Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-14 / 163. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAG 1994. JULIUS 14., CSÜTÖRTÖK Interjú Kádár Béla külgazdasági miniszterrel Baljós jelek és illúziókergetés előtt a gazdaság A napokban leköszönő ügyvezető kormánynak kevés olyan minisztere van, aki már a kezdet kezdetén is be­töltötte ezt a pozíciót. Kádár Béla, a Nemzetközi Gazda­sági Kapcsolatok Minisztériumának vezetője közéjük tartozik. Munkáját és minisztériumát az elmúlt négy év során nemzetközi részről is sikeresnek és eredményes­nek nevezték, mégis az új Országgyűlés legelső teendői közé tartozott az NGKM megszüntetése. Kádár Béla la­punknak adott interjújában aktuális gazdaságpolitikai kérdésekre válaszolt. — Hogyan értékeli tárcá­ja elmúlt négyévi tevékenysé­gét? — Az eltelt nem egészen ötven hónapos időszak alatt sikerült végrehajtani a kül­gazdasági rendszerváltást. Liberalizálttá vált a magyar áruimport több mint 90 szá­zaléka, a magyar állampol­gár alanyi jogon folytathat külkereskedelmi tevékenysé­get. Ezzel lezárult ezen a te­rületen is az állami monopó­lium több évtizedes rendsze­re. Átalakult a külkereskede­lem szervezete is. Az elmúlt évtizedekben fennálló 41 erre szakosított intézmény helyett ma már kereken het­venezren folytatnak külgaz­dasági tevékenységet. Az új magyar magán-külkereske­delem piaci sikerességét ez a tárca segítette az elmúlt évek során, általában a támo­gatottak nagy megelégedésé­re. Sikerült gazdaságdiplomá­ciai tárgyalásokkal egy olyan kereskedelmi-politikai mozgásteret kialakítani Ma­gyarország számára, amely- lyel az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlása óta nem rendelkezett az ország. Társulási megállapodást kö­töttünk az Európai Unióval, szabadkereskedelmi megálla­podásokat az Európai Sza­badkereskedelmi Társulás­sal, a visegrádi országokkal, Szlovéniával. Piacra jutási kedvezményeket szereztünk az amerikai és japán piaco­kon. Mindezzel elértük, hogy a fejlett piacgazdasá­gokba irányuló magyar kivi­tel négyötöde ma már vám­mentes. Más kérdés, hogy az el­múlt évek fejlesztéspolitikai lépései, illetve az ezt megelő­ző időszak öröksége követ­keztében nem állt rendelke­zésre megfelelő árualap e le­hetőségek kiaknázására. Az ellenzéki pártok is elismerték Munkánk eredményeként rendkívül rövid idő alatt haj­tottuk végre a piaci átcsopor­tosítást, hiszen míg a ’80-as évek végén külkereskedel­münk zöme a KGST-orszá- gokra jutott, a legújabb ada- taok szerint a fejlett piacgaz­daságok aránya 71 százalék a magyar kivitelben. ’91—’92-ben a kereskedel­mi politika hatására gyorsan nőtt kivitelünk a fejlett világ­ba, tavalyelőtt ősztől pedig sikerült normalizálni a volt KGST-országokkal kapcso­latainkat. Jelentős eredmény, hogy Szerbia kivételével valameny- nyi szomszédos országgal folytatott kereskedelmünk na­gyobb, mint 1991-ben volt. Külgazdasági stratégiánk legfontosabb eleme volt mindvégig, hogy megfelelő alkalmat teremtsünk hazánk európai integrálódására, és normalizált viszonyokat épít­sünk ki szomszédainkkal. Ezeken a területeken javul­nak kapcsolataink, az év első öt hónapjában jelentő­sen fejlődött a feléjük irányu­ló magyar külkereskedelem. Az eredmények közé soro­lom a Magyarország-kép ala­kítását is. Hiszen nem kö­zömbös, hogy az üzleti világ hogyan értékeli partnerként Magyarországot. A volt KGST-országokba irányuló külföldi tőke fele hazánkba érkezik. Úgy érzem ez bizo­nyítja, hogy ez a tevékeny­ség nem volt eredménytelen. Magyarország nemzetközi megítélése csak a tömegtájé­koztatásban és a politikában romlott, de egészen a közel­múltig ennek nyoma sem volt tapasztalható az üzleti világ megítélésében. Ezek ténykérdések. Aki veszi a fáradságot, még azt is megnézheti, hogy a nem­zetközi kiadványok szerint 1989—92 között Magyaror­szág exportteljesítményé volt a térségben a legkedve­zőbb. Az elmúlt négy év tá­madásai ellenére sikerült a minisztériumunkban kiala­kult szakmai tudást megőriz­ni, ez is hozzájárult a kedve­ző nemzetközi megítéléshez. Ezt a közelmúltig az ellenzé­ki pártok is elismerték. Elég bizarr fordulat, hogy első, és a kormányzati munka éssze­rűsítése érdekében tett egye­düli lépésük e jónak minősít­hető minisztérium megszün­tetése volt. — Ennek parlamenti vitá­jakor ön ezzel kapcsolatban baljós jelekről tett említést. Mit jelent ez bővebben? — Kuncze Gábor még a választások alatt nyilatkoz­ta, hogy nem tudja, milyen funkciókat tölt be az NGKM. Ezt én sajnálatos­nak tartom pártpolitikus ese­tében, mert arra utal, hogy nem teljesen világos bizo­nyos körökben: Magyaror­szág rendkívül külgazda­ság-érzékeny ország. Ezek szerint az új kormányzati körökben számukra nem tel­jesen ismert, hogy a külgaz­daság-érzékeny országok­ban az egyik fő gazdaságpo­litikai feladat, hogy az eb­ből fakadó követelmények érvényesítésére megfelelő­en erős kormányzati szerve­zet álljon rendelkezésre. Nem véletlen, hogy a fejlett piacgazdaságok is, ahol pe­dig ez a kérdés nincs ennyi­re előtérben, szintén működ­tetnek ilyen minisztériumo­kat. Ezen túlmenően egy ilyen szakmai kultúra meggyengí­tése, esetleges szétaprózása kétségkívül romboló tevé­kenység. És nem biztos, hogy a rombolás teremtő vi­haráról van itt szó. Rombol­ja az országképet, időzítés szempontjából pedig igen baljóslatú, hogy olyan év­ben, amikor az export növe­lése alapvető, stratégiai jelen­tőségű, olyan átszervezéssel foglalkoznak, amely a kül­gazdaság erősítéséről tereli el a figyelmet, az energiát. Ez arra bírhat egyes szakértő­ket, hogy a jövőkép bizony­talansága miatt máshol pró­báljanak egzisztenciát terem­teni. Biztató viszont, hogy utódom, Pál László látja eze­ket a problémákat, és e mi­nisztérium bázisán kívánja kialakítani munkáját. Szeren­csésebb lett volna éppen ezért nem a megszüntetésé­ről, hanem az átszervezésről hozni döntéseket. Ma jobbak a feltételek — Az év első öt hónapjában még mindig fennállt a külke­reskedelmi deficit. Több volt az importált áruk értéke. Mi­lyen kilátásai vannak az ex­port növelésének? — A kedvezőtlen külgaz­dasági folyamatok megfordí­tására hozott tavaly szeptem­beri kormányhatározatok eredményeként az év első öt hónapjában 4,7 százalékkal bővült az export. Az import 4,2 százalékos növekedése miatt azonban még mindig nagy a deficit. Ez év májusa volt az első olyan hónap 1992 ősze óta, amikor a kivi­tel növekedési üteme megha­ladta a behozatalét. Az im­port értéke viszont még min­dig nagyobb, mint az ex­porté. A helyzet majd akkor kezd javulni, amikor a kivi­tel növekedése lényegesen magasabb lesz, mint a beho­zatalé. Ha helyzetváltozásról nem is, fordulatról már min­denképpen beszélhetünk. A magyar kormány továb­bi külgazdasági versenyké­pesség-növelő lépései fog­ják meghatározni a második félév alakulását. Kérdés, hogy milyen lesz az általá­nos gazdaságpolitika, javít- ja-e majd az általános beru­házási kedvet, az exportárua­lapot, ki tudja-e használni a nemzetközi lehetőségeket. Az új kormány programjá­ban találunk erre utalásokat, azonban vannak olyan ré­szek, amelyek elbizonytala- nítanak. Kedvező hatású, hogy ez évben exportunkra több mint 70 százalékban hatnak a különféle szabadkereske­delmi megállapodások. Re­méljük, hogy az Export—Im­port Bank felállása is ösztön­ző erőt jelenthet. Segíthet az európai országok gazdaságá­nak megélénkülése is. Össze­foglalva: az új kormány lé­nyegesen jobb feltételek kö­zött kezdi meg működését, mint mi 1990-ben, amikor épp belesodródtunk egy vi­lágméretű recesszióba és ke­let-európai összeomlásba. — Egy sajtótájékoztató­ján a megélénkülés virágait óvta a kontár kertészektől. Mitől óvná most a kormány­ra lépő új kertészeket? — Az új kertész ne vágja el a megélénkülés bimbóit csak azért, mert az még nem szárba szökött szép virág. Sem a választási kampány­ban, sem a leendő kormány- programban nem találunk semmi nyomot arra, hogy a koalíció észlelte volna, hogy az utóbbi 6—8 hónapban a megélénkülés jelei tapasztal­hatók a magyar gazdaságban. A beruházások, az export növekedése már észlelhető, nagyobb lesz a mezőgazda- sági termés, és élénkül az ipari termelés is. Nem tu­dom, hogyan lehet ilyen kö­rülmények között arról be­szélni, hogy elmélyült az ál­talános válság Magyarorszá­gon! Itt és most a gazdaság egyensúlyi feszültségeinek kiéleződéséről van szó, a költségvetési és fizetési mér­leg deficitjének időben egy­beeső problémájáról. Mind­ezek a piacgazdasági növeke­dés jól ismert útitársai szerte a világon. Úgy látom, hogy a kormánykoalíció egyes tag­jainál még mindig él a vá­lasztási kampány tüze. Mindez nem túl szeren­csés a középtávú fejlődés szempontjából, hiszen ha eny- nyire rossz a helyzet, akkor a magyar és a külföldi beru­házó miért siesse el a befek­tetést. Ha húzódnak, és elma­radnak a beruházások a kor­mányzat fekete jövőképe mi­att, annak kézzelfogható kö­vetkezményei lesznek, és tényleg rosszabbra fordulhat a helyzet. így tényleg lefejez­heti a politika a gazdaság vi­rágait. Korlátozó intézkedé­sek szükségesek, de nem elégségesek ebben a helyzet­ben. A magyar társadalom és gazdaság ösztönzést is igé­nyel. Arra hívnám fel a figyel­met, hogy tanuljunk a múlt tapasztalataiból, a jelen és a jövő kihívásaiból. Ne veszé­lyeztessük azokat a ponto­kat, ahol a javulás jelei már mutatkoznak. Ezeket nevel­nünk kell és a gyomokat irta­ni, ott, ahol ez szükséges. Illúziókeltés és kívánságok — Milyen esélyt ad a most hatalomra kerülők azon vá­lasztási jelszavának, amely­ben a keleti piacok felé nyi­tást tartják szükségesnek? — A korábbi ellenzék vé­leménye szerint a most lekö­szönő kormányzat azzal is szaporította bűneinek sorát, hogy önként hátat fordított a keleti piacoknak. Ezzel tönk­retettük vállalatok sorát, és a magyar munkást is megnyo­morítottuk veie. A valóság ezzel szemben az, hogy pél­dául a volt Szovjetunió im­portja az 1989-es 120-ról 40 milliárd dollár alá esett 1993-ra. Az orosz föderáció azóta is tovább zsugorodik. Ilyen viszonyok között elég dőre dolog feltételezni, hogy a magyar kivitel változatlan marad. E bírálat tehát a volt KGST-országok közül ke­vésbé a magyar külgazdasá­gi kormányzatot illeti, leg­utóbb Csemomirgyin orosz miniszterelnök úr is hangsú­lyozta az orosz—magyar együttműködésben elért eredményeket. Keleti kap­csolatainkat az általános vál­ság és fizetésképtelenség pusztította el. A bírálat már csak azért is igaztalan, mert a régebbi partnerek közül ép­pen mi vesztettünk el legke­vésbé pozíciókat. Súlyos hibának tartom az olyan vélekedéseket, hogy a gazdasági növekedés majd akkor indítható be, ha vissza­szerezzük eltűnt piacainkat. Erre az idők végeztéig várha­tunk. Illúziókeltésnek tartom az efféle nyilatkozatokat. Nem túl szerencsés a külgaz­dasági politikában azonos ér­téket tulajdonítani az Euró­pai Unióval, a volt KGST- partnerekkel és olyan .ázsiai országokkal a kapcsolatok­nak, amelyek jelenleg export­unk 1-2 százalékát veszik fel. Ezzel szemben Nyugat- Európa a magyar kivitel felét veszi fel. A külkereskedelem földrajzi orientációjának kér­dései nemcsak különböző kí­vánságoktól függenek. Reméljük, hogy a jövőben az élet fogja kigyomlálni a választási kampány során el­hangzott téves elképzelése­ket. Nánási Tamás Forintos hírek Száznál több vállalati vezető vette át tegnap diplomáját az esztergo­mi Ipari Továbbképző Részvénytársaságnál; valamennyien olyan tan­folyamon gyarapították ismereteiket, amelyek költségeit az Európai Közösség PHARE-prog- raamjából fedezték. Ha­marosan a vezetők újabb csoportjának to­vábbképzése kezdődik meg Esztergomban. A legjelentősebb gabo­naexportőrök közé tarto­zó két kereskedő cég, az Agrimpex és az Ag­ráradé összesen mint­egy 170 ezer tonna ga­bonát vásárolt fel. A ga­bonafelvételre az Agrár- rendtartási Hivatal által hirdetett garanciális ga­bonafelvásárlási pályá­zat keretében kerül sor. Éves rekordot állított be a kőolaj ára tegnap a világpiacon. Ennek köz­vetlen okozója a nigé­riai belpolitikai esemé­nyek, amelyek esetleg azzal járnak, hogy az af­rikai állam kénytelen lesz leállítani olajexport­ját. Londonban az au­gusztusi szállítású észa­ki-tengeri Brent olajfaj­ta hordónkénti ára elér­te szerdán a 18,50 dol­lárt. Valamivel jobb teljesít­ményt mutatott fel a szlovák gazdaság az első negyedévben, mint amivel a kormány szá­molt. A nemzeti összter­mék, a GNP 1 százalék­kal bővült, holott a kor­mányzat 0 százalékot jó­solt. Az idén rekordmennyi­ségű — közel 3,5 millió tonna — búzát tervez­nek betakarítani Jugo­szláviában. A földeken a búzának már több mint a felét learatták. Belgrádi illetékesek szá­mításai szerint ez azt je­lenti, hogy a múlt évi­nél 300 ezer tonnával több búza kerül majd a silókba. TÁMOGASD A MAGYAR IPART! Vásárolj hazai terméket! Kádár Béla: Az új koalíció lényegesen jobb feltételek kö­zött kezdi meg munkáját Tahim Attila felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents