Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-13 / 136. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. JÚNIUS 13., HÉTFŐ 7 Az együttműködés arculcsapása lett volna Az albertirsai fürdoügy folytatódik Május 31-ei számunkban hírt adtunk arról, hogy az albertirsai önkormányzat legutóbbi ülésein (három napon belül) egyazon kérdésben két ellentétes döntés született. Akkor a történtek miatt felháborodott, a második döntés (a termálfürdő eladása) ellen tiltakozó ön- kormányzati képviselők egy része véleményének adtunk helyt. Ezúttal a másik oldal — az eladást támogatók — nézeteit adjuk közre, de mindenekelőtt helyreigazítjuk akkori tévedésünket, ugyanis, állításunkkal ellentétben, nem szerepel az eladásra szánt tételek között a helyi fafeldolgozó vállalat, és a község címerével kapcsolatban nem népszavazás, csupán közvélemény-kutatás történt. Az albertirsai önkormányzat épületében folytatott beszélgetés során bőven hallhattunk a fürdőügy előzményeiről, így többek között arról, hogy számos sikertelen tárgyalást követően a képviselő-testület pályázatot írt ki a fürdő és környékére vonatkozó tanulmányterv elkészítésére. Öten adtak be pályázatot, és a testület a Mérték Stúdió pályázatát fogadta el. — A megkötött szerződésben az önkormányzat vállalta, hogy amennyiben jelentkeznek befektetők és komollyá válik a tárgyalás, akkor a tisztesség határain belül mindent megtesz annak érdekében, hogy a befektetők ezzel az építészeti stúdióval terveztessék meg a megépítendő gyógyszállót, kempinget, üdülőfalut, lovardát, illetve más létesítményeket... A betéti társaság ezt megértve és elfogadva a Mérték Stúdióval vette fel a kapcsolatot — mondta Kiss Tibor polgármester, majd hozzátette, hogy a betéti társaság — teljes nevén: Lagunas Bt. — 1992. november 26-án jelent meg először a képviselő-testület előtt. Bejelentették, hogy szeretnének megvalósítani egy üdülőkomplexumot a fürdő környékén. Kérték — meg is kapták — a testület írásos nyilatkozatát, hogy az mindaddig nem tárgyal komolyan senkivel, amíg ők azt nem mondják, hogy nincs pénz. A megállapodás három hónapra szólt. 1993 februárjában lejárt a határidő, de a szükséges pénz nem jött össze. A társaság március 25-én ismét megjelent a testületi ülésen és bejelentette, hogy a fürdő körüli területen kívül magát a fürdőt is meg kívánja vásárolni. Egyúttal közölte azt is, hogy a pénz megszerzésére irányuló tárgyalásoktól nem álltak. A betéti társaság többet akar Kérdésünkre, hogy vajon miként fogadta a testület a fürdő megvételére vonatkozó bejelentést, illetve felme- rült-e ennek az elfogadása vagy elutasítása, a polgár- mester azt felelte: „Ezen a testületi ülésen ilyen konkrét határozat nem volt.” Horváth Dénes önkormányzati képviselő úgy vélekedett, hogy a fürdőt apportként vagy bérletként a leendő vállalkozásba bevinni azért sem lenne célszerű, mert az értéke — 175 millió forint — a beruházás összértékéhez — hozzávetőleg tizennégymilliárd forint — képest elenyésző, ezért ebből komolyabb haszonra nem lehetne szert tenni, ezzel szemben a vállalkozás csődje esetén az önkormányzat tartósan károsodna. Mivel a fürdő eladását kifogásoló önkormányzati képviselők korábban úgy nyilatkoztak lapunknak, hogy nem kaptak megfelelő írásos előterjesztéseket, ennek oka felől is kérdezősködtünk. — Tavaly március 25- től egészen ez év februárjáig tárgyalások nem voltak, csak telefonon történő érintkezések... Ezekről szinte szó szerinti tájékoztatást kaptak a képviselők a testületi üléseken, minden egyes alkalommal — hangzott a polgármester válasza. Megerősítette, hogy a kisebbségben lévő képviselők által hangoztatott érv, miszerint a fürdő részben lakossági hozzájárulással épült, igaz. Viszont az elkészült rendezési terv alapján a fürdő egész arculata, így a bejárati rész is teljesen megváltozna, és ezt a tervet a képviselők jóváhagyták. Hallhattuk, hogy 1994. március 22- én ismét megjelentek a befektetők azzal, hogy megvan a szükséges pénz, és bejelentették, hogy most már komolyan szeretnének tárgyalni a testülettel az adásvételről. (A polgármester és a helyettese korábban levélben arról tájékoztatta a befektetőket, hogy a szerződéskötésről csakis a szükséges bankfedezetek igazolását követően kerülhet sor.) Azt is megtudtuk, hogy a fürdő eladásával kapcsolatban ez idő tájt nem született önkormányzati döntés. A polgármester szerint nem kellett a testületnek ebben döntenie, minthogy „nem volt ilyen helyzet”. Március 23- ra — másnapra — összehívták az eladandó földterület résztulajdonosait — ők kárpótlás révén szereztek tulajdont —, illetve az ügyben érintett jogi személyeket, akik előtt a befektetők kifejtették azt, amit már előző nap az önkormányzat ülésén is, nevezetesen, hogy nemcsak a fürdő és a környékén lévő önkormányzati és jogi személyek tulajdonában lévő föld kell nekik, hanem ennél lényegesen nagyobb terület, mégpedig a négyes, a negyvenes, és a bicskei út által határolt háromszög is. — Mivel indokolták ezt az igényüket? — kérdeztük a polgármestert. — Azzal — felelte —, hogy itt a gyógyászati tevékenység mellett fel kell vetődjön a szórakozás lehetősége is, mivel ide olyan gyógyulást keresők is jönnek, akik az egy-két órás kezelést követően szeretnének kikapcsolódni. Ehhez szükség van a kulturált szórakozást biztosító létesítményekre. Többek között vidámparkot, golfpályát, „tropiká- nát", éttermet, uszodát kívánnak kialakítani. Nem tárgyaltak egymással Ez az újabb terület nyolcvanhektáros, ami a termálfürdő körüli területekkel együtt összesen százhúsz hektárra tehető — tudtuk meg a jelenlévőktől. Az említett összejövetelen a magántulajdonosok döntő többsége állítólag úgy nyilatkozott, hogy hajlandó eladni a földjét, s azt is kijelentették, hogy szeretnék, ha a földeket az önkormányzat vásárolná meg, majd ezt követően kerülnének azok a befektetők tulajdonába. Kiss Tibor szerint ez összefügg egyrészt az érintett bank kívánságával — ugyanis egyetlen tulajdonossal kíván megállapodni —, másrészt a magántulajdonosok érdekeivel, akik a kárpótlás fejében kapott földek eladása esetén kötelesek lennének jövedelemadót fizetni. Ha viszont az önkormányzat községrendezés címén vásárolja meg a földeket, úgy a magánszemélyek mentesülnek az adó megfizetése alól. Megtudtuk továbbá, hogy az önkormányzat közvetítőként működött közre, vagyis a magántulajdonosok és a befektetők közvetlenül nem tárgyaltak egymással. A polgármester idézte egy idős, nyugdíjas vasutas véleményét, aki azt mondta, hogy az autós szakmákban dolgozó unokái miatt is jobb, ha eladja a földjét, s ezzel is hozzásegíti őket a helyi munkalehetőséghez. Március 24-én — az említett összejövetel másnapján — újabb önkormányzati ülést hívtak össze, amelyre idő hiányában nem készült írásos előterjesztés a képviselők számára. Ezzel kapcsolatos kérdésünkre válaszolva a polgármester kijelentette, hogy az önkormányzati törvény sürgős esetekben lehetővé teszi a testület számára, hogy korábban nem tervezett napirendi pontokról is tárgyaljon, amennyiben úgy dönt. — Egy ilyen régen húzódó, nagy horderejű ügyben miért nem lehetett néhány napot arra szánni, hogy írásos anyagokkal készítsék elő az önkormányzati ülést? Kiss Tibor válasza: — A testület dönthetett volna úgy, hogy most nem tárgyalunk erről, de átérezve azt, hogy ez egy rendkívül fontos esemény lehet a község életében, és tulajdonképpen ezért dolgoztunk három és fél évig, és itt mindenki ismerte az eddig történteket, a testület úgy döntött, hogy tárgyaljunk a szóbani előterjesztés alapján. — Nem érezte hivatali kötelességének, hogy írásos előterjesztéssel segítse a döntést? — Annyira együttműködtünk három és fél éven keresztül, hogy én azt tartottam volna bűnnek, ha a befektetők jelentkezése után két nappal szóban nem tájékoztatom a testületet. Ez lett volna a testülettel szembeni negatív eljárás. Amikor én eddig is minden értesülést megosztottam a testülettel, most azt mondani, hogy itt voltak az esetleges beruházók, én majd leírom, hogy mit mondtak, kiküldjük az anyagot, és összehívunk egy rendkívüli testületi ülést: ez a három és fél év együttmunkálkodásának az arculcsapása lett volna. A polgármester véleményével a jelenlévők közül többen is egyetértettek. Kiss Tibor így folytatta: — A képviselő-testület a 34/94-es számú határozatában — egyhangú döntést követően — kimondta, hogy eladja a fürdőt, a vendégházat és a kutakat azzal a megkötéssel, hogy az adásvételi szerződést aláírás előtt a képviselő-testület elé kell hozni megtárgyalásra. A bérletről nem szavaztak Thurmann Mária alpolgármester: — Az írásos előterjesztéseknél többet jelentett az előszerződés elkészítése, mert ez volt az, ami lehetővé tette a testület számára, hogy megismerjék a vállalkozó álláspontját. Voltak a vállalkozók részéről bizonyos titkolózások, vagyis nem játszottak teljesen nyílt kártyákkal, azonban ezt az is indokolta, hogy üzleti érdekből nem lehet kiadni egyes információkat, de úgy érzem, hogy az előszerződésbe már sikerült beépíteni bizonyos garanciákat. Ha a betéti társaság nem teljesíti a pénzügyi garanciákra vonatkozó, az előszerződésbe foglalt kötelezettségeit július 15-ig, akkor az önkormányzat nem írja alá az adásvételi szerződést. De a beruházási tervet is be kell mutatni az aláírás előtt. A jelenlévők elmondták, hogy a beruházó elképzelései között hangsúlyozottan szerepel a kispénzű polgároknak is megfelelő kikapcsolódási lehetőségek biztosítása, tehát ők a területről nem szorulnának ki. Ezután esett szó arról a május 24-i, keddi rendkívüli önkormányzati ülésről, amely a termálfürdő eladásával kapcsolatban meglepő fordulatot hozott. A név szerinti szavazáson a jelenlévő tizennyolc képviselőből tízen az eladás mellett, hatan ellene voksoltak, ketten pedig tartózkodtak. Ez azt jelentette, hogy az eladástól el kellett tekinteni, mivel nem jött össze a legalább tizenegy igenszavazat (a testület húsztagú). Kiss Tibor: — Kijelentettem a testület előtt, részemről a fürdő és környéke Ugye lezárult. Én a magam jószántából többet ezt az ügyet a testület elé nem hozom. Az ülést követően a polgármestert otthonában felhívták a befektetők és állítólag kérték, hogy vigye ismét a témát a testület elé. Kiss Tibor ez elől elzárkózott, viszont javasolta, hogy inkább a fürdő hosszú távú — legalább ötven évre szóló — bérbeadásáról tárgyaljanak. Másnap (szerdán) néhány képviselőnek szólt, hogy gondolkozzanak az esetleges bérbeadáson. A rá következő napon (csütörtökön), a rendes önkormányzati ülésen napirend előtt jelezte, hogy beszélt a befektetőkkel és kérte a testületet, hogy az „egyebek” napirendi pontban vitassák meg a bérlet ügyét. A testület ezt tudomásul vette. Az első napirendet követően azonban az egyik képviselő, aki késve érkezett, így feltehetően nem értesült arról, milyen téma szerepel az „egyebek” között, és aki két nappal azelőtt tartózkodott, bejelentette, hogy megváltoztatja korábbi döntését, és mégis támogatja a fürdő eladásának gondolatát. Kiss Tibor így emlékezett arra, ami ezután történt: — Javasoltam a testületnek, hogy előbb tárgyaljuk meg a bérletet. Ha azt mondja a testület, hogy igen, akkor tárgyaljuk meg utána ismételten az eladást a képviselő úr felvetése alapján, és a testület hozzon egy olyan döntést, amelyben utasít engem vagy az ideiglenes bizottságot, hogy a befektetőkkel menjen el a végsőkig a bérleti szerződés kérdésében, és ha úgy látja a bizottság, hogy a bérleti szerződés semmiképpen sem megy, akkor kezdjen csak az adásvételről tárgyalni. A hosszúra nyúlt beszélgetés végére — helyszűke miatt nem térhetünk ki minden hozzászóló véleményére — annyi kiderült, hogy a bérletről végül is nem szavaztak, viszont néhány képviselő tiltakozása és kivonulása ellenére ismét szavaztak a fürdő eladásáról. Ezúttal összejött a szükséges támogató szavazat, így a döntés nyomán határozat született, miszerint mégis eladják a fürdőt a Lagunas Bt.-nek. Elhangzott, hogy az eladással jobban járnak az al- bertiek, mert a bérbeadás olyan kötelezettségekkel jár, amelyek a tulajdonost terhelik, továbbá elhangzott, hogy a nagyszabású fejlesztés a község lakói számára sok szempontból előnyös (munkaalkalom, infrastruktúra fejlesztése, szolgáltatásokba való bekapcsolódás lehetősége stb.). Kinek van igaza, kinek őszinték s kinek hamisak a szándékai Albertirsán? E pillanatban sok kérdés még megválaszolatlan, azonban tény: a tiltakozók a törvényesség védelmében a köz- társasági megbízott állásfoglalását várják. Bánó Attila Tudomásunkra jutott, hogy az Albertirsai Híradónak — az önkormányzat helyi lapjának — ingyenes, 4000 példányban kiadott, a fürdőügynek szentelt különszá- mát a hét végén eljuttatták a község lakóihoz. Ezzel kapcsolatban tájékoztatást kértünk Roszík Mihály evangélikus lelkésztől, önkormányzati képviselőtől, a termálfürdő eladásának egyik ellenzőjétől. — Megkeresték-e önt a lap szerkesztői? — Egyáltalában nem, és senkit sem azok közül, akik tiltakoztak az újraszavazás körülményei ellen. — Kiknek a véleménye van benne? — Leközölték a helyi népszavazás beindítására tett népi kezdeményezés szövegét az aláírók nevével. Megszólaltatták Döbrössy esperes urat, a katolikus papot, aki azt mondta, hogy a község felemelkedéséhez szükséges a fürdő és környékének fejlesztése. — Önnek más a véleménye? — Szó sincs róla, teljesen egyetértek vele. Miként az itt nyilatkozó rendőrparancsnokunkkal is, aki ugyancsak üdvözli a kezdeményezést. A megkérdezettek lényegében azt mondják, hogy a fürdő fejlesztésének az ügye segítheti a község felemelkedését. Mi is ezt mondjuk, de ellenezzük a termálkutak eladását és bizonyos módszerek alkalmazását. — Mi a legújabb fejlemény? — A polgármester úr hozzám küldte a Kurír munkatársait. Érdemben nem nyilatkoztam nekik, mert ezzel a lappal kapcsolatban nincsenek jó tapasztalataim.
