Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-15 / 138. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JUNIUS 15.. SZERDA Menekültnek lenni Szerbiában Aranyélet és rettegés Bukarest újra tüntetéstől hangos Kormányellenes jelszavakat skandálnak Az évek óta háborús tűzfé­szeknek számító délszláv térségben az emberi és er­kölcsi katasztrófa sajnála­tos velejárója a volt Jugo­szlávia egyik részéből a másikba való menekülés. Akik erre szánták el magu­kat, vagy éppen kénytele­nek voltak úgyszólván pil­lanatok alatt elhagyni ősi földjüket, elsősorban a nemzetiségüknek „megfe­lelő” ország felé vették az irányt. Boszniából és Hor­vátországból ez idáig több mint egymillió ember tá­vozott, s közöttük igen sok a szerb, akik — termé­szetesen — Szerbiában óhajtottak új hazára lelni. Az anyaország legna­gyobb részüket tárt karok­kal és a nemzetközi előírá­soknál is kedvezőbb körül­ményekkel fogadta. Nem lehet azonban elhallgatni a tényt, hogy nem keve­sen hatalmas márkaköte- gekkel érkeztek Vajdaság­ba és a nyomor elől (első­sorban Magyarországra) menekülőktől szinte apró­pénzért megvásárolták in­gatlanjaikat, vagy éppen a szerémi, mondani sem kell, kizárólag a nemzeti kisebbségek elűzését cél­zó etnikai tisztogatás után egyszerűen betelepedtek a szerencsétlenek vagyoná­ba. A szerbiai hivatalos po­litika azt sem átallotta, s e gyakorlatot még ma is folytatja, hogy az egyre kevesebb munkalehetősé­get elsősorban a „menekül­tek” és a menekültek kö­zött osztotta fel. Ezzel je­lentős előnyt biztosítva számukra. A dolognak azonban vannak komoly árnyolda­lai is. A Kis-Jugoszlávia egész területén olykor a helyi rendőrség, a bosz­niai és a horvátországi szerb bábállam szerveinek megkeresésére amolyan SAS-behívókkal mozgósí­tani igyekeztek a vérziva­tar elől elmenekült katona­köteleseket. Azt sem átal­lották, hogy erőszakkal gyűjtsék be az érintette­ket, s akiket sikerült elkap­ni, egyszerűen kiszolgál­tatták a krajinai rendőri vagy katonai hatóságok­nak. Érthető tehát, hogy a va­lódi menekültek jelentős része rettegésben él Szer­bia és Montenegro terüle­tén, míg a hadigazdag „menekültek” főleg arany­ifjú csemetéi Újvidék és más városok utcáin mé­regdrága nyugati autókkal száguldozva „védik az ősi családi tűzhelyt”. A még mindig tartó me­nekülthullám kiteljesedé­sét tulajdonképpen a har­madik kolonizációnak is tekinthetjük. Tudni kell ugyanis, hogy az első, majd a második világhábo­rú után, elsősorban a Vaj­daságba szokatlanul sok szerbet és montenegróit te­lepítettek (ugyanakkor el­üldözték az őshonos né­met családok legnagyobb részét) és ezzel erőszako­san és alapvetően megvál­toztatták a térség nemzeti összetételét. Félő, hogy a jelenlegi menekültbefogadás is ezt az alig titkolt célt szolgál­ja. B. M. Mintegy 25 ezer ember tün­tet tegnap délelőtt óta a ro­mán fővárosban az Alfa kartell felhívására, a CNSLR-Fratia (Testvéri­ség) és a BNS (Országos Szakszervezeti Tömb) rész­vételével a kormány gazda­ságpolitikája ellen béreme­lésért, az inflációs pótlék kötelező kifizetéséért, spe­ciális ágazati követelése­kért. A megmozdulás kez­dettől fogva politikai jelle­get öltött, a felvonulók Va- caroiu miniszterelnök és Iliescu elleni jelszavakat skandáltak. Az ország minden részé­ről érkezett tüntetőket szál­lító autóbuszok a Repülő­sök sugárútjánál parkoltak le a reggeli órákban, majd a Repülősök terén Bogdan Hossu, az Alfa kartell elnö­ke, Vidor Ciorbea és Mi­Moszkvai támogatás Andrej Kozirev tegnap Moszkva határozott támoga­tásáról biztosította a bosz­niai szerbeket, amennyiben azok elfogadják a nemzetkö­zi rendezési tervet. Az orosz külügyminiszter a ma­gánlátogatáson Moszkvá­ban tartózkodó Radovan Ka- radzsics boszniai szerb ve­zetővel találkozva — rész­ben Washingtonnak is cí­mezve szavait — hangsú­lyozta viszont: Oroszország semmiképpen sem helyezi hatályon kívül egyoldalúan a Jugoszlávia elleni nemzet­közi szankciókat. ron Mitrea, a CNSLR-Fra­tia vezetői és más szakszer­vezeti személyiségek szól­tak az egybegyűltekhez, élesen bírálva a kormány magatartását, a szakszerve­zeti követelések elutasítá­sát. Nem sokkal dél előtt a résztvevők menetbe formá­lódtak, és jelszavakat skan­dálva megindultak a város- központ felé. A felvonulók között haladt — bányászöl­tözékben — több száz ma­rosújvári és dési sóbányász is, de a korábbi „bányászjá­rások” zsilvölgyi résztvevő­itől eltérően nem voltak ná­luk fegyverként is felhasz­nálható munkaeszközeik. A kormány épülete előtt — amelyet erős csendőri sorfal védett — különösen felforrósodott a hangulat, füttyök, hurrogások, Vaca­Butrosz Gáli ENSZ-főtit- kár tegnap felszólította a je­meni háborús feleket, hogy kössenek azonnali tűzszüne­tet, s tegyék ezáltal lehető­vé a humanitárius segélyek eljuttatását a nélkülöző pol­gári lakosságnak. A dpa és' az ITAR- TASZSZ tegnapi jelentése szerint a főtitkár sajnálkozá­sának adott hangot amiatt, hogy a Biztonsági Tanács azonnali tűzszünet megkö­tését szorgalmazó határoza­ta mind a mai napig csak papíron létezik, s a háborús- kodók ígéreteik ellenére roiu- és Iliescu-ellenes kó­rusok jelezték a résztvevők hangulatát. A menet ezután a belvá­rosban folytatta útját, erős rendőri biztosítás mellett — mindkét oldalon néhány méterenként követték egy­mást a rend őrei. Incidens­ről eddig nem érkezett je­lentés. A felvonulók dél­után visszatértek a Repülő­sök terére, ahol újabb gyű­lést tartottak. Az Alfa kar­tell korábban azt jelezte, hogy a megyei küldöttsé­gek egy héten át a főváros­ban maradnak, és folyama­tosan tüntetnek majd. A CNSLR-Fratia részéről Vic­tor Ciorbea a menetben el­mondta az MTI tudósítójá­nak, hogy a további akció attól függ, sikerül-e találko­zót elérni a kormánnyal, és azon születik-e megegyezés. sem hagytak fel a harccal, és nem kezdenek párbeszé­det a vitás kérdések békés úton történő rendezéséről. Az ádeni helyzet különle­ges nyugtalanságra ad okot, bár a tüzet már elol­tották a város közelében fekvő kőolajtartályokban. Súlyosan akadozik azon­ban az ivóvízellátás és nagy nehézségekkel néz szembe az egészségügyi rendszer. A kórházak kime­rítették már készleteiket, sürgősen szükség lenne or­vosi műszerekre és gyógy­szerekre. A nagyvilág hírei * Mély aggodalmának adott hangot Bili Clin­ton amerikai elnök a phenjani döntés miatt, amelynek értelmében Észak-Korea kilép a Nemzetközi Atomener­gia-ügynökségből — kö­zölte tegnap a Reuter­rel egy japán hivatalos személyiség. % Litvánia kész arra, hogy kiképzési célokra a NATO rendelkezésére bocsássa bizonyos kato­nai létesítményeit, ha cserébe az észak-atlanti szövetség segít az ország védelmi rendszerének fejlesztésében — közöl­ték jól értesült források a Baltic News Service hír- ügynökséggel. * Olaszország az Euró­pai Unió Bizottságának elnöki tisztére Nagy- Britannia jelöltjét fog­ja támogatni — jelen­tette tegnap a Corriere della Sera című lap. A legnagyobb példányszá­mú olasz újság szerint, erről a múlt héten szü­letett megállapodás An­tonio Martino olasz kül­ügyminiszter és a brit jelölt, Leon Brittan tit­kos párizsi tárgyalásán. % Hétfőn folytatódtak a harcok az északnyugat­boszniai bihaci beékelő­désben a szarajevói kor­mányhoz hű és a Fikret Abdic vezette szakadár muzulmán erők között — jelentette tegnap az AFP a helyszínen tartóz­kodó ENSZ-forrásokra hivatkozva. Kilátástalan helyzet Jemenben Tűzszünet — csak papíron Anticionista zsidók izraeli látogatása* J eruzsálem — Kedden több mint egy évtizede elő­ször Izraelbe érkezett Mose Teitelbaum rabbi, akit a szatmári hasszidi mozgalom követői szinte király1 ként tisztelnek. Ennek ellenére a cionizmus mostani ve­zetői nem siettek üdvözlésére. Teitelbaum rabbi a világ vezető zsidó anticionistája — annak a szektának a feje, amely keserűen bírálta a zsidók törekvését, hogy Izraelben otthont építsenek ma­guknak. Walkie-talkie-val és rádiótelefonnal felszerelt, szigo­rúan ortodox zsidó fiatalemberek, pajesszel, járműiké­vel a fejükön egymást lökdösve keringtek a vendég kö­rül. A látogatás körülményei olyanok voltak, mintha ál­lamfő látogatott volna ide. De Izrael nemzeti lobogóját nem lehetett látni és nem játszották a himnuszt. A szat­mári rebbe, Teitelbaum, még arra sem volt hajlandó, hogy Izrael állami légitársaságának, az El Álnak a gépé­re szálljon. A szatmáriak a náci holocaustért a cionistákat hibáz­tatják. Azt állítják, Isten büntetése volt, amiért idő előtt hozták létre a zsidó államot még a Messiás eljövetele előtt. így azután a helyzet nem nélkülözte azt a finom iró­niát, hogy Teitelbaum rabbi Izrael alapítójáról, David Ben Gurionról elnevezett repülőtérre érkezett, és hogy azon a Jeruzsálembe vezető úton hajtatott, amelyet Izra­el háborúinak tiszteletére emelt emlékművek szegélyez­nek, és hogy a nemzetépítés modernkori jelképei, bul­dózerek és billenőtartályos teherautók mellett kanyar­gón az útja. Mostani, 14 napos útja alkalmával nem szándékozik barátkozni Izrael politikai vezetésével, noha a rabbi be­folyásos szellemi és politikai vezető abból a fajtából, amelynek az izraeli kormány legfelsőbb köreihez van bejárása. Teitelbaum rabbi ahelyett, hogy a zsidó államot ünne­4 Ez az írás — melyei teljes terjedelmében közlünk — az International Herald Tribune című Párizsban megjelenő nemzetközi napilap júnilis 8-i számának címoldalán jelent meg. pelné, azért jött, hogy több millió dollárt hozzon a szek­ta szociális és oktatási intézményei számára, amelyek — nem úgy mint a többi, szigorúan ortodox csoportok — semmilyen támogatást nem fogadnak el Izrael kor­mányától. Őket főként New York Williamsburg és Monroe kerületében élő két szatmári közösség támogat­ja. A szatmári zsidók az izraeli hadseregben sem hajlan­dók szolgálni. Szakértők szerint a II. világháború előtti Magyaror­szágról származó szatmári zsidók a leggazdagabbak a hasszidi zsidók közül. A rabbi látogatása költségeinek részét egyik követője, Eliezer Kestenbaum rabbi fedez­te, aki a hírek szerint ötszázezer dollárt fizetett azért a kitüntetésért, hogy Teitelbaum sofőrje lehessen. Annak ellenére, hogy a zsidó államtól továbbra is el akarnak különülni, a szatmári szektához tartozik egy kétezer főt számláló közösség, amely mégis Izraelben él. Ezt úgy magyarázzák, hogy noha ellenzik a zsidó ál­lamot, ittélésük nem kifogásolható. „A rebbe szereti a zsidókat, noha gyűlöli az államot”, nyilatkozta Jehuda Mesi-Zahav, a látogatás szervezője. Elijáhu Green, egy 19 éves, rövid szakállt, fekete ka­lapot és fekete felöltőt viselő diák a Jeruzsálemben fel­állított rendőrkordon mellett állt, hogy hallhassa a reb­be szózatát. Green azt mondta, noha az izraeliek a nem­zetközi repülőteret Ben-Gurionnak keresztelték el, „mi nem hívjuk annak”. „Lódnak hívjuk, mint korábban.” Green azt mondta, biztos benne, a rebbe nem fog hé­berül beszélni, amely a mai és az ókori Izrael nyelve, hanem inkább jiddisül, az európai közösségeik nyel­vén, ahonnan a szatmáriak származnak. Bár a szatmáriak elkötelezetten anticionisták, nem arabbarát érzelműek. Vannak olyan más anticionista zsidó csoportosulások, amelyek nyitást kezdeményez­tek a Palesztin Felszabadító Szervezet irányába, de a szatmáriak a PFSZ-t terrorista szervezetnek tartják. Ugyanakkor politikailag teljes mértékben szemben állnak a betegeskedő Manchem Mendel Schneerson rabbi (aki június 12-én, New Yorkban meghalt — P. Megyei Hírlap) vezetése alatt álló, agresszíven nacio­nalista lubavicsi szektával. A szatmáriak korábbi szellemi vezetője, Joel Teitel­baum rabbi a II. világháború után azt írta, hogy a cio­nista mozgalom létezése a holocaust elsődleges oka. Szerinte Isten haragját a zsidók ellen az keltette fel, hogy a zsidók ismét uralomra akartak jutni Izraelben, mielőtt az Isten erre készen állt, írja David Landau. „Nem vagyunk cionizmusellenesek”, jelentette ki a héten szóvivőjük, Zvi Freedman az izraeli állami tele­víziónak. „A cionizmus a zsidók ellen irányul. Mi a zsidó hagyománynak megfelelően cselekszünk. Ti vagytok azok, akik magatok hitét elhagytátok.” A szatmáriak még ma is olykor polémiát robbanta­nak ki Izraelben. Aktivisták szerint a szekta arra akar­ta bátorítani a Jemenből Izraelbe érkező gyerekeket, hogy inkább az Egyesült Államokba vándoroljanak ki. Az Izraelben élő jemeniek szóvivője, Jákov Cuberi azt mondta, hogy a szatmáriak kenőpénzt ajánlottak fel az újonnan bevándoroltaknak, hogy menjenek New Yorkba. A szatmáriak közül sokan gyanakvóan tekintetnek Izraelre, mint evilági államra és az a vélemé­nyük, hogy Izrael helytelenül vágta le az ötve­nes években bevándorolt jemenita zsidó gyerekek paje- szát csak azért, hogy vallástalanítsa őket, és hogy beil­lessze őket a fiatal nemzetbe. A szatmáriak emiatt még mindig haragot éreznek. „Az izraeliek azt akar­ják, hogy a gyerekek ne legyenek vallásosak”, mondta Green úr, aki egy itteni szatmári iskola diákja. „Az ál­lam megalakításakor levágták pajeszukat!” David Hoffman Washington Post Service

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents