Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-21 / 143. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JUNIUS 21., KEDD Ady Endrétől Zsitvay Tiborig / Újabb küldemények a Széchényi Könyvtárban Értékes kézirat- és folyóiratcsomagot kapott Amerikából az Országos Széchényi Könyvtár. Tavaly októberben is hírt adtunk kéziratok érkezésérdi, amelyek az egykori Szabad Európa Rádió sokat hallgatott műsorának, a Reflektornak az írott anyagát tartalmazták. Most ugyanonnan, ugyanattól a feladótól jött az újabb küldemény. A gyermekkor színhelyei Kiállítás Leányfalun Hazatért az emigrációból néhány tucat levél, kézirat, és az 1947 és 1952 között Párizsban megjelenő magyar lap, a Nyugati Hírnök öt vaskos kötete. A címzett az OSZK, a feladó pedig Mikes Vera, Mikes Imre (Gal- licus) egykori emigráns újságíró Amerikában élő özvegye. Az 1991 tavaszán elhunyt Mikes Imrére legtöbben úgy emlékeznek, mint az egykori Szabad Európa Rádió Reflektor című műsorainak szerkesztőjére; azt már kevesebben tudják, hogy ő hozta létre, és szerkesztette a Nyugati Hírnököt, amely a 45 utáni magyar emigráció első lapja volt. Még kevesebben tudják, hogy mint jó keresztyéni és keresztényi tulajdonságokkal is megáldott zsidó, mint igazi liberális és jó hazafi, mennyit küzdött Erdélyben a ’30-as évekA Berlinben élő magyar származású rendező és forgatókönyvíró, Königer Miklós filmjét is beválasztotta az előzsűri a vasárnap kezdődött szentpétervári dokumentum- és rövidfilmfesztivál mezőnyébe. A filmet — a Haláltáncot — Königer A napokban első ízben lépett budapesti közönség elé a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság (JMMT). A Magyar Művelődési Intézet székházában dr. Bosnyák István, a JMMT elnöke bevezetőjének nagyobb részét a szervezet bemutatásának szentelte. Elmondta, hogy a társaság alapjában véve a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségével szinte azonos időpontban, tehát négy évvel ezelőtt jött létre és kizárólag a vajdasági magyarság művelődési életének serkentését tűzte ki célul. Törekvései azonban nem járhattak teljes sikerrel, hiszen időközben jelentősen megcsappant az aktív tagok száma. Sok mérnök, orvos, író és más értelmiségi, nyilvánvalóan gyerekei jövőjét tartva szem előtt, főleg Magyarországra települt. Az emigrálás azonban nem tette kérdésessé a JMMT létét, s jelenleg is két területen fejti ki tevékenységét. A népművelés gyakorlatáról és tapasztalatairól Virág Ibolya, kanizsai népművelő beszélt. Panaszai azonosak a ben az ottani magyarságért, többek között a Brassói Lapok és a Nagyváradi Napló hasábjain. Emiatt többször elítélték, hol pénzbüntetésre, hol börtönre, 1935-ben pedig bilincsbe verve végleg kiutasították Erdélyből. Jellemző sorsára, hogy tizenkét évvel Erdélyből való kitoloncolása után, amikor a párizsi békeszerződés sajtóattaséja volt, tolvajlással vádolta meg az itthoni, egyre erősödő kommunista rendszer. Azzal vádolták, hogy egy sokszorosítógépet eltulajdonított: az igazi ok azonban a béketárgyalások idején tanúsított magatartása, pontosabban a sajtótisztesség melletti bátor kiállása volt. E történethez még hozzátartozik az, hogy a vádaskodások ideje alatt a Magyar Nemzet által folyósított tudósítói fizetése mellé nem volt hajlandó Miklós Jürgen Schäfer producer segítségével Budapesten forgatta. A produkciót vetítették a Magyar Televízióban is, Berlinben a Magyar Ház és művészmozik programján szerepelt — vált ismeretessé a német fővárosban. társaság káderbeli gondjaival, arról nem is szólva, hogy a szerb rezsim többek között Kanizsán is csaknem teljesen „beszüntette” a művelődési életet. Egyetlen mentsváruk a könyvtár, amely kénytelen nélkülözni az állam erkölcsi és anyagi támogatását. Nemrégen az Ily- lyés Alapítvány szeretett volna a segítségükre sietni, de jogi és formai akadályok miatt még nem használhatják a jóváhagyott pénzt. Beszédes Valéria néprajz- kutató keserű örömmel újságolta, hogy a Vajdaság öt okleveles néprajzkutatója közül csupán egy fogott vándorbotot. A többiek, talán éppen azért, mert az átlagembernél mélyebben nyúltak nemzetük múltjába, erősebben vonzódnak a szülőföld iránt. A „talpon maradt” néprajzosok számára alighanem örökös dédelgetett álom marad, hogy teljes lélekkel hivatásuknak éljenek, hiszen ez idáig mindahányan más területen kénytelenek megkeresni mindennapi betevőjüket. B. M. felvenni a sokkal nagyobb sajtóattaséi fizetést is. Nem tartotta erkölcsösnek, hogy két helyről kapjon jövedelmet. (Vajon hány követője akadna a mai újságíró társadalomból?) Ennek az örökös emigránsnak, örökös kisebbségben élőnek, de örökké a kisebbség jogaiért harcolónak a hagyatékából került most haza sok figyelemre méltó írás. Különlegességnek számít Barankovics Istvánnak, a volt Demokrata Néppárt elnökének egy Mikes Imréhez írott levele; de találunk levelet Thury Lajostól, Saly Dezsőtől, Frey Andrástól és Borsody Istvántól is. Ez utóbbiak az emigráció neves lapszerkesztői, újságírói voltak. Az iratok közt találunk egy verset, amelyet a volt igazságügyi miniszter, Zsitvay Tibor írt Mikesnek. Van továbbá egy emigráció előtti, 1940-ben kelt levél is, amelyben Katona Jenő, a Jelenkor akkori felelős szerkesztője kéri Mikest, hogy küldjön cikkeket a lapjának. Nem emigrációs csemege ugyan, de szépirodalmi „A tűz a hamu árka, az mindent felfal. Aki bánatát akarja eltaposni, átugrani, azt veti rá ezzel. Aki boldogságát látja úgy szikrázni, azért ugorja át. De ezt minden lánynak át kell ugomi! így tudja átlépni a száz tő hosszát” — vagyis az életben adódó megpróbáltatásokat át tudja vészelni. Vankóné Dudás Juli írta ezeket a sorokat a Falum Gal- gamácsa című kötetében barátnője édes szülője mondatait idézve. Amikor megjegyezte, 17 éves volt. A község országszerte ismertté vált hagyományőrzőjét még ma is közöttünk érezzük, s évről évre rá is gondolunk, amikor júniusban emlékháza udvarán átadják a róla elnevezett díjat a Galga mente népművészetét ápolóknak. így volt ez vasárnap este is, amikor a szabadtéri színpadon Dudás Zoltán polgármester köszöntője és Asztalos István megyei tanácsnok, az aszódi Petőfi Múzeum igazgatójának bevezető gondolatai után Soós Sándor, a Pest kuriózum az a néhány lap- nyi kézirat, amelyben Mikes Imre nagyváradi Ady- emlékeiről ír, és amely egy kiadatlan Ady-verset is tartalmaz. A vers némely fel- tételezések szerint Fehér Dezsőnéhez, a Nagyváradi Napló egykori kiadójához és tulajdonosához íródott Párizsban. Rábukkantunk egy jóval későbbi, Fehér Dezsőné által írt levélre is, amely viszont Mikes Imrének szól, Drága Mikeske megszólítással. Találunk azután Nagy Ferenc egykori miniszterelnök által írt levelet, és egy „Kedves Mikes Úr” kezdetű, Habsburg Ottó aláírással ellátott köszönő levelet. Egy több lapból álló iratcsomó pedig tanúskodik arról a hamis vádaskodásról, amellyel Mikest, mint a párizsi békeszerződés sajtóattaséját próbálták lejáratni. Az emigrációs irodalom hazamentése napjainkban különösen fontossá vált, hiszen történelmünk egy része határainkon kívül játszódott és íródott. Köszönet illeti azokat, akik hasonló értékes irodalommal gazdagítják a nemzetet. Török András Megyei Múzeumok igazgatója átadta a Vankóné Dudás Juli-díjat a bagi Muharay Elemér Népi Együttesnek és Lapu Istvánnénak, a zsámbo- ki falumúzeum alapítójának. Az ezt követő színes műsorban fellépett a helyi iskola citerazenekara, a hagyomány- őrző együttes gyermekcsoportja, a bagi kitüntetettek, a zsámboki asszonykórus, a vácegresi és az ikladi nemzetiségi csoportok. Az est fénypontja a szentiváni tűzugrás volt, ami közben mindenki a saját vágyára gondolt, ahogyan Vankóné Dudás Juli is írta említett könyvében: „Volt aki az egészségét akarta védeni, menteni, megszerezni. Volt aki szerelmét látta ezáltal megszerezni, megtartani. Boldogságát építette általa. Mindenki éppen annak használta, aminek akarta, vagy tudatlanul csinálta a leglelkesebben.” A megrakott tüzet Vankó Magdolna, a Galga mente országgyűlési képviselője is átugrotta. A hétvégén nyílt meg Leányfalun Angyal Júlia festőművész kiállítása. A művésznő arra a kérdésre, hogy miért éppen Leányfalun állították ki képeit, elmondta, hogy 1953-ban szüleivel és testvérével Leányfalura költöztek. Az általános iskola 7. és 8. osztályát itt végezte, majd a szentendrei Ferences Gimnáziumban érettségizett. Bár 1964-ben elköltöztek a községből, a ’60-as évek végéig még nyaranta és hétvégeken is visszajártak a kedvelt Emánuel-villába, tehát nagyon sok szép emlék és barátság született ebben az időszakban, amire mindig szívesen emlékezik vissza. A művésznő képző- művészeti tanulmányait budapesti szabadiskolákban végezte, mesterei Gábor Margit és Luzsica Lajos voltak. Egyéni kiállításainak sorát 1987-ban a németországi Heideck Bei Roth Vendelsteinben nyitotta meg, 1988-ban Münchenben, 1990-ben a hollandiai Wassenaarban tekinthették meg képeit. Magyarországon 1993-ban a budapesti Gellért Szállóban, 1994-ben a Végállomás Galériában, illetve most Leányfalun állították ki festményeit. A leányfalui kiállítás megnyitója előtt a Baptista Szövetség központi Fúvószenekara adott térzenét, majd Galántai Julianna Pilinszky János „Te győzz le” című versének előadása után Kratochwill Mimi művészettörténész köszöntő szavait hallhatták az egybegyűltek. — Angyal Júlia képeiben van valami varázslatos erő — mondotta —, hiszen sokáig végigkísér a művek emléke és látványa még azután is, hogy együtt voltunk velük. Annyi benyomás éri ugyanis a nézőt, amit hamarosan elfeled, vagy az újabb élmények telítik meg lelkét, szívét és szemét, ami viszont nem jellemző az Angyal Júlia képei által tett hatásra. E képek akár Erdélyről, Szentendréről, Görögországról vagy Mexikóról, úti élményeiről szóljanak, akár a biblia földjére visznek el, vagy történeteibe engednek bepillantani, mindenképpen olyan karakterisztikus jellemvonásokat mutatnak fel és hatnak látogatóira, ami meghatározóan más, és egyedi vonásúvá teszi az alkotásokat. A másik elgondolkodtató jellemvonása képeinek az a sajátossága, amellyel nem csak a földrajzi távolságokat képes érzékeltetni a művekkel, hanem a történelmi mélységeket, az egymásra épülő korszakokat is festői módon jeleníti meg... Árnyaltan jelzi, képei mindegyikénél azon színvilágokat, amelyek megragadják, így láttatja velünk a görög vidék kékségét és fehérségét, a régmúltat is idéző erdélyi tájak mélybarnáit, ám a jégvilág havas varázsainak hószikrázását is képes elénk idézni. Angyal Júlia a maga útját járó művész, csak saját gazdag alkotóvágyából, erejéből építkezik. A mindig érzékenyen megújuló élményvilágának mondanivalóival, erőteljes kifejezőkészségével, a helyi sajátosságok, újabb és újabb kibontásával maradandó élmény nyújt látogatóinak. (A kiállítás június 30-ig megtekinthető a leányfalui művelődési házban.) D. Cs. Königer-film a szentpétervári fesztiválon / Átadták a Vankóné-díjakat Vajdasági népművelők (b. g.) A bagi Muharay Népi Együttes a Virágvasárnaptól pünkösdig című műsort adta elő' Győri István felvétele Molnár Dénes grafikája
