Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-14 / 137. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JUNIUS 14., KEDD Választások Európa-szerte Előretörtek a szocialisták Előrejelzéseknek megfele­lően a szocialista képvise­lői csoport vezető pozíció­jának megtartását, árnyalat­nyi erősítését eredményez­te a június 9—12-én lezaj­lott európai parlamenti vá­lasztás — derült ki az Eu­rostat által tegnap Brüsszel­ben közzétett első összesí­tésből. Eszerint az — egyelőre még nem végleges — ada­tok azt mutatják, hogy a jú­lius 19-én összeülő, 567 tagú strasbourgi parlament­ben (ahol nem országon­ként, hanem szintén politi­kai pártonként csoportosul­nak a képviselők) a szocia­lista honatyák alkothatják majd a legnagyobb frakci­ót, várhatóan 200 taggal (a május 10-én feloszlott tes­tületben 198 képviselőjük volt). Ugyanakkor a várakozá­soktól eltérően jelentősen visszaestek a keresztényde­mokrata pártok, amelyek Strasbourgban néppárti gyűjtőnév alatt alkotnak frakciót. Az előző parla­mentben 162 honatyával voltak jelen, és a mostani választásokat megelőző utolsó felmérések mintegy 185-190 parlamenti helyet jósoltak a számukra — eh­hez képest végeztek csak 148 parlamenti hellyel. A liberálisok ezzel szemben hajszálpontosan tartották pozícióikat: változatlanul 44 honatyával lesznek je­len az új strasbourgi parla­mentben. Némileg visszaestek a zöldek — 28-ról 23-ra —, egy helyet vesztettek a kommunisták — már csak 12 képviselőjük van —, és megtartották eddigi 12 he­lyüket a szélsőjobboldali pártok. Fontos tényező ugyanak­kor, amely jelentős mérték­ben módosíthatja még a végső felállást, hogy egyes pártcsoportosulások — mint például Silvio Berlus­coni Forza Italiája —, vala­mint némely „független képviselők” egyelőre nem csatlakoztak egyik na­gyobb strasbourgi tömörü­léshez sem, márpedig kö­zel százfőnyi csoportot al­kotnak (egészen pontosan 96-an vannak ilyenek). Végső vagy akár alkalmi „csapódásuk” valamelyik frakcióhoz érdemben mó­dosíthat a politikai erővi­szonyokon, lévén, hogy Strasbourgban az eurohon- atyák többsége a napi poli­tikai vitákban általában tényleg előbbre sorolja a pártszínekből következő el­kötelezettségeket az adott „nemzeti színekhez” tarto­zásnál. Az Eurostat első ösz- szesítéséből egyébként az is kiderült, hogy az európai átlagban számított részvéte­li arány tovább csökkent az öt évvel ezelőttihez képest: akkor 58,4 százalékos volt (szemben az azt megelőző — 1984-es — 61 százalék­kal), most csupán 54 száza­lék ment el szavazni. Duray-nyilatkozat V Párkány csak Stúrovo lehetne Duray Miklós, a Szlová­kiában tevékenykedő Együttélés Politikai Moz­galom elnöke, a Zemedels- ké Noviny című prágai lap tegnapi számában meg­jelent nyilatkozatában szorgalmazza, hogy a szlo­vák parlamentben mi­előbb kerüljön ismét napi­rendre a helységnévtáblák használatáról szóló tör­vény. Az előző tervezetre, amely a közelmúltban nem kapta meg a szüksé­ges többséget, az Együtt­élés képviselői közül hár­mait nem szavaztak igen­nel. Duray az interjúban egy­felől kijelenti: ha a terve­zet kudarca miatt az Együttélés képviselőit vá­dolják, akkor ő szeretné megkérdezni, hol tartózko­dott a szavazáskor a kor­mánykoalíció 13 hiányzó képviselője. Másfelől most ő maga is elfogadha­tatlannak minősíti a lesza­Allamelnök mint szóvivő' Milosevics tovább feszíti a húrt Látszólag teljesen normálisnak tekinthető Zorán Li- licsnek, Kis-Jugoszlávia államfőjének a napokban tett nyilatkozata, hogy „Jugoszlávia polgárainak mil­liói nem lehetnek túszai egyetlen vezérnek sem”, hi­szen a hivatalos politika által állandóan hangozta­tott demokráciának legalább a látszatát meg kellene őrizni. A kijelentés azonban szép kis zűrt kavart, el­sősorban a boszniai és a horvátországi Kraj inában élő és ügyködő szerb vezérek között. A szerbiai kö­rülmények között ugyanis egyértelmű volt, hogy Li­lies nem a saját, hanem Szlobodán Milosevics gon­dolatait és szándékát juttatta kifejezésre. Nem első eset, hogy az államelnök tulajdonképpen a szerb el­nök „szóvivőjének” szerepében lép a nyilvánosság elé. A nyilatkozatból az is kiderül, hogy Milosevics- nek is elege van már a háború miatt Szerbia és Mon­tenegro ellen bevezetett gazdasági zárlatból, hiszen — a rezsimhű tájékoztatási eszközök minden dicsek­vése ellenére — a két köztársaság gazdasága a pad­lón van, s már csak idő kérdése, hogy mikor lendül be ismét a korábbinál is nagyobb katasztrófával fe­nyegető, mindent elsöprő infláció. Azt sem lehet szem elől téveszteni, hogy a bos- nyák—horvát konföderáció katonai téren könnyen a szerbek kárára fordíthatja a hadihelyzetet, tehát min­den ok adva van a háború mielőbbi befejezéséhez. Ezzel szemben a Szerbián kívüli szerbek pökhen­di agresszivitása a világközösség „megpuhítására” irányuló kísérletek sorát dönti dugába. Jó volna hát minél előbb vagy megjuhászkodásra késztetni Kara- dzsicset, Mládics tábornokot és a többi militarista vezért és vezérecskét, vagy pedig egyszerűen elhatá­rolni magát tőlük. Az utóbbi azonban komolyan megingathatja Milosevics helyzetét, hiszen a Szerbi­án belüli szélsőséges nacionalista-soviniszta ellen­zék a nemzet és a szerb testvérek elárulásával fogja vádolni a szerb elnököt. Nyilvánvaló tehát, hogy Milosevics tovább szán­dékozza feszíteni a húrt, de — mint eddig minden al­kalommal — a piszkos munkát, tehát a két bábállam (Kraj,inai Szerb Köztársaság és a Boszniai Szerb Köztársaság) vezetői betörésének előkészítését ezút­tal az éppen aktuális, de alapjában véve általa irányí­tott államelnökre bízza. (b. m.) vazott tervezetet. Az ugyanis megtiltotta volna a magyar helységnévtáb­lák használatát azokon a településeken, amelyek szlovák neve valamely szlovák történelmi szemé­lyiség emlékét őrzi. (így pl. Párkányt csak Stúrovó- ként lehetne jelölni. A kor­látozás összesen 40 ezer magyar lakost érint hátrá­nyosan.) Duray szerint ugyanak­kor a koalíciónak mindent meg kell tennie azért, hogy mielőbb ismét a par­lament elé kerülhessen a kisebbségi helységnévtáb­lák használatát lehetővé tevő törvény tervezete. A kormányjavaslat ugyan megbukott, de lehetőség van arra, hogy ugyaneb­ben a tárgyban most képvi­selői indítványt terjessze­nek elő. A képviselői indít­ványt — így Duray — a koalíciós pártok, illetve a magyar pártok képviselői­nek is jegyezniük kellene. A nagyvilág hírei * Amint az várható volt, óriási többség­gel Jegor Gajdart vá­lasztották az Oroszor­szág Demokratikus Választása néven ala­kult új reformpárt el­nökévé. Egyetlen vonat sem közlekedett tegnap reg­gel Hollandiában a mozdonyvezetők és a kalauzok sztrájkja mi­att — jelentette a Reu­ter. * Paul Kagame tá­bornok, a ruandai lá­zadók katonai vezető­je tegnap bejelentet­te: csapatai heves har­cok közepette elfoglal­ták Gitamarát, az ide­iglenes kormány ko­rábbi székhelyét. ¥ Brüsszelben nagy megkönnyebbüléssel nyugtázták az EU-csat­lakozásról vasárnap tar­tott osztrák népszava­zás pozitív végeredmé­nyét. Apadó orosz hadsereg Októberig háromszázezer­rel csökkentik az orosz had­sereg létszámát — jelentet­te be tegnap Pavel Gracsov orosz védelmi miniszter. Gracsov elmondta: a fegy­veres erők létszáma a mai 2 millió 200 ezerről 1 millió 900 ezerre apad. A védelmi miniszter meg­jegyezte, hogy nemcsak a sorkatonák és a tiszti állo­mány létszámát kurtítják meg, hanem a tábornoki kart is karcsúsítják. Ennek megfelelően 270 tábornok­kal lesz kevesebb az orosz hadseregben, de még így is 1780-an maradnak, viszont a Jelcin elnök által szabott „kvótát” sem érik el. Az ál­lamfő ugyanis 1820-ban ma­ximálta a sújtásos váll-lapú főtisztek számát. A Pavel Gracsov által most bejelentett létszám- csökkentés valószínűleg a hadiköltségvetés körüli hu­zavonával függ össze. A parlament alsóháza ugyanis nem hajlandó egyelőre meg­adni a kért 18 ezer milliárd rubeles plusz keretet, mond­ván, inkább a hadsereg lét­számát lefaragva kell a költ­ségeket csökkenteni. Mindazonáltal nem ki­zárt, hogy a csökkentés be­jelentése részét képezi a költségvetés megemelését célzó taktikázásnak. A had­sereg ugyanis hivatkozhat rá, hogy a maga részéről megkezdte a létszám apasz- tását. Aligha valószínű vi­szont, hogy ennél lényege­sen nagyobb leépítésbe bele­menne Gracsov, aki koráb­ban már jelezte: a Nyuga­ton bevett, a lakosság egy százalékában megállapított másfél milliós hadsereg ke­vés a nagyhatalom Oroszor­szágnak. VELEMENY Szárszó szelleméért Az elmúlt évi emlékezetes szár­szói találkozót némelyek nem ké­pesek megbocsátani a nemzeti összmagyarság érdekében munkál­kodóknak. Pedig milyen hatalmas fordulat történt nálunk. Tessék be­lehallgatni a rádiós, tévés harsogá­sokba, lapozzák föl az újságokat. A nacionalizmus, sőt az ultranacio­nalizmus erői, akik ellen négy tel­jes éven át rikoltozott a magyar sajtónak nevezett hét-(bolsevik) próbás csapat, most kénytelen volt elnémulni. A nacionalizmus fenyegető erői ellen nem lehet többé hadakozni. Most akkor kit kell átkozni, fenyegetni, kirekeszteni? A kételkedők megnyugtatására leírom, nem fogytak ki az ötletekből. Most egyszerre júniusban, nyárelő havában szárszói találkozót csődítettek egybe. Csakhogy igen sántít a kísérlet, mert ez a csődülés a nemzet nélkül került össze. Ugyanis: a régi Szárszó egybehívó jelmondata az volt: Soli Deo Gloria, Egyedül Istené a dicsőség! A másik óhaj így hangzott: .Veszélyben vagyunk, legnagyobb szükség a nemzet egyetemes egymásra találása! A jelkép, ama bizo­nyos József Attila emlékezete, aki feláldozta életét, mert hazug világban nem tudott tovább élni. Az elmúlt esztendő­ben Szárszó jegyében mindezekről megszólaltak a nemzet képviselői, de miképpen az első Szárszón ott voltak a meg­osztok, a renegátok, a beépítettek, jobbról és balról egykép­pen, 1993-ban is ott voltak a békétlenek, a széthúzok, a másképp akarók, miattuk nem kristályosodhatott, hogy most is veszély volt, s ma már keservesen tudjuk: végve­szély volt. Minden politikai botlásunkért megalázottan kell szen­vedni. Nem volt elég a litván, lengyel példa, nem tanul­tunk tanítóinktól, többek között Szabó Dezsőtől, akinek születéséről bizony gyér számban emlékeztünk meg. Sza­bó Dezső mondta a jobb- és baloldaliságról: mind a kettő a hódító, idegen imperializmus eszköze! A klasszikus harma­dik utat hirdető Németh László is kifelejtődött emlékeze­tünkből, de mindazok számítása, akik a maguk erejére, a nemzet múltjára és jövendőjére együttesen hivatkoztak, mi­szerint lelki, szellemi megújulásra van szükség (1943-ban Szárszón elhangzott, hogy Jézus Krisztus nélkül nem sike­rülhet), amelynek alapja: mérjük föl helyzetünket, erőnket, őszinte magunkba feledkezés után szakítsunk a nemzeti gőggel, helyette igaz nemzettudatot ültessünk felnövekvő ifjúságunk szívébe. Nem idejétmúlt, kenetteljes szavak ezek, de az egykori nemzeteszmélés nemes gondolatainak summáiból való töredékek. És mindezek után az elmúlt napokban Szárszót mímel­ték a hangoskodók, kirekesztők, a liberális baloldal eszme­bajnokai. Miért ne próbálják elorozni szemünk láttára gyö­keres, szerves, egyetemes nemzeteszmélésünk ünnepének jelképét? Miért nem lehetnének ma ők Szárszó új folytatói? Valami érthetetlen, visszataszító magabiztosság és arcát­lanság jellemezte azt az elmúlt heti gyűldét, ahonnan hiány­zott az alázat, ahol nem volt jelen a nemzet, ahol nem szá­mított, hogy a magyar költészet egyik legtragikusabb sze­mélye, s az ő emlékezete teremtett történelmi alkalmat a nemzeti eszmélésre. Úgy látszik, akik egy kétes választási győzelem visszata­szító mámorában egybeverődnek, úgy gondolják, mindent kisajátíthatnak. Nem tisztelt elvtársi urak! Szárszó minden mesterkedésük, szemtelen fellépésük ellenére soha nem lesz az önöké! (Fábián Gyula)

Next

/
Thumbnails
Contents