Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-18 / 141. szám
l PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1994. JÚNIUS 18., SZOMBAT 9 Honvágyszívek A postagalamb messziről hazajön. Volt francia galamb, ami Indokínából hazatalált. Sorolhatnám tovább. Sokan megírták már a katonagalambok fronton való szolgálatát, és a többit. Igazából nem is a galambokról akarok írni, hanem ennek kapcsán az emberekről. Hogyan is tért haza a galamb? Nagyon sokféle elmélet látott már napvilágot, de az igazi öreg tenyésztők és versenyzők mosolyognak ezeken. Úgy vagyunk evvel, mint a vallással. Aki nem gyakorolja, az ne gyártson elméleteket. Az ember, ugye, alapvetően vallásos. Kultikus dolgaik vannak az istentagadóknak is, sőt hitvallásaik a maguk nemében. A vallásos jelenségek leírása és úgymond rendszerezése nem ad végső magyarázatot a dolgok lényegére. Nagyon sok mindennel így van az ember, aki a huszadik század reflektorának egyedül üdvözítő tudományos-technikai sugarába akart mindent befogni, csakhogy ez egy sugárkéve, kis területre és időlegesen világol, nem világítja be az eget és földei. Visszatérve a postagalambra: tegyük fel, hogy a postagalambnak olyan jó a memóriája, hogy szállítás közben megjegyzi a fontosabb helyeket — de evvel még nem jöhet haza, mert ma már zárt gépkocsikban szállítják őket. Lehet, hogy van egy rejtett érzékszerve, amellyel méri a földforgást, találgatják, de ezt a szervet még nem találták meg. Különben is, képzeljük el, hogy ismerjük századmilliméterre a földforgást. Ez még nem jelenti azt, hogy centiméterre hazatalálunk. A föld forog, galamb repül, és forgás, szélvihar, sok minden ellenére hazatalál fészkére. Tájékozódik a nap állásából... lehet, hogy ezt is megteszi, ha módja van rá, csakhogy szuroksötétben is hazatalál. A földmágnesesség erővonalait érzékelik, hiszen hatnak rájuk a nagy radarállomások meg a magasfeszültségek is... valószínű, gondolják, hogy az orrdudorában van valami külön szerve. Csakhogy a leggyorsabb mai törzseknek már nincs is meg az a nagy orrdudoruk, amit a régiek hordtak a közel-keleti ősi fajták örökségeképpen. Hazajönnek. Tudós és diák széttárja karját, és elmondjuk a sok mindenre használt közhelyet: ösztön! S mi az az ösztön? Amikor el akarják intézni a kérdést avval, hogy a vándormadarak ősi ösztöne buggyan ki belőlük, kérdezem én, ki magyarázta már meg azok ösztönét. A keresztyén ember is így van, állandóan hazafelé tart, mindig úton van, de útközben is otthon érzi magát Isten gondviselő tenyerén. Vallásos életünk, mint a postagalambverseny, viharok, sólymok, vadászok ezer veszélye közt kifulladásig végezzük szárnycsapásainkat, mint a postagalambnak, szükségünk van táplálékra, tréningekre, vannak rossz utak meg jók, szerencsés dolgok meg bukások. Nem mindegy a Nagy Versenyben, hogy milyen a „fészekállapotunk”, a családi, rokoni környezet, biztos-e a helyünk a nagy dúcban, gyülekezetben, nemzetben. Hitünk, honvágyunk, küzdeni akarásunk rendszeres, jó táplálékot kíván, imára, énekre, Istennel és egymással való közösségre van szükségünk. A hit végső soron misztérium, a kijelentett dolgok a mieink és a mi fiainké, a titkok az Úréi. Titokzatos módon megérkezik a postagalamb, mint egyszer a 60-as hímem öt év után, ki tudja, mi mindenen kellett neki átvergődnie. Hazajött meghalni. Mi pedig a halálban is az életre megyünk haza. Igen. Egy más galamb se tudja ezt, mint a postagalamb. Őket az ember tenyésztette ki. Valamit hordoznak az emberképből. Az ember meg hordozza az istenképet. Valahogy így kellene nézni egész élővilágunkat. Hörömpő Gergely református lelkész Diósjenő Molnár C. Pál festőművész centenáriumi emlékkiállítása az elmúlt héten nyílt meg a Tihanyi Bencés Apátsági Múzeumban A lelkigyakorlatos ház mindennapjairól Csendes imádkozás Leányfalun Leányfalut nemcsak szép fekvéséért, csodás levegőjéért, festői kilátásáért szeretik a lakosok és a nyaralók, hanem sok érdekes program, esemény színtere is a község. Korábbi számainkban már írtunk többek között a leányfalui Vadkacsa Gyermek víziflotta Egyesületről, a református szeretetotthonról a helyi nyugdíjasklub életéről is. A főút mentén elhelyezkedő modern, mégis vallásos épület az Emődy Attila építészmérnök által tervezett Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház. A falakon belüli életről, a mindennapok eseményeiről Hedemesi János, a lelkigyakorlatos ház igazgatója számolt be: — Mióta és kinek a tulajdonában tevékenykednek a ház lakói? — Magyarországon csupán egyedül Leányfalun van ilyen lelkigyakorlatos ház. Az épület, illetve a telek eredetileg egy katolikus családé volt, majd a család kihalása után visz- szakerült az egyház tulajdonába. Lékai László esztergomi érsek vetette fel a ház felépítésének gondolatát, majd ennek eredményeként 1979-ben megkezdték az építkezést, és 1983-ban került sor az átadására. Jelenleg a Magyar Katolikus Püspöki Kar tulajdonát képezi és a magyar jezsuita renddel 1992-ben megegyeztünk abban, hogy öt éven keresztül vállaljuk a ház lelki vezetését. Felügyeleti joggal tulajdonképpen a püspöki kar gazdasági bizottsága rendelkezik. — Milyen pénzből, illetve támogatásokból készült el az intézmény? — A költségek kétharmad részét a nyugatnémet katolikus egyház fedezte, a többit állami pénzen, adományok útján, illetve papok pénzén szerezték meg. — Mi a rendeltetése az intézetnek, s mit rejt magában a lelkigyakorlat? — Az épületben szép, a mai ízlésnek megfelelő szobák vannak, fürdőszobával, illemhelyiségekkel ellátva. Hozzánk, általunk vagy mások által szervezett csoportok érkeznek egymás után. Az elmúlt időszakban nálunk vendégeskedett többek között a dalai láma, a magyar emigránsok egy csoportja, valamint a Nyu- gat-Európában élő magyar lelkészek is. Nemcsak egyházi tagoknak, hanem világiaknak is otthont adunk, egyben konferenciák színtere is a ház. A legfőbb feladatunk azonban mindenekelőtt a lelkigyakorlatok lebonyolítása. Falainkon belül a lelkigyakorlat magába foglalja a vallási képzést, az istenkapcsolat elmélyítését. Ezenkívül előadások, közös imádkozás, illetve lelki számvetés, csendes hallgatás és elmélyülés is szerepet játszik mindennapi életünkben. Elmondhatom, hogy többségében vallásilag képzett emberek látogatnak el hozzánk. — Hogyan telik el egy napjuk? — Minden reggel 7 órakor szentmisét tartunk, majd 9—11 órakor előadások vannak. A nap további részében közös imádkozások, éneklések is teret kapnak. Nemcsak a jezsuiták, hanem a ferencesek és egyházmegyés papok is eljárnak a lelkigyakorlatokra. — Milyen a kapcsolatuk a helyi plébániai hivatallal? — Teljesen függetlenül tevékenykedünk tőlük. Adódik azonban olyan alkalom — mint például ez év január 18—25-ig a keresztények egységéért való imanyolcas esetében —, amikor átmegyünk a református szeretetotthonba és közösen imádkozunk. D. Cs. A leányfalui Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házat Emődy Attila tervei alapján építették Szent Gellért vértanú szobra kilencvenéves Szent Gellért vértanú szobra csaknem hét méter magas Szent Gellért Csanádi püspök 1046. szeptember 26-án szenvedett vértanúhalált Budán az azóta róla elnevezett hegyen. Szent Istvánnal s Szent Imre herceggel egyidejűleg avatták szentté. Első magyar királyunk megbecsüléssel fogadta, s megbízta, legyen fiának, Imrének életre s erkölcsökre oktató mestere. Pest-Buda panorámájának jól ismert művészi alkotását, az Erzsébet híd budai hídfőjénél magasodó Szent Gellért-szobrot kilencven esztendeje avatták fel. A bronz emlékmű félköralakos, árkádos építmény közepén áll, építésze Francsek Imre. A szobrot magát Jan- csovits Gyula (1865— 1932) szobrász mintázta. Az agg püspököt papi ruhájában, mint hittérítőt ábrázolja, jobbjában keresztet emel az égnek, s bal kezét szívén tartván szónokol, s szent áhítattal tekint az ég felé. A püspök lábainál egy kőből faragott pogány magyar vitéz tekint fel Gellértre, arcán a megértés jelével. A mellékalakot Gárdos Aladár (1878—1944) szobrász mintázta. A Szent Gellért-szobor a Ferenc József által adományozott tíz szobor egyike. Százezer koronába került. A költségekhez Dessewffy Sándor Csanádi püspök is hozzájárult, s így a szobor elnyerhette a közel hétméteres magasságát! A parkosított hegyoldal további munkálatai még közel félmillió korona költséget jelentett a későbbi esztendőkre... (hozó)
