Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-11 / 160. szám

ij/pr ip m. » í 1/ .............................................................................................................——* . -----­x xxviii. évfolyam, 160. szám Ara: 13,50 forint _________________________________________________________£k_____ 1 994. JÚLIUS 11., HÉTFŐ 7o / /.--------------------------------------------—-| ----f-tu------^1----- --------------------------------------------------------­Rózsadomb helyett Literes üvegekben ___i-Ud_____^______________:____ V Kékó Péter Csepel? árusítják véleménye Az ellenzékiségről, Egy sörfőzde Dumitrescu és Hagi még szelíden kilátásai külön klasszis (2. oldal) (5. oldal) (M. oldal) Nápolyi csúcs — Borisz Jelcin orosz elnök szeptember 27-én és 28-án hivatalos látogatást tesz az Egyesült Államokban — je­lentette be Bili Clinton ame­rikai elnök Nápolyban, a hét legfejlettebb ipari állam Oroszország bevonásával tar­tott találkozóját követő ame­rikai—orosz csúcs után. Az amerikai elnök nem ka­pott konkrét ígéretet Jelcintől arra vonatkozóan, hogy az orosz csapatok mikor fognak teljesen kivonulni a balti álla­mokból. Clinton, aki Nápoly­ba érkezése előtt Rigában is járt, közölte, hogy tájékoztat­ta az orosz elnököt az észt ve­zetőkkel folytatott tárgyalá­sairól, s igyekezett kimozdíta­ni a holtpontra jutott észt— orosz tárgyalásokat. „Azt hiszem, a két ország álláspontjában tapasztalható ellentétek csökkentek, hama­rosan’egyezségre tudnak jut­ni, s így az orosz csapatok augusztus végére elhagyhat­ják a Baltikumot” — mond­ta Clinton, aki szerint az orosz katonák Németország­ból, illetve a balti államok­ból történt távozásával eltű­nik Európában a II. világhá­borút követő szembenállás utolsó nyoma is. (További információink a 2. oldalon) Falunapok Tápiószecsó'n és Aporkán Hagyományőrzés színes programokkal Sárközi verbunk szecsői előadásban A hét végén nemzetközi népművészeti folklórműsor­ral egybekötött falunapot tartottak Tápiószecsó'n. A programban egyebek mel­lett játékos vetélkedők és sportmérkőzések is szere­peltek. A helyi nyugdíjasklub irodalmi délutánját Sípos Jó­zsef, a Nyugdíjasklubok és Idősek Életet az Éveknek Országos Szövetségének al- elnöké nyitotta meg, aki a családév kapcsán a többi kö­zött az Otestamentumra hi­vatkozva idézte a családala­pítás fontosságát és a csa­ládtagok összetartozásának jelentőségéről beszélt. A Tibay Agnes felvétele Magyarországon működő 610 nyugdíjasklub is egy nagy családnak tekinthető — mutatott rá. Ennek a csa­ládnak az a feladata, hogy az egyedül élő, idős embere­ket kimozdítsa a négy fal közül és közösségbe gyűjt­se őket — hangsúlyozta. (Folytatás a 4. oldalon) Lássuk a medvét! A hét végén két tekintélyes napilap is foglalkozott la­punkkal, igaz, merőben eltérő szemszögből. A megszűnt Pesti Hírlap főszerkesztő-helyettese a hazai konzervatív újságírás végnapjait beharango­zó, borúlátó publicisztikájában — szombati Magyar Nemzet — megjegyzi, hogy ha a Vico nevű vállalko­zás megindítja saját Pest megyei lapját, akkor a Pest Megyei Hírlap nyugodtan csomagolhat. Ezzel szemben a Magyar Hírlap szerkesztőségi cikke — a megyei címertől való megfosztásunk kap­csán — kifejezetten barátságtalan hangnemben mi­nősít bennünket, s nem elégszik meg azzal, hogy „or­szágos fórum babérjaira törő, jobboldali hecclap stá­tusát közelíuT'-nek nevezi lapunkat, de azt is állítja, hogy az olvasók régóta tudják: elfogultak, szélsősé­gesek vagyunk, s nem a megye lakosságát szolgál­juk. Ezenkívül renitens napilapként, illetve „a hata­lom árnyékában is panaszkodó társaság”-kéntjelle­mez minket, bár a megye önkormányzatát is elma­rasztalja a címerügyben hozott döntés időzítése mi­att. Nos, ami a Vico-lapot illeti, nem hisszük, hogy előfizetőink, olvasóink ne tudnák, miféle szellemisé­gű, természetű lap a mienk, s ne tudatosan vásárol­nák azt. Nem hisszük, hogy egy gyökeresen más szemléletet, felfogást tükröző újsággal el lehetne hó­dítani tőlünk bárkit, ámbár kétségtelen, hogy sokfé­le körmönfont módja van egy lap tönkretételének. Ami az említett rágalmakat illeti, azokra ma is az a válaszunk, amit akkor mondtunk, amikor egy nagykőrösi SZDSZ-es képviselő állította rólunk a Parlamentben, hogy jobbról támadjuk az Antall-ka- binetet. A válaszunk tehát az, hogy ne csak hirdes­sék, bizonyítsák is be állításaikat az ellenünk nyilat­kozók, méghozzá lapunk hasábjain. Készséggel ad­nánk helyet olyan észérveknek, amelyek hitelt ér­demlően támasztják alá: elfogult, szélsőséges, jobb­oldali hecclap vagyunk, s nem szolgáljuk megyénk lakosságát. Kíváncsiak várjuk a bizonyító erejű érveket, s bi­zonyára várják azok az előfizetőink, akiknek a szá­ma az utóbbi időkben éppenséggel növekszik. Bánó Attila Mérföldkő az egyház életében Meghalt Kim ír Szén • • Uvegkoporsóban a nagy vezér Beszélgetés Skultéty Sándor államtitkárral A vidéki Magyarországot juttattuk szóhoz Befejeződött a zsinat Meghalt Kim Ir Szén észak­koreai elnök, a világ leghosz- szabb ideig hatalmon lévő sztálinista vezetője. A phen- jani rádió szombati adásá­ban közölte a hírt, miszerint a 82 éves politikus csütörtö­kön szívrohamot kapott és pénteken hajnalban meghalt. Egyes biztonsági szakér­tők megjegyzéseiben nem zárják ki, hogy Kim, a „nagy vezér” esetleg termé­szetellenes halált halt. Kim ír Szén napokkal ezelőtt je­lent meg a nyilvánosság előtt, látszólag jó egészségi állapotnak örvendve, és Car­ter volt amerikai elnököt is meglepte az észak-koreai ve­zető frissessége a múlt hóna­pi phenjani találkozójuk so­rán. Megfigyelők utalnak arra a körülményre is,.hogy a KNDK teljhatalmú vezető­jének halála éppen akkor kö­vetkezett be, amikor Észak- Korea és az Egyesült Álla­mok képviselői tárgyalóasz­talhoz ültek Genfben, hogy beindítsák a magas szintű tárgyalássorozatot. A hírek szerint sokkszerű­en érte a hír az embereket az észak-koreai fővárosban. Kim temetése július 17-én lesz, külföldi delegációt ad­dig nem fogadnak. A temetés intézésével megbízott bizott­ság elnöke az elhunyt politi­kus legidősebb fia, Kim Dzsong II. Az elrendelt kilencnapos gyász keretében bezártak a szórakozóhelyek, a vendéglá­tóhelyeken szeszes italt nem szolgálnak fel és fekete zászló­val lobogózták fel a közintéz­ményeket és más épületeket. (Folytatás a 2. oldalon) A köztársasági megbízotti hi­vatalok háromesztendős fenn­állásuk során szinte .mindvé­gig a figyelem kereszttüzében voltak. Már indulásukkor megkapták a nem éppen hízel­gő jelzőt: „a kormány bunkós­botjai”. A közigazgatási re­form megfogalmazása során már volt olyan vélemény is, hogy nincs rájuk szükség. Pontosabban teendőik meg­oldhatók más szervezeti kere­tek között. Az országgyűlési- képviselő-választás, az új kor­mány koalíciós tárgyalásait, programalkotását követően is­mét felröppent a hír: meg­szűnnek majd a hivatalok. Skultéty Sándortól, Jász- Nagykun-Szolnok, Pest és Nógrád megye köztársasági megbízottjától azt kérdeztük, mi erről a véleménye? Az önkormányzati tör­vény hozta létre a köztársasá­gi megbízotti hivatalokat, mégpedig úgy, hogy nyolc ré­gióra osztotta Magyarorszá­got. Megjegyzem, a régió, mint közigazgatási kategó­ria, nincs deklarálva az alkot­mányban. Ott csak megyék, városok, települések szerepel­nek. Lényegében nem végez­tünk régiós közigazgatást, hi­szen három területi hivatal állt a köztársasági megbízot­tak rendelkezésére: A legfon­tosabb feladatainkat, a törvé­nyességi ellenőrzést, és a ha­tósági első- illetve másodfo­kú feladatokat a területi hiva­talok látták el. így az alkot­mányban deklarált megyeha­tárok zártak maradtak. Regio­nális közigazgatás azokban a feladatokban alakult ki, ahol gazdasági, takarékossági okok vagy a teendő nagysá­ga indokolttá tette. (Folytatás a 4. oldalon) A keresztény élet magyaror­szági megújítása volt a fő célja az Esztergom—buda­pesti Főegyházmegye szom­baton Esztergomban befeje­ződött egyhetes zsinatának. Az eszmecsere mérföldkő­nek számít mind a főegy­házmegye, mind az egész magyarországi római katoli­kus egyház életében — tud­ta meg a szervezőktől az MTI tudósítója. Ilyen ran­gos eseményre ugyanis ezt megelőzően több mint fél évszázada, azaz 1941-ben került sor hazánkban. A mostani esztergomi szinó- dus lebonyolítását II. János Pál pápa is sürgette, 1991- ben hazánkban tett lá­togatásakor. Annak összehí­vását a következő évben, 1992- ben hirdette meg Pus­kái László bíboros, esztergo­mi érsek, s az 1993-ra terve­zett ideje a magyarországi egyházmegyék határainak akkori módosítása miatt to­lódott el mostanra. A zsinat csaknem 200 résztvevőjének 40 százalé­ka egyházmegyei pap, 20 százaléka szerzetes, illetve szerzetesnő volt, a többiek pedig világi hívők. Az elő­készületek során csaknem 20 ezer, s főként a hitélettel kapcsolatos kérdéseket tar­talmazó íveket osztottak ki a papság és a hívők között. A szinódus résztvevői zárt tanácskozásukon foglalkoz­tak — többek között — az evangelizációval, az egyház- megyei szervezettel, a papi élettel, a keresztény család­dal, az ifjúsággal, a szoci­ális tevékenységgel és a szektákkal. A zsinat munká­ját figyelemmel kísérték és a szombati hálaadó záró szentmisén ugyancsak részt vettek a Vatikán, továbbá más hazai egyházmegyék és felekezetek, valamint a határon túli katolikus ma­gyarok képviselői is. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents