Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-19 / 167. szám

i

PEST MEGYEI HÍRLAP

MAGYARORSZÁG

1994. JÚLIUS 19., KEDD 3

Időgépen

Amikor az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának üléséről az ellenzéki képviselők minden előzetes bejelentés nélkül kivonultak, Vitányi Iván bizottsági elnök kissé megbotránkozva, alig palástolt fellengzősség- gel, jócskán kioktató hangnemben lényegében elítélte az ülést elhagyók magatartását. Nyilván nem utolsósorban azt sérelmezte, hogy erről a tüntetőleges reagálásról „még ő sem tudott”, ergo (emlékezzünk az öt és több évvel ezelőtti kötelező érvényű gyakorlatra) egy elnöknek mindent kell tudnia. Pedig — Vitányi szerint — az „úri viselkedés normái”megkövetelik, hogy az ellenzékiek legalább meghallgassák a bizottság elnökének válaszát. Magyarán: kutya kötelességük lett volna a tanácsteremben dekkolni mindaddig, amíg Vitányi ki nem oktatja őket „az úri viselkedésről”. Egyébként is — ezt szintén a kulturális és sajtóbizottság elnöke mondta — a választásokon a szavazók az infernális tévé ellen is szavazlak, tehát nem voltak megelégedve ennek a médiának a működésével.

Az utóbbi bölcs megállapítás kapcsán az emberben önkéntelenül is felmerül a kérdés: •vajon honnan tudja Vitányi Iván, hogy az urnák elé járult polgárok 54 százaléka miért adta voksát a szocialistákra? Talán mindegyiküket külön-külön félrehívta és megkérdezte? Vagy inkább azt kell hinnünk, hogy ismét munkál benne a múlt szelleme, amikor a párt mindenható tisztségviselője fenntartás nélkül közvetíthette a név szerint soha meg nem kérdezett nép véleményét.

Nem kellett ahhoz ellenzéki érzelműnek lenni, hogy az. ember olyan időgépen érezze magát, amely képes könnyűszerrel visszaforgatni a naptár több ezer lapját, az újságíró pedig csakis és kizárólag a pártbizottságban tudhatta meg az egyetlen és megfellebbezhetetlen igazságot.

(both)

Horn Gyula bonni bemutatkozó látogatása

Az EU torzó maradna hazánk nélkül

A német gazdaság fokozottabb részvételét szorgalmazta a magyarországi modernizálásban Horn Gyula miniszterelnök tegnap Bonnban, az infrastruktúra, az energetikai szektor kiépítésében, a bankprivatizációban, az Európai Unióhoz való közeledés érdekében.

— Nem segélyeket kérünk, kölcsönösen előnyös együttműködést szeretnénk — jelentette ki a magyar miniszterelnök, akinek első kétoldalú alapon szervezett külföldi útja vezetett hétfőn Bonnba.

A felvetett témákról szakértői szinten tovább folynak majd a megbeszélések, Kohl kancellár a kívánságok elképzelések támogatását ígérte meg, s kijelentette: nem aggódik a magyarországi stabilitás miatt.

Horn Gyulát Helmut Kohl délben a kancellári hivatal udvarán katonai tiszteletadással üdvözölte, nagyszerű jelzésnek nevezve a beiktatást rögtön követő utat abból a szempontból, hogy mindkét fél folytatni kívánja a hagyományosan kiváló német—magyar kapcsolatokat.

Kohl a tárgyalásokat követő sajtóértekezleten emlékeztetett 1989. augusztus 25-ére, „a történelmi jelentőségű megállapodással” záruló napra, amikor Horn még külügyminiszterként Németh Miklós akkori kormányfő társaságában Bonnban járt, s mint Kohl mondotta, a két fél megállapodott: a magyar—osztrák határ megnyitásával lehetőséget adnak az NDK-ba visszatérni nem kívánó keletnémeteknek arra, hogy Nyugatra távozzanak.

Hóm miniszterelnök hangsúlyozta, nem véletlen, hogy első kormányfői útja Németországba vezetett, mert az 1988-ban elkezdődött magyar reformfolyamat német támogatás nélkül nem lett volna sikeres. A magyarok vállát sokan veregették, de igazán konkrét, építő jellegű együttműködést a németekkel lehetett folytatni.

Kohl kancellár megismételte, hogy Magyarország történelménél és jelenénél fogva is az európai közösséghez tartozik, „Magyarország nélkül az Európai Unió torzó maradna”

— mondta. Nagyon fontosnak tarja, hogy a belépésre várakozó keleti országok üzenetet kapjanak, s ennek keretében változatlanul szorgalmazni fogja, hogy évente egyszer az érintett országok vezetői csatlakozhassanak az EU állam- és kormányfőinek csúcs- találkozójához.

Kérdésre válaszolva a kancellár kijelentette, hogy nem aggódik a magyarországi stabilitás miatt, a stabilitás jele például, hogy demokratikus szabad választások útján kormányváltás történik.

Hóm, aki egyben az MSZP elnöke is, a Kohllal folytatott tárgyalások után, közvetlenül hazautazása előtt a bonni magyar nagykövetségen találkozott Hans-Ulrich Kloséval, az ellenzéki szociáldemokrata párt' Bundestag-frakciójának vezetőjével.

Klose magyar újságíróknak kijelentette: „félreértés” egyes SPD-vezetők nyilatkozataiból olyasmit kiolvasni, mintha pártja nem támogatná az EU keleti nyitását, a nyitás igenlését SPD-határozatok is rögzítik.

Dudás igenis lövetett

(Folytatás a 1. oldalról)

A nyomozás megállapításaival kapcsolatban Bánhegyi Gábor hangsúlyozta: a katonai ügyészség jogi értékelése szerint — figyelemmel a tisza- kécskei ügyben hozott, a pótnyomozás elrendelését helybenhagyó legfelsőbb bírósági végzésben meghatározott szempontokra — a mosonmagyaróvári fegyverhasználat

ügyében a tényállás nem kellően felderített. A katonai ügyészség csak a meghatározott újabb nyomozási cselekmények elvégzése után tud majd dönteni a mosonmagyaróvári ügyben a vádemelésről.

Kérdésre válaszolva az alezredes tájékőztatott arról is, miszerint a nyomozó hivatalnak a pótnyomozás során többek között be kell szereznie az 1956-os történeti eseményekkel kapcsolatban a történettudomány hiteles megállapításait. Továbbá alapvetően fontos az ügyben annak bizonyítása: az elkövetők tudták-e, hogy Magyarországon milyen események zajlottak, és hogy a felvonuló tömeg, illetve a mosonmagyaróvári események ezekhez hogyan kapcsolódtak.

Ellenzék nélkül döntöttek

Minisztériumi őrségváltások

Sok pénzt és türelmet igényid munka

Nincs szándékában tisztogatni

(Folytatás az 1. oldalról)

A miniszteri megbízatást azért vállalta, mert úgy érzi, képes lesz a tárca ösz- szetartására.

E témában egyik napról a másikra nem lehet nagyságrendi javulást elérni. Az eddig kialakult szakmai alapokat továbbépítve viszont lehetőség nyílik arra, hogy elfogadja a társadalom, a politika, hogy e tárca súlyának növekednie kell; s a törvényalkotás tekintetében is elsőbbséget kéne, hogy élvezzen ez a terület. Örvendetes, hogy sikerült megőrizni a környezetvédelmi és területfejlesztési alapokat — e támogatási forma tehát a jövőben is megmarad. Terveket vázolva elhangzott, hogy nyitott kíván lenni a tárca a környezetvédelmi műhelyek felé éppúgy, mint az ellenzéki pártok, a nyilvánosság felé. A megyéket is fel kívánják keresni, elsősorban azokat, ahol a minisztérium jelen van a területfejlesztési elképzelésekkel.

Szili Katalin a környezet- védelmi, a természetvédelmi koncepcióról, valamint arról szólt, hogy e terveknek mihamarabb a parlament elé kell kerülnie.

(j. sz. i.)

Életem legnagyobb kihívásának tekintem, hogy másfél éven keresztül a magyar mezőgazdaság első embere lehettem. Bárki bármit is mondjon rólunk, rólam, részesei voltunk egy olyan négy évnek, mely új korszakot indított el a magyar történelemben. Hibáink, botlásaink nyilván voltak, de tessenek betudni, hogy a miniszterséget és államtitkárságot egyetlen egyetemen sem tanítják, menetközben kell elsajátítani a tudnivalókat. Jó szándékkal, tisztességgel érkeztem e házba, s merem remélni, hogy emelt fővel távozhatok. E szavakkal búcsúzott Szabó János, a földművelésügyi tárca most leköszönő minisztere tegnap utolsó értekezletén. Ezt követően mutatkozott be Lakos László, az új miniszter, valamint Kiss Zoltán politikai államtitkár a minisztérium dolgozóinak, valamint az újságíróknak.

— Meghalt a király, éljen a király — mondotta Szabó János a beszéde végén. — Mi megyünk, de akik maradnak, adjanak meg minden^ támogatást az új vezetésnek. Lebegjen mindenkor előttük az általam is hangoztatott célkitűzés: kedvezőbb helyzetbe juttatni a magyar mezőgazdaságot. Kívánom az utódoknak, hogy dolgozzanak eredményesen — nálunknál is jobban — a nemzet javára.

Lakos László bemutatkozása kedvező visszhangra talált. Elmondotta: nincs szándékában tisztogatni, létszámot csökkenteni vagy átszervezni a tárcát. Párt- és politikai hovatartozástól függetlenül egyetlen elvárása van, végezze mindenki a munkáját becsülettel és hozzáértéssel. Eddigi pályafutása során az volt a jelszava: a vidékért, a magyar mező- gazdaságért! Ennek szellemében kíván dolgozni miniszterként is.

Az 1995-ös költségvetésből az új vezetés szeretne az eddiginél többet kapni agrártámogatásra, elsősorban tőkehiány pótlásra és a technika fejlesztésére. A közvetlen támogatással kapcsolatban a miniszter kijelentette: ezeket a pénzeket azoknak a kezébe kell juttatni, akiknek a mezőgazdaság a megélhetést jelenti. Továbbá jelezte, hogy új szakmai törvényekre lesz szükség. Ezeket még ez évben előkészítik, hogy 1995 első felében a parlament elé jusson. Ami viszont még ennél is sürgetőbb: az őszi talaj-előkészítő munkák feltételeinek megteremtése. A bemutatkozás végkicsengése, s ezt szavakban is kimondta a miniszter: a vegyes üzemrendszerű mezőgazdaságban látja az ágazat előrelépését.

(matula)

Az Országgyűlés kulturális bizottsága hétfői ülésén több mint négyórás meghallgatási procedúra után ellen- szavazat nélkül támogatta Horváth Ádám kinevezését a Magyar Televízió, valamint Szirányi János kinevezését a Magyar Rádió élére. Ugyancsak támogatólag foglalt állást a testület a két közszolgálati médium két- két alelnökjelöltjének személyéről.

Az új és a leköszönő miniszterek közös sajtótájékoztatón: balról Szili Katalin politikai államtitkár, mellette a miniszter, Baja Ferenc, középen Kemény Attila államtitkár, s a távozó Gyurkó János

(Vimola Károly felvétele)

Pici lila köd

A köztársasági elnök nagyobb szerephez jut a külpolitikában — ezzel a nyolchasábos címmel nyugtatott meg tegnapi számában a Magyar Hírlap. Megnyugtatott, hiszen már-már aggódni kezdtem, vajon az új fölállásban, amikor minden a maga rendjén fog folyni, amikor minden alapvetően lelkiismeretesen lesz átvágva és aláírva, akkor vajon mit csinál majd köztársasági elnökünk? Most megnyugodtam. Nagyobb szerephez jut, mégpedig azért, mert mint azt a külügyminiszter úr kifejti a lapban, „...jó néhány külföldi politikustól, diplomatától hallottam már azt a véleményt, hogy Göncz Árpád kitűnő nagykövete Magyarországnak, rokonszenvet tud kelteni az ország iránt. Hiba lenne nem élnj ezzel a lehetőséggel.” Bizony-bizony jó lesz ezzel a lehetőséggel a következő ciklusban élni, s nem oly hermetikusan elzárni Göncz Árpádot a világtól, mint ahogyan azt előbb az Antall-kabinet, majd a Boross-kormány tette, azaz köztársasági elnökünket szobafogságban próbálták tartani. Magam módfelett szerencsésnek tartom azt is, hogy Kovács László hangsúlyozza, ezeket a véleményeket külföldiektől hallotta, hiszen jó néhány belföldi politikusnak és diplomatának más véleménye van erről, ám kezdjük szép lassacskán megszokni, hogy ezek a belföldi vélemények akár semmisnek is tekinthetők. De miután, mondom, megnyugodtam abban, hogy köztársasági elnökünk nagyobb szerephez jut a külpolitikában, az is megnyugtatott, amit külügyminiszterünk még kijelentett: csak akkor lesz alapszerződés, mármint a szlovákokkal és a románokkal, ha a határnyilatkozat és a kisebbségjogok deklarálása megnyugtatóan rendeződik, ám amennyiben „a két eltérő minőségű problémát” nem sikerül megnyugtatóan rendezni, akkor nem lesz alapszerződés. Hát ez itt a bökkenő. Ugyanis bár az MSZP programjában azt ígérte, hogy szomszédainkkal rendezni fogja az ország viszonyát, lám csak mára kiderült — igaz, programbeszédeken túli időket élünk —, hogy bizony kettőn áll a vásár. Remélem, hogy ezekben a kérdésekben nem a tárgyalófelek azonos internacionalista szemlélete alapján mondják ki a végső szót. (Vödrös)