Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-11 / 160. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1994. JÚLIUS 11., HÉTFŐ Lékó Péter, a világ legfiatalabb nemzetközi sakknagymestere szerint Dumitrescu és Hagi külön klasszis Lékó Péter édesanyjával, Lékó Juliannával MTI-fotó — Németh György felvétele Amikor a magyar olimpiai férfi sakkválogatott 1978- ban, Buenos Aires-ben meg­nyerte az ötkarikás vetélke­dőt, Lékó Péter még a vilá­gon sem volt. Akkoriban még a három Polgár lány közül is csak kettő — Zsu­zsa és Zsófia — tologatták a bábukat saját sakkovijuk­ban. A nyolcvanas években azután előbb Polgár Zsuzsa, majd a kilencvenesek elején Judit okozták eredményeik­kel a világszenzációt, hogy azután a legutóbbi egy év­ben jöjjön egy, még náluk is fiatalabb ifjú tehetség, aki abszolút rekordjával ejtette ámulatba a világot. Igen, semmi túlzás nincs ez utóbbi állításban, hiszen Lékó Peti — Szeged városának büszkesége — alighanem jó időre beverekedte magát a Gu- iness-rekordok könyvébe az­zal, hogy alig 14 évesen meg­szerezte a férfi nemzetközi sakknagymesteri titulust. Ez önmagában is egyfajta „szen- zi”, ám ha még azt is hozzátesz- szük, hogy Peti teljesen sze­rény körülmények közül küz­dötte fel magát oda, ahova... hát úgy bizony az eredmé­nyei, a sikerlistája még értéke­sebbnek mondhatók. Megvallom, szerencsés­nek tartom magamat azért, mert ezt a kis belevaló le­génykét a maga abszolút ter­mészetességében még jóval a nagymesteri cím megszer­zése előtt megismerhettem és ismételten írhattam is ró­la. Annál is inkább, mivel a cím „begyűjtését” követően Lékó Peti még véletlenül sem változott rossz irány­ban: megmaradt ugyan­olyan kedves, közvetlen fia­talnak, mint amilyen koráb­ban is volt. Ezekben a, na­pokban pedig még inkább el­engedheti magát, hiszen egy dortmundi versenyt követő­en saját korosztályának leg­jobbjaival mérheti össze tu­dását a július 31-én, Szege­den kezdődő, korosztályos világbajnokság keretében. — Előbb még a rendkívül erős mezőnyű, XVI-os erős­ségű dortmundi tornára pró­bálok odafigyelni — vála­szolta érdeklődésemre Lékó Peti, aki gyorsan elárulta, hogy a kötelezd napi foci­meccsen már szerencsére túljutott. — Olyan kitűnő já­tékosok lesznek majd az el­lenfeleim, mint a Nemzetkö­zi Sakkszövetség (FIDE) vi­lágbajnoka, az orosz Kar­pov, a holland Timman, az­után az orosz Juszupov és Je- pisin, a brit Adams és a már jó „hatvanas”, de még min­dig igen magas szinten sak­kozó svájci Korcsnoj. Szó­val kedden utazom, s ágy tervezzük, hogy legkésőbb 27-én ismét itthon, azaz Sze­geden leszünk. Hogy mennyire hétköznapi életet él az ifjú sakkozó, arra a legjobb bizonyíték az, aho­gyan válaszolt a labdarúgó-vi­lágbajnoksággal kapcsolatban neki feltett kérdésre. — A VB első szakaszának idején még Amerikában vol­tam, s igen sajnáltam, hogy a tévé nem adott olyan részletes programot, mint itthon. így az­után amióta Magyarországon vagyok, a Mexikó—Bulgária meccs kivételével valamennyi összecsapást megnéztem. Ne­kem különösen a Románia— Argentína találkozó tetszett, s elsősorban azért, mert az ar­gentinok sokkal szebb focit játszottak, mint négy évvel ez­előtt. Dumitrescu és Hagi kü­lön klasszist képviselt! Vi­szont nagyon hiányoztak Ma­radona pontos passzai. Ameny- nyire jó volt ez a 90 perc, any- nyira silánynak tartom az olasz—nigériai ütközetet. Egyébként Dortmundban sok­kal jobb lesz, mint volt New Yorkban, hiszen ott a tévén láthatom majd a VB-döntőt is! Lékó Péter sokszínű, ám alapvetően természetes közeg­ben zajló élete pénteken este egy újabb színfolttal gazdago­dott. Ő is meghívást kapott ugyanis a Szegedi Talent Cen­terbe, ahol Szeged szellemi életének kiválóságait látták vendégül. A program során egy barátságos sakkmeccsre is sor került; amelyen Teller Ede, a városból Amerikába ke­rült világhírű atomfizikus volt Lékó Péter ellenfele. Jocha Károly A Vecsernyaja Moszkva írja a Ferencváros—Dinamo meccsróí Jelentés Andropov számára z.tálin halála után a szov­jet sport és a sportolók ál­landó figyelem központjába kerültek, s a párt és állami politika tárgyaivá, sőt túsza­ivá váltak. A nemzetközi ver­senyeken aratott győzelem ál­lami presztízskérdés lett, s a vereségben csaknem árulást, de legalábbis a politikai éret­lenség jelét, vagy az ideoló­giai nevelés hiányosságát vél­ték felfedezni. Ezt a jelensé­get járja körül a Vecsernyaja Moszkva című újság a Fe­rencváros és a Dinamo Moszkva 1963. augusztus I l-i mérkőzésének példáján. A cikk szerzője, Sz. Zemlja­kov hangsúlyozta, hogy a két csapat mérkőzése átlagos sportesemény volt, ám végül a politikai szenvedélyek feliz­zására vezetett. A barátságos találkozón 40 ezer néző jelen­létében a Dinamo 3:2-re győ­zött. A játék azonban botrá­nyos körülmények között, fe­szült és hisztérikus légkörben zajlott le. A mérkőzés gyak­ran félbeszakadt szabályta­lanságok miatt; végül a máso­dik félidő 25. percében Orosz és Guszarov összeverekedett, s mindkettőjüket kiállították. Zemljakov szerint a szovjet csapat erőszakos, de a labda­rúgás szabályait betartó stílus­ban játszott, ami a Ferencvá­ros és a nézőközönség számá­ra is szokatlan volt. Bizonyos mértékig ez is szította az ide­gességet. Az elégedetlen ma­gyar játékosok és nézők végül nyíltan szovjetellenes megnyil­vánulásokban törtek ki. A cikk írója szerint a ma­gyarok (nem csak a 40 ezer néző) bizalmatlansága és ellenséges viszonya mind­ahhoz, ami szovjet, az 1956-os eseményekben, a ma­gyar kommunista rezsim szol­galelkű politikájában gyöke­rezett. A botrányosan végző­dött meccs után a magyar ve­zetők, köztük Apró Antal és Biszku Béla mély sajnálkozá­suknak adtak hangot. A szovjet nagykövetség külön tá­jékoztatót készített a mérkő­zésről és visszhangjáról — személyesen Jurij Andropov számára. Ebben végkövetkez­tetésként azt tanácsolta, hogy a még abban az évben a Szov­jetunióba utazó magyar lab­darúgó-válogatottat megkü­lönböztetett barátsággal és fi­gyelemmel fogadják. A szov­jet. játékosok figyelmét pedig hívják fel a sportszerű játékra. igyelemre méltó, hogy a szovjet nagykövetségi in­formációs jelentés akkoriban miként jellemzi a Ferencvá­rost: Az ország felszabadulá­sáig az FTC-nek félfasiszta tí­pusú sportszervezet jellege volt, ami meghatározta szur­kolótáborának lényegi össze­tételét. Jelenleg e csapat szur­kolóinak többségét a kispol­gárság maradványainak kép­viselői — maszek boltosok, kisiparosok, stb. —, az egyko­ri kizsákmányoló osztályok megmaradt tagjai, sőt még deklasszálódott elemek is al­kotják... A mérkőzés után a szovjet és a magyar politikai vezetés hihetetlen módon felfújta az ügyet, mint azt a moszkvai lap eredeti és titkos szovjet párt­dokumentumok közlésével alá is támasztja. Apró Antal — aki 1963-ban Szocsiban töltöt­te szabadságát — többször is tárgyalt az ügyről Vlagyimir Krjucskowal, az SZKP KB ak­kori alosztályvezetőjével. Apró védelmébe vette a ma­gyar labdarúgókat. Kérte, hogy vizsgálják ki a szovjet sportolók viselkedését, büntes­sék meg a felelősöket, és adja­nak hírt erről a szovjet sajtó­ban. Kérését azzal indokolta, hogy a szégyenletes meccs gyengítette a magyar—szovjet barátságot. Apró kijelentette Krjucskovnak, hogy az utóbbi években először találkozott a szovjetellenesség ilyen erős ki­törésével. zután a szovjet sportolók magyarországi szereplésé­ről szóló jelentés „titkos” jel­zéssel az SZKP KB elé került. Az üggyel tovább foglalkoztak a KB ideológiai osztályán. A Ferencváros—Dinamo találkozón kívül ugyanis ha­sonló eset történt a CSZKA csapatával az NDK-ban, a le- ningrádi Zenittel Romániá­ban és a minszki Dinamóval Lengyelországban. A Zenit és a Dinamo helyzetét tovább sú­lyosbította, hogy még veszítet­tek is. Az ideológiai osztá­lyon arra a következtetésre ju­tottak, hogy a labdarúgók durvasága és a szabályok szándékos megsértése kárt Baján János, Genzwein Ferenc, Ribál István jó példája Monor a realitások talaján A jó hangulatú idényzáró bankett után elcsendesedett minden a Monori SE NB III- as futballcsapata körül. Sze­zon végi értékelésre kértük fel Szőnyi Jánost, az elnököt, aki a további tervekről, célok­ról is nyilatkozott. — Az erősen amatőr körül­ményeket tárgyilagosan nézve — a legmesszebbmenően elé­gedett vagyok — kezdte Sző­nyi János. — A labdarúgó­szakosztály évi költségvetése 3,7 millió forintot jelentett, eb­ből 1,7 milliót az egyesület adott, illetve néhány szponzor 2 milliót invesztált a futballba Monoron. A felnőttcsapat tag­jai a 9. helyet érték el a Mátra- csoportban, s mivel 1-2 kivétel­től eltekintve mindenki munka mellett sportol, így azt hiszem, érthető az elégedettségem. Kü­lön öröm a számunkra, hogy a futball komoly tömegeket vonz Monoron. Nemrégiben megala­kult a helyi baráti kör, mely im­már jó néhány támogatóval mű­ködik, ám szeretnénk kiszélesí­teni a szponzorok körét. Nagy siker számunkra az ifjú­sági csapat 2. helyezése, több mint 100 rúgott gólja — folytat­ta. — Ez a garnitúra igazi poten­ciális háttere a felnőttcsapatnak. Jó összefogással, szakmai, peda­gógiai érzékkel meg kell találni velük a hangot és be kell építeni a tehetséges fiatalokat a csapat­ba. Nem lenne szabad, hogy ez az ígéretes utánpótlás szétszéled­jen, mert az komoly szakmai ku­darc lenne. Többek között ez je­lent feladatot a szakvezetés szá­mára, melynek megoldására az ex-gyömrői sikeredző, Kiss Imre személye, tapasztalata lehet a garancia. — Milyen a kapcsolatuk a megyei szövetséggel? — A tőlük várt támogatás hi­ányát komolyan megszenvedi az utánpótlás-nevelésünk. Érez­zük nagyon az erkölcsi megbe­csülést (a közelmúltban me­gyei ligaértekezlet zajlott Mo­okozott a szocialista orszá­gok népeivel fenntartott ba­rátságnak, és a nacionalista erőknek ürügyet szolgáltat­nak a szovjetellenesség szítá­sához. ' 17 Sznasztyin és A. Gor- V . csakov, a „ titkos ” jelen­tés szerzői szerint az esemé­nyekért a Szovjet Sportszerve­zetek és Társaságok Központi Tanácsa a felelős. Szerintük nem megfelelően válogatják ki és készítik fel a külföldre utazó játékosokat. A KB ideo­lógiai osztálya nevében szigo­rúan megrótták Masint és Nyikonovot, a tanács vezető­it, s javasolták, hogy figyel­mesebben készítsék fel a kül­földre utazó sportolókat. A je­lentést megkapták az SZKP KB titkárai, és a témát napi­rendi pontként az SZKP KB szeptemberi tanácsülése elé terjesztették. A jelentést azon­ban a napirendi pontok sorá­ból Leonyid Brezsnyev vita nélkül egyszerűen kiiktatta. Csak most kezdjük megérte­ni, mennyire torz volt vilá­gunk, amelyben éltünk. Ahol minden a Nagy Politika tár­gya volt. Ahol a sport meg­szűnt sport lenni, a labdarú­gók pedig a lehető legtermé­szetesebb módon a sportküz­delem hevében ideológiai ve- télytársakká váltak — írja a moszkvai lap. noron), de nem tapasztaljuk az anyagi támogatást. —-A biztató utánpótlás lát­tán sok szimpatizáns szeremé, ha Monoron NB Il-es csapat le­hetne a közeljövőben... — Nos, más a vágy és me­gint más a realitás. A jelen kö­rülményeket és tendenciákat fi­gyelve, 3-4 év szükséges a fel­tételek megteremtéséhez. Eh­hez azonban elengedhetetlen egy hatékonyabb menedzselési szisztéma, mely feladatkörök összefogására megfelelő szak­embert kell találnunk. — A vágyak megvalósításá­hoz minden bizonnyal még több, áldozni képes szponzor szükséges. Első lépés a fedett le­látó megépítése lehet. — így igaz. Az ismert sport­vezető-vállalkozó, Genzwein Ferenc kezdeményezésére való­ban épül a fedett lelátó, mely 800—1000 fő befogadására ké­pes tribünt biztosít. Ez egy ba­ráti' — üzleti alapú — szerző­dés tárgya, hiszen ennek ellen­tételeként az MSE a nevét adja majd 2 évre Genzwein Ferenc egyik monori vállalkozásához. A klubház felőli részen pedig 60 főt tudunk majd elhelyezni elkészülő dísztribününkön, ami Ribál István lakatosmester és Bajári János képviselő, szintén lakatosmester közös munkája lesz. Ez a 4-5 ezer nézőt befo­gadó, s ezáltal egyre korsze­rűbb pálya kellemes színfoltja lehet a régió futballéletének. — Szólni kell az öltözők ál­datlan állapotáról is, ezért a megyei szövetség is figyelmez­tetett bennünket. A közeljövő feladata ezt rendbe hozni. Idén önerőből elkezdjük a korszerű­sítést, a felújításhoz azonban újra a labdarúgást szerető pol­gárokhoz és a városhoz kell for­dulnunk — anyagi keretünk szűkössége miatt. A 4 csapatot (felnőtt, ifi, serdülő, öregfiúk) működtető szakosztály igenis megérdemli a támogatást. Papp B. László Mike Conley lemondásáról Tizenegyedik alkalommal rendezték meg vasárnap Stuttgartban azt az Immá­ron nagy hagyományokra épülő nemzetközi ugrógá­lát, amelyről eleddig egyet­len esetben sem hiányzott az olimpiai bajnok bár- masugró, Mike Conley. Talán éppen ezért érintet­te érzékenyen a szervező­ket az amerikai atléta beje­lentése, miszerint sérülés miatt ezúttal nem állt mód­jában részt venni a viada­lon. A hármasugró verseny­szám idei legelőkelőbb vendégeként így a világ- bajnoki ötödik helyezéssel büszkélkedő Gyenisz Ka- pusztyin lett a publikum „aktuális” kedvence. Az orosz atléta az idei eszten­dőben — hátszélben ugyan — 17,89 méteres ugrással vívott ki magá­nak tiszteletet A távolug­rásban a német bajnok, Dietmar Haaf mellett a dél-afrikai Francois Főtt­eké és a nigériai Obinna Eregbu gondoskodott a nemzetköziségről

Next

/
Thumbnails
Contents