Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-11 / 160. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1994. JÚLIUS 11., HÉTFŐ Lékó Péter, a világ legfiatalabb nemzetközi sakknagymestere szerint Dumitrescu és Hagi külön klasszis Lékó Péter édesanyjával, Lékó Juliannával MTI-fotó — Németh György felvétele Amikor a magyar olimpiai férfi sakkválogatott 1978- ban, Buenos Aires-ben megnyerte az ötkarikás vetélkedőt, Lékó Péter még a világon sem volt. Akkoriban még a három Polgár lány közül is csak kettő — Zsuzsa és Zsófia — tologatták a bábukat saját sakkovijukban. A nyolcvanas években azután előbb Polgár Zsuzsa, majd a kilencvenesek elején Judit okozták eredményeikkel a világszenzációt, hogy azután a legutóbbi egy évben jöjjön egy, még náluk is fiatalabb ifjú tehetség, aki abszolút rekordjával ejtette ámulatba a világot. Igen, semmi túlzás nincs ez utóbbi állításban, hiszen Lékó Peti — Szeged városának büszkesége — alighanem jó időre beverekedte magát a Gu- iness-rekordok könyvébe azzal, hogy alig 14 évesen megszerezte a férfi nemzetközi sakknagymesteri titulust. Ez önmagában is egyfajta „szen- zi”, ám ha még azt is hozzátesz- szük, hogy Peti teljesen szerény körülmények közül küzdötte fel magát oda, ahova... hát úgy bizony az eredményei, a sikerlistája még értékesebbnek mondhatók. Megvallom, szerencsésnek tartom magamat azért, mert ezt a kis belevaló legénykét a maga abszolút természetességében még jóval a nagymesteri cím megszerzése előtt megismerhettem és ismételten írhattam is róla. Annál is inkább, mivel a cím „begyűjtését” követően Lékó Peti még véletlenül sem változott rossz irányban: megmaradt ugyanolyan kedves, közvetlen fiatalnak, mint amilyen korábban is volt. Ezekben a, napokban pedig még inkább elengedheti magát, hiszen egy dortmundi versenyt követően saját korosztályának legjobbjaival mérheti össze tudását a július 31-én, Szegeden kezdődő, korosztályos világbajnokság keretében. — Előbb még a rendkívül erős mezőnyű, XVI-os erősségű dortmundi tornára próbálok odafigyelni — válaszolta érdeklődésemre Lékó Peti, aki gyorsan elárulta, hogy a kötelezd napi focimeccsen már szerencsére túljutott. — Olyan kitűnő játékosok lesznek majd az ellenfeleim, mint a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) világbajnoka, az orosz Karpov, a holland Timman, azután az orosz Juszupov és Je- pisin, a brit Adams és a már jó „hatvanas”, de még mindig igen magas szinten sakkozó svájci Korcsnoj. Szóval kedden utazom, s ágy tervezzük, hogy legkésőbb 27-én ismét itthon, azaz Szegeden leszünk. Hogy mennyire hétköznapi életet él az ifjú sakkozó, arra a legjobb bizonyíték az, ahogyan válaszolt a labdarúgó-világbajnoksággal kapcsolatban neki feltett kérdésre. — A VB első szakaszának idején még Amerikában voltam, s igen sajnáltam, hogy a tévé nem adott olyan részletes programot, mint itthon. így azután amióta Magyarországon vagyok, a Mexikó—Bulgária meccs kivételével valamennyi összecsapást megnéztem. Nekem különösen a Románia— Argentína találkozó tetszett, s elsősorban azért, mert az argentinok sokkal szebb focit játszottak, mint négy évvel ezelőtt. Dumitrescu és Hagi külön klasszist képviselt! Viszont nagyon hiányoztak Maradona pontos passzai. Ameny- nyire jó volt ez a 90 perc, any- nyira silánynak tartom az olasz—nigériai ütközetet. Egyébként Dortmundban sokkal jobb lesz, mint volt New Yorkban, hiszen ott a tévén láthatom majd a VB-döntőt is! Lékó Péter sokszínű, ám alapvetően természetes közegben zajló élete pénteken este egy újabb színfolttal gazdagodott. Ő is meghívást kapott ugyanis a Szegedi Talent Centerbe, ahol Szeged szellemi életének kiválóságait látták vendégül. A program során egy barátságos sakkmeccsre is sor került; amelyen Teller Ede, a városból Amerikába került világhírű atomfizikus volt Lékó Péter ellenfele. Jocha Károly A Vecsernyaja Moszkva írja a Ferencváros—Dinamo meccsróí Jelentés Andropov számára z.tálin halála után a szovjet sport és a sportolók állandó figyelem központjába kerültek, s a párt és állami politika tárgyaivá, sőt túszaivá váltak. A nemzetközi versenyeken aratott győzelem állami presztízskérdés lett, s a vereségben csaknem árulást, de legalábbis a politikai éretlenség jelét, vagy az ideológiai nevelés hiányosságát vélték felfedezni. Ezt a jelenséget járja körül a Vecsernyaja Moszkva című újság a Ferencváros és a Dinamo Moszkva 1963. augusztus I l-i mérkőzésének példáján. A cikk szerzője, Sz. Zemljakov hangsúlyozta, hogy a két csapat mérkőzése átlagos sportesemény volt, ám végül a politikai szenvedélyek felizzására vezetett. A barátságos találkozón 40 ezer néző jelenlétében a Dinamo 3:2-re győzött. A játék azonban botrányos körülmények között, feszült és hisztérikus légkörben zajlott le. A mérkőzés gyakran félbeszakadt szabálytalanságok miatt; végül a második félidő 25. percében Orosz és Guszarov összeverekedett, s mindkettőjüket kiállították. Zemljakov szerint a szovjet csapat erőszakos, de a labdarúgás szabályait betartó stílusban játszott, ami a Ferencváros és a nézőközönség számára is szokatlan volt. Bizonyos mértékig ez is szította az idegességet. Az elégedetlen magyar játékosok és nézők végül nyíltan szovjetellenes megnyilvánulásokban törtek ki. A cikk írója szerint a magyarok (nem csak a 40 ezer néző) bizalmatlansága és ellenséges viszonya mindahhoz, ami szovjet, az 1956-os eseményekben, a magyar kommunista rezsim szolgalelkű politikájában gyökerezett. A botrányosan végződött meccs után a magyar vezetők, köztük Apró Antal és Biszku Béla mély sajnálkozásuknak adtak hangot. A szovjet nagykövetség külön tájékoztatót készített a mérkőzésről és visszhangjáról — személyesen Jurij Andropov számára. Ebben végkövetkeztetésként azt tanácsolta, hogy a még abban az évben a Szovjetunióba utazó magyar labdarúgó-válogatottat megkülönböztetett barátsággal és figyelemmel fogadják. A szovjet. játékosok figyelmét pedig hívják fel a sportszerű játékra. igyelemre méltó, hogy a szovjet nagykövetségi információs jelentés akkoriban miként jellemzi a Ferencvárost: Az ország felszabadulásáig az FTC-nek félfasiszta típusú sportszervezet jellege volt, ami meghatározta szurkolótáborának lényegi összetételét. Jelenleg e csapat szurkolóinak többségét a kispolgárság maradványainak képviselői — maszek boltosok, kisiparosok, stb. —, az egykori kizsákmányoló osztályok megmaradt tagjai, sőt még deklasszálódott elemek is alkotják... A mérkőzés után a szovjet és a magyar politikai vezetés hihetetlen módon felfújta az ügyet, mint azt a moszkvai lap eredeti és titkos szovjet pártdokumentumok közlésével alá is támasztja. Apró Antal — aki 1963-ban Szocsiban töltötte szabadságát — többször is tárgyalt az ügyről Vlagyimir Krjucskowal, az SZKP KB akkori alosztályvezetőjével. Apró védelmébe vette a magyar labdarúgókat. Kérte, hogy vizsgálják ki a szovjet sportolók viselkedését, büntessék meg a felelősöket, és adjanak hírt erről a szovjet sajtóban. Kérését azzal indokolta, hogy a szégyenletes meccs gyengítette a magyar—szovjet barátságot. Apró kijelentette Krjucskovnak, hogy az utóbbi években először találkozott a szovjetellenesség ilyen erős kitörésével. zután a szovjet sportolók magyarországi szerepléséről szóló jelentés „titkos” jelzéssel az SZKP KB elé került. Az üggyel tovább foglalkoztak a KB ideológiai osztályán. A Ferencváros—Dinamo találkozón kívül ugyanis hasonló eset történt a CSZKA csapatával az NDK-ban, a le- ningrádi Zenittel Romániában és a minszki Dinamóval Lengyelországban. A Zenit és a Dinamo helyzetét tovább súlyosbította, hogy még veszítettek is. Az ideológiai osztályon arra a következtetésre jutottak, hogy a labdarúgók durvasága és a szabályok szándékos megsértése kárt Baján János, Genzwein Ferenc, Ribál István jó példája Monor a realitások talaján A jó hangulatú idényzáró bankett után elcsendesedett minden a Monori SE NB III- as futballcsapata körül. Szezon végi értékelésre kértük fel Szőnyi Jánost, az elnököt, aki a további tervekről, célokról is nyilatkozott. — Az erősen amatőr körülményeket tárgyilagosan nézve — a legmesszebbmenően elégedett vagyok — kezdte Szőnyi János. — A labdarúgószakosztály évi költségvetése 3,7 millió forintot jelentett, ebből 1,7 milliót az egyesület adott, illetve néhány szponzor 2 milliót invesztált a futballba Monoron. A felnőttcsapat tagjai a 9. helyet érték el a Mátra- csoportban, s mivel 1-2 kivételtől eltekintve mindenki munka mellett sportol, így azt hiszem, érthető az elégedettségem. Külön öröm a számunkra, hogy a futball komoly tömegeket vonz Monoron. Nemrégiben megalakult a helyi baráti kör, mely immár jó néhány támogatóval működik, ám szeretnénk kiszélesíteni a szponzorok körét. Nagy siker számunkra az ifjúsági csapat 2. helyezése, több mint 100 rúgott gólja — folytatta. — Ez a garnitúra igazi potenciális háttere a felnőttcsapatnak. Jó összefogással, szakmai, pedagógiai érzékkel meg kell találni velük a hangot és be kell építeni a tehetséges fiatalokat a csapatba. Nem lenne szabad, hogy ez az ígéretes utánpótlás szétszéledjen, mert az komoly szakmai kudarc lenne. Többek között ez jelent feladatot a szakvezetés számára, melynek megoldására az ex-gyömrői sikeredző, Kiss Imre személye, tapasztalata lehet a garancia. — Milyen a kapcsolatuk a megyei szövetséggel? — A tőlük várt támogatás hiányát komolyan megszenvedi az utánpótlás-nevelésünk. Érezzük nagyon az erkölcsi megbecsülést (a közelmúltban megyei ligaértekezlet zajlott Mookozott a szocialista országok népeivel fenntartott barátságnak, és a nacionalista erőknek ürügyet szolgáltatnak a szovjetellenesség szításához. ' 17 Sznasztyin és A. Gor- V . csakov, a „ titkos ” jelentés szerzői szerint az eseményekért a Szovjet Sportszervezetek és Társaságok Központi Tanácsa a felelős. Szerintük nem megfelelően válogatják ki és készítik fel a külföldre utazó játékosokat. A KB ideológiai osztálya nevében szigorúan megrótták Masint és Nyikonovot, a tanács vezetőit, s javasolták, hogy figyelmesebben készítsék fel a külföldre utazó sportolókat. A jelentést megkapták az SZKP KB titkárai, és a témát napirendi pontként az SZKP KB szeptemberi tanácsülése elé terjesztették. A jelentést azonban a napirendi pontok sorából Leonyid Brezsnyev vita nélkül egyszerűen kiiktatta. Csak most kezdjük megérteni, mennyire torz volt világunk, amelyben éltünk. Ahol minden a Nagy Politika tárgya volt. Ahol a sport megszűnt sport lenni, a labdarúgók pedig a lehető legtermészetesebb módon a sportküzdelem hevében ideológiai ve- télytársakká váltak — írja a moszkvai lap. noron), de nem tapasztaljuk az anyagi támogatást. —-A biztató utánpótlás láttán sok szimpatizáns szeremé, ha Monoron NB Il-es csapat lehetne a közeljövőben... — Nos, más a vágy és megint más a realitás. A jelen körülményeket és tendenciákat figyelve, 3-4 év szükséges a feltételek megteremtéséhez. Ehhez azonban elengedhetetlen egy hatékonyabb menedzselési szisztéma, mely feladatkörök összefogására megfelelő szakembert kell találnunk. — A vágyak megvalósításához minden bizonnyal még több, áldozni képes szponzor szükséges. Első lépés a fedett lelátó megépítése lehet. — így igaz. Az ismert sportvezető-vállalkozó, Genzwein Ferenc kezdeményezésére valóban épül a fedett lelátó, mely 800—1000 fő befogadására képes tribünt biztosít. Ez egy baráti' — üzleti alapú — szerződés tárgya, hiszen ennek ellentételeként az MSE a nevét adja majd 2 évre Genzwein Ferenc egyik monori vállalkozásához. A klubház felőli részen pedig 60 főt tudunk majd elhelyezni elkészülő dísztribününkön, ami Ribál István lakatosmester és Bajári János képviselő, szintén lakatosmester közös munkája lesz. Ez a 4-5 ezer nézőt befogadó, s ezáltal egyre korszerűbb pálya kellemes színfoltja lehet a régió futballéletének. — Szólni kell az öltözők áldatlan állapotáról is, ezért a megyei szövetség is figyelmeztetett bennünket. A közeljövő feladata ezt rendbe hozni. Idén önerőből elkezdjük a korszerűsítést, a felújításhoz azonban újra a labdarúgást szerető polgárokhoz és a városhoz kell fordulnunk — anyagi keretünk szűkössége miatt. A 4 csapatot (felnőtt, ifi, serdülő, öregfiúk) működtető szakosztály igenis megérdemli a támogatást. Papp B. László Mike Conley lemondásáról Tizenegyedik alkalommal rendezték meg vasárnap Stuttgartban azt az Immáron nagy hagyományokra épülő nemzetközi ugrógálát, amelyről eleddig egyetlen esetben sem hiányzott az olimpiai bajnok bár- masugró, Mike Conley. Talán éppen ezért érintette érzékenyen a szervezőket az amerikai atléta bejelentése, miszerint sérülés miatt ezúttal nem állt módjában részt venni a viadalon. A hármasugró versenyszám idei legelőkelőbb vendégeként így a világ- bajnoki ötödik helyezéssel büszkélkedő Gyenisz Ka- pusztyin lett a publikum „aktuális” kedvence. Az orosz atléta az idei esztendőben — hátszélben ugyan — 17,89 méteres ugrással vívott ki magának tiszteletet A távolugrásban a német bajnok, Dietmar Haaf mellett a dél-afrikai Francois Főtteké és a nigériai Obinna Eregbu gondoskodott a nemzetköziségről
