Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-16 / 139. szám
fi PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JÚNIUS 16., CSÜTÖRTÖK 5 Két éve várnak az átírásra Majosházán Vissza is kapták a földet, meg nem is Szépen megművelt gabonatáblákat, kukorica- és krumplifoldeket láthat a falu határában a Majosházá- ra érkezű. Nyilvánvaló: az emberek szorgalmasan dolgozhatnak ezeken a földeken. A magukénak érzik. Bíznak abban, hogy valóban a saját tulajdonukon fáradoznak, de hogy biztosak legyenek ebben, ahhoz egy hivatalos papír is kellene. S ez már jó ideje késik. — Bizony régóta — mondja Győtfi Imréné jegyzőasszony. — Az árverések első fordulója már csaknem két éve lezajlott. Pest megyében másodikként tartottak földárverést Majosházán, 1992. augusztus 31-én. Azóta már a .másik két fordulón is túl vagyunk, Mindegyik simán, gond nélkül lement. A tulajdonjogi átírásokról azonban a mai napig semmi hír. — Pedig, ami az előzetes szervezést illeti, mi tényleg minden tőlünk telhetőt megtettünk — veszi át a szót Tóth Sándomé, az érdekegyeztető fórum elnöke. — Természetesen tudjuk, hogy mennyi munka kell egy árverés lebonyolításához, s azt is, hogy á földkimérés sem egyszerű feladat. Azzal szintén tisztában vagyuk, hogy a földhivataloknak’ az utóbbi időkben egyre több licitre kellett előkészíteniük a földeket. A másik oldalon viszont mi vagyunk, akik már kettő éve várakozunk. Az emberek mindennap jönnek, kérdezgetnek. — Mi azonban nem tudunk mondani nekik semmit — szólal meg Győrfi Imréné. — Attól függetlenül hogy telekkönyvileg a földek nincsenek átvezetve, nagyon szépen gondozottak -— vetem közbe. — Ez természetes — mondja Kővári Lajos, a helyi földkiadó bizottság elnö-. ke —, hiszen a parasztember nem hagy műveletlenül gazosodni termőföldet. S persze már nagyon várták, hogy visszakapják azt, ami egykor az övék volt. Amint lehetett, dolgoztak is rajta. Ám pontos telekhatárok nincsenek, csak úgy nagyjából mérték ki maguknak. — Ismét azt mondom — hangsúlyozza Győrfi Imréné —, hogy a kimérés is nagyon fontos lenne, de az igazi gond a tulajdonjogi átírás. — Azaz, a földek most is a dunavarsányi Petőfi Mgtsz nevén vannak' folytatja Kővári Lajos. Egy tulajdonjogot igazoló lap nélkül pedig igen nehéz gazdálkodni. A vetési támogatás igényléséhez, .vagy locsoló vásárlásához, vagy mezőgazdasági hitelek felvételéhez mind-mind szükséges a tulajdoni lap. Még sorolhatnám a példákat. A most földhöz jutottak már nem kimondottan fiatal erm berek, s mindenre fel kell készülniük. Egy hagyatéki tárgyalást is' nagyon nehéz lenne lefolytatni úgy, hogy az örökös nem tudja okmánynyal bizonyítani: a föld már rég úem a termelőszövetkezeté. ' — Az árverések előkészítése számunkra elsődleges feladat volt — tájékoztat Hetényi Ferencné, a Pest Megyei Földhivatal földmérési osztályának vezetőjS. — S ezekkel a munkákkal rendkívül leterheltek voltunk, hiszen a közelmúltban megsokasodtak az árverések. Most, május 31. óta egy kicsit föllélegezhettünk. Tudjuk, hogy milyen sok helyen vannak elmaradásaink, s igyekszünk mindent minél hamarabb pótolni. Az első két majosházai árverés anyaga már teljesen elkészült. Az utolsó licit eredményének rajzi anyagai is készen vannak. Ennek az árverési jegyzőkönyveivel azonban gondok voltak, s visszaküldőik a Pest Megyei Kárrendezési Hivatalnak. — Nem tudok róla — mondja Fogd Mihály, a megyei kárrendezési hivatal helyettes vezetője —, hogy probléma lett volna a jegyzőkönyvekkel . . Utánanézek, s ha valóban így van, akkor intézkedni fogok, hogy minél előbb legyenek kijavítva. Bár ismétlem, nem tudok erről, ám. ha mégis így van, akkor ez nem sokáig hátráltathatja majd a földhivatalt. Nádai László Hétszáz külhoni magyar hallgató Felsőfokon is anyanyelven oktatnak kif Úttörő szerepet vállalt a külhoni magyarság fel- íA sőfokú oktatásában és továbbképzésében a Gö- |£ döllői Agrártudományi Egyetem, amikor a " rendszerváltozás ezt lehetővé tette.\A távoktatást az 1990-ben bejegyzett Pro Agricultura Hungáriáé Alapítvány működteti, szervezi, karöltve a Csíkszeredái székhelyű Pro Agricultura Hargithae Alapítvánnyal. Az alapítványok oktatás- szervezési tevékenységének súlypontja a Székelyföldön Van; az anyanyelvű felsőfo- V kú szakoktatás elősegítését tekintik feladatuknak — hiánypótló céllal — a külhoni magyarság körében. Ebben a keretben az 1993/94-es tanévtől 12 évfolyamon és 19 tagozaton több mint 700 egyetemista és főiskolás tanul agrárközgazdásznak, mezőgazdasági gépészmérnöknek, kertész- és erdőmérnöknek. továbbá általános iskolai tanítónak, illetve tanárnak a GATE, a Kertészeti Egyetem, az Erdészeti és Faipari Egyetem, Iß Gyöngyösi Mezőgazdasági Főiskola, továbbá az egri, a jászberényi és a békése sa*. bai pedagógusképző főisko-,*. Iák tanárainak irányításával. akik együtt dolgoznak a Csíkszeredái, a gyergyó- szentmiklósi és a székelyudvarhelyi konzultációs központban foglalkoztatott konzulensekkel. A tanév végén e távoktatási rendszer pedagógiájáról tartanak ma egész napos' tanácskozást a gödöllői egyetemen. Kocsis Károly. rektor köszöntője után Dörnbach Alajos ország- gyűlési képviselő az alapítványi munkáról értekezik, majd' filmbemutatót vezet Vinczejfy Zsolt, a Pro Agricultura Hungáriáé Alapítvány képviselője. A távoktatás jelentőségét az erdélyi magyar nyelvű felsőoktatásban György Antal cím- .zetes egyetemi docens méltatja, majd Völgyesy Pál, a GATE Tanárképző Intézetének igazgatója a távoktatás szakmai kérdéseiről tart előadást. A nap végén megalakítják a távoktatási tanácsot. (b. g.) Nem kell aszálytól tartani (Folytatás az L oldalról) - Á tél folyamán telítődött a, talaj, s ehhez jött még az áprilisi és májusi sokéves átlagnak megfelelő csapadék- mennyiség. Összehasonlításként: tavaly ugyanebben az időszakban csak egyharmadnyi eső esett, mint az idén. Ebben az évben a hőhiány volt a jellemző, kivált júniusban. Ez viszont nem befolyásolja a növények fejlődését, lévén, hogy a melegre csak ezután lesz szükségük. Az előfordulhat, hogy júliusban sok lesz a meleg és kevés a Csapadék, de ha a gyomirtást megfelelően végezzük, a talaj víztartaléka bőven fedi a mezőgazdasági kultúrák vízigényét a csapadékszegény időszakban is. Összeségében tehát elmondhatjuk, komoly károkat okozó aszályra nincs kilátás. (matula) TÁMOGASD A MAGYAR IPART! Vásárolj hazai terméket! Eros KALOT-gyökerek Nagykátán Összefogtak a népfőiskola földjéért A nagykátai KÁLÓT népfőiskolával mindig történik valami. Legutóbb például sokadszor rendezték már meg az év végi tanévzáró ünnepséget, amelyik legalább két különlegességgel hívta fel magára a figyelmét. Az egyik az, hogy az esemény színhelye az iskola saját tanműhelye volt. A másik egy olyan epizód, amelyik a ballagást megelőző napon történt, ami — az elbeszélők szerint — kisebb spontán forradalommal ért fel és azt jelzi, hogy Nagykátán mély gyökerei nőttek a KÁLÓT népfőiskolái mozgalomnak. A történet megértéséhez nem árt felidézni ismét néhány körülményt. Ilyen, hogy miképpen lett saját tanműhelye az iskolának. Közügy a szeszfőzdéből Tavaly ugyanis az önkormányzat kínálta fel megvételre a városszéli szeszfőzdét, a hivatalos nevén II. Rákóczi Ferenc Katolikus Speciális Pályaorientációs Népfőiskola részére. A Gedai Gyula megbízott igazgató vezette helyi mozgalom, s a belőle kinőtt intézmény élt is a lehetőséggel. Honnan, honnan nem — annyi bizonyos, hogy szinte a semmiből — előteremtették a megvételhez szükséges több mint 300 ezer forintot. Aki jártas az efféle ügyekben, az sejtheti: rengeteg segítőkész ember közvetlen közreműködése kell az ilyen ügyletek lebonyolításához. Tény, hogy az épület és a hozzá tartozó 600 négyszögölnyi telek a népfőiskola tulajdonába került. Menten megkezdődött a szinte heroikusnak mondható munka. Gedai Gyula, a városban mindenki által ismert és tisztelt nagy „integrátor” hívó szavára megmozdultak az iparosok, a gazdálkodók, a népfőiskolát istápoló baráti Lör tagjai, a gazdatanfolyam résztvevői és sok-sok helyi polgár. Közügy lett a szeszfőzde nemes célra való megmentése Nagykátán. A felújítás során teljesen újjávarázsolták az ugyancsak megromlott állagú, városszéli épületet, kitakarították, megművelték a hozzá tartozó kertet. Az évzáróra már a földgázfűtés vezetékeit, szerelvényeit is beszerelték. A népfőiskola hallgatói a jövő tanévtől itt tanulhatnak főzni, varrni, szerelni, kertészkedni. Itt zajlik majd az iskolai és mozgalmi közösségi élet java. Nyolcvan-száz általános iskolából kikerült tovább nem tanuló, munkához nem jutó fiatal találhat itt magának értelmes elfoglaltságot a csavargás helyett. Mögötte fekszik egy másfél hektáros 16 aranykoronát érő szántóföld, amit kárpótlási területté nyilvánítottak. A KÁLÓT-vezetők kezdettől kinézték ezt a földet az iskola számára. Minden lehetséges érintettel egyeztettek, megbeszélték a föld megszerzésének módját, az árverésre elegendőnek vélt mennyiségű kárpótlási jegyet pedig ösz- szegyűjtötték. Ügy látszott, nem lesz gond, Gyula bácsi nyugodt licitáláson vehet részt. Emelkedtek a tárcsák Eljött az a nap. Az eseményen több mint 300 kárpótlásra jogosult jelent meg. Gedai Gyula fejében az motoszkált, hogy a másnapi tanévzárón már biztosan bejelentheti az örömhírt, a KÁLÓT népfőiskola gyakorlati kertjének bővítését. Ment is minden a maga útján, emelkedtek a tárcsák, fogyott a föld. A levegő akkor kezdett sűrűsödni, amikor a szóban forgó terület helyrajzi számához értek. Kiderült: a megegyezetteken kívül van valaki, aki licitálni akar. Gyula bácsi nem hitt a fülének, aztán összerezzent. A háromezres kikiáltási ár előbb 500-ra csökkent le, majd elindult eszeveszetten felfelé a spirál. Nem volt megállás: csakhogy a KÁLÓT birtokában lévő kárpótlási jegyek összege csak a minimális licitárral lett volna elegendő a föld megszerzésére. Tudta ezt minden beavatott, miközben egyre nyilvánvalóbbá vált, a „betolakodó” hajthatatlansága. A hangulat az egyik pillanatról a másikra felforrósodott. A licitálók egymást bökdösték oldalba: „Nézd már, ez magának akarja elorozni a város földjét.” Látták Gedai Gyula izzadó arcát, feszengő alakját. Ismerik jól, „tán bele is halna szegény a kudarcba”. „Nem adjuk!” — érett a sorok között az elhatározás. S az emberek emelgetni kezdték tárcsáikat. Egyre többen. Tízen, -húszán. Gyula bácsi már fijLsem nézett, nem látott, Tiem hallott, csak amikor az „ellenfél” az aranykoronánkpnti nyolcezernél feladta a *küzdelmet. A KALOT-nak az egész földdarabra volt ennyi pénze. Negyvenkettő} nagykátai ember — geédálkodó, gyógyszerész, hivatalnok, sok ismeretlen —- 130 ezer forintot ajánlott fel hirtelenjében azért, hogy mégis a Gyula bácsi vezette népfőiskoláé legyen az a föld. A KÁLÓT földje lett Gedai Gyula az asztalra borult, sírt. Gazda Sándor, az iskola gyakorlati oktatója sem tudott szóhoz jutni az események'hatása alatt. Másnap, a Hét végén rendezett tanévzárón, az ünnepség után a népfőiskola megbízott igazgatója szerette volna megköszönni az emberek segítségét. Érzelmein még mindig nehezen uralkodott, de mindenki tudta, hogy miről van szó. A föld egyelőre osztatlan közös tulajdon, amiben néhány tized aranykoronával az árat felverő kárpótlásra jogosult is részes. A területet azonban az iskola használja — a többi már a jogászok ^földmérő szakemberek dolga. A (tóth) Tökölön csak kellemetlen szomszédként emlegetik a Duna túloldalán füstölgő százhalombattai kéményeket, melyek „üzenetei” a széljárástól függően a sziget minden részébe eljutnak. Tiltakozik emiatt Tököl, Szigetújfalu, Szigetszentmárton, Szigetcsép, a térség települései és a hőerőmű közt örökös az ellentét. A környezetvédők elsősorban a légszennyezésért háborognak, az ön- kormányzatok viszont azt sérelmezik, hogy a hőerőműre kirótt bírságból csak Százhalombatta részesül. Nyilván ők is szívesen lemondanának erről a „plusz pénzről”... (gyé)
