Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-03 / 128. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JUNIUS 3., PENTEK A Szabad Tér Kiadó újdonságai A Szabad Tér Kiadó Czigány Lóránt: Gyökértelen, mint a zászló nyele, illetőleg Szász Béla: A hunok története — Attila nagykirály című munkáját jelen­tette meg az ünnepi könyvhétre. (Ezt a rendkívül fontos kiadványt, lapunk május 31-ei számában be­mutattuk.) A könyvbemutató június 1-jén, a város­majori Lord Major Étteremben volt MTl-felvétel Képes enciklopédia a klasszikus zenéről Lépésről lépésre vezeti be a muzsika és a muzsi­kálás rejtelmeibe az olva­sót Peter Gammond Kiasz- szikus zene című képes enciklopédiája, melyet Szilágyi Tibor fordításá­ban, Boris János szer­kesztésében az ünnepi könyvhétre jelentetett meg a Kossuth Kiadó. Ze­nei barangolásunkat majd 500 beszédes il­lusztráció segíti: sztár­portrék, felvételek híres zenekarokról és előadá­sokról, operaépületekről, koncerttermekről, hang­szerekről, valamint zenei témájú képzőművészeti alkotásokról. A több mint kétszáz ol­dalas, nagy alakú kiad­vány a tájékozódást a ze­nekarokkal kezdi. Megis­merkedünk történetével, fejlődésével, a világ nagy zenekaraival, a kar­mester szerepével. Az öt­ven bemutatott világhírű karmester között öröm­mel fedezzük fel a ma­gyar Solti Györgyöt, Széli Györgyöt, Ormándy Jenőt, Kertész Istvánt és Doráti Antalt. A kötet be­mutatja a különböző ze­nekari műveket, és rövi­den ismerteti a „leghíre­sebbeket”, köztük Ko­dály Háry János-szvit)ét és Liszt Ferenc Les Pré- ludes című szimfonikus költeményét. Az operáról szóló fejezetben megis­merkedhetünk a műfaj történetével, a 60 „leg­népszerűbb” darabbal, ve­zető operaénekesek és karmesterek életével, va­lamint a híres operahá­zakkal (amelyek közül sajnálatosan hiányoljuk gyönyörű operaházun­kat). A zeneszerzésről szólva a kötet megismer­tet a különböző alkotás­módokkal, a klasszikus, a modern és a programze­ne jellegzetességeivel, az egyes országok nagyobb zeneszerzőivel és keret­ben külön életrajzokat kö­zöl a 100 „legnagyobb” komponistáról, köztük Bartók Béláról. Megis­mertet a kamarazene tör­ténetével és különböző válfajaival, híres kamara­zenei művekkel és a kü­lönböző billentyűs, ütős és vonós hangszerekkel. Betekintést ad a kórusmu­zsika, a dalirodalom és a régi muzsika világába, amit a zene egyes elemei­nek és nyelvének bemuta­tása követ, kiegészítve a kottaírás tudományával. Végül bemutatja a hang- felvételek készítésének történetét, s a fejezetet 100 nagy hírű lemezfelvé­tel felsorolásával zárja. (Kossuth Kiadó, 2490 fo­rint.) V. S. Kornétás-kiadványok A Kométás Kiadó és Ke­reskedelmi Kft. két kötetet jelentetett meg az ünnepi könyvhétre. Trenka Csaba Gábor Szaurusztánc, illető­leg Prohászka László Szo­borsorsok című művét ked­den mutatták be Budapes­ten. Trenka Csaba Gábor regénye napjainkban játszó­dik a fővárosban. A fiatal szépíró művében azt bon­colgatja, hogy mi is történt az elmúlt években az itt élő polgárokkal. Válto­zott-e életük, s ha igen, mi­lyen módon, a szereplők ismerik-e az őket körülve­vő világot. Prohászka László oknyomozó munká­jában a budapesti szobrok sorsát kutatta a századfor­dulótól napjainkig. A fővá­ros utcáin, terein felállí­tott műalkotások sorsa ugyanis bővelkedett kalan­dokban az elmúlt évtize­dekben. Az ismeretlen olvasó szobra körül Könyvnapi körséta (Folytatás az L oldalról) Az ünnepi könyvhét termé­sének olvasói megmérettetése a Vörösmarty téren felállított könyvsátraknál zajlott. Az odaseregletteket így köszön­tötte a megnyitón Esterházy Péter író: „Olvasó, te utol­só...” Amellyel természete­sen az olvasók számbeli fo­gyatkozására utalt, amit, mint mondta, az írótársadalom megosztottsága sem befolyá­solt jótékonyan. Mert a műről tereli el a figyelmet. Pedig iro­dalom nélkül nem lehet élni, ismételte sokadszor, „Mi lesz velünk, ha nem lesz iroda­lom? Ha egyre primitívebben használjuk az egyre bonyolul­tabb technikát?” — tette fel a kérdést, de beszédét biza­kodva zárta: „Utolsó olvasó pedig mindig lesz... Ez isme­retlen olvasó szobrát, egy ha­talmas könyvet, az Ab ovo Ki­adó ötletére állítottak fel az ünnepi könyvhét színhelyén. A könyvet Esterházy Péter de­dikálta először, majd sorra az ünnepi könyvhét szerzői. * A szervezők persze mindent megtettek az olvasók csaloga­tásáért: volt térzene, és volt műsor. Először Bródy Jánost szólították dalszövegei és a vele készült interjúkötet meg­jelenése okán a színpadra. — Méltónak tartja-e ezt az ünne­pi könyvhét nyitányának? — kérdeztem a két perce még az értékes irodalomról értekező Esterházyt. — Engem nem za­var — felelte. — A kékharis­nya feljegyzései jelentek meg idén öntől. Hol az irodalmi mű? — faggattam volna to­vább. — Dolgozom — hárí­tott el. És bennem felidéződ- tek a régmúlt évek, amikor a mindig új Esterházy-mű volt az ünnepi könyvhét egyik slá­gere. Amikor még nem a poli­tikai színpadon népszerűsítet­ték magukat. * Persze az ellenkezőjére is van példa az idei könyvhéten. Ta'aora (Tahiti mitológia) cí­men Rockenbauer Zoltán fide- szes politikus írt könyvet. Néprajzos vagyok — vála­szolta kérdésemre. — 1983-ban először a polinéz nyelvekkel, majd a tahiti nép mitológiájával és társadalom- szerkezetével kezdtem foglal­kozni. A kötet részben a mito­lógia fordítása, részben szo- ciálantropológiai tanulmány, aminek számunkra is igen sok tanulsága van. Ezekbben a tradicionális társadalmak­ban ugyanis mindent a hagyo­mányok határoznak meg, ami ugyan meglehetős kötöttsége­ket jelent, de számos előnye is van. Az emberek tudják, ki­csodák, honnan jöttek, van mitológiájuk, amiben hisz­nek, és ez biztonságot ad. Ez az erős identitástudat ránk nem jellemző, az elmúlt negy­ven év tradícióellenessége mi­att. De most van remény arra, hogy ez a tendencia megvál­tozzék... * Nem vizsgáztunk jelesre mi, újságírók sem a könyvhé­ten. A műsor folytatásaként a kollégák szóltak volna a kö­zönséghez olvasmányélmé­nyeikről, de mert csak politi­kai publicisztikákról esett szó, az irodalomra kíváncsi olvasó inkább a könyvsátrak­hoz szivárgott. * A közönség között lassan fel­tünedeztek az írók. Köztük egy igazi .jelenség”: Határ Győző, nagy bajuszával, és szalmakalapjával. — Tart-e még a nagy érdeklődés az emigrációs irodalom iránt, most, hogy szabadon hozzájut­hatunk? — kérdeztem. — Hé­be-hóba — válaszolta. — Sok kolléga sajnos úgy tesz, mint­ha a kiadási lehetőségektől lopnánk meg őket. De az em­berek a buszon, a boltban, sze­retettel üdvözölnek, és ez jól­esik. Három kötetre tervezett visszaemlékezéseim első köte­tét egyébként most jelentette meg a szombathelyi Életünk. A könyv a születésemtől 1943-ig tartó korszakot öleli fel. A három kötet több mint ezer oldal lesz. Még csak a széleknél tartok, időbe telik, amíg a szívig eljutok, ami a hazai megjelenéseket illeti... Sokan panaszkodnak a nagy múltú magyar gyermekiroda­lom végveszélybe kerülésé­ről, a külföldi dömpingárát okolva. Jogos-e a panasz? — kérdeztem Csukás István költőt, a népszerű gyermek­könyvszerzőt. — Sajnos, nem a legjobbak a kilátások — válaszolta. — A gyermek­könyvkiadás ugyanis sajátos szervezettséget igényel, hi­szen a különböző korosztá­lyoknak megfelelően szaka­szokra kell tagolni. A kisgye­reknek népmesét olvasnak, a nagyobbak írott mesét, törté­neteket olvasnak, a kama­szok ifjúsági irodalmat, is­meretterjesztő könyveket. Régen eszerint adtak a ki­adók az íróknak megrende­lést. Manapság azonban ki vannak szolgáltatva a terjesz­tőknek, akik inkább a külföl­di tucatárut igénylik. Re­mény azonban maradt még így is: egyes kiadók — így például a Századvég — újra adnak megrendeléseket, és a közönség is mintha kezdene ráunni az import tucatáru­ra... Talán a fiatalok, akiket megkérdeztem, ezeken a dömpingárukon nevelkedtek felnőtt olvasóvá. Az építész, a történész, a közgazdász- hallgató Esterházy publicisz­tikai kötetét vásárolta meg egyedül. Nincs idejük irodal­mat olvasni — mondták... * A felnőttek jelentették az igényes szépirodalom közön­ségét ezen a délelőttön is. — Mi a sláger? — kérdez­tem, miután átfurakodtam a tömegen, az Európa-sátor- hoz. — Mind a négy könyv­heti kiadványunk kapós, de leginkább, Jung Chang Vad­hattyúk című kötete. A könyv három nemzedék asz- szonysorsán keresztül mutat­ja be a szocialista Kínát. Ol­vasása közben mintha saját sorsunk elevenedne meg... A sátorban még elmondják: nyolcvankilenc korábbi kiad­ványuk is szépen fogy, érde­mes volt ide eljönni. * Talán azoknak is, akik nem jutottak a sátorhoz. „Tá­mogatás nélküli könyvek” — olvasom a feliratot egy nap­ernyőn. Alatta, a kemping­asztalon húsztól nyolcvan szá­mozott példányban megjelen­tetett verseskönyvek, novella­kötetek, regények, publiciszti­kák sorakoznak. — Partiumi szerzők művei — magyaráz­za Nikolits Árpád Nagyvárad­ról áttelepült kiadó, majd hoz­záfűzi: Régen nem lehetett a határon kéziratot áthozni. Ak­kor szoktuk meg, hogy né­hány példányt géppel sokszo­rosítsunk, és könyvfedéllel el­lássunk. A szokás megma­radt, noha a kötetek maga­sabb példányszámot érdemel­nének. * És a kortárs versek? Veszik-e a köteteket az olvasók? — kérdeztem az ünnepi könyv­hétre három új verseskötettel jelentkező, lakiteleki Antoló­gia Kiadó szerkesztőjét, Agócs Lászlót. — Ezer-ezer- kétszáz példányban elfogy­nak. Ekkora táboruk maradt, ami azért jelzi: érdemes ver­seskötetek kiadására áldozni. D. Veszelszky Sára Szántó Piroska Akt című önéletrajzi kötetét dedikálja A szép könyv verseny díjazottjai A társadalomtudományi művek kategóriájában okleve­let kapott például Johannes Irmscher Antik lexikona, amely a Corvina Kiadó gondozásában látott napvilágot. A Springer Hungarica Kiadó Háziorvos könyvek soroza­tának négy kötetét oklevéllel díjazták. Edmond Rostand Sasfiók című regénye az Európa Könyvkiadónál jelent meg. A kötet a szépirodalmi könyvek kategóriájában lett díjazott. A legtöbb elismerést, négy díjat és egy ok­levelet a Helikon Kiadó könyvei érdemelték ki. Soltész Erzsébet Régi magyar várak című albuma elnyerte An­tall József posztumusz miniszterelnöki díját is, illetve Varga Vera Róth Miksa művészete című könyve Demszky Gábor, Budapest főpolgármesterének díját is megkapta. A könyvillusztrációk versenyében Somogyi Győző grafikusművész a Kráter Műhely Egyesület kiadásában megjelent Belső tárlat című kötet illusztrációjáért és a képanyagáért kapta meg a Művelődési Minisztérium képzőművészeti főosztályának díját. A könyvborítók vérsengését Kemény Zoltán grafikusművész nyerte. Az Ikon Kiadó megbízásából ő tervezte a Matúra klassziku­sok című sorozat borítótervét. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése fotós különdíját Szebeni András kapta, a Pelikán Kiadónál napvilágot látott Vaj­színű árnyalat című kötet fotóiért. Határ Gyűzű az ünnepi könyvhéten Erdősi Agnes felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents