Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-08 / 132. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JUNIUS 8., SZERDA Izrael kivonul a Golán-fennsíkról? Magyarország lengyel szemmel Súlyos árat fizetett az MDF Ammani parlamenti forrá­sok szerint Szíria és Izrael megállapodott az Izrael go- láni kivonulásának elvéről és az amerikai közvetítéssel zajló kétoldalú tárgyalások közeli újrakezdéséről. Az idézett jordániai for­rások tegnapi közlése Ab- desz-Szalám Medzsáli kor­mányfő tájékoztatásán ala­pul: a miniszterelnök a képviselőkkel zárt ajtók mögötti tanácskozáson tu­datta a fejleményt. Szíria a tárgyalások előmozdítása fejében ugyanakkor azt kö­veteli, hogy az izraeli par­lament érvénytelenítse 1981-ben hozott törvényét, amellyel annektálta a fenn­síkot. A goláni kivonulás üte­mezése vitatott, az Amman- ból származó értesülés sze­rint Izrael hét-, Szíria há­roméves időtartamot akar. Feltételeinek teljesítése ese­Legyen vége már! Az ENSZ főtitkára tegnap azonnali tűzszünetre és az egy hónapja dúló polgárhá­ború tárgyalás útján való be­fejezésére szólította fel a had­ban álló jemeni erőket — je­lentette a Reuter. Butrosz Gáli azután tette közé felhí­vását, hogy egyórás megbe­szélést folytatott különmegbí- zottjával, Lahdar al-Ibrahi- mi volt algériai külügymi­niszterrel. Egy ENSZ-szóvi- vő tájékoztatása szerint Ibra- himi a találkozó után azon­nal Kairóba utazott, ahonnét ma vagy csütörtökön megy tovább Jemenbe, tényfeltáró megbízatással. A világszervezet két ma­gas rangú tisztségviselőjé­nek megbeszélésére azért került sor, mert a szakadár dél-jemeni erők az általuk múlt éjféltől meghirdetett tűzszünet megszegésével vádolták az északiakat. tén Damaszkusz hajlandó az izraeli kívánságnak meg­felelően megemelni a tár­gyalások szintjét. Medzsáli tájékoztatójá­ból kiderül egy, a területi al­kun belüli vita, amely az úgynevezett „Palesztinái Golánnal” kapcsolatos. A másként Hamme néven em­legetett kis kiterjedésű föld­darabot — Szíria, Jordánia és Izrael közös határának körzetében — Szíria sajátjá­nak tekinti azon az alapon, hogy Palesztina brit mandá­tum korszakában, 1938-ban hozzácsatolták; Izraelnek azonban nem áll szándéká­ban visszaadni a Golán töb­bi részével együtt. A jordá­niai miniszterelnök elmond­ta, hogy Hamme Egyiptom véleménye szerint a palesz­tinokat illeti meg, így a róla folytatandó tárgyalásoknak Izrael és a palesztinok kö­zött kell zajlania. A lengyel sajtóban általá­nos értékeléstől élesen kü­lönböző kommentárt fűzött a magyar politikai helyzet alakulásához a Slowo Dzi- ennik Katolicki című újság­ban Jerzy Robert Nowak, egy kis, radikális jobboldali párt vezetője. A szerző megismételte a választások első fordulója után a katolikus napilapban kifejtett nézeteit. Ezek sze­rint a kormánykoalíció vere­ségének fő okai a követke­zők voltak: elszakadtak a társadalomtól; nem mérték fel helyesen a több évtize­des materialista nevelés ha­tásait; nem tudták megértet­ni a nemzettel, milyen rette­netes terhet örököltek a kommunistáktól; csak be­széltek az elszámoltatásról, de nem tettek semmit, s meghagyták a régi nómenk­latúra gazdasági hatalmát. Nowak elmélete szerint súlyos árat fizetett az MDF az SZDSZ-el kötött paktu­mért, mert ezzel „a legyő­zött européerek kezébe adta az állam második legfonto­sabb tisztségét (a köztársa­sági elnöki tisztet, amit Göncz Árpád töltött be), és lehetővé tette a gyakorlat­ban a vörös-rózsaszín ura­lom fenntartását a médiá­ban”. A súlyos hibák közé so­rolta a szerző, hogy Antall József túlságosan elnéző volt ellenfeleivel, és hajlít- hatatlan szövetségeseivel, például Torgyán Józseffel és Csurka Istvánnal szem­ben, ezért nem jöhetett létre a jobboldal közös frontja. A jobboldal határozatlanságá­hoz és polarizálódásához hozzájárult „a Soros György bőkezű anyagi tá­mogatását élvező magyar rózsaszínűnek, az SZDSZ diverziós tevékenysége”. A szocialisták győzelmü­ket „szélsőségesen dema­góg társadalmi és gazdasági kampányígéreteiknek kö­szönhetik” — szögezi le a szerző, aki szerint a válasz­tási eredmény miatt még mai is „nagyon sok magyar sokkban van”. Ami a jövőt illeti, a szocialistáknak nem áll módjukban a parlamenti demokrácia és a piacbarát reformok útjáról letérni, mert bizonyítaniuk kell eu­rópaiságukat. Azonban ott vannak a régi, kompromittá­lódott apparatcsíkok ezrei és a konjunktúralovagok is soraikban. Példaként Mik­lós Gábort, „a hírhedt kádá­rista propagandistát” emel­te ki, aki annak idején a Népszabadságnak írt tudósí­tásában azt állította, hogy Jerzy Popieluszko katolikus papot a Szolidaritás embe­rei gyilkolták meg, provoká­ció céljából. A nagyvilág hírei Wranjo Tudjman hor- vát elnök tegnap Zág­rábban megkezdte tár­gyalásait szlovén kollégá­jával, Milán Kucsánnal a két ország közötti kap­csolatok fejlesztését aka­dályozó vitás kérdések rendezéséről. ^Tegnap folytatódtak Genfben az egy nappal ko­rábban megkezdett bosz­niai tűzszüneti tárgyalá­sok. Ennek keretében Akasi Jaszusi, az ENSZ jugoszláviai megbízottja megbeszéléseket folyta­tott Radován Karadzsics boszniai szerb vezetővel. Hanoi tegnap újabb ti­zenhat, a vietnami hábo­rúban eltűnt amerikai katona feltételezett földi maradványait adta át ünnepélyes külsőségek között az Egyesült Álla­mok képviselőinek — je­lentette az AP hírügy­nökség. *Végre bizonyossá vált, hogy június 26-án mégis megtartják a helyhatósági és az elnökválasztásokat Ukrajnában. Miután a Legfelső Tanács csaknem kétnapi vita során nem tu­dott más döntést hozni, ér­vényben maradt az előző parlament határozata a vá­lasztások megtartásáról. *Az ENSZ Biztonsági Tanácsa már tegnap hozzákezdhetett az Eszak-Koreával szem­ben bevezetendő rend­szabályok megvitatásá­hoz, azonban végső dön­tés feltehetően csak a jövő héten várható. Az amerikai hozzáállás az, hogy miközben előkészí­tik a büntető intézkedé­seket — köztük a szank­ciókat — Phenjan ellen, az utolsó pillanatig nyit­va kell hagyni a kaput a tárgyalásos megoldás előtt. Közeleg Milosevics D-napja? Inog a bársonyszék A nagyhatalmak Boszniára vonatko­zó genfi megállapodásából Szlobo- dán Milosevics szerb elnök jelentős hasznot húzhat, ugyanakkor végze­tessé is válhat számára a volt Jugo­szláv Köztársaság területi felosztásá­nak elfogadása, de elvetése is. Tud­juk, hogy a boszniai szerbek, elsősor­ban a volt Jugoszláv Néphadsereg hatalmas arzenálja jelentős részének birtokában, elfoglalták és a mai na­pig is ellenőrzésük alatt tartják a te­rület hetvenkét százalékát, s — egye­lőre — elzárkóznak minden olyan ja­vaslattól, amely alapján ennél kisebb térség maradhat a birtokukban. Vi­szont az is tény, hogy genfi tárgyalá­sok végereménye maximum negy­venkilenc százalékot engedélyez szá­mukra: A közbülső huszonhárom százalék minden bizonnyal már a kö­zeljövőben eldöntheti a szerb elnök politikai sorsát. Elsősorban nem a világközösség várható reagálása képezi a fő ve­szélyt, hanem a mostani rezsimnél is radikálisabb belső ellenfelek lesben állása. Amennyiben ugyanis Milose­vics elfogadja a felkínált negyvenki­lenc százalékot, a későbbiek folya­mán csak technika kérdése, hogy mi­kor csaphatja országához a szóban forgó területet és ezzel megvalósít­hatja élete álmát, a Nagy-Szerbiát. Számolnia kell azonban a megle­hetősen erős szélsőségekkel, akik egy ilyen megoldás elfogadását a „nemzeti érdekek” elárulásának fog­ják tekinteni, s nyilván minden kö­vet megmozgatnak a délszláv hadúr eltávolítása, valamint a negyvenki­lenc százalék feletti terület vissza­szerzése és birtoklása érdekében. Ugyanakkor semmivel sem ve­szélytelenebb folytatni a világközös­ség, elsősorban Amerika, orránál fog­va való vezetését. Az óceánon túli nagyhatalom számára blamázs lenne, ha behódolna a délszláv hazudozás- nak és netán felülvizsgálná a genfi döntést. Joggal feltételezhető, hogy az Egyesült Államok, az ENSZ és a NATO nem lesz hajlandó ismét felül­ni a már jól ismert hintára, inkább eb­ből eredő haragját immár az eddigiek­nél sokkal keményebb formában kife­jezésre juttatná. Ez alatt akár az egész térségre (tehát Szerbiára is) ki­terjedő katonai csapások is értendők. Egy ilyen jellegű, az edigieknél ter­mészetesen jóval határozottabb kato­nai beavatkozás ugyancsak sírásója lenne Milosevics hatalmának. A végkifejletre aligha kell sokáig várni, s az sem kétséges, hogy a két — szerb szempontból rossz — meg­oldás közül való választás lesz Milo­sevics poltikai D-napja. B. M. Ötödik hadoszlop az RMDSZ? Veszélyben Mátyás király szobra Kolozsvárott A román ellenzék különbö­ző képviselői elhatárolták magukat attól az elgondo­lástól, amelyet Medrea ko­lozsvári egységpárti alpre- fektus ismertetett egy hete a Mátyás-szobor esetleges átköltöztetésére, azon a cí­men, hogy a Szamos-parti város főterén római kori ro­mokat fognak feltárni és ezeket szabadtéri múzeum­ban mutatják majd be, aho­vá nem illik „a magyar ki­rály”. Iuliu Pacuraru, a Petre Roman vezette Demokrata Párt megyei vezetője egy sajtónyilatkozatban „fele­lőtlennek” nevezte az el­gondolást, és kifejezte meggyőződését, hogy ezút­tal nem fogják lehetővé ténni (Funaréknak), hogy súlyosan megsértsenek egyes etikai elveket és eu­rópai normákat Romániá­ban. Európa területén, mondotta, több civilizáció követte egymást az időben — mi történne, ha össze­egyeztethetetlennek minő­sítenénk őket? „Az utóbbi négy esztendőben nem hal­lottam még ilyen képtelen dolgot”. A kolozsvári Interetni- kai Párbeszéd Egyesület, amelynek elnöke Octavian Buracu, Iliescu államfő­höz intézett nyílt levélben hívja fel a figyelmet arra, hogy a felelőtlen és agresz- szív városi elöljáróság a .törvények és a nemzeti em­lékművek semmibevételé­vel kiélezi a feszültséget. Buracu emlékezteti az el­nököt, hogy 1990 tavaszán személyesen fordult már hozzá azzal a kéréssel, hogy lépjen fel a növekvő etnikai feszültségek és pro­vokációk ellen, s kifejezi reményét: az államfő nem követi el még egyszer azt a hibát, hogy nem foglal ál­lást és hagyja elmérgesed­ni a dolgokat. Az egyesü­let ma délutánra összejöve­telt hirdetett a szoborhoz. Az RMDSZ Kolozs me­gyei szervezetének elnö­ke, Molnos Lajos a román lapoknak nyilatkozva rá­mutatott, hogy a Medrea alprefektus által bejelen­tett elgondolásnak nincs semmiféle törvényes alap­ja. Senki nem kérte még az ásatások engedélyezé­sét, viszont a szobor áthe­lyezésének kivitelezése sú­lyos következményekkel járhatna, úgy kiélezhetné a helyzetet, mint Marosvá­sárhelyen 1990. márciusá­ban történt. Viszont maga Ugyan kinek árthat e szép alkotás? Talum Attila felvétele Medrea a hét végén újabb zett vádakkal, a többi kö- szemben úgymond bizo- nyilatkozatban részletezte zött „5. hadoszlopnak” ne- nyítani kell „a románság a tervet, nem fukarkodva vezte a magyarság érdek- folyamatos jelenlétét ezen az RMDSZ címére inté- képviseletét, amellyel a földön”.

Next

/
Thumbnails
Contents