Pest Megyei Hírlap, 1994. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-10 / 134. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJUSAC 1994. JUNIUS 10., PENTEK Véget ért az iskola Kérem szépen, én készültem, komolyan mondom, ki sem mozdultam a házból, pedig olyan csodálatosan sütött a nap, s a város minden grundjának minden rövidnadrágo- sa ott visongott az ablakunk alatt. Én, kérem, egész nap a gondolataimat fésültem, rendbe szedtem az összes arra érdemes főnevet, előkerestem a legféltettebb jelzőimet, az elkoptatottak közül néhányat megpróbáltam patinásítani, kivasaltam az igekötőket, mert ugye az ilyen ünnepi alkalmakkor az embernek az apró részletekre is figyelnie kell. Én megtanultam a leckét. No, nem mondom, hogy min- denikből okultam, de ezt a mait igazán megtanultam, mert én tudom, hogy nincs annál rosszabb, mint ha készületlenül érik az embert. Én, tanító néni, tetszik tudni, én inkább készülök, mintsem hogy puskázásra vetemedjek. Tudom én, hogy sokan ilyen módszerekkel próbálkoznak, de én jól megjegyeztem a tanító néni szavait: a becsület mindenekfölött, a csalókat előbb-utóbb elcsípik és egy életre szóló nagy szekundát írnak be nekik. Én, kérem szépen, igazán készültem, de tetszik tudni a nagy izgalomtól gombóc ül a torkomban, pedig, szavamra mondom, én javítani szeretnék, én tisztában vagyok azzal, hogy a még jobbnak mindig helye van. Tulajdonképpen ezért is jelentkeztem, csak nem emlékszem már mindenre, nem jut minden az eszembe, pedig olyan kifogástalan ünneplőbe öltöztettem a szavaimat. Mindebből csupán csak annyi jut az eszembe, hogy: mindent köszönök. Köszönöm az írás- és olvasásórákat, a szavak ízét, köszönöm anyanyelvemet. Köszönöm a számtanórákat, s rajtuk keresztül a tudást, hogy mindenre számíthatok, de számító ne legyek soha. Köszönöm a földrajzórákat, mert e tudás által bármikor pontosan meghatározhatom helyem e világban. Köszönök mindent, s köszöntök mindenkit, aki arra tette fel életét, hogy bennünket a tudás, a hatalom birtokosaivá tegyen. Paizs Tibor Az országos kémiaverseny győztese Kutatóorvos szeretnék lenni Budaörsön jártam a minap, a Rózsa Utcai Általános Iskolában, ahol egy ifjú kutatóval, Kacsuk Zoltánnal beszélgettünk. Találkozónk apropóját az a tény adta, hogy a fiatalember a közelmúltban megnyerte az országos kémiaversenyt. Beszélgetésünk igen vidám hangulatban zajlott, hiszen a fiú humorérzéke is kiváló, alaptermészete is vidám. Kérdéseimre eleinte szűkszavúan, majd egyre oldottabban válaszolt. Elmondta, hogy a versenyre nagyon keményen készült, körülbelül egy éve rendszeresen versenyfeladatokat oldott meg. Bencsikné Nagy Márta, a kémiatanárnő, aki felkészítette, hozzáteszi: — már nem tudtam elég nehéz feladatokat adni neki, így Zoli az utóbbi időben a kémia érettségi feladatokat oldotta meg. Mondhatom, igen könnyen. De nincs olyan feladat, ami kifogna rajta. Ő az, aki sosem adja fel, addig próbálkozik, gondolkodik, míg sikerül megoldania mindent. A verseny területi, majd megyei selejtezőkkel kezdődött, amit az országos megmérettetés követett. Ide az ötezer nyolcadikosból összesen 25-en jutottak be, közülük lett első Kacsuk Zoli. Közben kiderült, hogy nem csak a kémia áll közel hozzá, hanem majd’ mindegyik természettudományi tárgy. így a biológia, de kedveli a matematikát is. Ezekből is több versenyen indult és nyert már. Idén is megpróbálta az országos biológiaversenyen való részvételt, de — mivel a kémia- és a biológiaverseny időpontja egymáshoz igen közel esett, s így nehéz lett volna kettőre párhuzamosan készülni — vvégül kémiából sikerült elérnie a célt. Zoli elmeséli, hogy eredetileg nem is az országos versenyre készült, hanem a gimnáziumi felvételire, de ez olyan intenzív tanulás volt, hogy mindkettő sikeréhez elegendőnek bizonyult. így sikeresen bejutott az Apáczay Csere János Gyakorló Gimnáziumba, ahonnan természetesen tovább is akar tanulni. Arra a kérdésemre, hogy a szülei mivel foglalkoznak, elmondja, hogy az övék teljességgel más terület. — Az ember tanul a szülei hibáiból — teszi hozzá nevetve —, s ezért én nem foglalkozom számítógéppel, informatikával, programozással, míg a szüléimét leginkább ezek érdeklik. Távol tartom magamat e témáktól. Jövőbeni terveiről szerényen beszél, mint a nagy tudósok. Egyelőre gimnazista szeretne lenni, azután egyetemista, később pedig ki tudja... Mindig más terület érdekli, most éppen az emberi szervek helyettesítése műszervekkel. Kutatóorvos szeretne lenni. Arról, hogyan kezdődött a kémia iránti vonzalma, büszkén meséli, hogy ez a hajlam már kisgyerek- korában megmutatkozott, amikor a házban található összes fűszert és ragasztót összekeverve „hangyafogó szert” akart készíteni. Persze a hangyák vígan másztak át a keveréken, nem tudván, hogy az nekik készült. Szepesvári Lászlóné, a felső tagozat igazgatónője is nagyon büszke Zoli eredményére. Mindig jól szerepelnek diákjai az országos versenyeken, de ilyen kiemelkedő tanulójuk még nem volt. Zoli sorra nyerte a különböző versenyeket, sok trófeát szerzett már az iskolának. Emellett végtelen szerény, s nagyon tehetséges. Reméljük, hogy sikereiről hallunk még, mi is szívesen adunk hírt ilyen különleges képességű fiatalemberről. Simon Andrea Holtomiglan-holtodiglan Nem jó az embernek egyedül lenni keresek néki társat, hozzáilló't (Mózes I.) Házasság. Az ember életének fontos pillanata. Sokféleképpen gondolkodunk róla. Vannak köztünk olyanok, akik ellenzik a házasság intézményét, vannak házasságpártiak. Abban azonban egyetértünk, hogy mindenkinek szüksége van egy társra. Pest megyei fiatalokat kérdeztünk erről a témáról. Az elkészült interjúk első részét most, a folytatást a jövő héten olvashatják. „Nem érdekel a sors / hisz te vagy a sorsom édes / jobb világ se kell / hiszen nincs világ tenálad szebb és igazabb.” Talán így érzi ezt két Szentendrén élő fiatal, Orsi és Tibor, akik egy hónap múlva összekötik az életüket, összeházasodnak. Erről beszélgettem velük a szentendrei Duna-parton. Mi indít arra egy fiatal férfit, hogy megkérje egy nő kezét? — kérdeztem Tibort. — A szerelem! — De sokan szerelmesek, mégsem nősülnek. — Jó, akkor úgy mondom, hogy ha az Isten áldására kész egy párkapcsolat, akkor azt így szentesíteni kell. Az esküvő nem az, hogy ott a papnál megígérsz valamit, hanem az Isten előtt ígéred meg magadnak és a másiknak. És ez az ígéret sírig tart. — Orsi, szerinted? — fordultam a kedves és gyengéd pillantásokkal kedvesét figyelő lányhoz. — Igen, én is így gondolom. Azt hiszem, hogy erről az ígéretről soha nem lehet megfeledkezni, ezt nem lehet megtagadni. — Tibor, hogyan mondtad el Orsinak, hogy szeretnéd, ha a feleséged lenne, hogy határoztad el magad? — Ez egy folyamat. Nem úgy történik, hogy az ember egyetlen impulzus hatására elhatározza magát, hanem lassan átalakul a helyzet olyanná, hogy ezt belső kényszerből meg kell, hogy tegye. — Hol lesz a esküvőtök? — Itt Szentendrén. Bevallom őszintén, én félek tőle — mondja Orsi. Kétféle elképzelés \an. Az egyik egy nagyon hivatalos dolog amin túl kell esni, a másik egy nagyon bensőséges. Ott lesz az ösz- szes barátom, barátunk. Nekem volt egy olyan elképzelésem is, hogy minden régi szerelmemet meghívom, de elvetettem ezt az ötletet, mert... — Miért? — Azért mert, kezdem igazán átélni az elkövetkezendő kapcsolatunkat, a házasságot Tiborral és ez nem tartozik a régi szerelmeimre. Ez az esemény mindenképpen választóvíz. — Mi lesz az esküvő után, hol fogtok például lakni? — Ezek a házasság valódi árnyoldalai. Pesten lakunk majd abban az albérletünkben, melyben eddig is. Hiszen már öt hónapja egy lakásban élünk. — Akkor ez már egy kipróbált páros. — Igen, úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos. Mindenkinek ki kellene próbálni, hogy össze tud-e hangolódni a párjával. Ez teljesen más, mintha csak úgy találkoznak, elmennek együtt valahová, megbeszélni a dolgaikat még akkor is, ha ezt nap mint nap teszik. Ha együtt laknak, egymásra vannak utalva, felelősséggel tartoznak a másik iránt. Sok minden nem az enyém, hanem a mienk. — Többek között közös a hűtőszekrény — vág közbe Tibor. — Úgy látom Tibor, szereted a hasadat. — A különleges kajákat nagyon szeretem, de mindent megeszek, ha jól van elkészítve. — Tudsz főzni Orsi? — Én tudok főzni — mondja Tibor, ráadásul még szeretek is. — Akkor tied a konyha birodalma ? — Most is én sütök-főSidló Ferenc: Család (Gödöllői Művésztelep) Chagall: Szerelmesek zök, amikor van kedvem, ha nincs, akkor vajas kenyeret eszünk — nevetnek mindketten. — Mi a véleményed a házimunkáról? — kérdezem az ifjú férjjelöltet. — Poszívózás, mosogatás, ilyenek? — Igen. — Nem szeretem, de ha kell, megcsinálom, normális ember nem szereti ezeket a dolgokat, de a koszt még- úgy sem. — És mi a helyzet a házasságon belüli félrelépéssel? — Azt mondják, hogy a nők monogámabbak, a férfiak jobban félrelépnek. Orsi mit szólnál hozzá ha megtudnád, hogy Tibor megcsal? — Mindenképpen szeretném ha elmondaná — komolyodik el az arca. Úgy képzelem el, hogy hazajön és elmeséli. Nem hiszem, hogy változtatna valamit, de így nem tudom... Talán dühös lennék. — Lenne-e valamiféle retorzió ezután? — Indulat. Ha ez már retorzió... — Olyan nem lesz, hogy én őt megcsalom — mondja Tibor magabiztosan. Ezt kívánom nekik én is. Juhász Klára
