Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-02 / 153. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. JÚLIUS 2., SZOMBAT 3 Szuhay Balázs: Szakemberek Töredelmesen bevallom a kedves olvasónak, két­balkezes vagyok. Hozzám képest egy hajdú ha­rangöntő zseni. Ha véletlenül sikerül egy biztosí­tékot kicserélnem, nagyobb sikert érzek, mint Einstein a relativitáselmélet felállítása után. (Eb­ből is látszik, hogy minden relatív.) Úgy vagyok a műszaki dolgokkal, mint néhai atyai jó barátom, Csákányi László. Annak idején igen nehezen szerezte meg autóvezetői jogosítvá­nyát, a műszaki kérdéseknél mindig csütörtököt mondott. Amikor már harmadszor vágott neki a vizsgának, a vizsgabizottság kegyes volt hozzá, és a következő' — bonyolultnak igazán nem nevezhe­tő' — kérdést tette fel neki: „Művész úr, mit csi­nál akkor, ha az egyik kereke de fektet kap?”— „Kiteszem az indexet jobbra, lehúzódom az út szé­lére, megállók, behúzom a kéziféket, kiszállok a kocsiból, benyúlok a farzsebembe, előveszek egy húszforintost (az még pénz volt akkoriban), azt lo­bogtatva leállítok egy teherautót, és azt mondom a sofőrnek: uram, nekem pénzem van, magának tudása — cserélje már ki a kerekemet!...”A diffe­rencia Laci és köztem csak az, hogy húszasom még talán lenne, de pénzem nincs. így aztán fő­ként villamossal közlekedem, aminél a gumide­fekt esélye roppant kicsi, és a kereket különben sem nekem kellene kicserélnem. Igaz, a húszas már villamosjegyre sem elég... E meglehetősen szószátyár bevezető után az ol­vasó előtt már világos, hogy az átlagembernél gyakrabban szorulok rá szakemberek segítségé­re. így aztán volt alkalmam megismerni őket. Tapasztalataim szerint a hozzáértő dolgozók két csoportra oszthatók: szakemberekre és meste­rekre. Hogy mi a különbség? Nagyon is nagy. A mester tiszta öltözékben, szinte elegánsan, percre a megbeszélt időpontban érkezik. Gondo­san karbantartott szerszámaival munkához lát. Szótlanul dolgozik, figyelmét tennivalóira össz­pontosítja. Mi már azt hinnénk, kész a munká­val, de ő csak akkor fejezi be, ha már ő is elége­dett. A végén legfeljebb annyit tesz hozzá: „hát bi­zony, kérem, valamikor tartósabb dolgokat gyár­tottak!...” Ezután elkéri az őt megillető nem túl borsos összeget, számlát ad, és kéri, ha mégis gond lenne az általa javított akármivel, értesít­sük... Ebből is látszik, hogy a mester ritka, mint a fe­hér holló. A szakember más. Izzadton, elhanyagolt külső­vel érkezik, pontosan a harmadszor megbeszélt időpont után 37 órával. Megnézi a javítandó akármit, majd felteszi az elmaradhatatlan kér­dést: „ki volt az a marha, aki ezt javította?” (A kérdés akkor is elhangzik, ha ahhoz az akármi­hez még a kutya sem nyúlt hozzá.) Majd sűrű ká­romkodások közepette lemegy a szerszámaiért a kocsijához. (E lemenetelt mindannyiszor megis­métli, ahányszor újabb szerszámra van szüksé­ge.) Ezután harsányan szidja a rendszert, a kor­mányt, az ellenzéket, az ingyenélő képviselőket, az elviselhetetlen árakat, a szakmát ellepő kontá­rokat. Mert csak egy szakember van ebben a sze­rencsétlen országban: ő maga. Miután hosszas káromkodások után sem sikerül megjavítania az akármit, közli, hogy most már rendben lesz, de máskor ne hívjunk kontárokat, csak őt. Majd megnevez egy olyan összeget, ami az általa hará- csolóknak bélyegzett egyének heti jövedelmének felel meg, majd köszönés és számlaadás nélkül tá­vozik. Még a lépcsőházból is hallatszik dobogósa, melyben az előtte itt járt kollégáit szidja. Mert ha azok nem baltázzák el... Amíg ezeket a sorokat írom, halkan szól a rá­dió. Kicsit recsegve — mert azt is szakember javí­totta. Épp egy leendő miniszter nyilatkozik elődje kétbalkezes működéséről. Nehéz lesz helyrehoz­ni, amit az előd elbaltázott. De ő majd megoldja. Meg ám. Mert szakember. A hallottakon nem lepődöm meg. Elvégre szak­emberekből álló kormányt ígértek nekünk. Meste­rekről szó sem volt. Csak azt tudnám, miért vagyok ideges? Közös sajtótájékoztatóra készülnek Surján—Kovács találkozó Immár másodszor folytatott megbeszélést Surján Lász­ló, a népjóléti tárca leköszö­nő minisztere Kovács Pál­lal, a miniszteri szék váro­mányosával. A tegnapi talál­kozó a munka átadása-átvé- tele jegyében zajlott, így Surján László elsősorban a minisztérium belső működé­séről, személyi állományá­ról adott tájékoztatást a le­endő miniszternek. Kovács Pál az MTI-nek nyilatkozva a találkozót kor­rektnek értékelte, annak elle­nére, hogy — mint mondta — a politikai nézetkülönb­ség mellett természetesen szakmai kérdésekben sem ér­tenek minden szempontból egyet. Surján László — utódja érdeklődésére — rész­letesen beszámolt egyebek mellett arról: hogyan szer­vezte a tárca belső életét, mi­kor és milyen fajsúlyú kérdé­sekben rendezett vezetőségi értekezletet, miként alakítot­ta kapcsolatait a minisztéri­um vezető beosztású munka­társaival, és milyen módon működött együtt a miniszté­riumhoz tartozó intézmé­nyekkel. Ezekre az informá­ciókra mindenképpen szük­ség volt — mondta —, mert nyilvánvaló, hogy az évek során kialakult egy olyan működési rend, amelynek számos megőrzendő eleme van. A belső struktúra mind­azonáltal változtatásra szo­rul, ami természetszerűleg személyi kérdéseket is fel­vet — jelezte Kovács Pál. Véleménye szerint ugyanis fontos, hogy a tárcánál több olyan munkatárs dolgozzon, aki nemcsak egészségügyi vagy szociálpolitikai isme­rettel rendelkezik, de a köz- gazdaságtan, a jog vagy a szociológia területén is ott­honosan mozog. Különösen igaz ez a miniszter közvet­len környezetében dolgozó csapatra és a tanácsadó testü­letre. Arra viszont nem kell szártiítani, hogy már az indu­lásnál komoly szervezeti vál­toztatásokra kerülne sor — mondta Kovács Pál. Arról is beszámolt, hogy az újabb ta­lálkozókat követően — elő­reláthatólag július 8-án — közös sajtótájékoztatót tart a régi és az új népjóléti minisz­ter. Nagytakarítás előtt A Magyar Demokrata Fó­rum legutóbbi elnökségi ülése nyugtalanságnak adott hangot, méghozzá azért, mert a volt legna­gyobb kormányzó párt ve­zetői most tisztogatástól tartanak. Utaltak a leendő' külügyminiszter, Kovács László azon kijelentésére, mely szerint a külképvise­leten dolgozók közül néme­lyeknek le kell vonniuk a konzekvenciát a választá­sok eredményéből. Ma­gam kissé megdöbbenve veszem tudomásul, hogy a Magyar Demokrata Fó­rum elnöksége ezt megfo­galmazza, hiszen a balol­dali, liberális hatalomátvé­telhez mindez úgy hozzá tartozik, mint az emberi élethez a levegővétel Na­gyon jól tudjuk, s lapunk­ban is kifejtettük, hogy a baloldal esetében a tiszto­gatás — nevezzük nyári nagytakarításnak — nem elhatározás, hanem be­idegződés kérdése. Az egészben az a sajnálatos, hogy a politikai életben, fő­képp a Kádár-rendszer eredményeként, nehezen eligazodó emberek azt hi­szik, a baloldal részéről a nagytakarítás nemcsak hogy jogos, hanem egyene­sen az ő érdekükben törté­nik. Ez alól tán csak az az asszony kivétel aki társait Miskolcon arra beszélte rá, hogy keressék fel az MSZP helyi elnökéi s kér­jék el tőle a jegyeket Hogy milyen jegyeket nos, azokat a jegyeket amelyeket valamelyik MSZP-s vagy SZDSZ-es aktivista ígért győzelmük esetén, s amely jegyek föl­mutatása után 3,60-ért ad­ják a kenyeret Miskoki is­merőseim, akik ezt mesél­ték, még hozzátették: ezek az asszonyok nem fognak semmiféle blokádot ren­dezni, hanem egyszerűen tudomásul veszik, becsap­ták őket merthogy a politi­ka úri huncutság. Hogy huncutság, azzal egyetért­hetünk Kovács László fön­tebb említett kijelentése alapján is, ámbár nem ki­fejezetten úri dolog, hogy sokáig azt mondják, a poli­tikájuk mentes lesz az ér­zelmektől, mert nem kom­munisták, hanem szociál­demokraták, aztán egy­szer csak kiderül, a leszá­molásos eljárásoktól nem tudnak eltávolodni Kár most megdöbbennie mind­ezeken az MDF elnökségé­nek. Ha javasolhatok vala­mit a jeles testületnek, ak­kor az az, hogy roppant körültekintően szemléljék az eseményeket s készülje­nek fel arra, hogy alszunk néhányat és „kiderül”, a népakarat azt szeretné a jelenlegi koalíció szerete- tén túl, ha ellenzéki pár­tok nem működnének Ma­gyarországon, hiszen azok csak bonyolíthatják a poli­tikai közéletet. « (Vödrös) Nahlik Pálfy felmentéséről Nagyon elfáradt Úgy láttam, hogy Pálfy G. István olyan fizi­kai állapotban van, amikor egészségkároso­dás nélkül már nem végezheti tovább mun­káját — indokolta a Tv-híradó és A Hét fő- szerkesztőjének felmentését az MTI-nek adott nyilatkozatában Nahlik Gábor, a Ma­gyar Televízió alelnöke. Nahlik Gábor elmondta, hogy a fáradt­ság jeleit egy-két hete vette észre Pálfy G. Istvánon. Az alelnök szerint ezen nem is le­het csodálkozni, hiszen a most felmentett főszerkesztő négy éven keresztül kemény és jó munkát végzett: sikerült létrehoznia egy középen álló pártatlan hírműsort. Az alelnök tájékoztatása szerint Pálfy G. István belenyugvással fogadta, hogy július 28-ai hatállyal, hét hónapos felmondási idő­vel felmentik közalkalmazotti munkaviszo­nya alól. Nahlik Gábor hozzátette: a felmentett fő- szerkesztő további jövőjéről nem a Magyar Televízió gondoskodik. MDF- választmány Aprómunka Az MDF vélhetően szeptember második hétvégéjén tartandó rendkívüli, VIII. orszá­gos gyűlésének előkészítéséről tárgyal ma egynapos zárt ülésén az MDF országos vá­lasztmánya. Farkas Gabriella elnökségi tag — aki jelenleg a pártigazgatói funkció­kat is ellátja — az MTI munkatársát tájé­koztatva elmondta: a választmányi ülést nem vitanapnak szánják, s Für Lajos MDF-elnök sem kíván nagy beszédet tarta­ni. Mint Farkas Gabriella fogalmazott: a párt mostani helyzetében nem szép szónok­latokra, hanem aprómunkára, kis, de fontos politikai döntésekre van szükség. Az országos választmány — ennek je­gyében — hallgatja meg annak a június 4-ei választmányi ülésen kijelölt öt bizott­ságnak a jelentését, amelyek többek között az országos gyűlés előkészületeivel, politi­kai helyzetelemzéssel, pártarculat-építéssel foglalkoztak. A kormányvonat Hatvanban A Hatvani Expo ’96 rendezvénysorozat keretében a helyi vasúti csomóponton a Ma­gyar Államvasutak budapesti üzemigazgatósága kiállításon mutatja be a sínen való közlekedés relikviáit a század elejétől napjainkig. Képünkön a Rába-motorvonat, amely a kormánv utaztatását szolgálja MTI-felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents