Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-14 / 137. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JUNIUS 14., KEDD Választások Európa-szerte Előretörtek a szocialisták Előrejelzéseknek megfelelően a szocialista képviselői csoport vezető pozíciójának megtartását, árnyalatnyi erősítését eredményezte a június 9—12-én lezajlott európai parlamenti választás — derült ki az Eurostat által tegnap Brüsszelben közzétett első összesítésből. Eszerint az — egyelőre még nem végleges — adatok azt mutatják, hogy a július 19-én összeülő, 567 tagú strasbourgi parlamentben (ahol nem országonként, hanem szintén politikai pártonként csoportosulnak a képviselők) a szocialista honatyák alkothatják majd a legnagyobb frakciót, várhatóan 200 taggal (a május 10-én feloszlott testületben 198 képviselőjük volt). Ugyanakkor a várakozásoktól eltérően jelentősen visszaestek a kereszténydemokrata pártok, amelyek Strasbourgban néppárti gyűjtőnév alatt alkotnak frakciót. Az előző parlamentben 162 honatyával voltak jelen, és a mostani választásokat megelőző utolsó felmérések mintegy 185-190 parlamenti helyet jósoltak a számukra — ehhez képest végeztek csak 148 parlamenti hellyel. A liberálisok ezzel szemben hajszálpontosan tartották pozícióikat: változatlanul 44 honatyával lesznek jelen az új strasbourgi parlamentben. Némileg visszaestek a zöldek — 28-ról 23-ra —, egy helyet vesztettek a kommunisták — már csak 12 képviselőjük van —, és megtartották eddigi 12 helyüket a szélsőjobboldali pártok. Fontos tényező ugyanakkor, amely jelentős mértékben módosíthatja még a végső felállást, hogy egyes pártcsoportosulások — mint például Silvio Berlusconi Forza Italiája —, valamint némely „független képviselők” egyelőre nem csatlakoztak egyik nagyobb strasbourgi tömörüléshez sem, márpedig közel százfőnyi csoportot alkotnak (egészen pontosan 96-an vannak ilyenek). Végső vagy akár alkalmi „csapódásuk” valamelyik frakcióhoz érdemben módosíthat a politikai erőviszonyokon, lévén, hogy Strasbourgban az eurohon- atyák többsége a napi politikai vitákban általában tényleg előbbre sorolja a pártszínekből következő elkötelezettségeket az adott „nemzeti színekhez” tartozásnál. Az Eurostat első ösz- szesítéséből egyébként az is kiderült, hogy az európai átlagban számított részvételi arány tovább csökkent az öt évvel ezelőttihez képest: akkor 58,4 százalékos volt (szemben az azt megelőző — 1984-es — 61 százalékkal), most csupán 54 százalék ment el szavazni. Duray-nyilatkozat V Párkány csak Stúrovo lehetne Duray Miklós, a Szlovákiában tevékenykedő Együttélés Politikai Mozgalom elnöke, a Zemedels- ké Noviny című prágai lap tegnapi számában megjelent nyilatkozatában szorgalmazza, hogy a szlovák parlamentben mielőbb kerüljön ismét napirendre a helységnévtáblák használatáról szóló törvény. Az előző tervezetre, amely a közelmúltban nem kapta meg a szükséges többséget, az Együttélés képviselői közül hármait nem szavaztak igennel. Duray az interjúban egyfelől kijelenti: ha a tervezet kudarca miatt az Együttélés képviselőit vádolják, akkor ő szeretné megkérdezni, hol tartózkodott a szavazáskor a kormánykoalíció 13 hiányzó képviselője. Másfelől most ő maga is elfogadhatatlannak minősíti a leszaAllamelnök mint szóvivő' Milosevics tovább feszíti a húrt Látszólag teljesen normálisnak tekinthető Zorán Li- licsnek, Kis-Jugoszlávia államfőjének a napokban tett nyilatkozata, hogy „Jugoszlávia polgárainak milliói nem lehetnek túszai egyetlen vezérnek sem”, hiszen a hivatalos politika által állandóan hangoztatott demokráciának legalább a látszatát meg kellene őrizni. A kijelentés azonban szép kis zűrt kavart, elsősorban a boszniai és a horvátországi Kraj inában élő és ügyködő szerb vezérek között. A szerbiai körülmények között ugyanis egyértelmű volt, hogy Lilies nem a saját, hanem Szlobodán Milosevics gondolatait és szándékát juttatta kifejezésre. Nem első eset, hogy az államelnök tulajdonképpen a szerb elnök „szóvivőjének” szerepében lép a nyilvánosság elé. A nyilatkozatból az is kiderül, hogy Milosevics- nek is elege van már a háború miatt Szerbia és Montenegro ellen bevezetett gazdasági zárlatból, hiszen — a rezsimhű tájékoztatási eszközök minden dicsekvése ellenére — a két köztársaság gazdasága a padlón van, s már csak idő kérdése, hogy mikor lendül be ismét a korábbinál is nagyobb katasztrófával fenyegető, mindent elsöprő infláció. Azt sem lehet szem elől téveszteni, hogy a bos- nyák—horvát konföderáció katonai téren könnyen a szerbek kárára fordíthatja a hadihelyzetet, tehát minden ok adva van a háború mielőbbi befejezéséhez. Ezzel szemben a Szerbián kívüli szerbek pökhendi agresszivitása a világközösség „megpuhítására” irányuló kísérletek sorát dönti dugába. Jó volna hát minél előbb vagy megjuhászkodásra késztetni Kara- dzsicset, Mládics tábornokot és a többi militarista vezért és vezérecskét, vagy pedig egyszerűen elhatárolni magát tőlük. Az utóbbi azonban komolyan megingathatja Milosevics helyzetét, hiszen a Szerbián belüli szélsőséges nacionalista-soviniszta ellenzék a nemzet és a szerb testvérek elárulásával fogja vádolni a szerb elnököt. Nyilvánvaló tehát, hogy Milosevics tovább szándékozza feszíteni a húrt, de — mint eddig minden alkalommal — a piszkos munkát, tehát a két bábállam (Kraj,inai Szerb Köztársaság és a Boszniai Szerb Köztársaság) vezetői betörésének előkészítését ezúttal az éppen aktuális, de alapjában véve általa irányított államelnökre bízza. (b. m.) vazott tervezetet. Az ugyanis megtiltotta volna a magyar helységnévtáblák használatát azokon a településeken, amelyek szlovák neve valamely szlovák történelmi személyiség emlékét őrzi. (így pl. Párkányt csak Stúrovó- ként lehetne jelölni. A korlátozás összesen 40 ezer magyar lakost érint hátrányosan.) Duray szerint ugyanakkor a koalíciónak mindent meg kell tennie azért, hogy mielőbb ismét a parlament elé kerülhessen a kisebbségi helységnévtáblák használatát lehetővé tevő törvény tervezete. A kormányjavaslat ugyan megbukott, de lehetőség van arra, hogy ugyanebben a tárgyban most képviselői indítványt terjesszenek elő. A képviselői indítványt — így Duray — a koalíciós pártok, illetve a magyar pártok képviselőinek is jegyezniük kellene. A nagyvilág hírei * Amint az várható volt, óriási többséggel Jegor Gajdart választották az Oroszország Demokratikus Választása néven alakult új reformpárt elnökévé. Egyetlen vonat sem közlekedett tegnap reggel Hollandiában a mozdonyvezetők és a kalauzok sztrájkja miatt — jelentette a Reuter. * Paul Kagame tábornok, a ruandai lázadók katonai vezetője tegnap bejelentette: csapatai heves harcok közepette elfoglalták Gitamarát, az ideiglenes kormány korábbi székhelyét. ¥ Brüsszelben nagy megkönnyebbüléssel nyugtázták az EU-csatlakozásról vasárnap tartott osztrák népszavazás pozitív végeredményét. Apadó orosz hadsereg Októberig háromszázezerrel csökkentik az orosz hadsereg létszámát — jelentette be tegnap Pavel Gracsov orosz védelmi miniszter. Gracsov elmondta: a fegyveres erők létszáma a mai 2 millió 200 ezerről 1 millió 900 ezerre apad. A védelmi miniszter megjegyezte, hogy nemcsak a sorkatonák és a tiszti állomány létszámát kurtítják meg, hanem a tábornoki kart is karcsúsítják. Ennek megfelelően 270 tábornokkal lesz kevesebb az orosz hadseregben, de még így is 1780-an maradnak, viszont a Jelcin elnök által szabott „kvótát” sem érik el. Az államfő ugyanis 1820-ban maximálta a sújtásos váll-lapú főtisztek számát. A Pavel Gracsov által most bejelentett létszám- csökkentés valószínűleg a hadiköltségvetés körüli huzavonával függ össze. A parlament alsóháza ugyanis nem hajlandó egyelőre megadni a kért 18 ezer milliárd rubeles plusz keretet, mondván, inkább a hadsereg létszámát lefaragva kell a költségeket csökkenteni. Mindazonáltal nem kizárt, hogy a csökkentés bejelentése részét képezi a költségvetés megemelését célzó taktikázásnak. A hadsereg ugyanis hivatkozhat rá, hogy a maga részéről megkezdte a létszám apasz- tását. Aligha valószínű viszont, hogy ennél lényegesen nagyobb leépítésbe belemenne Gracsov, aki korábban már jelezte: a Nyugaton bevett, a lakosság egy százalékában megállapított másfél milliós hadsereg kevés a nagyhatalom Oroszországnak. VELEMENY Szárszó szelleméért Az elmúlt évi emlékezetes szárszói találkozót némelyek nem képesek megbocsátani a nemzeti összmagyarság érdekében munkálkodóknak. Pedig milyen hatalmas fordulat történt nálunk. Tessék belehallgatni a rádiós, tévés harsogásokba, lapozzák föl az újságokat. A nacionalizmus, sőt az ultranacionalizmus erői, akik ellen négy teljes éven át rikoltozott a magyar sajtónak nevezett hét-(bolsevik) próbás csapat, most kénytelen volt elnémulni. A nacionalizmus fenyegető erői ellen nem lehet többé hadakozni. Most akkor kit kell átkozni, fenyegetni, kirekeszteni? A kételkedők megnyugtatására leírom, nem fogytak ki az ötletekből. Most egyszerre júniusban, nyárelő havában szárszói találkozót csődítettek egybe. Csakhogy igen sántít a kísérlet, mert ez a csődülés a nemzet nélkül került össze. Ugyanis: a régi Szárszó egybehívó jelmondata az volt: Soli Deo Gloria, Egyedül Istené a dicsőség! A másik óhaj így hangzott: .Veszélyben vagyunk, legnagyobb szükség a nemzet egyetemes egymásra találása! A jelkép, ama bizonyos József Attila emlékezete, aki feláldozta életét, mert hazug világban nem tudott tovább élni. Az elmúlt esztendőben Szárszó jegyében mindezekről megszólaltak a nemzet képviselői, de miképpen az első Szárszón ott voltak a megosztok, a renegátok, a beépítettek, jobbról és balról egyképpen, 1993-ban is ott voltak a békétlenek, a széthúzok, a másképp akarók, miattuk nem kristályosodhatott, hogy most is veszély volt, s ma már keservesen tudjuk: végveszély volt. Minden politikai botlásunkért megalázottan kell szenvedni. Nem volt elég a litván, lengyel példa, nem tanultunk tanítóinktól, többek között Szabó Dezsőtől, akinek születéséről bizony gyér számban emlékeztünk meg. Szabó Dezső mondta a jobb- és baloldaliságról: mind a kettő a hódító, idegen imperializmus eszköze! A klasszikus harmadik utat hirdető Németh László is kifelejtődött emlékezetünkből, de mindazok számítása, akik a maguk erejére, a nemzet múltjára és jövendőjére együttesen hivatkoztak, miszerint lelki, szellemi megújulásra van szükség (1943-ban Szárszón elhangzott, hogy Jézus Krisztus nélkül nem sikerülhet), amelynek alapja: mérjük föl helyzetünket, erőnket, őszinte magunkba feledkezés után szakítsunk a nemzeti gőggel, helyette igaz nemzettudatot ültessünk felnövekvő ifjúságunk szívébe. Nem idejétmúlt, kenetteljes szavak ezek, de az egykori nemzeteszmélés nemes gondolatainak summáiból való töredékek. És mindezek után az elmúlt napokban Szárszót mímelték a hangoskodók, kirekesztők, a liberális baloldal eszmebajnokai. Miért ne próbálják elorozni szemünk láttára gyökeres, szerves, egyetemes nemzeteszmélésünk ünnepének jelképét? Miért nem lehetnének ma ők Szárszó új folytatói? Valami érthetetlen, visszataszító magabiztosság és arcátlanság jellemezte azt az elmúlt heti gyűldét, ahonnan hiányzott az alázat, ahol nem volt jelen a nemzet, ahol nem számított, hogy a magyar költészet egyik legtragikusabb személye, s az ő emlékezete teremtett történelmi alkalmat a nemzeti eszmélésre. Úgy látszik, akik egy kétes választási győzelem visszataszító mámorában egybeverődnek, úgy gondolják, mindent kisajátíthatnak. Nem tisztelt elvtársi urak! Szárszó minden mesterkedésük, szemtelen fellépésük ellenére soha nem lesz az önöké! (Fábián Gyula)
