Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-15 / 138. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. JÚNIUS 15., SZERDA J3---- - ^ In memóriám: Selye János Mi szólna szebben és méltóbban Selye Jánosról, századunk egyik legnagyobb tudósáról, mint az alábbi eset: Annak idején egy magyar küldöttség indult Kanadába, azzal a szándékkal, hogy felkeresse Selye János professzort, a komplex stresszelmélet kidolgozóját és a más irányú kutátások hasonlíthatatlan tudósát, hogy elvigyék hozzá a haza üzenetét és tisztelegjen a nagy gondolkodó előtt. Nos, a kis küldöttség már javában rótta Montreal utcáit fel és alá, keresye a megadott címet, vajmi kevés sikerrel. Úgy döntöttek aztán, hogy taxit bérelnek, megadják a címet, és máris egyenesben lesznek. Be is ültek a taxiba, a címet átadták a taxisnak, aki térképet vett elő, nézegette, tanulmányozta, majd -végül elindult: tekergeti, kanyargód, serényen szelte egyik utcát a másik után, majd fékezett, megállt és hátraszólt: — Uraim, ez egy nagyon jó hely, ahol most vagyunk, csak nem az, amit keresünk... Közben a. taxisofőr az utasok beszélgetéséből kiszűrt egy nevet, és hirtelen felkiáltott: — Csak nem Selye professzor úrhoz igyekeznek?! — De igen — válaszolták. — Ejnye uraim, hát miért nem ezzel kezdték? Gondolják, hogy van valaki, aki ne tudná, hol lakik a mi magyar tudósunk? Két keréken vette a kanyart a derék sofőr, s úgy ügyeskedett az útkereszteződéseknél, hogy egyszer sem lassított, csak Selye János háza előtt. Selye János az a tudós volt, akit kötelességünk számon tartani, különösen a mi régiónkban, hiszen a profesz- szort Komárom (Révkomá- rom) adta a világnak! Hosszú évtizedeknek kellett leperegniük ahhoz, hogy városunk világhírű szülötte végre az őt megillető helyre kerülhetett hivatalosan is. Mert tény, hogy Selye János több ízben is* a Nobel-díj közelébe került. Többször is előkelő helyen jegyezte őt a Nobel-díj Bizottság. Selye János édesapja városunk egyik kiválósága volt. Orvosi szakértelmével és emberségével tett szert népszerűségre, és szerzett magának hatalmas tábort, amely korántsem kizárólag betegekből állt. Ifjabb Selye János a magyar gimnázium ma is létező és —- hála Istennek — ma is eredeti küldetését teljesítő, patinás, messze- földön híres középiskolájában érettségizett. A mai napig is a Felvidék egyik legszínvonalasabb oktatási intézménye akkoriban még bencés gimnáziumként működött. Tanárai ízig-vérig pedagógusok voltak, hivatásuknak élő tudós egyéniségek. Az erkölcsi tartást, fegyelmet és magasrendű tudást képviselő tanintézménynek voltak olyan évfolyamai, amelyek növendékeiből 90-98 százalékban ország- és világszerte ismert tudósok, kutatók, orvosok, művészek váltak! Selye Jánosnak is volt számtalan évfolyam- társa, akik örökre beírták nevüket a magyar tudomány könyvébe. A Csemadok komáromi helyi szervezetének, valamint az Együttélés Politikai Mozgalom komáromi alapszervezetének előkészítésében a nyár folyamán immár harmadik alkalommal kerülnek megrendezésre a komáromi Selye János-napok. A háromnapos rendezvény tudománytörténeti jelentőségű előadások és kulturális műsorok sorozatából áll majd. A cél az, hogy a Selye János-napok (augusztus 5—6—7) a későbbiekben a szlovákiai magyar orvostársadalom katedrájává váljanak. Az ünnepség idén is kopjafaállítással és a Selye János szülőházán elhelyezett emléktábla megkoszorúzásával ér majd véget. A komáromi városi ön- kormányzat képviselői most megtárgyalták és elfőHISTÓRIA Makkosmária története (II.) A sekrestye alatt kripta volt B ebó Károly híres szobrász 1766-ban Zichy Miklós özvegyével kötött szerződés alapján a Szentháromság főoltárt, a Szentkereszt és Szent József mellékoltárokat készítette el márványból. a barokk építészetnek egyik remeke volt a templom épülete. A tégla alapú főhajót cseh boltozat fedte. A boltcikkelyeket elválasztó hevederek a pillérekre futottak le, melyet a hevederívnek megfelelően két pilaszter foglalt. A pi- lasztereket faragott kőből készült íves oszlopfők díszítették. A pilléreket ívek kötötték össze, így az oltárok elhelyezésére alkalmas fülkék képződtek. A szentély is boltozott volt. A főbejárat felett emelkedett a három cseh boltozaton nyugvó kórus. A szentély hátfalához csatlakozott a vasrácsos ablakokkal ellátott sekrestye, felette volt az oratórium, melynek két ablaka nyílt a szentélyre. A templom külsejét díszes bejárati front uralta, alján barokk motívum kőkeretes főkapuval, felül megtört párkányokkal, vázákkal. A kaputól kétoldalt a trinitáriusok két rendalapítójának,. Mát- hai Szent Jánosnak és Valois Szent Félixnek kőszobrai állottak. A homlokfal két sarkán angyalok borultak térdre. A torony rézszínű sisakján kettős kereszt tekintett a messzeségbe. Két monstranciájuk és öt ezüst kelyhük volt. Kincseik közé . tartozott három apostoli Breve is. Az elsőt XIV. Benedek pápától kapták, a kegyoltárt a kiváltságos jelleggel ruházta fel. A második és harmadik Brevé- ben VI. Pius pápa teljes búcsút adományozott. A sekrestye alatt kripta volt, amely két részre oszlott. 18 sírhelyet a szerzeteseknek, 10 sírhelyet a világiak részére. A szerzetesek eleinte év- ről-évre feljegyezték, honnan és mikor jöttek az egyes zarándokcsoportok, így a következő helyiségből: Baj, Baját, Bicske, Buda, Budafok, Budakeszi, Budaörs, Csepel, Csongrád, Epöl, Etyek, Jánoshida, Jászberény, Kecskemét, Komárom, Lőrinckáta, Márton- káta, Nagykáta, Nagytétény, Perbál, Pest, Pesthi- degkút, Ráckeresztúr, Solt- vadkert, Sóskút, Szeged, Tardcts, Torbágy, Törökbálint, Túra, Úri, Vác, Valkó, Zsámbék. 1748-—1782 között kb. 3600 szentmisét mondtak. 1755-től csak a misék és a fogadalmi tárgyak számát jegyezték fel. Maga Zichy Miklós gróf és felesége (szül. Berényi Erzsébet) gyakori vendég volt, hol kocsin, hol gyalog jöttek fogadalmat teljesítve. A Szent Szűz közbenjárására történt csodálatos gyógyulásokat és imameghallgatásokat a trinitárius atyák feljegyezték. A Prothocol- lum (napló) összesen 61 leírást tartalmaz. Az első bejegyzés 1747. augusztus 15-én, az utolsó 1778. május 10-én történt. 1757-ig német, azután latin nyelvűek. Egy másik feljegyzés a Parthenium Nemus az egyes betegségeket nemük szerint csoportosítja. 19 fejezetben 53 csodálatos gyógyulást és imameghallgatást közöl. Hogy szerzője honnan veszi a többit, nem tudjuk, feltehető, hogy voltak egyéb iratok is, amelyek idővel elvesztek. A feljegyzések elég pontosak. Mindig leírják az illető nevét, korát, foglalkozását, származási helyét. Leírják a betegséget, felsorolják a tanúkat, akik a csodálatos gyógyulást bizonyítják. A zarándokok különféle tárgyakat ajánlottak fel templomban: ékszereket, rózsafüzéreket, érméket, képeket. 1747-ben a kápolnában már 266 db fogadalmi kép és tárgy, 60 mankó tett tanúságot a csodálatos gyógyulásokról. 191 kisebb-nagyobb ezüsttárgyat, aranyozott gyűrűt egy szekrényben őriztek. 1748—1782 között 202 képet és 191 ezüst fogadalmi tárgyat adományoztak a hívők (Prothocollum). A kegyhely megszüntetésekor, 1784-ben 246 ezüst tárgyat számoltak össze (Acta Trinitarium). A források a következő betegségeket és baleseteket sorolják fel: Szent Anna tüze, bénaság, bénulás, lenyelt csont, kavics vagy tű, elmezavar, fejfájás, fuldok- lás, vízbefúlás, láz, mellfájás, mérgezés, pestis, sebekkel borított test, süketség, vakság, vérhányás. A betegek között voltak egyháziak és világiak, urak és egyszerű emberek. Bizony sokszor igen messziről jöttek. Érdekes, hogy többnyire férfiak kerestek itt gyógyulást. Pl. Steinhäuser Mátyás pesti lakos, aki már hosszabb idő óta vért hányt, a kegyhelyen meggyógyult 1777- ben. TittI Xavér Ferenc budai polgár megszabadult a torokfájástól. Fogadalmi képére ezt írta: Von doktor und medicin nicht hilft (— ha orvos és gyógyszer nem segít). II. József császár 1783-ban a trinitárius rendet is feloszlatta, és elrendelte vagyonuk elkobzását, lefoglalását. A felszámoló bizottság 1784. február 1 -én szállított ki Óbuda-Kis- celli kolostorukba. Több heti munkával minden ingó- és ingatlan vagyonról leltárt készítettek. A kiscel- li és máriamakki templom ötvösműveit (szertartási edényeket, fogadalmi tárgyakat) 1784. április 16-án 2588 forint 39 krajcárnyi becsértékben a királyi kamrának szolgáltatták be. A templom és rendház berendezését elárverezték. Makkos Márián 1784. július 26—28-án tartották meg az árverést. Az árverési jegyzőkönyv szerint összesen 876 forint 37 krajcár folyt be. A kegyképet a fatörzzsel együtt a budakeszi plébánia- templomba vitték. A torony harangjait, egyházi székeit és az oldaloltárokat is elszállították. Egyesek szerint Nagymarosra. A templomot és a rendházat idővel részben lebontották. A templomot, rendházat és a körülötte lévő földet Starzer császári komornyik kapta ajándékba, aki azt később eladta. A hármas boltívű templom hamarosan rommá lett. De ezután is sokan látogatták, visz- szasírván a régi, kedves, szűzmáriás emléket. Később a budakeszi Holl nevezetű földműves család birtokába került, a templom és környéke. 1917-ben Werle gadták azt az előterjesztést, amely javasolja, hogy a Komáromi Magyar Gimnázium, Selye János egykori alma matere vegye fel volt diákja, Selye János nevét, s a jövőben neveztessék Komáromi Selye János Gimnáziumnak. A javaslat tehát immár tény. Ezek után valószínű, hogy a gimnázium igazgatósága a Selye János-napok alkalmával méltó ünnepség keretében tartja meg a gimnázium hivatalos névadóját. Cúth János Komárom, Szlovákia Itt van a csőd § Néhány hónapja jelent meg egy cikk a hírlapban M. J. aláírással a nagykőrösi szociális gondozottak étkeztetéséről. Ebben az írásban az intézet igazgatónője elmondta, hogy ő harcolt a jobb éllátás érdekében. A cikk végén hivatkozás történt a polgármester úrra, aki elmondta, hogy tud a problémáról és átérzi a nehéz helyzetet, de nem tud segíteni, mivel testületi döntés nem történt. így az étkezés maradt a régi. Április közepén volt egy kis javulás, május 8-ig. Most újra visszaesett az élelmezés minősége. Ma az ebéd ivóié volt, paprikás lével leöntött krumpli és kenyér. Egyébként a levesek olyanok, mintha a gulagon volnánk: vízben főtt tészta, sima lötty, soha egy kis rántás vagy habarás. Április 20-án jött egy értesítés, hogy az étkezési díj az alábbiak szerint módosul: reggeli 30,80, ebéd: 57,40, vacsora 39,40 forint. Az aláíró, Megyesi Jánosné, azt is közölte, hogy a márciusi kü- lönbözetet az április havi díj beszedésekor kell fizetni. — Utólagos áremelés, minden indoklás nélkül... Itt van tehát a csőd, amit előző levelünkben már jeleztünk. Tíz szociális ellátott nevében Kiss Mihály Nagykőrös József — az egyik örökös — a tulajdonában lévő templomromot és az ahhoz tartozó 1006 öl gyümölcsöst felajánlotta az akkori budakeszi plébánosnak, Miller Józsefnek. Meg is egyeztek 8000 korona vételárban. A Zichy-család tagjai gyűjtést indítottak, és kb. 2100 koronát adományoztak, Zichy Gyula gróf, kalocsai érsek pedig aki egykor Budakeszin volt káplán 6000 koronát adományozott. így megvételre került Makkos Mária. A templom romokban hevert már, de 2 megmaradt szoba még elég használható állapotban volt. M iller plébános mindent megtett, hogy a Királyi leirat a vármegyéhez 1716-ban kitört a török—osztrák háború. Az erőviszonyok a 18. század elejére alaposan változtak, a császári hadak immár erőfölényben voltak a szultáni csapatokkal szemben. Bécs azonban tartott az ösz- szecsapástól, nem utolsósorban azért, mert kémei jelentették, hogy Rákóczi és a kurucok a Portával tárgyalnak a szövetségről: a fejedelem e megállapodás alapján érkezett török földre, végső száműzetésének helyére. Hogy elkerülje az országban az esetleges felkelést, Bécs nagy erőket vont össze, és a vármegyék, többek között Pest megye segítségét követelte. Az uralkodói leirattal a vármegye közgyűlése 1716. június 15-én foglalkozott. A király tudatta a megyével, hogy Nándorfehérvár felé csapatokat küld, egy részüket hajón a Dunán. A szárazon vonuló seregnek kvártélyra, valamint szénára és szalmára van szüksége szekerek mellett, mert „a tábori szekerek nem elegendőek. A gabona és a tüzérség szállítására megyei szekerekre is szükség van ”, Elrendelte a királyi leirat, hogy a vármegye küldjön erős szekereket, és a további parancsig „A szekerek a mezővárosokban a legnépesebb helyeken álljanak készenlétben, vonómarhákkal együtt”. A megye a leiratot tudomásul vette, de kérvényt írt a Haditanácsnak, hogy „az átvonuló és beszállásait katonák eltartásával kapcsolatosan a vármegyére újabb terheket ne rójanak, a népet új és felesleges kiadásokkal ne terheljék”. Pogány György kegyhelyet az enyészettől megmentse, felajánlotta a fővárosnak, az Országos Műemlékbizottságnak, majdnem az összes szerzetesrendnek, kérte, állítsák vissza a régi kegyhelyet. De sajnos erre senki sem vállalkozott. Megújította a kegy kápolna és a vele összefüggő folyosó tetejét, hogy az épület ne pusztuljon tovább. 1936. június hónapban szabadtéri egyházi hangversenyt tartottak a romok előtt, ahol Budanovics Mária, Zsámboki Miklós és több jeles operaénekes és a budakeszi egyházi dalárda énekelt. ( Folytatjuk) Herein Gyula
