Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-02 / 127. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. JUNIUS 2., CSÜTÖRTÖK Orosz letelepítési tervek Haza, Szibériába Az orosz kormány tanácsadói hosszú távú tervvel álltak el a volt Szovjetunió nem orosz köztársaságaiból Oroszországba bevándorló 11 millió orosz letelepítésére. Szergej Afanaszjev, a különleges tanácsadói testület elnökhelyettese a Reuter brit hírügynökségnek elmondta, hogy a Közép- Ázsiát és a Baltikumot elhagyó orosz nemzetiségűek számra Oroszország középső részében és Szibériában javasolnak letelepedésre alkalmas területeket. Ezeken a bevándorlók adókedvezményeket kapnának, továbbá építkezési és vállalkozási támogatást. Az új telepeseknek földet is juttatnának, hogy amennyire csak lehetséges, élelmiszerből önellátók lehessenek. Szlovákiában nem élnék magyarok? Pozsonyi táblavita Jozef Prokers, a Szlovák Nemzeti Párt tiszteletbeli elnöke a pozsonyi parlamentben tegnap kijelentette: „A Szlovák Köztársaságban nem élnek magyarok, csak magyarul beszélő szlovákok.” Prokers, az előző Meci- ar-kabinet alelnöke, ko- tábban a parlament alelnöke, a kétnyelvű helységnévtáblákról szóló törvénymódosítás vitájában szólalt fel. A kormány által előterjesztett törvényter ezet a szerdán kezdődött rendkívüli ülés egyetlen napirendi pontja. A Meéiar-mozgalom és a Szlovák Nemzeti Párt képviselői éles kirohanásokat intéztek az Europa ianacs ajanlasaihoz igazodó tervezet ellen. A képviselők a tárgytól elkalandozva egy ideig arról is elvitatkoztak, hogy ahol vannak, az a „Szlovák Köztársaság parlamentje-e, vagy a szlovákok parlamentje”. Ladislav Pittner belügyminiszter a tervezetet felvezető beszédében azt hangsúlyozta, hogy ezzel nem változnak Szlovákia településeinek szlovák nyelvű hivatalos helységnevei, csupán arról van szó, hogy ahol a nem szlovák nemzetiségű lakosság részaránya meghaladja a 20 százalékot, engedélyezik az ott élő emberek anyanyelvén használt helységnevek feltüntetését is. Minden csoda három napig tart — mondja a közmondás. A földcsuszamlásszerű parlamenti változások felett is hamarosan napirendre tér az állampolgár. Ma még elmondják egymásnak — azok, akik az elmúlt négy esztendőt a magukénak érezték —, hogy ismét idegennek érzik magukat a hazában. Elmondják azt is, hogy újból félnek. Egy Felvidékről kitelepített asszony — ma már nagymama — elmeséli, hogy családjukban megismétlődött az, ami az 50-es években lejátszódott. Az akkori nagyszülők az akkori gyermekek előtt nyilatkoztak az őket ért sérelmekről, az akkori hatalom sorsuk iránti közömbösségéről, s akkor a fiatalasszony azt kérte, hogy egy másik szobában beszélgessenek tovább. Nehogy a gyerekek meghallják, s az óvodában ezt kibeszéljék. Most — negyven-egyné- hány esztendő után — megismétlődött a jelenet: az akkori óvodás lányka, ma anyuka, kérte ugyanezt a nagyszülőktől. Nem lehet tudni, mi következik még. Ilyképpen a választások első velejárója, a félelemmentes élet érzésének eltűnése, máris megvalósult. A demokrácia és a szabadság nagyobb dicsőségére más vívmányok is meg fognak valósulni: amiként a Horthy-időkben az ellenzék csak üggyel-bajjal tudott nyilvánosságra szert tenni — nem beszélve a kommunizmus sokkal türelmetlenebb diktatúrájáról —, úgy most is készülhet közel kétmillió választó arra, hogy sajtó, rádió, televízió, általában hírközlés ugyanolyan kíméletlenül el fogja fojtani a szabad szót, mint a korábbi rendszerek. Nem sajtóperrel, nem cenzúrával: egyszerűen a létfeltételeket vonják meg tőlük (hirdetés, nyilvánosság stb.). Egy idős úr ismételgette a negyvenes évek végén: nem kell a békákat agyonverni, elég ha a tavat lecsapolják. Most sem lesznek kivégzések, összeesküvési perek, még a bírósági eljárások is ritkák lesznek. Elég lesz a hangulat, amelyik rátelepszik a társadalomra, s fojtogatni fogja. Ebből az a kétmillió másik választó, amelyik a két kommunista utódpártra szavazott, mit sem fog látni-tudni. A kabaréműsorok malackodásait ismét „kultúra” fedőnév alatt fogja élvezni, örülni fog, ha ismét láthat pornósztárokat a közszolgálati televízióban, és fogalma sem lesz arról, hogy erőszak, munkakerülés, a Tőkés László távirata Horn Gyulához / Értő” és érző” támogatást! A romániai Magyar Szó tegnapi száma közölte azt a táviratot, amelyet Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke az MSZP elnökségéhez és Horn Gyulához, a párt elnökéhez intézett a szocialisták választási győzelméhez gratulálva. Ebben Tőkés László emlékeztet arra, hogy az MSZP-vel az elmúlt négy évben sem szüneteltek kapcsolatai, Hóm Gyula 1989-ben külügyminiszteri minőségben támogatta küzdelmüket, Nagyváradon járva pedig meglátogatta a kisebbségi egyházakat és az RMDSZ-t. „Ezeken az előzményeken érdemben nem változtatnak az utóbbi időben támadt nézeteltérések, melyeket — reményeim szerint — közös jó szándékkal volna lehetséges és szükséges kiküszöbölni” — áll a táviratban. „Meggyőződéssel remélem, hogy az MSZP által vagy meghatározó részvételével alakítandó új magyar kormány az ország határain kívül került kisebbségi magyarság irányában — alapvonalaiban — folytatni fogja azt az Antall József nevével fémjelzett nemzetpolitikát, amely hosszú idő után először kezelte érdeme szerint és súlyának megfelelően létünket és sorsunkat, és amely — egyébiránt — az összes magyarországi pártok politikai konszenzusán alapult” — írja Tőkés László. „Úgy ítélem, hogy erdélyi magyarságunk indokolt és méltánylandó elvárásai a rövidesen hivatalba lépő új kormánnyal szemben változatlanok — sőt, ha lehet, csak fokozódnak. Ezek teljesüléséhez kérem magam is értő és érző támogatásukat. A magyar—román államközi kapcsolatok hőn óhajtott javulásának és rendeződésének is ez volna az alapvető feltétele” — hangsúlyozza táviratában az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. A nagyvilág hírei * Megalakult a vajdasági Bácskatopolyán a Polgári Demokratikus Szövetség kezdeményezőbizottsága, amely liberális és polgári eszmékért, a vajdasági magyarok kollektív jogaiért és a többi nemzettel és nemzetiséggel való békés együttélésért száll síkra. ^ Átnyújtották a washingtoni magyar nagykövetségen kedd este James William Fulbright szenátornak a Magyar Köztársaság Érdemred- jének Középkeresztjét. (A kitüntetést a betegsége miatt távol maradó szenátor felesége vette át.) * Teodor Melescanu román külügyminiszter a Vocea Romaniei kormánylap tegnapi számának adott interjújában közölte: Bukarest júniusban fel akarja újítani a tárgyalásokat a Magyarországgal kötendő1 alapszerződésről. * Elutasította Peking a szöuli kormány ismételt kérését is tegnap, az észak-koreai atomválság ügyében. A külügyminisztérium nyilatkozata kizárta, hogy Kína rész vegyen Észak-Korea .megdolgozásában”. * Pokolgép robbant Szabadkán tegnap hajnalban a ferences templom bejáratánál. A nagy erejű robbanás darabokra törte az ajtót, s megrongálódott a templom berendezése. Bili Clinton amerikai elnök tegnap nyolcnapos európai útra indult, amelynek keretében részt vesz a normandiai partraszállás ötvenedik évfordulója alkalmából rendezendő nagyszabású ünnepségeken, illetve az eseményt kihasználva hivatalos tárgyalásokat is folytat Olaszországban, Franciaországban és Nagy-Britanniában. Hivatalába történt beiktatása óta ez lesz az első látogató körútja a nyugat-európai szövetségeseknél; találkozni kíván II. János Pál pápval is. Elutazása előtt elmondott rövid beszédében — mint az utóbbi napokban számos alkalommal — az elnök ismét kiemelte azok történelmi tettét, akik ötven évvel ezelőtt életüket áldozva „megmentették a demokráciát az európai földrészen és megváltoztatták a történelem menetét”. A Szabad Európa és a Szabadság Rádiót felügyelő amerikai kormányzati testület elnöke kedden Washingtonban bejelentette, hogy ötven évre a George Soros (Soros György) magyar származású amerikai üzletember által alapított prágai intézet rendelkezésére fogják bocsátani a két rádióadó példátlanul gazdag közép- és kelet-európai információs archívumát. Az adattár több mint tizenötmillió dokumentumot tartalmaz: éppúgy megtalálhatók köztük az egykori kommunista vezetőkről készült bibliográfiák, mint egykoron illegálisan terjesztett szamizdatok gyűjteménye. A New York-i központú Open Society Institute (Nyílt Társadalomintézet) tizenötmillió dollárt ajánlott fel a következő négy évre az irattár megőrzésére, rendszerezésére és számítógépesítésére. VÉLEMÉNY Visszatánc és egy friss törvény család, a házasság válsága és eme kultúra élvezete között okozati összefüggés áll fenn. És még csak ellenpéldát sem tudunk felmutatni: a voksvadászat a nyugati országokban is sokadrendű problémává degradálja a nyilvánvaló társadalmi válságot. Ezzel azonban még nem érkeztünk el mondanivalónk tényleges tartalmához. Az olvasó bizonyára emlékszik — habár esetleg csak homályosan — a szocialisták választási programjából a nagy törekvésre: a keleti piacok visszahódításának ígéretére. Nos, még nem nagyon száradt meg a tinta a szavazólapokon, amikor a pártelnökük a reggeli interjú során kinyilatkoztatta: első útja Németországba vezet. Tehát nem Ukrajnába, nem Oroszországba, de még csak nem is Litvániába — ahol elvbarátok is találhatók nagyobb számban —, hanem Németországba. Ezt az utazást minősíti a pártvezető a legfontosabbnak, figyelemmel a gazdasági érdekekre. Vajon mások írták a választási pártprogramot és most mások nyilatkoznak? Aligha. Pontosan tudták, hogy mit írnak a választópolgár megnyerésére, és mit fognak tenni — a reálpolitika kényszere folytán. Ugyanezzel a könnyedséggel fogják átvágni a gordiuszi csomót, amikor a nyugdíjemelés, a foglalkoztatás, s velük szemben a költségvetési takarékosság, mögötte pedig az adóztatás csiklandós témája kerül napirendre. Ez a fajta visszatáncolás törvényszerűen fog bekövetkezni a választási programokhoz viszonyítva. A szocialisták közel 54 százalékos parlamenti többséget szereztek. Náluk kizártnak tarthatjuk azokat a magamutogató fontoskodásokat, amelyeket a Demokrata Fórum néhány tagjánál tapasztaltunk. Nem fognak kilépni, nem fognak új pártokat alakítani — legalábbis egyelőre. Vagyis: semmi nem indokolná, hogy oly kitartóan udvarolnak a szabad- demokratáknak, kivéve egyet. A szocialista választási ígéretek betarthatatlanok. Ha egyedül kormányoznak, nyomban kiderül a hátsó gondolat. Kell tehát egy villámhárító, egy másik párt, s akkor ugyanazzal a könnyedséggel kezdik szidni a koalíciós partnert, mint az eddigi kormányt, így a választó nem szólhat: kényszerből nem tudják nyomban szállítani a megígért vívmányokat. Tudják ezt a szabaddemokraták is. Ezért csavarják igényeiket az egekig. A feltételezhető koalícióban pontosan 25 százalék lenne az arányuk, 75 százalék a győztes párté. Erre azt mondják: a tárcáknak legalább a felét meg kell kapniuk. Ha megkapják — és valamit biztosan kapnak, s abba bele is mennek, mert soha parlamenti párt ilyen éhesen nem vágyott még hatalomra —, akkor bezárul a kör: a média az övék, a döntés az övék, s övék lesz a propagandaapparátus is, amelyikkel a választópolgárt a mostani döntéshez odaterelték. Ezekben a napokban a győztes és a második helyezett párt elnökei összeülnek. A szabaddemokraták levonták a következtetést abból, hogy elnökük a saját szüleiről, múltjukról mindaddig nem akart tudni, amíg a tényeket perben, okmányokkal nem igazolták. Ezt követően megjelent az új miniszterelnök-jelölt. A szocialisták sejtelmesen hallgatnak az esedékes gyűlésükig. Tudnunk kell azonban, hogy április 5-én hirdették ki a Magyar Közlönyben az 1994. évi XXIII. törvényt: Egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről. Ezt a törvényt a köztársasági elnök aláírta. Ebben szó esik [1. § c) pont] az 1956—57-ben karhatalmi alakulatoknál szolgált személyekről. A bágyadt szankciók önmagukban is elgondolkoztatóak, de ténylegesen hatályban lévő törvényről van szó. Az ellenőrzést meg kellene kezdeni, a törvény ez év július 1-jén lép hatályba. Felmerül a kérdés: mihez kezdenek a győztesek a törvénnyel? Azt teszik-e, amit a szabaddemokraták tettek az elnökükkel? Vagy a parlamenti többség birtokában törvénymódosítás következik? Esetleg egyszerűen agyonhallgatják a törvényt, mint ahogyan negyven éven át gyönyörű törvényeink voltak, ám mihelyt valami vezetőt érintettek volna (legegyszerűbb eset a közlekedési balesetek ügye), Justitia asszony bekötött szeme alól kikandikált, s a felelősségre vonás elmaradt. Pedig még el sem kezdődött a tánc! Clinton Európában Archívum bérletben