Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-24 / 146. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JUNIUS 24., PENTEK Rippl-Rónai-művek Szentendrén Rippl-Rónai József műveiből nyílik kiállítás ma délután 5 órakor Szentendrén az Erdész Galériában. A retrospektív tárlat mintegy harminc festményt, grafikát és litográfiát mutat be, a korában nem kis feltűnést keltett művész egész pályáját felölelve. A szervezők — mintegy kortársi adalékként -— kiállítják Rippl-Rónai francia barátainak, Gauguinnek és Toulouse-Lautrecnek néhány grafikáját is. A három hétig látogatható tárlatot Keserű Katalin művészettörténész nyitja meg. nagyszámú gyerekközönség tekintette meg, és vastapssal jutalmazta a játékot. A csoport a jövő tanévben folytatja munkáját, s 9—10—11 éves, színjátszáshoz kedvet érző gyermekek jelentkezését várja a szigetszentmiklósi Városi Könyvtárban (a sárga házban). A magyar könyv terjesztése nemzeti ügy A Líra és Lant meg a határon túli írók Az Állami Könyvterjesztő Vállalat több évtizedes korában meglehetősen egyszerű volt a kiadók dolga. „Termékeik” magyarországi forgalmazását kizárólag rábíz(hat)ták, és általában egyetlen középszintű vezető döntött arról, hogy a környező országokban élő és alkotó magyar nemzetiségű írók alkotásai egyáltalán megjelenhetnek-e a magyar piacon. A rendszerváltozást követő időszakban, az állami cégek privatizációjának felgyorsulásával egyfajta légüres térbe kerültek a határon túli magyar könyvkiadók. Az első pillanatban lényegében azt sem tudták, melyik újonnan alakult könyvkereskedő cégnél kilincseljenek. Ahol jó szívvel fogadták őket — mint például a Líra és Lant Kereskedelmi Részvénytársaságnál —, igyekeztek megvetni lábukat. Nem kétséges, hogy az olykor mindössze néhány száz példányban megjelenő művek aligha kecsegtetnek számottevő pénzügyi sikerrel, a Líra és Lant mégis felvállalta terjesztésüket. . — Mi ösztönzi a Líra és Lantot arra, hogy viszonylag jelentős teret biztosítson a határon túli magyar írók művei terjesztésének? — kérdeztük Új- lakyné Gazdag Mária vezérigazgatótól. — Budapesten és vidéken, a nagykereskedelmi résszel együtt, összesen tizenhárom értékesítő hely- lyel rendelkezünk. A magyarországi könyvpiacnak hozzávetőleg tíz százaléka a Líra és Lant Kereskedelmi Részvénytársaságon keresztül bonyolódik, ennél fogva helyünk a szakma élcsoportjában van. Mindez mellett munkatársaim és jómagam is jószerével a könyv megszállottjai vagyunk, s egyszerűen nem engedhetjük meg, hogy polcainkról hiányozzanak a szomszédos országokban alkotó magyar nemzetiségű írók kötetei — magyarázta a vezérigazgató. — Tudomásul kell azonban vennünk, hogy anyagiak miatt nem mindenki engedheti meg magának, hogy könyvet vásároljon. Ezen belül is a határon túli alkotások egy viszonylag szűk réteg, valamint az onnan áttelepült emberek érdeklődésére tarthatnak számot. Szerencsére, elsősorban a Vajdaságból érkező címszavak ára érezhetően (de nem irreálisan) alacsonyabb, mint a Magyarországon kiadott könyveké, ennélfogva hozzáférhetőbbek az érdekeltek számára. A nemrégen megtartott könyvhéten igen élénk érdeklődés nyilvánult meg főleg a vajdasági művek iránt. Ennek szellemében az újvidéki Fórum Kiadóval és a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társasággal igyekezünk minél jobb kapcsolatot kialakítani. Eddigi együttműködésünk velük és a többi határon túli kiadóval nagyon jó, ami abból is kiderül, hogy tavaly összesen 2800 címszót vettünk át, ezek között 200 határon túli kötet volt. Az idén az első félévben 800 címszóból 100 érkezett a környező országok magyar kiadóitól. A Líra és Lant vezetőjétől hallottakat csupán azzal toldhatjuk meg, hogy a kisebbségben élő magyar alkotóknak is közöttünk van a helyük, hiszen csak így lehet egyetemleges magyar irodalomról beszélni. B. M. Fafaragók Szigetújfaluban A sakkfiguráktól az emlékoszlopig Szabadtéri sakk a Somlóhegyen Szigetújfaluban, az általános iskola Nemes Ferenc vezette nyári fafaragó táborában vagyunk. A részt vevő gyerekek nyakában már saját munkáik: fa medalionokba különböző ábrákat, mintákat véstek. Majd csontot díszíteni is megtanulnak, „karcolozással”, a bekarcolt mintákba korom- gyanta-méhviasz keveréket — melyet kitalálói, a régi pásztorfaragók egyszerűen „mocsoknak” neveztek el — dörzsölve, így színezve lekop- hatatlanul, lemoshatatlanul feketére. — Fordítva fogd és meredekebben tartsd a vésőt, úgy üsd! Egy veszélytelen, mert fakrokodilon ülve beszélgetünk az iskolaudvar árnyat adó fái A házasságkötő' terem dísze Ugodon alatt Nemes Ferenc fafaragó művésszel, aki társalgásunk közben is szemmel tartva a másik krokodil kialakításán munkálkodó gyerekeket, adta a fenti utasítást. Nemes Ferenc alkotásainak kiállítását tavasszal láthattuk a szigetújfalui művelődési házban. Itteni lakos, és hat éve, korábbi navigációs repülőgép-műszerészi főfoglalkozásával felhagyva, már csak a faragásnak él. Tavalyelőtt nyerte el a Népi iparművész címet, de úgy tartja, hogy valahol a képzőművész és a népművész között helyezkedik el. Majdnem kizárólag figurális tárgyakat farag, díszítőfaragással keveset foglalkozik. Kőszobrai, kavics ékszerei azon kijelentéseit támasztják alá:-— Szeretem hagyni a természetet a saját formájában. Nagyra becsülöm a természet művészetét. Ha tehetem, nem avatkozom bele a munkájába, csak megtalálom, amit létrehozott. Sokat dolgozik megrendelésre, természetbe illeszkedő alkotásait, kedves figuráit sokfelé igénylik. Az ülésül szolgáló krokodil a tököli óvodáé. A budapesti Mályva utcai óvodába babaházat, mászókát, várat készített. Legközelebbi feladata, hogy a Fővárosi Állat- és Növénykert új hulladék- gyűjtőinek állatláb formákat faragjon, természetesen mindegyiknek más állatét, azét, amelyiknek a háza, ketrece elé kerül. A veszprémi színház előtt áll 1956-os emlékoszlopa. A veszprémi városháza udvarán is általa faragott oszlop. Ugod- ra, a dísztérre akácfából formált öt méter magas női alakot. Az ugodi házasságkötő termet páros galambfigurája díszíti. Pápán az Esterházy- kastély múzeumában helyezték el Jókai mellszobrát, a könyvtár falára pedig az Ester- házy-címert faragta. (Ez a könyvtár, a mellette levő kápolnával Európa nostra-díjban részesült). Hogy kitől tanulta mesterségét, művészetét? így beszél róla: — Magam kezdtem tanulni, először egy törött ruhafogast farigcsáltam. Ahogy faragtam, úgy jöttem rá, milyen szerszámra van szükségem. Szerettem járni az országot, bárhol rendeztek kiállítást, én oda elmentem. Megismerkedtem idős Szabó Istvánnal Benczúrfalván, ami nagyon sokat jelentett számomra, már a Fába faragott esztendők című könyve is nagy hatással volt rám. 1976-ban aztán volt egy amatőr fafaragó kirakodóvásár Budán, ahol én is bemutatkoztam. Ott sokan felfigyeltek a munkámra. Meghívtak alkotótáborukba, később vezettem fafaragó kört a Biatorbágy melletti Etyeken több éven keresztül. Akik ott tanultak, már sokan faszobrászok. A mostani fafaragótábort csak kezdetnek szánja Szigetújfaluban, mely választott otthona. Megszerette a vidék szépségét, a település csendjét, elhatározta, ha valaha letelepülhet úgy, hogy csak a faragásnak élhet, az itt lesz. A vágy megvalósult, és most már szeretne adni a községnek. — Jó lenne, ha bekapcsolhatnánk Szigetújfalut az idegenforgalomba, vonzóvá tennénk azzal, hogy az idelátogatóknak bemutatnánk valamit. Akár az én házamat kiállítóházzá lehetne alakítani. Az iskolában szakkört vezetnék, azért is, mert sok itteni gyerek jövője bizonytalan, hiszen a felnőttek között is sok a munkanélküli. Egy faragó csoporttal kézműipart lehetne itt teremteni. Nádudvari Anna Könyvszemle Dokumentumkötet egy elnémított faluról Egy másik Pócspetri tragikus történetével szembesülünk Szokolay Zoltán Kovácsházi keresztút című, most megjelent kötetében. A színhely a békés megyei, hatezres lélekszámú Mezőkovácsháza a negyvenes évek végén. A „főszereplő” Marycz Győző katolikus plébános, akinek helytállása indítja kutatásokra és az eredmények közzétételére a szerzőt. vezetek és agitátorok feladatait a közvélemény megdolgozására, az egyházi képviselő-testületek, az alsópapság megosztására, a listákra felvett nagyszámú ellenálló eltávolítására, és a vonakodó falubeliek feltérképezéséAz alaptörténet igen egyszerű. Mindszenty József letartóztatását követően a húsz éve Mezőkovácsházán szolgáló Marycz Győző, a Nemzeti Bizottsággal szembeszegülve, nem írja alá a hercegprímást elítélő nyilatkozatot, és ezután felszólításuk ellenére nem hajlandó elhagyni a falut. A védelmére összegyűlt ötszáz fős tömeget az ötven fős rendőri és ávós különítmény csak a félrevezetett szegedi püspöki titkár segítségével tudja szétoszlatni. Marycz Győzőt, Drégelyi Béla kántortanítót, valamint az önkéntesen velük tartó fiatal káplánt, Nagy Tibort kínvallatás után évekig bírósági ítélet nélkül tartják fogva. Kiszabadulásuk után soha többé nem térnek vissza Mezőkovácsházára. A védelmező tömegből 100-120, többségében huszonéves férfit a szegedi ÁVH-ra hurcolnak és kegyetlenül megvernek. A huszonhárom éves Kovalcsik Pál belehal sérüléseibe. A szereplők sorsáról és az események hátteréről a kötet első részében pártülési jegyzőkönyvekből, pártjelentésekből, az ÁVH-n felvett vallomásokból illetve hatósági levelekből, újságcikkekből értesülünk. A háttér a Mindszenty hercegprímás által kezdeményezett Mária- év sikere, valamint az ellenoldalról a .Jderikális reakció” és ezen belül az egyházi iskolák ellen folytatott, ör-« dögien megszervezett kampány, melynek forgatókönyvei napi, illetve heti bontásban, a felelősök megnevezésével szabják meg a sajtó, a pedagógusok, a tömegszerre. A kötet második részében beszélgetéseket olvashatunk Drégelyi Bélával, Marycz Máriával (a plébános nővérével), továbbá a túlélő résztvevőkkel a megtorlásokról és a következményekről. Marycz Győző kiszabadulása után még tíz évet élt súlyos betegen csaknem szótlanul, Drégelyi Béla kivetettsége csak hosszú évekig tartó rendőri megfigyelése után enyhül. Elmondásukból az is kiderül: már 1946-ban a megbízhatatlanok és következésképpen az eltávolítandók listáján voltak. A papjuk melleti kiállás csak ürügy volt a Marycz Győzőt védelmezőkkel szembeni eljárásra is — derült ki az áldozatok elejtett megjegyzéseiből. A későbbi beszállítottak „már nem voltak olyan fontosak, mint mi, Petry Béla grafikája kulákok és mindenféle listán lévők... Szegény Palcsi (Kovalcsik Pál — a szerk.) nem is volt ott a templomban... A papokról szinte nem is kérdeztek... Úgy látszik, csak a megfélemlítés volt a céljuk... És sajnos, a célt el is érték: „Iparkodott az ember elfelejteni az egészet, hogy tudjon élni...” — mondta egyikük. Szokolay Zoltáné az érdem, hogy a tényeket mégsem engedte feledésbe merülni, s hogy e szomorú memen- tóval eltüntetett legalább egyet közelmúlt történelmünk nagyszámú fehér foltja közül. (Írmag Kiadó; 150 forint) (veszelszky) É Egy éve működik a Szigetszentmiklósi , Városi Könyvtár Kolibri gyermek- színjátszó csoportja. Legutóbb Tóth Zoltán Bolondos királyság, királyi bolondság című mesejátékát mutatták be a csoportban részt vevő első tagozatos gyerekek. Az előadást Bolondos királyság Gyerekszínház a könyvtárban
