Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-13 / 162. szám
É PEST MEGYEI HÍRLAP 1994. JULIUS 13.. SZERDA 13 / Eletvizsga A homokos úton fehér személyautó áll meg. Három utasa közül a hatvan év körüli őszülő férfi hajdan volt tanyasi iskoláját keresi. A szemben lakó asszony készséggel felel az Amerikából hazalátogató kérdéseire. A férfi csalódottan hallja, hogy szeretett iskoláját a hatvanas évek elején lebontották. Kinek vagy kiknek az akaratán, döntésén múlott, hogy az iskolának meg kellett semmisülnie? És vajon miért? Emlékszem az iskola stílusos épületére, vöröstéglából masszívan felépített falaira, két egymásba nyíló osztálytermére, hisz az egyikben tanultam meg írni és olvasni én is. Az iskola ma is állhatna, nemes célokat szolgálhatna, lehetne benne falumúzeum vagy bármi más% A férfi méltatlankodik. Úgy tűnik, nem tudja, nem akarja hinni, amit a szeme lát. Immár felnőtt orvos lányát kéri, hogy készítsen róla fényképet. Elhanyagolt, gazzal, néhány bokorral, vadon nőtt akácfával benőtt terület a háttér. Vajon hol volt a két olaj- padlós osztályterem, ahol ez az ember kitűnő tanulmányait végezte. Harminc év bizony hosszú idő, már az épület alapjának körvonala sem látszik. A férfi végül szomorúan azonosul a valósággal, és csak akkor csillan fény a szemébe, amikor az asszony, anyám, felismeri őt, emlékszik a nevére'és kitűnő tanulmányi eredményére. Én, aki mindössze fél évet járhattam a lebontott falak közé, csak állok a homokban és alig tudok szólni. A férfi szerényen tekint az asszonyra, amikor kitűnő bizonyítványáról esik szó, és búcsúzásképpen eny- nyit mond nekem: — De itt az édesanyja az, aki most kitűnőre vizsgázott az életből! Pintér Erzsébet Budapest Az igazmondás nem gyűlölködés Muszáj írnom arról a levélről, amely a PMH-ban jelent meg a napokban, Jám- bomé aláírással. A levél szerzője azzal kezdi, hogy feldicséri a lapot, de azzal fejezi be, hogy a továbbiakban ő azért nem fizeti elő, mert gyűlöletkeltőnek tartja. Úgy látszik, ebben az országban élnek — sajnos nem is kevesen — olyan emberek, akiknek az igazság őszinte leírása gyűlöletkeltésnek tűnik. Bezzeg amikor a Charta meghirdette a Tégy a gyűlölet ellen! jelszavát, és közben minden ténykedésével csak a gyűlöletet szította, akkor a hölgy nem írt levelet. CJem ért rá, mert talán éppen zso- lozsmázott az imakönyvéből, melyet feltehetően akkor is a hóna alatt szorongatott, amikor május 8-án ezekre az „igazmondó” chartás fiúkra adta a vok- sát. Aki a nemzetárulást népakaratnak nevezi, az már kiállított magáról egy bizonyítványt. Igenis kell egy újság, amelyben a koalíció magas szintű képmutatásaifól és a különféle hazugságokról olvashatunk. Azt írja a hölgy, hogy az RTV újságot fizette elő. (...) Én az RTV újság előfiHISTÓRIA Gyóni Géza, a költő és újságíró Gyóni Géza és öccse sírja 1917-ben, a krasznojarszki hadifogoly-temetőben (azóta krumpliföld) m A körülzárt Prze- . mysl várát az osztrák—magyar hadvezetőség 1915. március 22-én feladta. Akkor már semmi élelem nem volt a várban és a lovakat öldösték le. Gyóni végső állomása a krasznojarszki hadifogolytábor lett. Itt találkozott főhadnagy öcs- csével. Gyóni szemlélete politikai és társadalmi vonatkozásban a hadifogságban alaposan megváltozott. Erről több, a táborban írott verse tanúskodik. A Nyugat iránti felfogása is megváltozott s akkor már a háború Nyugatot terhelő felelősségét is érzékeltette verseiben. A „Levél Nyugatra” című versében — amelyet 1914 októberében még Przemysliben írt, hitvallást tett magyarsága mellett, egyben vádolta a Nyugat iránt lelkesedőket. íme két szakasz a versből: „Hol vagytok most, kis intellektüellek Kiket bús század baljós vége ellett? Szent Nyugat előtt rajongva térdeplők, Kik lehánytatok minden józan gyeplőt: Gúnyos mosolygók ideálra, honra, Kiknek a New-York volt a Partheonja, Kik ígértétek a szent holnapot, S akik tegnap is hátra voltatok?! Hol vagytok mostan, fránya franciások, Kis erotikák, tucatóriások? Csörög-e még a sok kis szélkereplő, Melynek szép volt minden, ami szeplő? Magyart és múltat szánva nézdelők, Nyugati szesztől kótyagos velők, Koraszült bölcsek, véznák, betegek, Mit érez mostan horpadt melletek? A vers további négy szakaszában a Nyugat iránti keserűségének ad hangot. Gyóni világosan látta, hogy a magyarság az első világháborúban sem várhat semmit a Nyugattól, amikor a Nyugat a magyarságot minden sorsdöntő küzdelmében — a tatárjárástól 1848-ig — magára hagyta. A másik két nyugatellenes verse is kifejezi Nyugat iránti csalódását. Az egyik vers címe: „Anglia”, a másik „Sir Roger Casement”. Mindkét költeményben Angliát érintő prófécia található. Przemysli, krasznojarszki költői vallomásaira a Levelek a kálváriáról című monológ tette fel a koronát. A krasznojarszki hadifoglyok között kézről kézre járt a költemény. A Levelek a kálváriáról I. és II. részének a kézirata hazabocsátott rokkant katonák útján Budapestre is eljutott. Az Athena- eumnál 1916-ban könyv alakban megjelent. A költeményben az otthon és a hadifogság emlékei, élményei váltakoznak a szomorú valósággal. Gyóninak gyakran jutott eszébe az otthon, a nincstelen magyar paraszt. Azoknak a sorsát idézte fel a „Fogoly honvéd testamentum” című versében. Idézet a versből: „Pince-barakból halott pusztaságon Szülőfalumba vezet-e még lábnyom? Szülőházamat szabad-e még látnom, Szabad-e még látnom? Mennyit használhatott volna hazájának, az egész emberiségnek, a béke és az igazság eszméjének, ha születésnapzetését mondtam le július 1-től, mivel annak idején csak azért fizettem elő, mert két tisztességes embert kívántam támogatni, akiket úgy hívnak: Csúcs László és Nahlik Gábor. Kérem a PMH szerkesztőit és rendszeres íróit, hogy ne változtassanak a lap hangvételén és szellemén, mert ha valaha kellettek az ilyen írások, akkor most van csak erre igazán szüksége az oly sokszor megalázott nemzetnek. Máté János Budapest Biztatás Számomra nem volt meglepetés a választások eredménye. A győztesek ígérgetései, az előző koalíció hibái és nem utolsósorban a sajtó túlnyomó részének hangvétele megtette a hatását. Most már csak az a kérdés, hogy a győztesekre szavazók mit kapnak a voksu- kért. Véleményem szerint, nem azt, amit várnak. A győztesek most kezdenek rájönni, hogy milyen nehéz a helyzet, s hogy az előző kormány is milyen súlyos gondok között dolgozott. Mint ilyenkor lenni szokott, megjelentek a szélsőséges megnyilatkozások. A Pest Megyei Hírlapban is a főszerkesztő személyével kapcsolatban. Kérem önt, Vödrös főszerkesztő úr, maradjanak meg olyan szemléletű és hangvételű újságnak, amilyen a PMH eddig volt. Tudom, hogy ez a következő időben egyre nehezebb lesz, de bízom benne, hogy sikerülni fog. Bulyáki Ferenc Tápiószele ján, 1917. június 25-én nem éri utol a halál. Soha nem tért haza, még haló poraiban sem. Nem sokkal előbb június 8-án meghalt szeretett öcs- cse, és ez teljes búskomorságba döntötte. Utolsó, kétszakaszos versét öccse halála után írta és az már egy rövid verses önéletrajznak felel meg. így szól: „Az élet titka”: „Hazai domb lesz, vagy idegen árok Bús sírom füve, amely kihajt Kopott fejfámon elmosódó írás Bolygó vándornak ezt hirdesd majd: Boldog, ki itt jársz, teéretted is Ki lent nyugszik, a holt: Véres harcok verték fel hírét, De csak a béke katonája volt.” Halála napján töltötte be 33. életévét. Temetésén a krasznojarszki tábor minden hadifoglya — nemzetiségi különbség nélkül — kísérte utolsó útjára. Bajtársai ismertetőjelnek vasabroncsot tettek a derekára, hogyha majd a háború véget ér és hamvait hazahozzák, akkor a maradványait felismerjék. Sajnos erre soha nem került sor. A krasznojarszki hadifogoly-temetőt felszámolták, az odalátogató Gyóni-hívek a temető helyén már krumpliföldet találtak. De hát az az abroncs mégiscsak ismertetőjel és a megváltozott oroszországi politikai és társadalmi helyzetben talán volna lehetőség hamvainak felkutatására és a Nemzeti Pantheonban való végső nyughelyre tételének. Mert mégsem idegen krumpliföldben, hanem idehaza, a Pantheonban van a helye. (Vége) Kelenváry J. László Montesquieu Magyarországon Az újkori jogfilozófia talán legfontosabb műve a francia Montesquieu monumentális értekezése, a Törvények szelleme. írója a magyar alkotmányosságot és jogfejlődést is feldolgozta munkájában. Ami viszonylag ritka volt — és gyakran még ma is az —, ő megtette: nemcsak olvasmányaiból tájékozódott Magyarországról, de járt is az országban. 1728-ban érkezett Pozsonyba, célja az volt, hogy megismerje az országgyűlés munkáját. Montesquieu magyarországi utazásának lehet Pest megyei vonatkozása is. A sokféle című, 1791-ben megjelent kiadvány úgy tudja, hogy Ráckevén is járt Sa- voyai Jenő vendégeként. A híres kastély, a magyar- országi barokk első remeke 1702-ben készült el Johann Lukas von Hildebrandt tervei szerint. A kastély ura, a jeles hadvezér, Savoyai Jenő fényes életet élt, ám csak ritkán volt ideje Ráckevére utazni. Hogy Montesquieu vendége lett volna, nem valószínű, bármennyire is emelné a kastély vendégeinek fényét. Montesquieu magyarországi tartózkodását leveleiből és későbbi feljegyzéseiből viszonylag jól ismerjük: Pozsonyt és környékét látta csupán. Tárgyalt Pálffy Miklós gróffal, a nádorral, Nádasdy László érsekkel, Esterházy Imre hercegprímással és más előkelőségekkel. Pozsony mellett mély nyomot hagyott a francia filozófusban Besztercebánya: az ottani bányaművelésről 1731-ben külön előadást tartott. A magyar nemességről jó véleménye volt, egyik alaptételét, miszerint a nemesség az erkölcsi hagyományok őrzője, a magyar példával világította meg. Pogány György
