Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-14 / 163. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JULIUS 14., CSÜTÖRTÖK A Le Figaro a kormányprogramról Klasszikus megszorítás Budapesten a megszorító intézkedések ideje következik — írta tegnapi számában a Le Figaro című francia lap gazdasági melléklete, az új magyar kormány gazdasági programját ismertetve. A cikk szerzője, Antoine de Gerando szerint ebben a több mint 150 oldalas „dokumentumfolyamban” igazából szólva nincsenek nagy meglepetések. A kormányzat a sokkterápia helyett inkább a régi gyógymódok mellett foglalt állást, s mindezt Békési László azzal magyarázza, hogy „a gazdaság egyes szektoraiban a fellendülés tagadhatatlan jelei mutatkoznak, de ez még nem elegendő, s számos ponton korrekciókat kell végrehajtani”. (Ez majdhogynem dicshimnusz a távozó kormány számára — véli a francia újságíró.) — A magyar bajokat egy kettős egyensúlytalanság okozza — folytatódik a cikk. A kormány gazdasági programja a megszorító intézkedések klasszikus receptjéhez folyamodik (bár ezt a szót nem mondja ki). Egyértelműen fogalmazva: az áfa növelése, a bérek befagyasztása, a nyugdíjak félénk korrekciója és új adóterhek várhatóak — véli a szerző. Kommunista dinasztia Kim után Kim A phenjani rádió, amely ez idáig Kim Dzsong Ilről csak mint a hatalom várományosáról beszélt, tegnapi adásában már tényként közli: „Kim Dzsong lit, a nagy vezérnek, Kim ír Szénnek az utódját beiktatták a párt, az ország és a forradalmi fegyveres erek vezetőjévé”. A dél-koreai hírügynökség úgy tudja, hogy a Koreai Munkáspárt hétfői központi bizottsági gyászülése után kedden is tartottak egy zárt ajtók mögötti értekezletet, és ezen döntöttek arról, hogy Kim Dzsong II veszi át apjától mindhárom hatalmi funkciót. Eszak-Koreában tehát megtörtént a hatalom első dinasztikus átörökítése. Kim ír Szén, az országalapító közel öt évtizeden át állt a KNDK élén múlt pénteken bekövetkezett haláláig. Megfigyelők biztosra veszik, hogy a hatalomátvételt hivatalossá csak Kim ír Szén temetése után teszik. Az „új vezér” beiktatását várhatóan óriási ünnepségekkel kötik egybe. Nagyon nem szeretem a hazudo- zást, úgy általában sem szeretem. Az pedig mélységesen sért és feldühít, ha a szemembe ha- zudoznak, hamis magyarázatokkal, minősítésekkel, értelmezésekkel traktálnak, s — akár sunyi elhallgatásokkal — megpróbálnak félrevezetni, mert ebben azt kell éreznem: hülyének néznek, ostobának, aki a maszlagot könnyen beveszi. Ennyiből is kitetszik: a napi tájékozódásban a rádióra végképp nem bízhatom magam. Amennyire csak vissza tudok emlékezni, a rádió hírszolgálata túl sokat hazudott, manipulált; kiemeléseivel is, elhallgatásaival is, kommentárjaival is igyekezett félrevezetni. A tévé híradója — a Pálfy-féle — tisztességesen tájékoztat, de ennyi tájékozódás nekem kevés. Próbálkoztam országos napilapokkal, s aztán valamennyi idő múlva sorra lemondtam a megrendelést. Végül a Pest Megyei Hírlapnál kötöttem ki. Valakik mások is végigcsinálhatták ezt a próbát, éspedig fordított előjellel, s ők is a Pest Megyei Hírlapnál kötöttek ki. Nyilván ők is arra az eredményre jutottak, hogy a Pest Megyei Hírlap tájékoztatása más minőségű, mint a többi napilapé, szembeszökően kilóg a szadeszes sajtómonopóliumból, következésképpen — meg kell fojtani. Pest megye közgyűlése, lám, készségesen szolgáltatja a fojtogatáshoz a hurokba csomózott kötelet. Meglepett volna, ha nem következik be ez a cselekmény. Nyilvánosan helyre kellett volna igazítanom magamat, talán önkritikát is kellett volna gyakorolnom: mea culpa! mea culpa! ezúttal csakugyan azoknak lett igazuk, akik pesszimizmussal vádolnak, nem olyan az ördög... Olyan az ördög. Még olyanabb az ördög. Jó másfél évvel ezelőtt a Magyar Újságírók Közössége tanácskozásán felszólalásomban igyekeztem jellemezni, hogyan került a mi közéletünkben kulcshelyKilenc magyar tanácstag Pótválasztás előtt Kárpátalja Végre túl vagyunk rajta — sóhajthatnának fel megkönnyebbülten a kárpátaljaiak, miután az elnök- és a helyi önkormányzati választások második fordulóján is túl vannak. Az országnak és a megyei tanácsnak is új elnöke van, s az is eldőlt, ki irányítja az elkövetkező években az ungvári és a munkácsi városi, valamint a 13 járási tanács munkáját. Csakhogy még nincs vége. Július 24-én kell Ung- váron, valamint a szojvai és a huszti járásban pótválasztáson dönteni arról, ki lesz a parlamenti képviselő a még üresen maradt három helyen, s a helyi tanácsokba is több képviselőt kell még megválasztani. S feltehetően — a jelek legalábbis erre utalnak — A romániai művelődési minisztérium határozata alapján Bukarestben megalakult a kolozsvári ásatások időszerűségét és fontosságát véleményező rendkívüli bizottság. A helyszíni vizsgálatok eredményéről a bizottságnincs vége a választással kapcsolatos politikai csatározásoknak sem. Az ukrán nacionalista erők által támogatott Viktor Begy jogász és vállalkozó aligha nyugszik bele, hogy alulmaradt a megyei tanács elnöki tisztségéért folytatott választási harcban. Pedig ellenfele Szerhij Usztics, a megyei állami közigazgatás elnökének első helyettese elsöprő győzelmet aratott vele szemben: több mint 317 ezer szavazatot kapott, míg Viktor Begy 175 ezernél kevesebbet. Érdekes, hogy a magyarok lakta vidékeken, például Beregszász környékén, Szerhij Usztics jóval a megyei átlag fölötti szavazat- aránnyal győzött. Nyilvánvalóan rokonszenves az itteni lakosság számára, nak július 20-áig kell beszámolnia a minisztériumnak. Emellett konkrét tudományos javaslatokat kell kidolgoznia az Erdélyi Történelmi Nemzeti Múzeum által kezdeményezett ásatásokkal kapcsolatban — közölte a Rompres-hírügynökség. hogy a most már tanácselnök Szerhij Usztics nem csak a megye önkormányzati státusáért, a kárpátaljai különleges gazdasági övezetért száll síkra, de szorgalmazza a határ menti együttműködés fejlesztését a szomszédos országok régióival, az egyszerűsített határátlépést és a nemzeti kisebbségek jogainak maradéktalan szavatolását is. A kárpátaljai magyarság 9 képviselővel van jelen az új megyei tanácsban: három-három a beregszászi és az ungvári, s egy-egy a nagyszőllősi és a téesői járásból, valamint Ungvárról. Az ukrán nacionalista erők, s főként a RUH nem sok babért arattak a mostani választásokon Kárpátalján. Bukaresti megfigyelők azonban úgy vélik: nem várható, hogy a testület rövid időn belül véleményt alkosson, hiszen még a román régészek között is vita van a kolozsvári ásatások időszerűségéről és jelentőségéről. A nagyvilág hírei * Négy esetben tettek bejelentést idén gépkocsival utazó magyar turisták Magyarország szófiai konzulátusán arról, hogy bulgáriai tranzitút- juk során ellopták vagy elrabolták értékeiket — jelentette ki tegnap Szófiában Varga Bálint, Magyarország konzulja. % Határozottan cáfolta a Vatikán és II. János Pál kezelőorvosa kedden este a pápa betegségéről — ezúttal csontrákról — szóló legújabb híreket. * Hazaérkezett Bili Clinton amerikai elnök a Washington melletti Andrews légitámaszpontra tegnap, miután a hetek nápolyi csúcstalálkozója alkalmával egyhetes körutat tett Európában. •fc Irredenta megnyilvánulások minden kétséget kizáróan léteznek Romániában, ám nem csak a magyar etnikum körében. Ezek a jelenségek azonban nem veszélyeztetik a román állam egységét — nyilatkozta a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vezetője a Romania Libera című lapnak. Kolozsvári ásatási bizottság VÉLEMÉNY Még olyanabb az ördög zetbe a hazugság. Tucatszám soroltam a példákat országháborító hazugságokról, majd — a jegyzőkönyv tanúsága szerint —- ilyesféle következtetésekig jutottam el: „Az átmentett sajtómonopólium elérte, hogy az örökölt halmazati csődért a csődtömeggondnok kormányt okolja a közvélemény. Hogy az életmentő keserves operáció fájdalmai miatt a beteg minden dühe — orvosai ellen fordul.” „Elérte, hogy ...egyre inkább hitelét veszti a parlamentáris demokrácia, meg van dolgozva a közvélemény a visszakozásra.” „Elérte, hogy számos sajtófórumon — a rádiónál például Aczél legjobb magyar tanítványainak a vezérletével — szigorúbb a diktatúra, a megfélemlítés, teljesebb a kirekesztés, mint a pártállam idején.” „Elérte, hogy a szavazók többségét képviselő, a többségnek hangot adó nyilvánosság, kirekesztve a ’közszolgálati’ médiumokból, cellányi karanténba szoríttassék, ahol kedvünkre írhatunk egymásnak, egymást biztathatjuk és okosíthatjuk...” íme hát — még olyanabb az ördög. Ott tartunk, hogy még a „cellányi karanténban” sem képes elviselni a másságot — a sajtótisztességet. S tovább a jegyzőkönyv: „...A felsorolhatatlan sok hazugság végül is abban a nagy hazugságban összegeződik, hogy: ez a sajtószabadság.” „Nem mintha a sajtót bármilyen előzetes kontrollal — cenzúrával — szabályozni, ellenőrizni lehetne, még a parlament sem küldhet el valamilyen felhatalmazottakat a lapokhoz, hogy nézzék át előbb a közlendő cikkeket. Következésképpen: a sajtószabadság valóban jelenti a hazugság, a rágalmazás, az eltájolás szabadságát is, nem lévén hatalmi kontrollja más ágazatokban ennek a legfőbb hatalmi ágazattá növekvő hatalmi tényezőnek. Még a népszuverenitás alá sem lehet rendelni. Csak magamagát ellenőrizheti. De csakis akkor, ha sokszínű a sajtó, sokféle, ha kötelmeiben, vonzataiban megosztott, s hasonlóképp megosztott az újságíró-társadalom is, ha tehát a sok rivális közt kockázatos a hazudozás.” „Nálunk az átmentett sajtómonopólium sikkasztja el a sajtószabadságot.” Támadtak ugyan repedések a sajtómonopóliumon, de soha akkora s annyi, hogy a sajtószabadság csak egyetlen percre is megszülethetett volna. Ámde hogy még a reménye se születhessék meg a sajtószabadságnak, arról gondoskodás történik napjainkban: még hivatalba sem lépett az új kormány, már az előszele tarol: megszűnt a Pesti Hírlap, a Kis Újság, gleichschal- tolták az Esti Hírlapot; a rádió, a tévé alelnökeit, a tv- híradó, A Hét főszerkesztőjét kirúgták: szemünk előtt épül — még hozzá „liberális” vezényszavakra — a civilizált világ legszemérmetlenebb sajtódiktatúrája. Az idézett felszólalás másfél évvel ezelőtt felvázolta ezt a menetrendet: „...Ha százszoros, teszem azt, a hazugság túlereje, bármilyen gőgös várat épít magának, összeomolhat egyetlen igaz ember szavára. Következésképp: elemi érdeke a hazugságnak, hogy olyan kényszerpályára te: relje a politikát, amely a totális hatalomig ível, a minden igaz szót elfojtó hatalomig — s nincs tovább kockázat. Hazudni különben is mindennap kell — ezt már Goebbels is tudta —, csak így lehet hatékonyan bepasz- szírozni a közvéleménybe a hazugságokat. Értelmes ember, ha csak egyszer is meggyőződik az igazról, utána már nemigen lehet elszédíteni, a demokrácia, a szabad sajtó tehát nagy kockázata a hazugságnak; csak a totális hatalom birtoklásában bízhat, aki hazugságokból építi várait. Amennyire a hazugság a közéletben valóban kulcshelyzetbe kerül, annyira biztosra vehető, hogy megszüli a törekvést a totális hatalomra. Annál is inkább, mert az első nagy lépésen túlvagyunk, megtenni sem kell: a média kevés híján megörökölte a totalitást, s elég nagyhatalom ahhoz, hogy jól átgondolt menetrenddel megteremtse a politikában is.” Megteremtette. (Fekete Gyula)
