Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-13 / 162. szám

(mom (b Ikd-' ^EWTENDBE^ ) . MEGYEI. XXXVIII. ÉVFOLYAM, 162. SZÁM Ára Telemagazinnal: 19,50 forint 1994. JULIUS 13., SZERDA Vélemények Új oktatási a címer­rendszer ügyről Budaörsön (4. oldal) (5. oldal) Végre itt a nyár... Fürödhetünk-e a Dunában? Magyar pavilon Elkezdődött az Expo ’96 ma­gyar pavilonjának alapozása. A magyar pavilon alatt nagy­méretű pince épül: itt lesz a ga­rázs, valamint a leendő Műsza­ki Egyetem építészkarának egy előadóterme és néhány más he­lyisége is. A tervek szerint a magyar pavilonra ráépül az épí­tészkar épülete, a kupolából az egyetem aulája lesz, és a körü­lötte lévő négy torony tartja majd az egyetem ötszintes épü­letét. A magyar pavilon az ütemterv szerint 1995. szeptem­ber végéig készül el. A Mátyás-szoborért A kolozsvári Mátyás-szobor megmentése érdekében felhí­vást fogalmazott meg a Ma­gyar Kultúra Alapítvány kura­tóriuma a Magyarok Világszö­vetségével közösen. Közölték: a kolozsvári szo­borra a kulturális szimbólum­ra külön is felhívják az UNES­CO főigazgatójának figyel­mét, miután e szervezet egyik alapvető feladata az emberi­ség közös kulturális örökségé­nek védelme. Kérik az UNES­CO vezetőjének személyes közbenjárását Fadrusz János alkotásának megmentéséért. Javában tart a nyár, tombol a kánikula. Néha ugyan előfor­dulnak hűvösebb napok is, de lassan már hozzászokha­tunk a hőséghez. Felüdülést kínálhatnak a különböző strandok, vízpartok. Az év­szaknak velejárója, hogy fel­röppennek a hírek, vigyáz­zunk a Dunában való fürdő­zéssel — s ez a figyelmezte­tés nem csak azért szól, hogy a kevésbé jó úszók a sodrás miatt ne merészkedjenek a parttól túlságosan messzire — hanem azért is, mert eset­leg valamilyen fertőzést kap­hatunk a kellemesnek ígérke­ző úszás során. Megyénkben található a folyó egyik kriti­kus szakasza, a Ráckevei (So- roksári)-Duna-ág. Mi a hely­zet jelenleg, lehet-e fürdeni ezen a részen? — kérdeztük Verrasztó Zoltántól, a Közép- Duna-völgyi Környezetvédel­mi Felügyelőség igazgatójá­tól. — A két hatóság, az Álla­mi Népegészségügyi és Tiszti- orvosi Szolgálat, s természe­tesen mi is rendszeresen vég­zünk vízminőségi ellenőrzé­seket — válaszolta. — Na­gyon jó közöttünk az együtt­működés, szinte napi a kap­csolat, közvetlen információ- csere alakult ki a szervezete­ink között. Jelenleg nincsfür- dési tilalom, bárki felüdülhet a Duna ezen szakaszán. (Folytatás a 4. oldalon) KDNP-képviselők a kisebbségekért Elfogadott magyar javaslat Sajtótájékoztatót tartottak tegnap a Kereszténydemok­rata Néppárt Nagy Jenő ut­cai székházában, melyen Varga László (KDNP) és Győriványi Sándor (FKGP) ismertették az új­ságírókkal azt a nagy hord­erejű kisebbségi jogokról szóló javaslatot, melyet Varga László terjesztett elő az Európai Biztonsági és Együttműködési Érte­kezlet (EBEÉ) parlamenti közgyűlésének (július 4— 8. Bécs) egyik bizottságá­ban. A konferencia idején há­rom témakört megvitatni ültek össze a bizottságok: a biztonságpolitikát, a gaz­daságpolitikát és a humani­tárius kérdéseket elemez­ték. A harmadik bizottság munkájában vett részt a két magyar képviselő. Mint Varga László el­mondta: a szóban forgó bi­zottság az emberi- és önren­delkezési jogok kidolgozá­sával és védelmével foglal­kozott, de a nemzeti kisebb­ségi jogokkal nem. E hiá­nyosságot pótlandó nyújtot­ta be kiegészítő javaslatát. (Folytatás a 3. oldalon) Megszépült a Nagyvásárcsarnok Sepsey Tamás elköszönt Június végétől folyamatosan zajlik a Nagyvásárcsarnok műszaki átadása, az üzeme­léshez szükséges 36 hatósági engedély beszerzése, és szeptemberben már birtokukba vehetik a vásárlók is a főváros — XXI. századi technikával felújított — bevásárló- centrumát. Ezt jelentette be Demszky Gábor főpolgármester tegnapi, épületbejárás­sal egybekötött sajtótájékoztatóján (Képriportunk a 6. oldalon) Talum Attila felvétele — Bár az egész kárpótlási fo­lyamat nem zárait le, hivatali időm leteltekor örömmel je­lenthetem be, hogy az első és a második vagyoni kárpótlási törvény végrehajtása gyakor­latilag lezárult — mondotta Sepsey Tamás címzetes állam­titkár azon a sajtótájékozta­tón, amelyen az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnökeként búcsúzott el a sajtó munkatársaitól és rajtuk keresztül a kárpótlás­ban részesültek, illetve a ké­sőbbiekben részesülők széles táborától. A bensőséges hangulatú ün­nepségen a leköszönő elnök szólt a három év politikai és közigazgatási tapasztalatairól is. Hangsúlyozottan kiemelte: a sajtó mindent kövessen el annak érdekében, hogy a nyil­vánosság pontos tájékoztatást kapjon, vajon megfelelő ellen­értéket kapnak-e a jövőben az eredeti kárpótlásra jogosultak. (Folytatás a 3. oldalon) Európa, Európa... Nemrég megdöbbenve értesültem arról, hogy a Magyar Rádió egyik „szakembere” közszolgálati feladatát (mely ugye pártatlanságot, objektivitást igényel) úgy látta el, hogy világgá kürtölte: a kon­zervatív lap szemlézését főnöki utasításra teszi. S ez az ember azt. hiszi magáról, hogy liberális, a másságot tisztelő' újságíró. Sajnos nem csak ő hi­szi azt, ezért bizonyosak lehetünk benne, hogy „hősünk”a Magyar Rádió munkatársa marad. Barcza György, az 1945 előtti idők utolsó lon­doni magyar követe emlékirataiban többek között ezt írja a monarchia „közszolgálati”diplomáciai testületéről: „...attól a testülettől ... távol állott minden emberi kicsinyesség és aljasság. Egy tes­tületet alkottunk, melynek minden tagja, nagy vagy kicsiny, a közös célért, a Monarchia becsüle­téért és jólétéért dolgozott. E testület minden tag­ja kifelé azonosította magát főnökével, ha az még­oly szigorú volt is, de még akkor is, ha esetleg vele szemben keményen, sőt igazságtalanul járt volna el, és ellenszenvessé vált előtte. A diploma­ták egymás között egy nagy családot alkottak, melynek kebelében ugyan, mint minden család­ban, lehettek nézeteltérések, sőt civódások, azon­ban ezt soha senki sem vitte ki a nagy nyilvános­ság elé,’ mert fegyelmezettsége, összetartozási ér­zése és a Monarchia tekintélye ezt megtiltotta ne­ki.” Vagyis kilencven-száz évvel ezelőtt, az alkotmá­nyos királyság társadalma politikailag érettebb volt, mint a mi liberális zászlót lengető rádiósa­ink (tisztelet a kivételeknek!). Lemaradtunk Eu­rópától, pedig akkor még mi is Európa voltunk. Sőt! Miként a továbbiakból megtudtam, mi vol­tunk igazán Európa. íme: „Későbbi pályám folya­mán is ezt tapasztalhattam, ellentétben más ál­lambeli követségekkel és kollégákkal, kik valósá­gos sportot űztek néha abból, hogy főnöküket vagy kartársaikat nyilvánosan szidalmazzák, ne­vetségessé tegyék és kígyót-békát kiáltsanak rá­juk, sőt ellenük intrikáljanak sokszor ama nemes cél érdekében, hogy helyüket elfoglalhassák.” Vajon minek köszönhető, hogy az osztrák—ma­gyar diplomaták ilyen magas erkölcsi-politikai színvonalon végezhették munkájukat? Erre is megtaláltam a magyarázatot Barcza György köny­vében: „...faji, származási és osztálykülönbség nem volt sem lefelé, sem felfelé. A faji, vallási és osztálygyűlölet alapján való megkülönböztetését az embereknek a későbbi diktatórikus ideológia találta ki és alkalmazta az emberi szabadságjo­gok teljes lábbal tiprásával.” Tehát ma a diktatórikus ideológiák szellemé­nek a hatása él társadalmunk egyes tagjaiban. Szerencsére a jó példák segíthetnek abban, hogy hazánk újra európaivá váljék. Nem is kell értük messzire mennünk: megtalálhatjuk saját múl­tunkban. Torok Bálint Bili Clinton Berlinben Bili Clinton, az Egyesült Ál­lamok elnöke kedden Ber­linben azt ígérte mindazok­nak, akik Európában „új jö­vőre” vágynak, hogy „Ame­rika most és mindörökre az ő oldalukon áll.” Clinton jel­képes hídverésre, közös sé­tára is felszólított, sétára „közös sorsunk, a békében, a szabadságban és a haladás­ban egyesült Európa felé, amely a történelemben elő­ször valósul meg. Semmi sem fog feltartóztatni ben­nünket, minden lehetséges.” Az amerikai elnök az utóbbi mondatot németül is elmondta, csatlakozott ame­rikai elnök elődjeihez, akik berlini beszédeik kulcsmon­datait németül is betanulták. Clinton alig 48 órás né­metországi látogatásának utolsó napján a német fővá­rosban, a Berlin jelképének számító Brandenburgi kapu kelet-berlini oldalán be­szélt, s ő volt az első hábo­rú utáni amerikai elnök, aki átsétált az oszlopok között. (Folytatás a 2. oldalon) Csank János brazil—olasz döntőit vár (15. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents