Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-15 / 164. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JULIUS 15., PENTEK Horváth Lajos helyi tankönyvéről Néprajzi-kultúrtörténeti tábor Budakeszin Veresegyház feléledő múltja Az egységes oktatási programok és tantervek úgyszólván semmilyen teret nem engednek arra, hogy a kisdiákok megismerkedjenek helységük múltjával. Ezzel elesnek attól a lehetőségtől is, hogy a hagyományos mód mellett részletes ismereteket Szerezve méginkább kötődjenek településükhöz. Éppen ezért igen hasznos hézagpótlónak is tekinthető Horváth Lajos Régészeti barangolások Veresegyház földjén című könyve, amelyet ősztől a nagyközség általános iskolájában helyi tankönyvként fognak használni. _ A kötet számos igen értékes régészeti leletre hívja fel a figyelmet, s a saját, esetünkben Veresegyház, környezete, történelme iránt érdeklődő felnőttek számára is sok hasznos tájékoztatót tartalmaz, hiszen az első megtelepülőktől a különböző korszakokon keresztül a mai Veresegyházig rövid fejezetekben felöleli a település teljes múltját. Annak ellenére, hogy a jelenlegi utcanevek felhasználásával behatárolja az egyes leletek helyét, Horváth Lajos nem bocsátkozik tudományos elemzésekbe. Könyve egyértelműen a diákok helyi ismereteinek bővítését szolgálja, ugyanakkor arra serkenti őket, hogy önerőből, saját találékonyságukra hagyatkozva bővítsék a számukra legértékesebbnek tűnő tárgykört. Ezért különféle feladatok megoldására biztatja és nyomban forrásmunkákat is ajánl. A veresegyházi önkormányzat hathatós erkölcsi és anyagi támogatásával készült füzet méltán tart igényt a nagyközségben élők figyelmére. B. M. Jubilál a Dunakanyar Művészeti Egyetem Világhírű zenei kurzusok Jubilál a Dunakanyar Művészeti Nyári Egyetem: július 17-én harmincadszor nyitja meg kapuját a zenetanárok, zenészjelöltek előtt Esztergomban. A világhírű zenei kurzusnak a három évtized alatt 3524 külföldi résztvevője volt. A rendező, a Komárom- Esztergom Megyei TIT ügyvezető igazgatója, Katona László kérdésünkre elmondta: a három évtized alatt csupán egyszer, a múlt évben mérséklődött az érdeklődés a nyári universitas iránt. Tavaly anyagi gondok miatt hatvannál kevesebb hallgatója volt az egyetemnek. Ebben az évben azonban ismét a megszokott létszámmal számolhatnak: 13 országból eddig 120-an jelentkeztek. A legtöbben — negyvenen — Spanyolországból érkeztek, Franciaországból 28 jelentkezési ívet postáztak, de várnak hallgatókat többek között Mexikóból, Brazíliából és Argentínából is. A kéthetes tanfolyam 420 dolláros díját a hallgatók zöme alapítványi támogatásból fizette meg. Öt szlovákiai magyar zenetanárjelölt képzési díjához a Komárom-Esztergom megyei önkormányzat nyújt anyagi támogatást. Az esztergomi egyetem programjában az idén is változatlanul a Kodály Zoltán tanítási módszereit ismertető és népszerűsítő bemutatók, közös éneklés, a dallamkészség-fejlesztés szerepel. A zenei képzés öt nyelven folyik majd — magyarul, németül, olaszul, franciául és spanyolul —, Szó'nyi Erzsébet, a Kodály Zoltán Társaság társelnöke vezetésével. Az oktatás helyszíne hagyományosan a Vitéz János Katolikus Főiskola, a szállást is ez az intézmény biztosítja. A kurzust július 28-án az esztergomi bazilikában nagyszabású búcsúkoncerttel zárják. Erdélyi tanárjelöltek okulására „Mentül jobban esméri valaki a tulajdon hazáját, annál jobban tudgya azt mind szeretni, mind pedig más idegen Földnek felett betsülleni” — idézi Benkő Ferenc gondolatát 1784-ből pályamunkájában Lőrincz L. Ma- gor nagyenyedi diák, akivel a Budapesti Székely Kör idei néprajzi-kultúrtörténeti táborában ismerkedtem meg Budakeszin. A negyven erdélyi diák — valameny- nyien leendő' tanárok — néprajzi témájú dolgozattal jelentkezhettek az immáron negyedik alkalommal megrendezett tíznapos nyári programra. Négy évvel ezelőtt a Bonyhádi Székely Kör kezdeményezte a jövő tanárainak szellemiségét formáló hasznos rendezvényt, és székelyudvarhelyi diákokat látott vendégül. Akkor céljuk volt még, hogy a már ideszakadt, Magyarországra települt székely gyerekeket megismertessék saját (otthon elhallgatott, eltiltott kultúrájukkal), a magyarság s azon belül Erdély valódi arcával. Később már a második tábor rendezését a Budapesti Székely Kör vállalta fel, és ők — Fábián János elnök, Domokos Jenó' titkár és Antalné Szatmári Ilona táborvezető — hamarosan belátták, hogy a legfontosabb feladat a szórványmagyarságban élőkhöz eljutni, azokhoz a diákokhoz elsősorban, akik a híres-nevezetes nagyenyedi gimnáziumban tanulnak. Elsősorban Nagyenyed fogadja be a szórványban élő magyar fiatalokat. De érkeztek most Csíkszeredáról, Székelyudvarhelyről, Marosvásárhelyről és Kolozsvárról is. Kötetlen témájú néprajzi pályázattal jelentkezhettek a leendő tanárok, kismesterségek leírásával, közmondások, népi gyógymódok eredetének elemzésével, népszokások lejegyzésével; például régi magyar városok eltüntetett szobrainak számbavételével. A negyvenhat pályázó közül negyvenen érkeztek meg Budakeszire, és július 5—15-ig az itteni gimnázium kollégiumában elszállásolva élvezik a magyar vendéglátást (bár sokkal szerényebb anyagi lehetőségekkel, mint korábban). Értékes program erősíti őket magyarságukban, köny- nyebb lesz visszatérni a kisebbségi létbe. Például Katona Imre történész előadása: „A magyarok eredetéről” címmel vagy Béres Ferenc kitűnő énekesünk a nép- és a műzene kapcsolatát megvilágító művészi előadása, s a rendhagyó történelemórát Kocsis István tartotta: „Történészek a kereszten” című kötetének megjelenése alkalmából. A tábor lakói ellátogatnak a legfontosabb nemzeti intézményekbe, múzeumokba, fontos magángyűjteményeket is megnéznek. Szatmári Ildikót, a nagyváradi tanítóképző hallgatóját, kőröstárká- nyi lakost megrendítette az a bátorság, amivel itt a dákoromán kontinuitás koholmányát támadták a szakemberek, s jól látja, hogy azt elsősorban románul és a nagy világnyelveken kellene megjelentetni. Ló'rincz L. Magor nagyenyedi diákkal Laki Károly néprajzi magángyűjteményében találkoztam, ugyanis a nevezetes mátyásföldi néprajzi gyűjteményt mind a négy alkalommal az elmúlt négy évben megtekintették a néprajzi tábor lakói. A hatalmas értékű tárgyi gyűjtemény a szép% nagy kertes ház minden zugában a magyarság történelméről beszél; a gondos gyűjtő déd- nagyapja tajtékpipájától a kőrösfői gyöngyös pártáig és Deák Ferenc órájáig. Újhelyi Kinga is itt mondta el (aki szülőhelye, a Sar- maság lakodalmi szokásainak leírásával pályázott), hogy milyen nagy segítség, s flagy élmény ez a tíz nap, amit a Budapesti Székely Kör biztosított számukra. Hiszen otthon a valódi magyar történelemből semmit nem tudhatnak meg a magyar nyelvű iskolák történelemóráin. Nagyon sajnálja, hogy az ősi magyar népszokásokat is tudatosan lebecsülő tanárok serege igen ártalmas munkát végez a falvakban manapság. Hiszen kihalófélben minden, ami szép volt a faluközösségek életében. De mi most majd mindezt megpróbáljuk megakadályozni — mondja. Szatmári Ilona nagyváradi diák tragikusnak látja az otthoni elhalálozást és az elvándorlást, ami szerinte szép lassan az erdélyi magyarság pusztulásához vezet, ha valami nem akadályozza ezt meg. S hogy mire lenne legnagyobb szüksége ennek a népnek? — kérdezi és felel is rá a szép kertben, a fából faragott hét magyar vezér szobra előtt: — Néhány éve mondogatják már Erdélyben, hogy legnagyobb szükségük az erős Magyarországra lenne, arra az országra, amire föl lehet nézni innét a szomszédból és távolabbról is, és nemcsak Ke- let-Európából, de Nyugat messzibb tájairól. Szerencsére még a Partium és í. Székelyföld eldugott kis fal- vaiból érkező leendő tanárok is jól tudják, hogy helyzetünk s megítélésünk, hírünk a világban a választások után nagyot zuhant. A diákok annak is örülnek, hogy itt egymással is megismerkedhetnek, bár nagyon szeretnék, ha a jövőben leendő magyarországi tanárokkal együtt táboroznának, s esetleg hosszú távra szóló kapcsolatok születnének a közös programokon. Kár, hogy pénteken zár a tábor, s éppen a hétvége előtt indulnak haza a „gyerekek”. Pedig a szombatvasárnapot még itt tölthetnék, ügyesebb szervezéssel. Talán még a Pest Megyei Hírlap is talált volna — ha jó időben értesül róla — negyven olyan családot a megyében, akik hétvégére szívesen látták volna vendégül az erdélyi fiatalokat. Azokat, akik nem mennek július 17-én Kalo- taszentkirályra, az Ady-em- lékmű leleplezésére. Ónody Éva Abonyi fúvósnapok Zenekari próba a városi sportcsarnokban Talum Attila felvétele Félidejéhez érkezett az abonyi fúvósnapok nemzetközi rendezvénysorozata. Mint ismeretes, Abony város kapta meg az idén a Fúvószene-ku- tató Társaság soros kongresz- szusának szervezési jogát. A Fúvószenekari Egyesület által szervezett rangos esemény az abonyi Bihari János Zeneiskolában kapott otthont. A nagy érdeklődésre méltán jogosult egyhetes rendezvénysorozat több mint 90 külföldi és körülbelül 50 hazai szakember részvételével kerül megrendezésre. Napközben az egybegyűltek előadásokat hallhatnak a fúvószene fejlődéséről a XVIII. század végi harmóniazene kialakulásától a modem kon- certfúvósók zenéjének koráig. A műsort esténként koncertmenü teszi még vonzóbbá: a városi sportcsarnok hangversenyein hazai és külföldi fúvósegyüttesek színe-java lép pódiumra: a Budapest Simfonics Band, a holland Nemzeti Válogatott Ifjúsági Fúvószenekar, az Abonyi Fúvószenekar, a Malmö Brass Band. A 16.-ai záróesten a Släschn Musicanten együttes is bemutatkozik, fellép a hazai Kék Fény Big Band és a Benkó Dixeland Band olyan rangos szólisták mellett, mint Lakatos Antal, Ablakos Lakatos Dezső vagy Szakcsi Lakatos Béla. r. b. a.
