Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-21 / 169. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JULIUS 21., CSÜTÖRTÖK Irodalmi társaságok a megyében Móricz születésnapján alakult meg A „másként gondolkodók” egyik jelentős csoportosulása volt a Móricz Zsigmond Társaság a nyolcvanas évek elején. Létrejöttük, engedélyeztetésük története — amit Veres János könyvtáros, szervezőtitkár mondott el a minap — nem tanulság nélküli. Talán a népi-nemzeti értelmiség szempontjából sem érdektelen, hiszen a jövő túl sok jót nem tartogathat számára. E hazában sosem volt rózsás a helyzetük, most pedig •— úgy tűnik — a teljes rózsátlaní- tás korszaka kezdődik el. Több, sokféle és jelentős hatósugarú szellemiirodalmi kör, klub, szervezet és társaság tömörítetté azokat, akiknek nagyon elegük lett már az egyenruhás aczélizmusból. Ezek a csoportosulások dajkálták a reformeszméket, céltudatosan, szívósan szembehelyezkedve sokszor a tilalmakkal is, mindenesetre felkűzdve magukat a „megtűrt” kategóriába. A Móricz Zsigmond Társasághoz ma is több mint háromszáz népben- nemzetben gondolkodó kötődik, lazább vagy szorosabb szállal. Szentendrei központtal behálózzák az országot, sőt kinyúlnak a határokon túlra is. Szentendre sok jó kezdeményezés színtere volt már a hetvenes évek elején. Itt tartották például 1972-ben a Szabó Dezső Népi Kollégium tagjai találkozójukat, ami szintén országos mozgalommá növekedett. Először 1985-ben vetődött föl a gondolata és lehetősége annak, hogy a TIT-ben értelmiségi csoportosulásként alakuljon meg a Móricz Zsigmond Társaság — ám ez lehetetlennek bizonyult. Még ugyanebben az évben Móricz szülőföldjére látogattak a „legelhivatottab- bak”, jónéhányan az alapítók közül, elmentek Vásá- rosnaménytól Szatmárcse- kéig és Tiszacsécséig. Ekkor alapozták meg a máig viruló Szentendre-Leányfa- lu-Szatmár-Bereg kapcsolatokat. Azóta is rendszeresen sokat utazgatnak a társaság tagjai, Veres János már megszervezte Romániába az augusztusi utat; a partiumi Sződemeterre, Kölcsey Ferenc szülőfalujába látogatnak nagy költőnk köztéri szobrának avatására. Utána Kárpátaljára készülnek, romantikus lelkek lévén látni szeretnék a Vereckei-szorost , ahol Árpád honfoglaló magyarjaival hazát foglalni jött a Kárpát-medencébe. Mindig újabb és újabb lökést kapott a szunnyadni nem képes gondolat: még 1985-ben a hajdani bala- tonszárszói konferencia szervezői a Kossuth Klubban fogadták az USA-ból hazalátogató Piiski Sándort , ami ismét csak érlelte az elhatározást. A politikai helyzetre jellemző, hogy még ugyanebben az évben Szabó Dezső-e st volt az Irodalmi Színpadon, de az MSZMP Végrehajtó Bizottsága halasztásra ítélte (és nem utasította el!) a Móricz Zsigmond Társaság hivatalos engedélyezését. Minden év közelebb vitt a magvalósulás- hoz. 1986-ban Cz.ine Mihály egyetemi tanár bemutatja — szintén a Kossuth Klubban — Móricz lapjának, a Kelet Népe egykori számainak gyűjteményes kötetét, a szintén szentendrei Petőfi Klub- és Hagyományőrző Egyesület tagjaival is szövetkezve szorgalmazzák a társaság engedélyezését. Lassan őröltek akkor a malmok, s csak az 1987- es év hozta el a megvalósítás lehetőségét, még ha korlátozott körülmények között is. A „Társaság”-ot nem engedélyezték, de a „Kör” létrehozására ígéret született. Czine elvállalta az elnöki szerepet. Elkezdték az alapítók nyilatkozatának összegyűjtését. Veres János ekkor — már mint a szervezőbizottság titkára — Szabolcs-Szat- már megyébe utazott, hogy Móricz Zsigmond szülőföldjének intézményeit is megnyerje a szervezet létrehozására. Az alakuló közgyűlést Móricz születésnapján Péter-Pál- kor tartották Leányfalun a Móricz-villában. Tiszteletbeli elnök lett Móricz Virág (az író lánya), Bar- csay Jenő és Németh Lász- lóné. A vezetőségbe még tizenöt közismert személyiséget választottak: Karinthy Ferenc írót, Horváth Teri színművészt, Szeberényi Lehel Leányfalun élő írót és Rajki László szobrászművészt, az író portójának alkotóját. A létrejött társaság kapcsolatokat keresett és tartott más irodalmi szervéze- tekkel, társaságokkal. Még 1985-ben Sinka emlékestet rendeztek Szentendrén a Forrás Kör részvételével, a Pest megyei Művelődési Központban, majd közreműködtek Áp- rily Lajos szentendrei szobrának avatásán. Ezek mind ellenzéki megnyilvánulásnak számítottak akkor. Jártak a határon túlra és fogadták a régi Szatmár és Bereg vármegye magyar íróit. Sok fontos tevékenységük közül meg kell említeni még, hogy az új Hitel című folyóirat első olvasói ankétját is a Móricz Zsigmond Társaság szervezte. Évkönyvüket két éve adták ki, jeles személyiségek írásaival. Móricz Zsigmondra emlékező kortársak tesznek közzé sosem hallott történeteket. Akik nem ismerik Móricz Zsigmond felvidéki útját, megnyilvánulásait az elcsatolt magyarok körében, azoknak Schere Lajos szemtanú Móricz Zsigmond Losoncon című emlékezése lebilincselő olvasmány. A Móricz Zsigmond Társaság szolgálatot vállalt. Varga Domokos fogalmazta ezt meg találóan: „Móricz ma is első példakép.^ Nem mi ébresztjük Őt, neki kell ébresztenie minket magyarságra, emberségre, hűségre, igazságra, magunk és a világ tiszta látására.” (dy) Nyírbátori zenei fesztivál I. Nemzetközi Jazz Fesztivál Tegnap kezdődött a nyírbátori zenei fesztivál. A nyitó hangversenyt a szabolcsi város református templomában rendezték, ahol a Miskolci Szimfonikus Zenekar, a Magyar Állami Énekkar, illetve az Állami Operaház szólistáinak közreműködésével hallhatták a zenekedvelők Verdi: Requiem című művét. A fesztivál idei programjában további hat templomi hangverseny szerepel, s valamennyin a nyírbátori nemzetközi ifjúsági zenei tábor alkalmi zenekara működik majd közre. A hazai tehetséges fiatalók mellett az Amerikai Egyesült Államokból, Németországból, Romániából,. Svájcból és Ukrajnából várnak zenészeket. A zenei tábor hallgatói július 21-én, a máriapócsi görög katolikus bazilikában, 22-én a nagykállói református templomban, míg 23-án és 24-én, a nyírbélteki, illetve a nyírbátori görög katolikus templomban Weiner-, Mozart- és Dvo- rák-művekkel lépnek közönség elé. Koncertsorozatok július 30-án a vállaji római katolikus templomban, 31-én pedig a nyírbátori református templomban folytatódik, ahol Britten-, Csajkovszkij-, Muszorgszkij- és Ravel-mű- veket játszanak. Fődíj: utazás Legolandbe Játékbirodalom Több mint húszezer látogatója volt eddig a két és fél hónappal ezelőtt Kecskeméten, a Szórakaténusz Játékmúzeumban megnyílt Le go-történeti vándorkiállításnak. Értékes jutalmakban is részesülhetnek a kiállításon a nyereményjáték-szelvényüket helyesen kitöltők, közülük ugyanis augusztus 6-án ünnepélyes keretek között sorsolják ki a Lego-ajándékok nyerteseit, valamint a fődíjat. A tatabányai székhelyű Nemzetközi Zenepedagógiai Intézet július 30—31-én rendezi meg az I. Nemzetközi Jazz Fesztivált. A fesztiválon fellép az Orient Dixieland Jazz Band, a Kőszegi , az ESP. és az In Une együttes, a szlovákiai Jazz Face, az amerikai Brasel—Thomas—Boudreaux trió , a Nemzetközi Jazz Tábor Big Bandje és erre az alkalomra létrejött Jazz Camp All Stars ’94. Szelíd szolgálatban címmel képzőművészeti kiállítás nyílt első világháborús hadifestők műveiből a békési Városi Galériában. A kiállítást az Országos Hadtörténeti Múzeum immár másodszor rendezi meg saját gyűjteményi anyagából. A békés—tarho- si zenei napok keretében most 40 különféle, az I.. világháború idején készült festményt, grafikát, rajzvázlatot és plasztikát mutatnak be; közöttük olyan kiemelkedő művészek munkái vannak, mint Aba Novák Vilmos, Kisfaludy Strobl Zsigmond vagy Rippl-Rónai József alkotásai. Összesen 257 magyar művész szolgált az első világháborús hadszíntereken, a Hadügyminisztérium utasítása szerint azzal a feladattal, hogy örökítsék meg a katonaélet nyugalmas hétköznapjait és a hátország életét. Két-három hónapos frontszolgálatot követően hazarendelték őket, így' adva lehetőséget, hogy nyugodt körülmények között vethessék vászonra, formázzák meg tapasztalataikat. A legkiválóbb darabokból 1915-től rendeztek kiállításokat, sok közülük a bécsi Heeresmuseumba került és csak az 1920-as évektől gazdagítják a magyar hadimúzeumot. Kiállítás hadifestők műveiből Könyvespolc Most is azt mondja: magyar! „A fiatal Dsida tudatosan el akart szakadni a Nyugat formai hagyományától és az erdélyi magyar irodalom sorsproblémáitól” — olvasható az Unikornis Kiadónál nemrég megjelent Dsida Jenő válogatott versei című gyönyörű kötet utószavában. A bár rövid életű, de halhatatlan, biblikus hangvételű lírikusnak 1928—1938 között három kötete látott napvilágot. Ezekből és a hátrahagyott, kötetekbe föl nem vett (a cenzúra által kihagyott) versei közül válogatott a sorozatszerkesztő Lator László. Bűnbocsánatért esdeklő tisztelgés ez a jogtalanul elfelejtett filigrán alkatú, de karizmatikus arcélű nagy költő előtt, akit a szíve 31 éves korában hagyott cserben, de akinek műveiben világunk szíve ma is oly egészségesen, frissen lüktet, mintha műremekei csak tegnap születtek volna. „Egyéni és szabad akart lenni”, olvassuk tovább az utószóban a költőóriásról. Dsida ahhoz tért, kanyarodott vissza, amihez a kezdetben hűtlen lett: az erdélyi magyar irodalom sorsproblémáihoz. Az úgynevezett sajátoshoz. Rádöbbenvén arra a ma is sokat, sokak által vitatott tényre, hogy az egyetemes értékhez csakis az egyedin át vezet az út. Vagyis, hogy senki sem tagadhatja meg önmagát, azt a földet, ahonnan, amiből vétetett. Úgy kell a magyar sorskérdésekről szólni, hogy az a japánnak, írnek egyaránt üzenjen. Akik nem így gondolkodnak — mondta Dsida Jenő —, azok csak magyarul írnak, de szívük mélyén nem magyarok. Legszebb, legfelkava- róbb versét (csak halála után jelent meg) a Psalmus Hungaricus-t, a „megtérő”, lelkiismeretére hallgató Dsida így indítja: „Vagy félezernyi dalt megírtam /se szót: magyar / még nem írtam.” Továbbá ez áll: „s ki eddig mondtam: ember!— / most azt mondom: magyar!” A refrénszerű, lüktetősodró ismétlés szívünkbe fénylő, egyre időszerűbb erkölcsi-esztétikai koronája a műnek. Értékítélet: „Epévé változzék a víz, mit lenyelek, ha téged elfelejtelek! Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át, mikor nem téged emleget! Hányjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint, népem, te szent, te kárhozott, te drága!” Demeter József A fóti templom felújítása már évek óta tart, s előreláthatóan 2002-re fejeződik be az Ybl Miklós által tervezett műemléképület külső restaurálása — ha a fóti egyházközségnek sikerül évente hét-nyolcmillió forintot erre a célra összegyűjtenie. A homlokzat már elkészült, 35 millió forintba került, mely összegnek több mint kétharmadát a külföldi katolikus segélyszervezetek adták. A felújítás üteme a továbbiakban attól függ, hogy lesz-e elegendő anyagi támogatás (t. á.) Vimola Károly felvétele
