Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-14 / 137. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. JÚNIUS 14., KEDD J3 Nem egyesül a két falu Az 1994. május 10-én meg­jelent Pócsmegyeri kitekin­tés című cikkel kapcsolat­ban szeretném közölni ész­revételemet és kérni a hiba kijavítását. 1. Surány nem öt év alatt épült be. Surány II. és III. népesült be öt év alatt; ez azért fontos, mert az üdülő- terület magja már a háború (II. világháború) előtt köz­kedvelt nyaralóhely volt. 2. Az újságírónő megkér­dezte, hogy egyesül-e a két falu, de én kimondottan cá­foltam ezt. Ennek az ellen­kezője jelent meg a cikkben. Pócsmegyer a környék egyik legrégebbi települése. 1949-ig Leányfalu hozzá tartozott közigazgatásilag. Itt anyakönyveztek, ide jár­tak a gyerekek iskolába, itt temették el halottaikat. Mó­ricz Zsigmond édesanyja is itt, a református temetőben van eltemetve. Ezenkívül hiába kis lét­számú település Pócsme­gyer, közigazgatási, állam- igazgatási. ügyeinek száma sokkal nagyobb arányaiban nézve, mivel Surányban ma már kétezernél több nyaraló található. Nyáron a területet benépesítő üdülők száma ennek háromszorosa, négy­szerese. A fentiek miatt se a testü­letben, se a hivatalban nem merült fel annak a gondola­ta, hogy Pócsmegyer és Szi­getmonostor közigazgatási­lag egyesül. Káplár Anikó jegyző Pócsmegyer A Miki egér cincog Olvastam Viktor Győző le­velét. Az egy nagyon okos ember! Ő már régen meg­mondta, hogy a Csurka az Pista, a Király B. de Bella, az MDF-banda süllyed, a Népszabi meg jó kis kor­mánypárti ellenzéki lap lesz! Hát mit akartok ti „nép­nemzeti, keresztény-népi- nemzeti, népi-nemzeti-ke- resztény” balekok? Mindig csak igazmondás? Meg a becsület? És hasonló sza­márságok? Hát miért nem fekszetek le már végre a „Viktor Győzőéknek"? Most a politikai Miki ege­reknek áll a világ. Lehet, hogy „Viktor Győző” is azért cincog, mert nagy, ke­rek füle nőtt? Észté Lenke Budapest Hogyhogy élünk a halál után? A meghökkentő könyveim olyasvalamit tételez fel, ami az emberek többsége számára egyáltalán nem biz­tos; azt, hogy van élet a ha­lál után. Richard Steinpach állítja, hogy a szellem a mi igazi énünk, s a halál is pon­tosan megszabott és megis­merhető törvények szerint megy végbe. A halál nem jelenti a véget. A Stuttgartban működő Grál-üzenet Alapítvány Ki­adó a könyvet bevezetőnek szánta a háromkötetes főmű magyar megjelenése elé. 1923 és 1938 között kelet­kezett Az igazság fényében című mű Abd-ru-shin né­met szerző gondolatait fo­galmazza meg az ember leg­fontosabb kérdéseire. Az utóbbi években az em­ber szinte újra fölfedezte a halált. A kutatók közül dr. Moody amerikai orvos Élet a halál után című könyve a haldoklók élménybeszámo­lóit gyűjtötte össze. Néha olyanokét is, akik már klini- kailag halottnak számítot­tak, mégis vissza lehetett hozni őket a földi életbe. Él­ményeik hasonlósága — melyeket az élet és halál kö­zötti időszakban szereztek — döbbenetes. A halál felé közeledve mindannyian szinte ugyanazokat az állo­másokat járták végig. Az elején mindegyiküknél egy újfajta állapot keletkezett. Saját testükön kívül találták magukat. Látták a maguk testét az ágyon vagy a bal­eset helyén feküdni, amely- lyel már nem érezték azo­nosnak magukat. Látták a körülállók segédkezését, hallották beszédüket. Ez­után ragyogó fényt láttak, s egy szeretetteljes lény kö­zelségét érezték, majd leper­gett előttük az életük. Időér­zékelésük és tudásuk kitelje­sedet. Úgy érezték, hogy megértették a valódi össze­függéseket. Ezek értékes, figyelemre méltó eredmények, de csu­pán élménybeszámolók és ezek összefoglalása. A ha­HISTÓRIA Makkosmária története (I.) Traub János majdnem halálán volt M akkosmária búcsújá­róhely, a budakeszi plébániának önálló lelkésszel bíró filiája. Az első csodás jelenségek­ről már a XVII. sz. végéről származnak feljegyzések. 1698 körül Schertz Katalin budakeszi lányt édesanyja a közeli konyhakertbe küldte. A kislánynak úgy rémlett, mintha a közeli erdőben pa­pok vezetésével haladó nép a lorettói imát mondaná. A „Szent...szent” éneket is hal­lotta. Traub János budakeszi né­met legény 1731-ben a Buda­keszi határában fekvő szőlő­be igyekezett, és egy útmen­ti tölgyfán a szenvedő Krisz­tus képe jelent meg neki. Ez a látomás többször megis­métlődött, ezért Traub, vala­hányszor hazafelé ment, kala­pot emelt a fa előtt. Társai gúnyolták, hiszen ők semmit sem láttak. Egyszerű papírké­pet szegezett a fára, amely a kereszt tövében álló Szűz­anyát ábrázolta. Aki ezután arra ment, illedelmesen meg­emelte kalapját a szent kép előtt. A következő évben Traub súlyos beteg lett, már majdnem halálán volt, ami­kor a tölgyfán függő vihar­verte kép jutott eszébe. Foga­dalmat tett, ha Szűz Mária se­gítségével felépül, szebb és tartósabb olajfestésü képet helyez el a fán. Mikor meg­gyógyult, Budára sietett, és Falconer József festőtől 2 fo­rintért megvásárolt egy olaj­festésü képet, amely a Szűz­anyát a gyermek Jézussal áb­rázolta. Ezt függesztette a tölgyfára, és deszkából, szal­mából hajlékot csinált köré­je. Amint a dolognak híre kelt, a környékbeliek egyre gyakrabban keresték fel, s csodás gyógyulások híre ter­jedt el. A kép a felső olaszor­szági Re falu, valószínű Raf- faeli XIV. századból szárma­zó kegyképének változata. Falconer festménye a buda­pesti krisztinavárosi temp­lom kegyképe alapján ké­szült, melyet Francin Péter olasz származású kémény­seprő mester 1694-ben Re fa­luból hozott. A Szűzanyát ké­sőbb drágakövekkel díszített koronával ékesítették és nya­kába ezüst keresztet függesz­tettek. Falconer Henrik József, a makkosi képet készítő festő, 1708-ban született, később karmelita szerzetes lett, és Ju- lianus atya volt a neve. Szé­kesfehérváron halt meg, és a mai Szent Imre templom kriptájában nyugszik. Édes­apja, Falconer György Angli­ából, Nagybritánniából szár­mazott, 1741-ben települt Magyarországra, szintén hí­res festő volt, s 95 éves korá­ban halt meg. A család Sop­hia nevű leánya ugyancsak festő volt, és a Budai várban, a Clarissa-apácák rendjébe lépett. A makkosi csodás jelensé­gek hallatára Acsádi Adám veszprémi püspök egyházi vizsgálatot rendelt el. Akko­riban a Budai hegyvidék még a veszprémi püspökség­hez tartozott a székesfehérvá­ri egyházmegye csak 1777-ben alakult. Schillin- ger Ferenc Jakab archidiaco- nus és Márkus Mihály plébá­nos 1737. május 21-én Buda­keszin jegyzőkönyvet vettek fel a történtekről. Jelentésük­re a püspök elrendelte, hogy a képet a jövőben nyilvános tiszteletben részesítsék. Az erdőnek a tölgyfán függő kép alatti részét a Máriaei- chel-nek nevezte a vidék né­met népe. Ennek fordítása la­tinul Maria ad Quercum, és magyarul Mária Makk, Mak­kos Mária, Máriatölgy, Cser­fás Boldogasszony, Tölgyes Mária neveken fordult elő. 1737-ben a zarándokok ado­mányaiból a szent helyen kis kápolnát építettek, amely ma is áll. A csodálatos képet 1738. március 25-én ünnepé­lyes szentmise után helyez­ték az oltárra. A tölgyfa tör­zse az oltár mögé került. A kápolna őrzését két remetére bízták, akik a közeli remete­lakban laktak. Padányi-Bíró Márton veszprémi püspök látván a képet, az azon ábrá­zolt Szent Szüzet, az Angya­lok Királynéjának nevezte el, és a titulust átruházta a ká­polnára is. Egyre többen já­rultak a szentképhez. Zichy Miklós gróf, a vidék mélyen vallásos földesura elhatároz­ta, hogy a kápolnát a kegy­képpel együtt az óbudai Tri- nitárius szerzeteseknek adja, annak a szerzetesrendnek, amely már Óbuda-Kiscellt is felvirágoztatta, és amelyről a Zichyek mindenkor bőkezű­en gondoskodtak. A trinitári- us rendet 1198-ban a pogá- nyok fogságában sínylődő keresztény rabok kiváltására alapította Mathai Szent Já­nos és Valois Szent Félix. 1748. január 24-én kelt ado­mánylevélben Zichy gróf kö­telezte magát, hogy az épí­tendő templom és a szerzete­si lakóház, valamint a kert számára alkalmas területet biztosít, és a kegyhelyen mű­ködő szerzetesrendnek éven­ként meghatározott mennyi: ségű gabonát, vajat, bort stb. juttat. 1748. ápr. 21-én a rend átvette a kápolnát. Mak­kos Márián ezután állandóan 2-3 trinitárius atya lakott né­hány szolga személyzettel. A rendház főnökét általában három évenként választották. A Trinitárius szerzetes rend Francia országban léte­sült, reverendájuk kék vörös kereszttel ellátott fehér kön­tös. Fehér az Atyaisten, kék a megváltó, vörös a szentlé­lek tüzes szeretetét jelképezi. A szerzetes házban . három páter, egy-két fráter és világi szolga személyzet volt. A szerzetesház 1748-49-ben épült. A főbejárata átlós fo­lyosóra nyílt és ebből három kétablakos lakószoba. Szeré­nyen volt berendezve. Volt még az orgonista részére is berendezve egy szoba, ebéd­lő, konyha és kenyérsütő he­lyük, viztartályos kamrájuk, hiszen a kút messze volt a te­lek másik végén, egy réten keresztül lehetett csak meg­közelíteni. A ház főnökének deszkából készült ágya, kis asztalka, négy széke, könyv­tára és patikája volt. Felszere­lésük 47 db. ónból készült csésze, 24 pár evőeszköz, -32 db. pohár, 5 vendégágy, s 11 toll-vánkos. A pincében 214 db. urna bor, (1 urna—13 lt.). A házfőnök Páter Ar­nold, Kovács András fülkei származású szerzetes, aki 30 évig működött itt, továbbá P. Lurens St. Sakramento és P. Vincentius és Schelhammer Iái folyamatát azonban nem magyarázzák meg. Richard Steinpach könyve itt tovább lép, mert feleletet keres ar­ra: miként lehetséges az, hogy a halál után tovább élünk. Most azokat a ma­gyarázatokat kapja meg az olvasó, amelyeket eddig a halálról szóló egyetlen könyvben sem találhatott meg. A Hogyhogy élünk a halál után? című alkotás ért­hetően foglalja össze mind­azt, ami a halállal a legszé­lesebb értelemben össze­függ­Richard Steinpach érvek­kel, más tudományágak leg­korszerűbb kutatási eredmé­nyeivel támasztja alá téte­lét, hogy a halál csupán a földi test levetését jelenti, mi magunk azonban tovább élünk. Ez az ismeret nyithat kaput az élet teljességéhez és ad feleletet az emberi lét értelmére is. A túlvilágon csak egy tel­jesen más jellegű tudás szá­mít, mint amit például a ta­nulás révén sajátíthatunk el. Hasznos ugyan az ész szá­mára, de mivel az agy sejtje­iben raktározódik, hátrama­rad a földi testünkkel. Csak amit átélünk, bensőleg átér- zünk, ami szellemünket így megindítja, az hatol telje­sen belénk. Csak ezt tudjuk magunkkal vinni. A földi élet átmenet a tágabb túlvi- lági életbe. A könyv megismerésével tudatosabb életet folytatha­tunk. Önismeretre sarkall, hogy ki-ki tudatosan, reáli­san mérhesse fel helyzetét, lehetőségeit. A szerző nem kívánja mindenképpen meg­győzni olvasóit, inkább al­ternatívaként igyekszik bi­zonyosságokat szolgáltatni a legújabb vizsgálatok, kuta­tások alátámasztására. Nem csoportokhoz vagy vallások­hoz kötődik, csupán az em­berhez, mint egyéni szemé­lyiséghez szól. Az információkban bő­velkedő könyv — a Grál- üzenet első hazai hírhozója — elsősorban magánhaszná­latra való: minden ember­nek, akit érdekel a saját sor­sa. A könyv jelentős műve­lődéstörténeti értéket is kép­visel. Érdemes beszerezni. (Stiftung Gralsbotschaft Ki­adó Stuttgart, 1993.). A könyv magyarországi for­galmazója a Talentum Kft., Budapest, Váci út 39. Tel.: 149-8346. Domonkos János Budapest• Ferenc páter, Fráter Jakobus a sekrestyés. 1762. július 3-án az új templom alapkövét rakták le. Zichy Miklós gróf 1748. I. 24-én templom és a kolos­tor építésére 160 ölnyi (kelet­nyugati irányban) hosszú és 51 ölnyi széles területet ado­mányozott. A templomot Zichy gróf költségén építet­ték. Koller Ignác veszprémi püspök szentelte fel 1768. augusztus 20-án, mintegy 14 ezer ember jelenlétében. A kegyképet ünnepélyesen a fő­oltárra helyezte. A templom búcsúját a püspök rendelete alapján a Nagybol­dogasszony nyolcadába eső vasárnapra tették. VI. Pius pápa 1778. február 4-én kelt brévéjében teljes búcsút en­gedélyezett mindazoknak, aki Makkos Máriára zarándo­kolnak, és a feltételeknek ele­get tesznek. A templom épí­tése Jäger Henrik építész munkájával és irányításával történt és 1768-ban fejező­dött be. (Folytatjuk) Herein Gyula ' Mikola István és Zsamóczay János kivégzése A francia forradalom eszméi Magyarországon ko­rán ismertté váltak. 1795, a Martinovics-összeeskö- vés után a hatóságok éberen figyelték a társadal­mat, és minden olyan megmozdulást, szervezkedést, ami kapcsolatba hozható volt a francia forradalom­mal, szigorúan megtoroljak. 1800 elején Mikola Ist­ván, a vármegye írnoka és Zsarnóczay János ügyvéd osztrákellenes szervezkedésbe kezdett. Bevonták Kis Károly hadnagyot is. A kis csoport agitálni kezdett Pesten: az osztrákok elnyomják a nemzetet, jobb lenne, ha bejönnének a franciák és visszaadnák a magyar szabadságot. Kis Károly azonban megret­tent tettük várható következményétől és feljelentet­te Pest vármegye alispánjánál társait 1800 novembe­rében elfogták mindhármukat Alapos vizsgálat kez­dődött; a hatóságok arra gyanakodtak, legalább a Martinovics-féle mozgalomhoz hasonlítható szervez­kedésre bukkantak. Az eredmény azonban szinte semmi volt: kiderült hogy csupán beszéltek, tervez­gettek, de konkrét lépéseket nem tettek a felkelés megindítására, a franciák fogadására. A Hétszemé­lyes Tábla ennek ellenére Mikolát és Zsamóczayt ha­lálra ítélte, Kis Károlyt pedig hosszú börtönnel súj­totta. A kivégzést az ítélet szerint Pest vármegyének kellett végrehajtani. 1802. június 14-én szörnyű lát­ványosságban volt része a bámész közönségnek: a részeg bakó Mikolát csak a harmadik, Zsarnóczayt pedig negyedik csapásra tudta lefejezni a felháboro­dott publikum zúgása közben. Pogány György \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents