Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-30 / 151. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JUNIUS 30.. CSÜTÖRTÖK Besszmertnij tárlatáról Mások az ablakaink, avagy: a fecsegő felszín Mihail Besszmertnij orosz festőművész kiállítása nyílt meg Budapesten, a Nádor utcai OTP Galériában. A tárlaton a művész utóbbi években készült festményei láthatók. A színek szerelmesei bizonyára nagy örömmel nézik majd ezeket a képeket, amelyek a több kultúra vonzásában élő mester keze alól kerültek ki. A Kreml bei Novgorod (1969) A műveket tradicionális művészetfelfogás jellemzi;' a képek vonatkozási rendszere, kiindulópontja a természetes látvány. Csakhogy ma már tudjuk, hogy nincs mindenki számára adott látványegész: a szemünk előtt, a látómezőben lévő információnak mindösszesen mintegy húsz százaléka tudatosul automatikusan, a továbbiak csak akkor, ha akaratlagosan „felhívjuk rá” figyelmünket. Arról nem is beszélve, hogy a színhaszSzent István (1993) nálat sem lehet objektív! A festményen á valóságos tárgyak színét az impresz- szionizmus kezdte analizálni, s Besszmertnij történetileg épp odáig tekint vissza. A tárgyak saját színe s a ráeső fény, a reflexek által módosított, illetve pillanat- ról-pillanatra módosuló színösszeállítás határozza meg a képek alaphangulatát. Pontosabban: ez alapozza meg a festmény színösszeállítását. Azután erre kerül rá a mese. Az irodal- mias sztori, ami nélkül Besszmertnij-kép el sem képzelhető. S ez jelzi legjobban, hogyan keveredik az alkotónál a több kultúra. — Az orosz és ukrán, sőt jakutföldi tanulmányok, illetve tanulmányutak alkalmával is igyekezett felfedezni a helyi sajátosságokat. Hogy ezeket azután mennyire tudta integrálni a művészetében, arról most ez a kiállítás nem beszél. Fél évtizede, mióta Mihail Besszmertnij új hazájának választotta Magyar- országot, azóta igyekszik a magyar kultúrkört beépíteni festészetébe. Úgy tűnik, kultúránk mélyrétegeit festőinknek még nem sikerült feltárnia; csak a szimbolikus utalások populáris szinten is leolvasható utalásos rendszere születik meg a Besszmertnij-féle képeken. Azaz a „fecsegő felszín”, amely nem is tud és nem is akar foglalkozni azzal, hogy miről „hallgat a mély”. A kiállítás látványossággá válik, ahol a magyar társadalom polgárosodó rétege kicsit egzotikusnak tűnő ábrázolásban találkozhat a maga élettereivel, és még véletlenül sem kell elgondolkoznia azon, hogy hová lett a nem oly régi kelet-közép- európai utópia az egymást segítő szabad országok összefogásáról, miért újultak ki a nacionalizmusok, vagy hogy miért dúl délre tőlünk polgárháború. Viszont éppen azért, mivel ilyesmiről nem szólnak ezek a festmények, ragyogóan alkalmasak a szalonok, irodák, társalkodóhelyiségek díszítésére. Vagy egyszerűen csak arra, hogy elvigyék a gondolatainkat a hétköznapok fájó tényei- ről. De ne felejtsük: nemcsak a valóságos, hanem a képletes látványélményünk is különbözik, hiába peregnek szemünk előtt ugyanazok az események, ugyanazokon a helyszíneken. „Mások az ablakaink.” Balogh Ilona (Pilisvörösvár) Magyar expedíciók Ázsiában sivatagok szerelmesei Jégormok, Megjelent a Távoli tájak magyar utazói című könyv- sorozat második kötete. Szerzője, dr. Kubassek János — az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója — az előző, Magyar utazók Ázsiában című könyve után most a következő témát dolgozta fel: Magyar expedíciók Ázsiában. Kell egy csapat. Mikor is lenne arra inkább szükség, mint ezer veszéllyel fenyegető utazások során? A magas, jég és hóborította hegységek, kietlen sivatagok kutatói a magát nem egykönnyen megadó természet előidézte nehézségek mellett a helyi lakosság ellenségességével is számolhattak. Mi hajtotta, mi vonzotta őket a feltárandó területekre, hogy gyakran rettenetes szenvedések árán is mentek tovább? „Az Alpok iránt érzett szeretet, amelyeknek havas hegyormait érintettem abban az időben, amikor még kevesen vállalkoztak a jégárak bejárására... ez a szeretet vitt engem a messze Himalájába, a fagyos Kaukázusba és a Föld más hatalmas hegységeibe...” — vallotta Déchy Mór, akinek leginkább a Kaukázus földrajzi viszonyait feltáró expedíciói gazdagították az egyetemes földrajztudományt. „A küzdelmes vándorútokon töltött évek azokon a kevéssé ismert, nehezen hozzáférhető tájakon, a természet adta nehézségek minden megpróbáltatása mellett is életem legboldogabb emlékei maradnak” — emlékezett Stein Aurél, Ázsia homoksivatagainak évezredekkel, évszázadokkal korábbi, régen elpusztult településeinek felfedezője, az ókori kultúrák kölcsönhatásának tudós, világszerte nagyrabecsült elemzője. Széchenyi Béla, Zichy Jenő főúri vagyonuk tetemes részét áldozták arra, hogy expedíciókat szervezzenek a legjobb szakembereket megnyerve a felkeresett vidékek sokrétű, így geográfiai, néprajzi, régészeti, nyelvészeti, zoológiái kutatására. Széchenyi Béla expedíciói eljutottak Indiába, Kínába, Mongol iába, Indonéziába, Japánba. Ezen utazások során különösen Lóczy Lajos ért el kiemelkedő eredményeket az ázsiai földtani viszonyok feltárása terén, majd később egyetemi professzorként átadva tapasztalatait nemzedéknyi magyar földrajztudós mestere, ösztönzője lett. A Zichy szervezte utazások Oroszországba, Kínába vezettek, s résztvevői az e helyszíneken található kisebb népcsoportok életmódjára, szokásaira, tárgyi kultúrájára összpontosították figyelmüket. „Alapos volt a remény, hogy ha mindjárt a 12. órában érkeztünk is, ethnographiai és nyelvészeti kutatások segélyével sikerülhet a népélet és lélek oly ősi megnyilvánulásait felfedeznünk, melyek a mi ősmultunk egyik-másik homályára fényt deríthetnek?" — írta Zichy harmadik expedíciójának beszámolójában. Talán törvényszerű, hogy az expedíciók időben szinte egybeestek. A XIX. század végén, és esetleg még a XX. század elején indultak útnak újra és újra a bátor, visszari- aszthatatlan kutatók csapatai. A megelőző korok magányos, a szerencsére, a véletlenre többet bízó vándorait követve ekkor voltak már any- nyi ismeret birtokában, ekkor szerelhették fel magukat annyira technikailag, hogy szervezett utakra gondolhattak — ugyanakkor jócskán kínált még a föld feltáratlan területeket, tett fel megválaszolandó kérdéseket. Kubas- s'ek János könyve pedig arra válasz, hogy az ezt a lehetőséget nyújtó időben mivel gazdagítottuk mi magyarok a földrajztudományt — az emberiséget. (Nemzeti Tan- könyvkiadó) (nádudvari) Bemutató a Madáchban Gene Stone—Ray Cooney Miért nem marad reggelire? című vígjátékának magyarországi premierjét holnap tartják a Madách Kamara Színházban. A darab férfi „főhősét”, George Clarkot Benedek Miklós alakítja. A nett és pedáns George békés magánéletébe toppan be az ifjú Louise Hamilton, akit Für Anikó kelt életre. A keserédes játék harmadik szerepét, a tizenéves leány barátját Barabás Kiss Zoltán alakítja. A kétrészes vígjátékot Ungvári Tamás fordította, és Szirtes Tamás állította színpadra a kis Madáchban. A játékban népszerű melódiák is felcsendülnek, többi között Perry Como, az Ae- rosmith, valamint a Dire Straits néhány slágerét is hallhatja a közönség. ----------------------------------K oreaiak L Szentendrén Kilenc koreai festő mutatkozik be a holnap délután 6 órakor nyíló szentendrei tárlaton a Szentendrei Képtárban; megnyitóbeszédet mond Sung Hong Choi úr, a Koreai Köztársaság nagykövete. A július 17-éig tartó tárlat megtekinthető hétfő kivételével naponta 11-től 17 óráig. Száztíz éve Huszton, 1884. június 30-án született Szép Ernő költő, író, újságíró. A Nyugat nagy nemzedékéhez tartozó szépírót szűkkeblű irodalomtörténészek a századforduló polgári alkotóinak azon csoportjába szokták sorolni, amelynek képviselőit nem a felgyülemlő társadalmi-történelmi bajok, hanem az Osztrák—Magyar Monarchia hangulatai, életvitelének apró mozzanatai kötötték le: a főváros művészvilága, az emlékekből és emlékekért élő kisemberek mentsvára — a füstös lokálok és külvárosi sörözők miliője... Szép Ernőt köny- nyebb volt magányos művésznek nevezni, mint elmélyedni alkotásainak sajátosságában, nyelvének és egész írói eszköztárának a gazdagságában, utolérhetetlen varázsában. Maga mondotta egy alkalommal a Lila akác-ról vitatkozván: „az ítészek abból az íróból is a könnyed kabarék szerzőjét látják ki, akik két felcsendülő sorban egész generációk kiábrándultságát, tragédiáját fogalmazzák meg...” 1953. október 2-án hunyt el Budapesten. A Miniszterelnöki Hivatal kiadványa Magyarország — 1100 esztendő Magyarország — 1100 esztendő címmel új s vélhetően legutolsó kiadványát adta ki a Miniszterelnöki Hivatal keretei között működő Nemzeti Tájékoztatási Iroda. Ennek közlésére Varga Domokos György, az iroda vezetője kérte a távirati irodát. A tájékoztató szerint a százoldalas kötet írója, Hegedűs László elsősorban a sorsfordító eseményeket emeli ki hazánk történelméből. Elfelejtett adatokra, öszszefüggésekre hívja fel a figyelmet. A mű bevallottan nem történettudományi szakmunka, hanem a széles olvasóközönségnek szóló írás. Szerzője sem kutató, hanem olyan publicista, aki elsősorban az események, a tények bemutatásával kívánja felvázolni Magyarország történetét az államalapítástól az 1989-es parlamenti választásokig. A kiadvány angol és német nyelven is megjelenik. Puszta Sándorra emlékeztek Leányfalun Megtalálták a papkolto örökösét Puszta Sándor irodalmi estet tartottak nemrég a leányfalui Petőfi Művelődési Házban. Az elmúlt évben, a papköltő halálának 10. évfordulója alkalmából, már sor került egy emlékest megrendezésére, melyen ki-ki elmondta emlékeit Puszta Sándorról, a költőről — és dr. Katona Sándorról, a papról — aki 40 éven át Leányfalu plébánosa volt. Az esten megjelent Haászné Katona Ágnes is, aki a költő hátrahagyott műveinek örököse. Haászné elmondta, köszönettel tartozik Székelyhídi Ferencnek, a művelődési ház igazgatójának és társainak, hiszen nekik köszönhető, hogy a költő alkotásait és emlékét nem engedik feledésbe merülni; ők voltak azok, akik felkutatták őt Pécsett mint örököst, és ezáltal a művek végre kiadásra kerülhetnek. Az irodalmi esten Pomogáts Béla irodalomtörténész ünnepi köszöntőjében méltatta Puszta Sándor költészetét, majd összeállítást hallhattunk a költő verseiből, Kertész Katalin színművésznő és Galántai Júlia középiskolái tanulók tolmácsolásában. A szentendrei zeneiskola tanárai, Végh Márton és Véghné Unyi Anita fuvolaművészek daljátéka színesítette, tette teljessé a hangulatos megemlékezést. Az összejövetelen Tóth András, a „Literátor” című folyóirat felelős szerkesztője is részt vett, aki bemutatta lapjukat, amely ezúttal ízelítőt közöl Puszta Sándor verseiből. A hagyatékban lévő alkotások még válogatásra, rendezésre és kiadásra várnak, ugyanúgy mint a költő négy regénye, a háborús témájú Gát, a Keresztelő Szent János életét bemutató Pusztába kiáltó, a Noé kortársai és a Liszt című regényei is. Remélhetőleg ebben az ínséges irodalmi időszakban akad olyan kiadó, mely nemcsak üzleti, hanem küldetési tudatot is érez Pusza Sándor műveinek megjelentetésére. D. Cs. Száztíz éve született Szép Ernő
