Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-29 / 150. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JUNIUS 29.. SZERDA Egy háború civil borzalmai Vietnami szindróma a Balkánon Annak idején az Amerikai Egyesült Államokban valóságos pánikot okozott a Vietnamból hazatért háborús veteránoknak a megszokottnál jóval agresszívebb és a civil társadalmi normáktól teljesen eltérő viselkedése. Sokáig elsősorban az aggasztotta a pszichológusokat és a pszichiátereket, hogy az érintettek még az ő segítségükkel is csak nagyon nehezen tudtak visszatérni a rendes életvitelbe. Azóta ez a téma meglehetősen megkopott. Nemrégen azonban újra „felütötte a fejét”, de balkáni változatban. Lényegében ez kísértetiesen hasonlít a vietnami szindrómához, hiszen a frontot megjárt legbéketűrőbb férfiak egy része hihetetlen aggresszivitást tanúsít. S ami a legborzasztóbb, az emberről, az életről hihetetlen közömbösséggel beszél. Az egyik például elmondta, hogy korábban még nézni sem bírta, amint levágnak egy bárányt. A frontról való hazatérés után pedig kérés és unszolás nélkül maga készítette el a nyársat. Saját bevallása szerint az a legborzasztóbb, hogy az első arcvonalban eltöltött néhány hónap után tulajdonképpen egyfajta tudathasadásos állapotba került. A hivatalos politika ugyanis nem ismeri el számukra a frontharcosi státust, azt sem közli velük senki, hogy valahol Boszniában vagy Horvátországban felszabadítóként vagy ag- resszorként harcolt-e. És ő most tulajdonképpen hős, vagy háborús bűnös? Teljesen hozzászokott ahhoz, hogy az utcára csak csőre töltött fegyverrel mehetett ki, mert az volt a lét megőrzésének alapfeltétele. A harcok nélküli társadalomba való visszatérése egyszerűen nem képes megemészteni ezeket a traumákat. A huszadik század kétségkívül legembertelenebb háborújának résztvevői közül nem kevesen önszántukból ideg- és elmeorvoshoz fordultak, de azok, a hagyományos módon elvégzett vizsgálat után egyszerűen hazaküldték őket, mivel „nem bolondok”. Két, az orvostól távozó egyén végső elkeseredésében a harctérről hazahozott kézigránáttal egyszerűen felrobbantotta önmagát! A hivatalos szerbiai politika egyelőre arról sem hajlandó tudomást venni, hogy az utóbbi két évben ugrásszerűen megnőtt a gyilkosságok, rablások és egyéb erőszakos bűncselekmények száma. A szakemberek mindezt a testvérháború számlájára írják, és a lelkiismeretesebb orvosok legnagyobb elkeseredését az okozza, hogy az államilag szigorúan ellenőrzött propaganda minden eszközzel ezeket a jelenségeket igyekszik eltussolni. Ugyanakkor a családok sokasága minden bizonnyal élete végéig lesz kénytelen el- dobhatatlan teherként magával vonszolni az apa, a férj, a fiú, a testvér normálisnak aligha nevezhető magatartását. (b. m.) Bosznia-konferencia Párizsban Rajzolják a térképeket Döntő fontosságú tanácskozásra gyűlt össze tegnap Párizsban a boszniai válság rendezésén munkálkodó úgynevezett közvetítőcsoport. Amerikai, orosz, nyugat-európai és ENSZ-diplo- maták most rajzolják meg részleteiben és véglegesen a Bosznia felosztásáról szóló térképeket, amelyeket azután az érintett országok külügyminisztereinek július eleji genfi tanácskozása, illetve a szerb, bosnyák és horvát harcoló felek elé terjesztenek. Vitalij Csurkin orosz külügyminiszter-helyettes szerint ezek a javaslatok alkotják az utolsó esélyt; ha a szembenálló erők nem hagyják jóvá őket, „problémáik nagyon súlyosak lesznek”. Ez utóbbi fenyegetést támasztja alá, hogy kiszivárgott hírek szerint a közvetítőcsoport keddi párizsi ülésén a szakértők ösztönzési és büntetőmechanizmust is kidolgoznak majd az esetleg habozó felek meggyőzésére. A párizsi tanácskozás szigorúan zárt ajtók mögött, a legteljesebb titoktartással folyik. Eredetileg Franciaország vetette fel néhány hónappal ezelőtt, hogy a boszniai válság rendezésében érintett külföldi hatalmak hangolják össze álláspontjaikat, s azután közösen terjesszenek elő rendezési tervet. E javaslat nyomán jött létre a közvetítőcsoport, amely a nyugat-európai béketervből kiindulva a szerbeknek (akik jelenleg a köztársaság területének 70 százalékát tartják ellenőrzésük alatt) 49, a bosnyákok és horvá- tok föderációjának pedig 51 százalékot juttatna. Támogatás a Baltikumnak Az Egyesült Államok soha nem ismerte el a balti országok Szovjetunióba történt bekebelezését, és támogatja azokat az erőfeszítéseket, hogy gyorsan és maradéktalanul vonják vissza a három országból az orosz katonákat — szögezte le Bili Clinton amerikai elnök a három balti állam lakosságához intézett, tegnap közzétett üzenetében. A jövő héten esedékes rigai útja elé időzített üdvözletben Clinton nagy megtiszteltetésnek nevezi, hogy ő lesz az első amerikai elnök, aki a Baltikumba látogat. A washingtoni külügyminisztériumnak az üzenettel kapcsolatos kiegészítése szerint az elnök a látogatás idején meg akarja erősíteni, hogy az Egyesült Államok szilárdan támogatja a balti országok szuverenitását és függetlenségét. Bili Clinton július 6-án egy napot tölt Rigában, ahol mindhárom balti ország államfőjével találkozik. Megbeszélésükön szó lesz arról, milyen ' segítséget tud nyújtani Washington a balti államok gazdasági fejlesztéséhez. Az RMDSZ sikere Veteránok megbecsülése A román képviselőház tegnap aláírásra továbbította az államfőnek a háborús veteránokról és hadiözvegyekről szóló törvény új változatát, amely már nem tartalmaz megkülönböztetéseket azokkal az észak-erdélyi román állampolgárokkal szemben, akiket a 2. világháborúban a magyar hadseregbe soroztak be, és a román hadsereg ellen harcoltak. A hátrányos megkülönböztetés nemcsak észak-erdélyi magyar, de román nemzetiségűeket is sújtott. Kiküszöbölése az RMDSZ jelentős parlamenti sikerének számít. Személy szerint Kerekes Károly marosvásárhelyi képviselő volt az, aki — miután a parlament a szélsőséges nacionalista erők nyomására a fenti megszorítással fogadta el a szöveget — megszövegezte az alkotmánybírósághoz címzett óvást. Ezt az RMDSZ honatyái mellett az ellenzék számos képviselője és szenátora is támogatta. Áz óvásnak a jogi fórum is helyt adott, visszaküldve a parlamentnek a tervezetet. Erhard Busek bojkottja Li Peng Ausztriában Politikai, társadalmi, humanitárius szervezetek széles körű tiltakozó akciói közepette kezdődik szerdán Li Peng kínai miniszterelnök ötnapos ausztriai látogatása. A kínai kormányfő 270 főnyi, elsősorban gazdasági szakemberekből álló küldöttség élén érkezik Bécsbe, viszonozva Vranitzky kancellár tavaly áprilisi pekingi útját. A két ország. 120 éves diplomáciai kapcsolatainak történetében ez az első kínai kormányfői látogatás Ausztriában, ahol elsősorban a gazdaság vár sokat a kapcsolatok fejlesztésétől. Erhard Busek osztrák al- kancellár bejelentette, hogy bojkottálja Li Peng kínai miniszterelnök látogatását: nem vesz részt a programokban. A kormánykoalíció kisebbik pártjának elnöke vitatta Li Peng azon kijelentését, hogy az emberi jogok kínai kezelése nem tartozik a külföldre. A nagyvilág hírei * Egy palesztin késsel súlyosan megsebesített kedden egy izraelit a megszállt Kelet-Jeruzsálemben. Autóját javította a város egy külső negyedében lévő parkolóban a kiszemelt áldozat, amikor támadója késsel többször megszúrta, majd elszökött Ádenban tizenöt polgári személy megsebesült annak következtében, hogy az északi hadsereg egységei sorozatvetőkkel lőtték a dél-jemeni főváros keleti részét. ■fc A Ruandában emberbarát! küldetést teljesítő francia különleges egységek katonái kedden kimenekítettek Kibuye kolostorából 35 — amerikai, belga, brit és ruandai apácát —, valamint nyolc árva lányt, akiknek élete veszélyben forgott a véres polgárháború kitörése, április 6-a óta. A két Korea képviselői tegnap abban állapodtak meg, hogy Phenjanban július 25-én rendezik meg a két államfő találkozóját. Csütörtöktől vasárnapig a karhatalmi erők tizennégy iszlámista szélső^ ségest öltek meg, a musz- lim terroristák pedig meggyilkoltak egy imámot — jelentették be kedden az algíri biztonsági erők. ^klrái hivatalosan tiltakozott az ENSZ-nél amiatt, hogy iraki hajók iráni zászló alatt hajóznak a Satt-el- Arab folyó határmenti szakaszán — jelentette kedden az AFP. tk Az afgán kormányfővel szövetséges Rasid Dosztum üzbég tábornokhoz hű repülőgépek kedden két bombát dobtak le Kabulra. A bombázásnak Burhanuddin Rabbani elnök három katonája és két polgári lakos esett áldozatul. VÉLEMÉNY Szeretettel és barátsággal köszöntőm Csurgó város polgárait, úgy is, mint a Magyar Szabadság Napja Alapítvány kuratóriumának tagja. Öröm, hogy elgondolásunk — miszerint az első gödöllői rendezvények szellemiségével újabb és újabb közösségek, falvak és városok kapcsolódjanak be e kivételes történelmi esemény megünneplésének folyamatába — ezennel gyökeret eresztett. Szabadság... Bocsánat, ez itt most nem a múltbéli, szinte kötelezően egymásnak zengett köszöntés felújítási kísérlete. Nem! Ellenben egy olyan szó, kifejezés ízlelgetése, amely az éter távolából hangzott, fuvolázott, csilingelt a magyarság füleibe, már-már örökkévalónak tűnő idők óta. És mostanában egészen közelről halljuk. De valóban halljuk-e? Valóban AZT halljuk-e, ami oly kedves és szép volt fülünknek, lelkűnknek, és nem valami mást? Valami olyasfélét, amiről csak hisszük, hogy hasonlít a kínzó sóvárgással hallgatott hangra? Ünnep... Elhangzott a csurgói Magyar Szabadság Napja rendezvényen, 1994. június 25-én. Irány felfelé Amikor ezt a szót kimondom, nekem legalábbis valami nagy-nagy fényesség jelenik meg lelki szemeim előtt. Valami csodálatos magaslat, ahonnan belátni a mindenséget, azt is, hogy nem vagyok egyedül, mert sokan, nagyon sokan igyekeznek felfelé. Igazán ünnepelni csak valóban szabad ember tud. Akkor hát mi most igazán ünnepelünk, mert valóban szabadok vagyunk? Félek, hogy nem... De miért nem? Megszenvedett életfelfogásom szerint a tényleges szabadság magában hordozza a világegyetem teljességét, a kozmikus harmóniát. Ez pedig számunkra hagyományosan egy egyenlő szárú kereszt alakjában jelenik meg. És itt kezdődnek a gondok! Ördögien elsötétített világunkban egyre kevesebben juthatnak el a felismeréshez: életük a horizontális síkon, magukat „istennek” képzelő kiválasztottak egyre növekvő szorításában zajlik, és még kevesebben vannak azok, akik ezt felismerve kitömi óhajtanának. És ha mégis, többnyire az alsó irányba indulnak a szabadság érzetéért. Innen azonban eléggé bizonytalan a visszaút! Igen. Engedtessék meg, hogy felerősítsem logikusan támadt gondolataikat: irány felfelé! És megkondultak a harangok országszerte 1991. június 30-án, hogy erőt adjanak ehhez az emelkedéshez, ám ezzel egyidejűleg megnyíltak a tömegkommunikáció „égi” csatornái, hogy az imént említett végzetes szereptévesztésbe esve, mindenható akaratukkal zavarodottságot, ellentétet gerjesszenek azok között, akik a harangok kondulásából a valódi szabadság hangjait vélték kihallani, ünnepük igazivá tételére. És most itt vagyunk. Ünnepelni szeretnénk, de mégis inkább csak emlékezünk. Felidézzük magunkban azt a pillanatot, amikor úgy hittük, azt reméltük: eljött az idő, hogy kiteljesítsük hirtelen ölünkbe hullott materiális szabadságunkat a lélek, a szellem szabadságával. Mára egyértelművé vált, hogy csak az egyikkel rendelkezünk úgy-ahogy, de a másik, a lelki, s nyomában az erkölcsi felemelkedés nyújtotta szabadság fényévnyire került tőlünk. Azonban az embert végül is a bizakodás teszi igazán Isten gyermekévé, tehát konduljanak meg a harangok, és zúgjanak mindaddig és azon túl is, amíg hanghullámaik az utolsó magára hagyott lelket is meg nem rezdítik. És akkor majd lesz szabadság. Valódi! És lesz ünnep is. Teljes, igazi, harmonikus! Amikor a hétköznapi gondjaink feloldást nyernek, és amely alkalmas lesz arra, hogy emelt fejjel egymás szemébe nézhessünk. Most még nem tartunk itt, de BIZAKODJUNK! (Szörényi Levente)
