Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-16 / 139. szám

Ff ....... P EST MEGYEI HÍRIAP KÜLFÖLD 1994. JÚNIUS 16., CSÜTÖRTÖK 9 Észak-Korea, kilép az Atomenergia Ügynökségből A Nemzetközi Atomener­gia Ügynökség tegnap meg­kapta Észak-Korea bejelen­tését arról, hogy kilép a szervezetből. A hírt a bécsi központú szervezet szóvi­vője erősítette meg. Egy­idejűleg emlékeztetett arra, hogy Észak-Koreát válto­zatlanul, a NAÜ-ből tör­tént kilépése után is, kötik az atomsorompó-szerződés előírásai. Ez utóbbiak közé tartozik az atomreaktorok ellenőrzésének kötelezett­sége. A nyomor vámszedóí Montenegróban Pénzért adják a segélyt Nem újság, hogy ha pénz­ről van szó, háttérbe szorul a becsület és az embersé­gesség is. Ennek egyik saj­nálatosan kirívó példája nemrégen a Kis-Jugoszlávi­ához tartozó Montenegró­ban jelentkezett. Eleinte csak szégyellősen, később azonban teljesen nyíltan árulták a piacokon az Olaszországból humanitári­us segélyként érkezett cuk­rot, lisztet, étolajat... A nyomor vámszedői még any- nyi fáradságot sem vettek, hogy valamilyen módon el­tüntessék a segélyre vonat­kozó feliratot. Talán mon­dani sem kell, hogy első­sorban — a piacok mellett — a magánboltokban ke­rült a polcokra az áru. Egyelőre nem tudni, hogy miképpen jutottak hozzá, tény azonban, hogy a cuk­rot például másfél dinárért (93 forintért) adták, ami a 80 dináros havi fizetéshez viszonyítva kegyetlenül magas ár. Az egyik belgrádi lap vé­gére szeretett volna járni a dolognak. Riportere a polgá­rok valóságos tömegét szó­laltatta meg, akik egybe­hangzóan mesélték, hogy már nemcsak az élelmiszer­hez, hanem az ugyancsak külföldről érkezett gyógy­szerekhez is kizárólag pén­zért juthatnak. És nemcsak a magán-, hanem az állami gyógyszertárakban is. Az eset hatalmas felhábo­rodást váltott ki a polgárok körében, s nyilván ezért a köztársaság kormánya sem hagyhatta kommentár nél­kül. A humanitárius segé­lyek kérdésében illetékes miniszterelnök-helyettes csak annyit tudott mondani, hogy ők a külföldről-érkező szállítmányokat annak rend­je és módja szerint, jó előre kidolgozott mércék alapján, az arra leginkább rászoruló intézményeknek osztják ki. Számára teljesen érthetet­len, hogyan került azok tar­talma a piacra, illetve a bol­tokba. A botrány annál is in­kább nagy, mert egyenesen elképzelhetetlen, hogy az il­letékes felügyelők eddig nem vették észre a feltűnő módon megjelölt csomago­lású élelmiszereket és gyógyszereket. A délszláv válsággal kap­csolatosan a nemzetközi kö­zösség már eddig is tapasz­talhatta a balkániak szavahi­hetőségének . „súlyát” (amely eddig szinte minden alkalommal könnyűnek ta­láltatott), s ezúttal is — úgy látszik — kénytelen lesz le­nyelni ezt a rusnya békát. B. M. A koncepciós perek épp kihalóban voltak, amikor sor került Nagy Imre és társai megvádolására. A volt miniszterelnök személyisége ráadásul átha- tolhatatlannak bizonyult a ráolvasásokkal szemben. Ma­gatartását a jugoszláv követségen töltött időtől egészen az ítélethozatalig az szabta meg, hogy elutasította az együttműködést. Noha "Rankovic külügyminiszter 1956. november 10-én táviratban közölte vele, hogy kormá­nya 4-től de facto nem létezik, akkor drámai rádióbeszé­dére és Kádárék elkésett, november 7-i kormányesküjé- re hivatkozva megtagadta, elutasította a lemondására tett jugoszláv javaslatot. Snagovi fogságából, 1957. már­cius 18-án a magyar párt Ideiglenes Központi Bizottsá­gához írott levelében bírálta, hogy körükben ismét felül­kerekedett a „koncepciós” módszeres ezért ügyében a kommunista és munkáspártok képviselőiből alakítandó bizottság vizsgálatát kérte. Április 6-án Walter Román­hoz címzett elemzésében kimutatta, hogy Magyarorszá­got a Rákosi—Gerő-klikk 1953 júniusa után 1956 októ­berében ismét tragikus helyzetbe sodorta, tehát a kom­munistáknak kötelességük volt a „klikk-diktatúra” ellen fellépni. A vizsgálat menetéről szóló, a BM II./8. osztá­lya által készített jelentések is arról tanúskodnak, hogy Nagy Imre és Szilágyi József még a Fő utcai börtön ri­deg légkörében sem voltak „hajlandók magukat alávetni a vizsgálatnak”. (Varga János r. őrgy. 1957 májusi ösz- szefoglaló jelentése.) A hatásos meggyőzés iskoláját kijárt fürkész vizsgá­lók számára a csőd váratlan volt. Pedig a bűnjelekhez csatolt kéziratos Nagy Imre-tanulmányokban megtalál­hatták volna a választ. Az 1955 decemberében született „A magyar közélet időszerű erkölcsi-etikai kérdéseiről" A román szakszervezetek nem tágítanak Több tízezres tömeg „érvel” az utcán Éjjel fél kettőig tartott a keddi tüntetést szervező ro­mán szakszervezetek 15 tagú küldöttsége és a kor­mány tárgyalócsapata kö­zötti megbeszélés, ame­lyen a követelések első cso­portját tekintették át. A Rompres közlése szerint a Victoria-palotában megkez­dett tárgyalást ma délelőtt 10-kor folytatják, a kor­mány ezt a szakszervezeti demonstráció félbeszakítá­sától teszi függővé. A kabi­net őszintén törekszik reá­lis megoldásra, az anyagi lehetőségek függvényében, hangsúlyozta a szóvivő. A kormány épülete előtt autóbuszaikban éjszakázó szakszervezeti tagok — ja­varészt bányászok — és a palotát őrző csendőrök kö­zött egész éjszaka folytató­dott a néma konfrontáció. Reggel az autóbuszok még. mindig orral a Victoria-pa- lota felé sorakoztak fel a té­ren, a csendőrök sorfalától mintegy ötven méterre. A tüntetők, akik a viharos, villámló éjszakát a buszok­ban töltötték, jórészt le­szálltak járműveikből, és a téren és környékén csopor­tokba verődve beszélget­tek, reggeliztek, újságot ol­vastak és várták a szakszer­vezeti vezetők további uta­sításait. Az éjszakai tárgyaláson a kormány részéről Dán Mircea Popescu munka­ügyi és szociális ügyekkel foglalkozó államminiszter, miniszterelnök-helyettes, Morin Georgescu pénz­ügyi államminiszter, Vio­rel Hrebenciuc, a kormány főtitkára, Octavian Parté­mé, a szakszervezetekkel és a munkaadókkal való kapcsolattartásra kijelölt ál­lamtitkár és loan Rosea kormányszóvivő vett részt, a szakszervezetek küldött­ségének tagja volt Bogdan Hossu, az Alfa kartell elnö­ke, Victor Ciorbea CNSLR-Fratia és Florin Diaconescu, az Országos Szakszervezeti Tömb (BNS) részéről. Az éjszakai megbeszélé­sen megvizsgálták a szak- szervezeteknek a különadó által nem sújtott béralap növelésére vonatkozó köve­telését. A kormány szerint a bérek növekedését korlá­tozó előírást legalább az év végéig fenn kell tartani, addig, amíg be nem veze­tik a menedzsmentszerző­dések új rendszerét. Ele­mezték a vásárlóerő alaku­lását (ez a kormány szerint tavaly december óta nem csökkent tovább). A szak- szervezetek a tanügyi költ­ségvetés 500 milliárd lejes növelését sürgették — a kormány azzal érvelt, hogy a pedagógusok bérét júni­ustól több lépcsőben eme­lik. A szakszervezeti veze­tők az éjszakai tárgyalás után nem tettek ígéretet a demonstráció lefújására, csak arra, hogy az rendben zajlik továbbra is. Tömeggyilkosság Ruandában Kigaliban ropognak a fegyverek Bombázták Adent Továbbra sem tudtak megál­lapodni tegnap a szemben álló dél- és észak-jemeni erők a tűzszünet ellenőrzé­sére összehívandó katonai bizottság összetételében, mi­alatt az országban továbbra is dúltak a harcok. Az AFP jelentése szerint az Ádentől 20—30 kilomé­terre húzódó valamennyi fronton egész éjszakai foly­tatódott a heves tüzérségi párbaj. Kórházi források szerint a kedd éjszakai bom­bázásoknak 3 halálos és 14 sebesült áldozata volt a pol­gári lakosság körében a re­pülőtér közelében található Hormakszar lakónegyedben. Összesen 60 tuszi serdülő­korú fiút raboltak el ked­den egy templomegyüttes­ből Kigaliban hutu milicis- ták és a közelben egy gö­dörben lemészárolták őket — közölte tegnap az ENSZ katonai szóvivője, túlélőkre hivatkozva. A Reuter jelentése sze,- rint John-Guy Plante őr­nagy elmondta: a túlélők hatvan fiút láttak elhurcol­ni a Szent Pál-templom- ból, és a városnak a kor­mányerők ellenőrzése alatt álló részében, egy Ru- genge nevű helyen meg­gyilkolták őket. A szóvivő szerint ezen a helyen ed­dig már több tömeggyil­kosságot követtek el. Tegnap könnnyűfegyve­rek ropogtak a főváros­ban, annak ellenére, hogy a harcoló felek megígér­ték: eleget tesznek az Afri­kai Egységszervezet tuni­szi csúcstalálkozója tűz- szüneti felhívásának. VÉLEMÉNY A nagyvilág hírei Bili Clinton amerikai elnök Guntis Ulmanis lett államfő' meghívásá­ra július 6-án Rigába lá­togat — jelentette be tegnap a lett elnöki hi­vatal. V Borisz Jelcin engedé­lyezte, hogy orosz béke- fenntartókat vezényelje­nek a Grúziához tartozó Abháziéba, ahol két éve tart az abház szeparatis- ták harca az elszakadá­sért V Eszak-Koreába érke­zett tegnap Jimmy Car­ter volt amerikai elnök, hogy közvetítsen Észak- és Dél-Korea között az atomfegyvervita megol­dása érdekében. Jé Teljes körű diplomá­ciai kapcsolat létesült Iz­rael és a Vatikán között — a hírt Jeruzsálemben jelentették be tegnap. A lépésre fél évvel azután került sor, hogy a zsidó állam és a Szentszék tör­ténelmi megállapodást írt alá egymás elismerésé­ről V A Human Right Watch nevű emberjogi szervezet szerint az izra­eli hatóságok továbbra is rendszeresen kínoz­zák az izraeli megszál­lás alatt lévő területe­ken elfogott palesztino­kat. Az izraeli hatósá­gok ezt cáfolják. A vasúti váltókat, jelző­ket működtető 4600 dol­gozó 24 órás országos sztrájkja miatt tegnap megbénult Nagy-Britan­niában a vonatközleke­dés. Sok millió brit dolgo­zó nem, vagy csak na­gyon nehezen jutott el a munkahelyére. Korszerűtlen per korszerűtlen moralista ellen szóló munkában kifejtette, hogy a társadalom erkölcsi válságáért az egyedüli és teljes felelősséget a pártveze­tésnek kell vállalnia. Miután aláásták a közösség morá­lis alapjait, azokat az elveket és szabályokat, amelyek nélkül a modem emberi társadalom nem állhat fenn, a nép hatalmát — a népi demokráciát — a párt diktatúrájá­val, bonapartizmussal váltották fel. Ha csak egy giron- dista széplélek eszmefuttatásáról lett volna szó, szerző­jét 1957-ben sikerrel kezelték volna talán már Snagov- ban is. Csakhogy Nagy Imre a létező szocializmusban szokatlan cselekedete, hogy az eszmét alárendelté az er­kölcsnek, kikezdhetetlenné tette személyiségét minden megalkuvó ravaszsággal szemben. Es mennyire „korszerűtlen” dolgokat írt! Például azt, hogy a közélet tisztaságának megteremtése elengedhetet­len követelménye a társadalmi haladásnak. Meg azt, hogy a „négyesfogat” tagjai — Rákosi, Gerő, Farkas és Révai — a pártegységet megfélemlítéssel, terrorral, gya­núsítással tartják fenn. Á megbélyegzés tömegmódszer­ré vált, a karrierizmus pedig nem jellembéli fogyatékos­ság, hanem társadalmi tünet lett egy olyan közegben, ahol az ember helyzetét nem munkája és képességei ha­tározzák meg. A hang az őrizetbe vétel után sem válto­zik: 1957. március 18-án a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének Végrehajtó Bizottságához intézett levelében Nagy az MSZMP KV februári határozatát a Rákosi- rendszer restaurációjának minősítette. A monolit szocia­lizmust ismét felvállaló és Kádár köré csoportosuló cent­ristáknak — akik egyaránt féltek Rákositól és pártrefor­mereitől — nem is lehetett más választásuk, mint Nagy Imre és társai halálos ítélete. Vannak, akik a hajdani magyar miniszterelnökben az eurokommunizmus előfutárát látják. 1956 januárjára da­tált „A nemzetközi kapcsolatok öt alapelve és külpoliti­kánk kérdése’,’ című ugyancsak bűnjelként kezelt kéziratá­ban ugyanis felrója, hogy a külpolitikai hibák ellensúlyo­zására a kommunista pártok vezetése a proletárdiktatúra egyre élesebb eszközeit veti be saját népe ellen. Figyel­men kívül hagyják azt a nagy átalakulást, amelyet a nem­zetek közössége az úgynevezett öt alapelv — nemzeti füg­getlenség, önállóság, egyenjogúság, területi sérthetetlen­ség, belügyekbe való be nem avatkozás —elfogadásával a nemzetek közötti viszonyokat rendezni próbálja. „Ná­lunk — írja — a párt vezetése az öt alapelv alkalmazását jobboldali opportunista, nacionalista, szovjetellenes nézet­nek bélyegzi.” A Legfelső Bíróság Népbírósági Tanácsa 1958 júniusában a saját szavait olvassa vádként a fejére. N agy Imrét és társait a Legfelső Bíróság dr. Szilbe- reky Jenő vezette tanácsa 1989. július 7-én rehabili­tálta. Addig a nyomozásra, a kihallgatásokra, a vizsgálatra és a perre vonatkozó iratokat naprakész állapot­ban őrizték. Amikor 1990 áprilisában átkerültek az Orszá­gos Levéltárba, az őrjegyekből kiderült, hogy az iratokat a Belügyminisztériumban még az előző évben megcsonkí­tották. Kutatására vonatkozóan a 70 éves időhatárt alkal­mazzák. Nagy Imre még rehabilitálása után is veszélyes? Tamáska Péter

Next

/
Thumbnails
Contents