit nem kell egészen komolyan venni. Egészen más a helyzet a napilapok bűnügyi tudósítá­saival, melyek között meg­döbbentően sok foglalkozik gyermekkorú áldozatokkal. Július első felében két ilyen ügy sokkolta az angol köz­véleményt. Rosie Palmer három és fél éves kislány volt. Utolsó fényképe szerint szemüve­ges, szalmakalapos bamaha- jú és szemű apróság, aki szeretettel ölelte magához csecsemőkorú húgát. Az édesanyja június 30-án elen­gedte egyedül jégkrémet vá­sárolni, a mellettük lévő boltba. Soha többet nem ke­rült haza élve. A szerencsét­len gyermek holttestét há­rom nappal később, borzal­masan megcsonkítva talál­ták meg a szemközti ház egyik lakásában. A rend­őrök letartóztatták a lakás tulajdonosát, akit Rosie bes­tiális meggyilkolásával gya­núsítanak. Az újságok sze­rint Rosie édesanyja a rend­őrséget hibáztatja, amiért későn bukkantak nyomára a gyermekének. Bűnügyek a sajtóban A másik megdöbbentő ügy, egy alig négyórás csecsemő elrablása. Az édesanya: Ka­ren Humphries szülésznő, aki abban a kórházban adott életet gyermekének, ahol dolgozik. A tudósítá­sok szerint az édes­apa karjában volt az apró­ság, amikor odalépett hozzá egy ápolónő, és elkérte a kisfiút. Arra hivatkozott, hogy hallástesztet akarnak csinálni. Néhány perc múl­va az apa észbekapott, hogy ilyen vizsgálatra, csak jóval később szokott sor kerülni. Ekkor azonban már késő volt. A gyermek eltűnt, az állítólagos, ápolónő ruháit pedig később megtalálták le­dobva egy mellékhelyiség­ben. Az ipari tévé megörökí­tette hátulról a gyermekrab­lót, aki hosszú hajú hölgy volt. Persze, az is lehet, hogy parókát viselt. A ké­pet napokon keresztül több­ször is bemutatta tévé, de eredménytelenül. Egy ma­gyar származású jósnő sze­rint a csecsemő már nem él, de remélhetőleg a megérzés nem igaz. A szomorú ügy még tíz nappal később is minden helyi újságban sze­repelt. Gál Judit

Next

/
Thumbnails
Contents