Pest Megyei Hírlap, 1994. július (38. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-08 / 158. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1994. JULIUS 8., PENTEK Nyári munka diákoknak Helyzetkép a lehetőségekről Ha nyár, akkor nyaralás... vagy nyári munka, teszik hozzá diákismerőseim, akikkel a nyári szünidő élmé­nyeiről beszélgettünk. Sok közép- és főiskolás diák megy el a nyári hónapokban egy-két hetes vagy hóna­pos munkára némi zsebpénzért, de olyan is akad, aki csak a kaland kedvéért teszi e nemes cselekedetet. Meg­kérdeztünk néhány intézményt arról, milyen munkát ajánlanak a dolgozni vágyó ifjaknak. Elsőként az Universitas Diákszövetség gazdasági ve­zetőjével, Szucsányi László­val beszélgettünk a témáról. Elmondta, hogy az Universi­tas a 16. életévüket betöltött diákoknak ajánl munkát, azok közül is csak azoknak, akik valamely közép- vagy főiskola nappali tagozatos hallgatói. Tehát ide tartoz­nak azok a hallgatók is, akik valamilyen okból évet, fél­igazán nem kevés pénz — folytatja Szucsányi úr, majd hozzáfűzi: — Ez egy évek­kel ezelőtt létrejött vállalko­zás, amit csinálunk. Több mint 2000 tagunk van már, akik rendszeresen jelentkez­nek dolgozni. Év közben is tudunk munkát biztosítani, erre elsősorban a főiskolá­soknak van szükségük. Né­hány évvel ezelőtt kaland­vágyból mentek el a diákok dolgozni, vagy azért, hogy legyen egy kis zsebpénzük a nyaraláshoz. Most azon­ban sokaknak a megélhetés­hez kell a pénz, hiszen olyan diákunk is van, aki­nek a szülei munkanélküli­ek és saját magának kell elő­teremtenie a tanuláshoz szükséges pénzt. Ezért so­kan vállalják a délutáni, esti vagy hétvégi munkát is. Arra a kérdésemre, hogy pillanatnyilag mit tudnak ajánlani az érdeklődőknek, elmondja, hogy az éppen ak­tuális ajánlat mindig ki van függesztve a Budapest IX. kerület, Lónyay utca 34.-ben, a Meló-Diák Vállal­kozásszervező' Szövetkezet faliújságján. Itt azt is meg­tudhatják az érdeklődők, hogy az adott munkáról me­lyik témavezetőt kell meg­kérdezni, hogyan lehet a szö­vetkezet tagjává válni. Fi­gyelembe veszik majd az ed­digi tudást (gépelés, nyelvtu­dás, számítógép-ismeret stb.), és eszerint ajánlják a diákoknak a nyári munkát. Aki a legrátermettebb A továbbiakban a Student Diákszövetkezetet kerestük fel kérdésünkkel: milyen munkát tudnak ajánlani a dolgozni óhajtó diákoknak? Dózsa Józseftől, a szövetke­zet munkatársától kaptunk némi felvilágosítást. El­mondta, hogy náluk akkora a túljelentkezés a munkák­ra, hogy most éppen semmit sem tud ajánlani, de a jövő héten talán már jobb lesz a helyzet. Többnyire újságter­jesztést, irodai munkákat, leltározást, szórólaposztást tudnak ajánlani a diákok­nak, ezeket 120-140 forin­tos órabérért. Az adott mun­kát itt is az kapja meg, aki a legrátermettebb egy-egy fel­adatra. Sajnos sokaknak nem tudnak megfelelő állást bizosítani, hiszen 10 munká­ra 50 jelentkező akad. Ezért csak a türelmesek és a sze­rencsések jutnak hozzá az igazán jó helyekhez. Ahhoz, hogy élethű képet kapjunk a helyzetről, meg­kérdeztünk néhány középis­kolás és főiskolás hallgatót, hol, mennyiért és mit fog­nak dolgozni a nyáron. Czibula Ágnes gimnazis­ta elmondta, hogy az idén sajnos nem fog dolgozni, mert csak ügynöki állást ka­pott volna, azt pedig nem szívesen csinálná. Két évvel ezelőtt nagyon jó munkát ka­pott: a Margaréta katalógus­áruháznál volt csomagoló. Szüret Itt a három hét alatt húsz­ezer forintot keresett, ami most sem kevés, két éve pe­dig még sok is volt! Azt azért még hozzáteszi, lehet, hogy sikerül egy csokoládé­üzemben elhelyezkednie au­gusztusban, ahol a csokit kell majd felcímkézni 15-18 ezer forintért egy hónapig. Persze, ez is valami! Szeredi Anna óvónőkép­ző szakközépiskolába jár, több helyen is fog dolgozni az idén nyáron. Először a Helyközi Távbeszélő Igaz­gatóságon lesz, ahol a mellé­keket kell majd kapcsolnia, illetve számítógépen is fog majd dolgozni. Ez nagyon könnyű munka — mondja —, de nem is vesznek fel rá akárkit, csak az itteni dolgo­zók gyerekeit. Ez napi hat óra lesz majd váltott mű­Lányok a konyhában évet halasztanak intézmé­nyük nappali tagozatán. Mindezt azért kell tisztáz­nunk rögtön a beszélgetés elején — teszi hozzá Szucsá­nyi László —, mert a már végzett munka nélküli fiata­loknak nem mi biztosítunk munkát. Amit a diákoknak aján­lunk, az teljesen legális, a bér, amit magkapnak nettó kereset, hiszen az adót és a különböző társadalmi járulé­kokat mi fizetjük ki. Kapcso­latban állunk különböző ban­kokkal, állami vállalatok­kal, kereskedőkkel, akik a munkát nekünk kínálják, mi pedig továbbítjuk ezt a kíná­latot a diákok felé. Felmér­jük, hogy ki milyen tanul­mányt folytat, milyen iskolá­ba jár, mihez ért, és megpró­bálunk testre szabott mun­kát ajánlani az érdeklődő­nek. Több mint százféle munkát kínálunk, ami termé­szetesen állandóan változik, hiszen az egyiket betöltik, de közben jön egy másik le­hetőség. Meló-Diák diákmeló A munkák jellegét tekintve igen gazdag a választék. Az egyszerű fizikai munkától az ügyviteli munkákig szin­te mindenből lehet választa­ni. Sokan vállalják a fordí­tást, tolmácsolást, de van, aki a marketingmunkát, vagy a szoftverfejlesztést ke­resi. Az ő igényüket is ki tudjuk elégíteni. Ami az órabéreket illeti, nem panaszkodhatnak a diá­kok, hiszen a 100-120 forin­tos órabér nettó keresetként Ahogyan a fiatalok vélekednek a munkanélküliségről Két héten át ügynökösködött •A munka hivatás legyen A lány elmélyülten böngészte az Expressz hirdetéseit. Néha aláhúzott egy-két sort, vagy bekarikázott egy-egy te­lefonszámot. — Van benne valami érdekes? — ültem le mellé. — Persze, két-háromszáz munkaajánlat — válaszolta. — Általában szép lányokat keresnek táncolni meg felszol­gálni, vagy csinos, fiatal, érettségizett, intelligens hölgyet — takarítani. — Te milyen munkát keresel? — Olyat, ahol nem kell reggeltől estig dolgozni, és egér szén jól fizetnek. — Milyen képesítésed van? — Vendéglátó eladó. — Milyenek a lehetőségek? — Sokféle helyre lehetne menni, de a legtöbb helyen na­gyon keveset fizetnek, ahol pedig jó a fizetés, ott irreálisan sokat kell dolgozni. Elég gyakran változtatok munkahelyet — épp emiatt — magyarázta. — Őszintén szólva a hirdeté­sek útján csak egyszer találtam munkahelyet. Akkor két hé­ten keresztül ügynökösködtem öngyújtókkal és ollókkal — mesélte. — Összegyűjtöttem annyi pénzt, hogy visszaad­jam egy tartozásomat, aztán abbahagytam, mert bevallom, nem túl felemelő érzés ócskaságokat eladni. — Nagyon fiatalnak látszol. Hogy-hogy nem tanulsz? — Nyolcadik osztály után szakközépiskolába jártam, de csak az első évet végeztem el. Megfogadtam, hogy soha többé nem megyek állami iskolába, ugyanis ezekben az in­tézményekben nem vesznek minket emberszámba. A képe­sítésemet is tanfolyam útján szereztem. Természetesen sze­retnék leérettségizni, de ahhoz, hogy iskolába jáijak, meg kell keresnem a rá való pénzt, és a szüleim nem tüdnak eb­ben támogatni. — A munkaügyi központ állásajánlatait nézted-e már? — Igen, amíg munkanélküli-segélyen voltam — mond­ta. — Egyetlen olyan munkahelyet sem tudtak ajánlani, ahol adnak körülbelül huszonötezer forint fizetést. Máskü­lönben a munkaadók előítéletekkel fogadják azokat az em­bereket, akiket a munkaügyi központ ajánl. De fő az opti­mizmus — mondta vidáman. — Áki nagyon akar, talál ma­gának munkahelyet, s némi ügyeskedéssel még pénzt is ke­reshet. — Voltam már pincér, dolgoztam bárokban, voltam tol­mács, ügyintéző, áruházi- eladó és zöldséges — sorolta a huszonnégy éves fiatalember. — Utoljára egy külföldi kft.-nél dolgoztam, mindössze csak egy hónapot, mert ki­derült, hogy a kft.-nek nincs pénze, s nem tudnak fizetni — mondta bosszúsan. — Azóta munkanélküli-segélyen vagyok, s a munkaügyi központ támogatásával iskolába járok. — Nem tudnál újra elhelyezkedni? — kíváncsiskod­tam. — Biztos vagyok benne, hogy sikerülne, hiszen renge­teg munkahelyet kínálnak. A baj csak az, hogy ezeken a helyeken nem csinálhatom azt, amit szeretek — válaszol­ta. Sajnos az emberek többsége nem szereti a munkáját, egyszerűen csak kényszerűségből foglalkozik azzal ami­vel, hiszen valahogy meg kell élni — magyarázta. — Hogyan él meg a munkanélküli? — Az olyan mint én, nagyon nehezen. Engem ugyanis nem támogatnak a szüleim. Nagyon sok olyan fiatalt is­merek, akik a család állandó anyagi segítségével „vésze­lik” át ezeket a hónapokat, s a munkanélküli-segély csak zsebpénz az amúgy is vastag pénztárcában. És persze van egy olyan réteg, amelynek esze ágában sincs elhelyezked­ni, a segély mellett összeszednek alkalmi munkával any- rtyi pénzt egy hónapban, hogy vidáman megélnek belőle. — Ezek szerint a munkanélküliek többsége csak a lus­taság miatt nem dolgozik? — firtattam. — Nem, azért ezt nem mondtam. Egyszerűen rosszul van kitalálva ez a világ. Az emberek nem szeretnek dol­gozni, hiszen nem szeretik a munkájukat. Ezért állandóan elégedetlenek a körülményekkel, s persze a fizetéssel. Én magam, még kevés pénzért is szívesen dolgoznék, ha azt csinálhatnám, amit szeretek — közölte mély meggyőző­déssel. — Mivel szeretnél foglalkozni? — Zenével, színházzal, színjátszással — válaszolta. — Én most ezért tanulok, és ha évekig kell is nélkülöznöm az iskola miatt, akkor is el fogom érni, hogy a munkám a hivatásom legyen. Számomra ez az egyetlen elfogadható megoldás — mondta határozottan. Varga Csilla szakban, amiért tízezer fo­rintot fogok kapni és ebédje­gyet is. A nyár további ré­szében pedig szőlőbe me­gyek dolgozni. Ott már töb­bet kell dolgozni, hiszen egész nap kapálni, öntözni kell és a felesleges hajtáso­kat is le kell szednünk. Több gyerekkel leszek itt együtt, ezért egy hónapra 7-8 ezer forintot kapok majd. Nagy Kinga az egyik bu­dapesti strandon kabinos. Ezt a munkát eléggé fárasz­tónak találja, mert egész nap állnia kell és a vendé­gekhez rohangálni. A tik­kasztó hőségben nem mehet el úszni egyet, pedig ott van a medencétől karnyújtásnyi­ra. De az a jó az egészben, hogy nyitás előtt és zárás után annyit úszik, amennyit csak akar, és még nincs is zsúfolásig tele a medence. Mindezt teszi egy hónapig 15 ezer forintért. Az iroda unalmas S. Hajnalka virágüzletben dolgozik óránként 80 forin­tért. Persze nem kell a mun­kában megszakadnia, hiszen ilyen melegben nem sok vevő téved be az üzletbe. Reggel kicseréli a virágok vizét, visszavágja a száru­kat, azután kissé ki kell taka­rítani és várni a vevőket. Ha koszorút is kell csinálni, az már komoly munka, pedig ő csak a virágokat készíti elő hozzá. Az egészben az a fá­rasztó, hogy nem lehet leül­ni, egész nap állni kell. Á ve­vőkkel sem lehet akárho­gyan bánni, kedvesnek kell lenni. Mégis szívesebben csinálja ezt a munkát, mint­ha irodista lenne, amit még unalmasnak is talál. Gangéi János büfében dolgozik a nagybátyjánál. Elmondja, hogy pont ilyen­nek képzelte az igazi ke­mény munkát. A nagy hő­ségben egész nap a lángos- sütő mellett melegedni, az ideges és éhes vevőket ki­szolgálni, nincs is ennél bor­zasztóbb! De megéri, mert a nagybácsi ezer forintot ad naponta ezért a munkáért. János ebből a pénzből (ha összegyűlik elég) akar el­menni a barátaival augusz­tusban az olasz tengerpart­ra. Persze a szülei — látva fiuk igyekezetét — is adnak a nyaraláshoz némi zseb­pénzt, de úgy gondolták, dolgozzon is a szórakozá­sért. Tanulja meg, milyen az igazi munka! így becsüli meg majd a pénzt és azt, amire költi. Simon Andrea

Next

/
Thumbnails
Contents