Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-11 / 160. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP TUDÓSÍTÁS 1994. JÚLIUS 11., HÉTFŐ Megkérdeztük Hogyan előzhető meg az erdőtűz? Erdő- és avartüzekhez vonultak ki az elmúlt napok­ban országszerte a megyei és a városi tűzoltóegysé­gek. Felelőtlenül elhajított égő cigaretta, gyufa miatt 100 hektárnál is nagyobb területeken váltak a lángok martalékává lomberdők, fenyvesek. A károk 10 milli­ókban mérhetők. — Hogyan előzhetők meg az ilyen jellegű tűzesetek? — kérdeztük Meri Tibortól, a Pest Megyei Tűzoltó-parancsnokság századosától. Fellendülhet a gazdaság Barátságot a külföldi tökével! — Úgy, ha mindenki komolyan veszi, és betart­ja a Földművelésügyi Mi­nisztérium által június 29-én életbe léptetett tűz­gyújtási tilalmat — vála­szolta. — Ennek értelmé­ben szigorúan tilos min­denhol, így az üdülőhelye­ken is avart, gazt égetni. Tiltott a tűzrakás az erdők­ben, a tisztásokon. Előfor­dul gyakran, hogy a kirán­dulók arra hivatkoznak: csak szalonnát szerettek volna sütni. Jó tudni, ha valakit rajtakapunk azon, hogy a tilalmat megszeg­te, szabálysértési eljárást kezdeményezünk ellene az illetékes önkormányzat­nál. A büntetés összege 20 ezer forintig terjedhet. Felhívom a tisztelt olva­sók figyelmét továbbá ar­ra, hogy a korlátozás felol­dása után is tartsák be a tűzgyújtás szabályait. Min­dig legyen kéznél egy vö­dör víz, egy-két lapát föld, hogy a tűzrakóhelyet az égetés befejezése után le­locsolhassák vagy befed­hessék. Ezzel biztosan el­kerülhetik, hogy a lángok ismét fellobbanhassanak, s bajt okozzanak. K. M. Új fejezet kezdődött a szege­di New England Machinery Ltd. életében néhány napja. A nyugat-európai piacot ellá­tó, csomagológépeket gyártó vállalat magyar származású tulajdonosa, Bánkúty E. Géza amerikai nagytőkés megnyi­totta a cég új üzemcsarnokát, s az ehhez tartozó szociális lé­tesítményeket. — A gyárat öt évvel ez­előtt alapítottam — mondja Bánkúty E. Géza —, s ezidá- ig százszázalékosan amerikai tulajdonban volt. A vállalat­nál magyar munkások, mér­nökök és adminisztrátorok dolgoznak. A mostanáig bé­relt helyen működő gyárnak vettem egy épületet, ennek ünnepélyes megnyitóján pe­dig négy törzsdolgozó a válla­latból tulajdonrészt is kapott. — Miként látja a nyugati tőke szerepét hazánkban? — Az amerikai tőke nagy érdeklődéssel figyeli a ma­gyarországi * eseményeket. Arra van szükség, hogy a to­vábbiakban az eddigi lendü­lettel és összegekkel merjen befektetni. Hiszem, hogy Ma­gyarország gazdasági helyze­tének javulásához nagyban hozzájárulhat a külföldről be­fektetett tőke. A magyar mun­kaerő kiváló. A nyugati piacra termelve — olcsósága miatt — rendkívül versenyké­pes, s ezt ki kell használni. — Ön, mint amerikai nagy­tőkés — a választási eredmé­nyeket ismerve — hogyan lát­ja a magyar gazdaság jövő­jét? — A külföldi tőke, bár nem volt elragadtatva az el­múlt négy év üzletpolitikájá­tól — feleli Bánkúty E. Géza —, de befektetéseit nem érez­te veszélyben. A múlt tapasz­talatai alapján most bizonyos mértékben várakozik, várja, hogy az új, szociális-liberális kormány gazdasági visszaren­deződést hoz-e, vagy gazda­ságbarát politikát folytat majd. Az első gesztusuknak olyannak kell lennie, hogy a mostani pillanatnyi megtorpa­nás után ismét mozgásba hoz­za a nyugatról beáramló tő­két. Amennyiben a szocialista irányzattól eltérő módon keze­lik a külföldről érkező pénzt, Magyarországon komoly gaz­dasági fellendülésre lehet szá­mítani. (nádai) A Falunapok Tápiószecsőn és Apor kán Hagyományőrzés színes programokkal A szerzők felvételei (Folytatás az 1. oldalról) A szövetség öt éve indí­totta be a szociális gyógy- üdültetést Hajdúszobosz­lón, illetve Berekfürdőn, ahol a nyugdíjasok napi 370 forintért szállást és egy­szeri főétkezést kapnak. — A klubokat tehetsé­gükhöz mérten támogatjuk — jegyezte meg Sípos Jó­zsef, ám hozzáfűzte: a köz­ponti költségvetési támoga­tás a szövetség által igé­nyelt összegnek csak az egyhetedét teszi ki, negy­venezer fő részére erre az évre csak kétmillió forint ál­lami támogatást kaptak. Sípos József kérdésünkre válaszolva elmondta: a nyugdíjasok érdekvédelmét két témában is szeretnék majd az új kormány előtt képviselni. Az egyik a nyug­díjak emelésének az általá­nos elvi kidolgozása, a má­sik a nyugdíjasokat legin­kább „lehetetlen helyzetbe hozó” gyógyszeráremelé­sek kérdése. A tápiószecsői nyugdí­jas-klub ötvenhat tagot számlál — tudtuk meg Ofel- la Sándortól, a klub alapító­jától, illetve vezetőjétől, aki azt is elárulta, hogy ősszel ünnepük majd megalakulá­suk harmincesztendős jubi­leumát és az ő nyolcvané­ves születésnapját is. Min­denki „Sanyi bácsija” — aki évtizedeken át a helyi művelődési ház vezetője volt — ma is aktív, tevé­keny szellemi, közösségi életet folytat. Nemrég látott napvilágot Kék szivár­vány... című könyve, amely­ben a többi között az általa negyvennégy évvel ezelőtt életre hívott szecsői hagyo­mányőrző népi együttes tör­ténetét beszéli el. Most is boldogan kíséri figyelem­mel sikereiket és részt vesz fellépéseiken is. A hét ve­gén megrendezett faluna­pon Sanyi bácsi is színpad­ra lépett és fiatalos lendület­tel ropta a csárdást. A műve­lődési ház szabadtéri színpa­dán a szecsői gyermekcso­port, az érsekcsanádi népi együttes, és a lengyelorszá­gi Lubünból érkezett Wilc- zopole együttes is táncra perdült. A hagyományőrző népi együttes előadásában a szecsői legények sárközi és Áporkai apróságok szatmári verbunkot, a lá­nyok kalocsai pámatáncot jártak, a vendégek pedig polkát adtak elő fergetege­sen. T. Á. * Tán sikerül hagyományt te­remteni a falunapból Apor- kán. A szombati egész na­pos rendezvény biztató ta­pasztalatokkal zajlott le, s bebizonyította, hogy a kö­zel ezer lelket számláló falu­ban igénylik a lakók a kö­zösségi életet, a közös ki- kapcsolódást. Szokatlan ébresztőre kelt a falu népe szombat reggel hétkor. A község zenekara egy lovas kocsin járta az ut­cákat, s harsogta fel álmuk­ból az embereket. Délelőtt falufórumot tartott a község vezetősége, ahol ismertet­ték a település általános ren­dezési tervét. Az egybe­hangzó vélemény az volt, hogy a község őrizze meg a meglévő „zöld falu” karak­terét, a jelenlegi arculaton belül, azt továbbfejlesztve kell megteremteni a jövőbe­li fellendülés alapjait. A ter­vek szerint a falu szellemi központja a templom, s an­nak környéke lesz. Az ipari jellegű létesítmé­nyekre a lakóterületi kör­nyezetvédelmi normákat kell előírni és betartani, a természet óvása érdekében. A vezetőség igen jövedel­mezőnek találná egy színvo­nalas üdülőközpont kialakí­tását, a falusi turizmus fel­lendítését. A fórum ideje alatt a fia­talság sem unatkozott, hi­szen a szervezők szinte egy búcsút varázsoltak a faluba, céllövöldével, körhintával, árusokkal. Emellett egy hő­légballon-bemutatón is részt vehettek a kíváncsiskodók. Sokakat vonzott az autó- és repülőmodell-ismertető. Színes műsorral álltak elő a környező települések néptáncegyüttesei és népdal­körei. Nagy sikert aratott a közönség körében a helyi if­júsági citerazenekar, amely a közelmúltban alakult. Volt emellett foci, családi vetélkedő, este nyolc órától pedig az utcabálon ropta a táncot Aporka apraja-nagy­ja­Kalocsai párnatánc A vidéki Magyarországot juttattuk szóhoz (Folytatás az 1. oldalról) Vannak azonban olyan állami feladatok, amiket el kell végeznie az állami ap­parátusnak, nem adhatók ki „albérletbe” az önkormány­zatoknak. Ilyenek a honvé­delmi igazgatás, vagy a ka- tasztrófaelhárítás feladatai. Ezekre mi regionális irányí­tást szerveztünk. Nem új el­képzelés az, hogy meg kell szűnnie a köztársasági meg­bízotti hivataloknak. Ami­kor az Antall-kormány meg­hirdette a közigazgatási re­formját, érződött, hogy visz- sza szeretnének kanyarodni a korábbi elgondolásokhoz. Amit csak úgy tudok meg­fogalmazni, hogy szüntes­sük meg a regionalizmus csíráját is, álljunk vissza a megyei szerveződésre, cím­zetes államtitkárok helyett a Belügyminisztérium főosz­tályvezetői lássák el a szük­séges tennivalókat. Ez a szakmai vita vagy két éve zajlik, és úgy tűnik — bár az új kormány szándékairól a sajtóból szereztem értesü­léseimet — hasonlóképpen gondolkodnak. Igaz, ehhez a parlamentnek kell kimon­dania a végső szót. A megszűnésünk gondo­lata számomra nem okozott meglepetést, mivel a köz- igazgatási alaptankönyvek­ben már úgy szerepelnek a hivatalok, mint a Belügymi­nisztérium decentralizált szervei. Azt hiszem, nem az én dolgom annak eldön­tése, hogy ez a változás jó-e vagy rossz. A vélemé­nyem az, hogy olcsóbban, mint ahogy mi tettük, nem lehet megoldani az állami feladatok elvégzését. Jelen­leg száztizenheten dolgoz­nak a hivatalban, s ebben benne van a gépjárműveze­tő is. — Eddigi tapasztalatai alapján valóban fontos a közigazgatás reformja? — E kérdésnél a felada­tokból kell kiindulni. Egy­szer már kaptam azért a fe­jemre, mert azt mertem nyi­latkozni a Pesti Hírlap­nak, hogy elsietett volt a BM első törénytervezete, mert elsietettek voltak a té­zisek, és nem a diagnózisra épült a prognózis. Most is azt mondom, bárki is nyúl a közigazgatáshoz, annak meg kell néznie, mi volt a jó, mi volt a rossz, és azt kell átalakítani. A jövendő­beli kormánynak is el kell döntenie, melyek azok a feladatok, amelyeket neki kell elvégeznie; és mi az, ami átadható. Vannak olyan teendők, amelyek csak „állami úton” oldha­tók meg; ide sorolható — a honvédelmi, belügyi igaz­gatás mellett — az ellenőr­zés is. Ez utóbbi ugyanis feltételez egy alá-föléren- deltségi viszonyt. Az ügy­fél érdeke, a jogbiztonság is azt kívánja, hogy az el­lenőrzést állami hivatal lás­sa el, mert akkor kísérhető figyelemmel a munkavég­zés színvonala. „A közigazgatás átalakulá­sához idő kell... ettől az or­szág léte, biztonsága függ.” Vimola Károly felvétele — Mit mondana összeg­zésképpen ? — Úgy érzem, hogy az Antall—Boross-kabinet tör­vényhozásának egyik legna­gyobb sikere az önkormány­zati törvény megalkotása volt. Ezt azért merem mon­dani, mert ebben az ország­ban voltak társadalmi fe­szültségek. Ezeket a feszült­ségeket az önkormányzatok le tudták vezetni. Látvá­nyos fejlesztések történtek — van olyan kis település, ahol szinte százszázalékos infrastruktúra-fejlesztés tör­tént. Ezért nem történt társa­dalmi robbanás. Minket a sajtó egy része ’91-ben a kormány bunkósbotja cím­kével indított útra. A való­ságban egy preventív, jogi tanácsadó szolgálatot lát­tunk el, kiváló szakembe­rekkel. Ez problémamente­sebbé tette az önkormányza­ti munkát. Erre példa lehet az, hogy az országban egy önkormányzatot kellett fel­oszlatni — sajnos, éppen a mi régiónkban —, de az is ide tartozik, hogy Pest me­gyében legalább tizenhá­rom olyan önkormányzat volt, melyekkel komolyan kellett foglalkoznunk, hogy megőrizzék működőképes­ségüket. Azt hiszem, a hiva­tal bebizonyította, hogy fon­tos tényezője volt az elmúlt négy évnek. A hét vidéki ré­gió a maga jelenlétével és tevékenységével ellensú­lyozni tudta a fővárost. At­tól félek, ha újra megyeszin­tű irányítás dominál majd, a vidék felzárkózására kevés esély marad. A hivatal megtette a dol­gát. Akármi is lesz, az itt dolgozó szakemberek tudá­sát igénybe veszik a jövő­ben. A közigazgatási átala­kuláshoz idő kell és idő kell ahhoz, hogy megerősödjön a civil szféra (például a ka­marák, vagyis az önkor­mányzatiság), hogy bizo­nyos állami feladatokat át­vehessenek ezek a szerveze­tek. A politika a közigazga­tásban már letette a voksát. Elérkezett az idő, hogy az egyetemek államigazgatási tanszékei, az akadémia és így tovább, nagyobb szere­pet vállaljanak a közigazga­tás formálásában. Az or­szág léte, biztonsága függ attól, milyen a közigazgatá­sa. J. Szabó Irén

Next

/
Thumbnails
Contents