Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-09 / 107. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. MÁJUS 9.. HÉTFŐ Választott a megye Cegléden az ég kékjét elcsúfító felhők i — amelyek közül csupán néha egyegy percre kandikált ki a Nap — sem riasztották el a szavazásra jogosult polgárokat. Az utcákon ünneplőbe felöltözött emberek igyekeztek a szavazókörökbe. Akadt nagyszülő, aki tipegő kisunokáját is elvitte a fontos eseményre. A 7-es szavazókörben például ugyanaz az ötvenöt év körüli férfi érkezett első.ként, aki a négy évvel ezelőtti szavazáskor. Akadt színhely, ahol egy tizennyolc éves fiatalember volt a legfrissebb. Máshol néhányan már hat óra előtt megjelentek, hogy mielőbb leadhassák voksaikat. Ők a hobbikertekbe igyekeztek. * Bárhol megfordultunk, a szavazatszámláló bizottságok tagjai készségesen adtak tájékoztatást. Elmondták — s ezt tapasztaltuk —, hogy a választás jó hangulatban zajlik. A polgár tájékozottak, fegyelemezettek. Semmiféle atrocitás nem fordult elő. * A negyven év körüli férfit az Alszegi úton szólítom meg. Végigmér. Miután eloszlatom a gyanakvását, hogy nem közvélemény-kutató intézet munkatársa vagyok, megáll egy-két perces csevelyre. — Uram, nem hiszem, hogy pont én hiányoztam önnek. Nézze, egy éve már, hogy munkanélküli vagyok. A fiam főiskolás... Nem ragozom. Az a véleményem, aki közönyből vagy restségből nem megy el szavazni, elveszti minden erkölcsi alapját, hogy a választás végső eredményét kritizálja. Bevallom, engem az érdekel, hogy a következő kormány a gazdaságot serkentő intézkedéseket hozzon. Én azt hiszem, ezzel a csekély lépéssel már tettem valamit. Remélem, akikre szavaztam, méltóak lesznek a bizalomra. Én ebben a nehéz helyzetben sem adtam fel. Van kiút a válságból. * A barna hajú ifjú hölgy elsőéves egyetemista. Nem titkolja, ugyan várta a szavazást, de különösebben nem hatódott meg. Az viszont kellemes érzés volt, hogy a véleményét szavazólapon elmondhatta. Jólesett az is — mondta —, hogy emlékplakettet kapott. Akárcsak az, hogy mint leendő első választópolgárra jó néhány képviselőjelölt gondolt. Igaz, hogy egyetemi elfoglaltsága miatt nemigen vett rész fórumokon. Ám igyekezett figyelemmel kísérni az eseményeket. Néhány párt programját is tanulmányozta. Nem a pillanatnyi hangulata alapján döntött, amikor szavazott. (f. f.) gyobb családot csak úgy tudunk vállalni, ha politikusaink valóban tesznek is azért, hogy minél több boldog család éljen ebben az országban. Boros János az alszegi 9-es körzetben adta le voksát már reggel 6 óra után néhány perccel: — Ha már arra kíváncsi, mit várok ettől a választástól — mondta — őszintén szólva nem számítok nagy változásra. Nem hiszem, hogy bármely párt vagy pártok csodákra lennének képesek. Annak örülnék legjobban, ha a négy évvel ezelőtt elindult folyamat, ha zökkenőkkel is, de továbbhaladna. F. F. csak a monogramját adta a riporthoz. — Szerintem bárkik nyerik is meg a választást, anynyi bizonyos, évek telnek el, mire azt mondhatjuk, javul az ország helyzete. Mindenesetre bizakodó vagyok, Az apa példát mutat Talum Attila felvételei Galgamácsán Pesti István ágyban fekvő beteg az otthonában szavazott §A nagykőrösi választók többsége főként a reggeli, délelőtti órákban a templomba, piacra vagy éppen a zártkertbe jövet-menet kereste fel a szavazóhelyiségeket. A város több mint 30 szavazókörzetében Két lobogó Szavazatunk csak akkor érvényes, ha két, egymást keresztező vonalat húztunk a cédulán. Választani mégis sokféleképpen lehetett és ezúttal nem a jelöltek széles választékára gondolok. Sokan tekintették ünnepnek a tegnapot, s ennek megfelelően is öltöztek. Milyen volt a fogadtatás? Települése válogatja. Túrán végigautózva szembeötlő volt, hogy a szavazókörök előtt elhelyezték a nemzetiszínű lobogót és a község kékfehér-zöld zászlaját is a helyi címerrel. (bg) a déli órákra már csaknem 35-40 százalék körül volt a megjelenési arány, és érdekes, hogy a tanyai szavazókörzetekben is sokkal többen mentek el most szavazni, mint négy évvel ezelőtt. Rendbontásról, a kampánycsend megsértéséről sehonnan nem érkeztek hírek. és úgy látom, mások is jobb kedvvel és nagyobb optimizmussal mentek most választani. Én elsősorban azt szeretném, ha olyan parlamentje lenne az országnak, amely csökkentené az adóterheket, mert nekünk kisiparosoknak most főként a nagy elvonások okoznak gondot a gazdaságban, a családi életben. * Vargáné Barta Anikó a város másik felén lévő választókörzetben, másfél éves Gergő fiával kereste fel a szavazóhelyiséget: — Sajnos, most úgy jött ki a lépés, hogy férjem délutános, így ő már kora délelőtt a piacra menet eljött szavazni. Hogy mit várunk a választásoktól? Mindenképpen jobbat. Fiatal házasok vagyunk, így érthető, ha nagyon odafigyeltünk azokra a pártokra, amelyek a családok helyzetének javítását tették politikájuk középpontjába. Szeretnénk, ha csökkennének a családok terhei, nagyobb támogatást kapnának. Mi is szeretnénk több gyereket, de naHorváth Ferenc néhány hete ünnepelte 18-ik születésnapját, tehát első alkalom, hogy felnőtt állampolgárként beleszólhatott az ország sorsának alakításába: — Nem hinném — mondja —, hogy mindenki könynyű döntési helyzetben van, amikor több mint tucatnyi párt és azok képviselője kö.zött kell választania. Én is inkább csak a lelkiismeretemre hallgattam, amikor eljöttem voksolni, mert úgy gondolom, hogy mint állampolgár, kötelességem állást foglalni. Arra számítok, hogy az új parlament igyekszik megoldani a fiatalok elhelyezkedési problémáit, hozzásegít bennünket az otthonteremtéshez, és mindent elkövet azért, hogy béke legyen. (m. j.) «3V Délután fél három Sv körül Budakalász laja kosságának már £ több mint a fele elment szavazni. Á választóbizottság elnökétől megtudtuk, hogy minden korosztályból egyaránt sokan jöttek el. * A középkorú házaspár — akiket megszólítottunk — elmondták, hogy vidékről utaztak haza, hogy leadhassák szavazatukat. Négy évvel ezelőtt is szavaztak, de az általuk kedvelt párt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. — Most egy másik pártra szavaztunk — közölte a férj —, hajlandóak vagyunk A vácegresi Trehaj Mihályné édesanyjával együtt ment szavazni a bizalmunkat adni, ám ha a következő kormány sem válik be, szerintem fél—egy éven belül le kell váltani — fűzte hozzá. * ©Ugyancsak fontosnak tartották, hogy szavazzanak az egyik építkezésnél dolgozó emberek Pomázon. — Mi már reggel korán ott voltunk, tiszta ruhában és csak utána jöttünk ki dolgozni — kezdte az építkezés vezetője. — Semmiképp nem hagytam volna ki a szavazást, mert ahhoz, hogy változások történjenek, meggyőződésem, hogy az én szavazatomra is szükség van. A kis csoportban megoszlottak a politikai vélemények. Volt, aki elmondotta: a Vállalkozók Pártjára szavazott. A többség véleménye az volt, hogy az MSZP hatalomra kerülése esetén csökkennek az adók, megszűnik a munkanélküliség, emelkedik az életszínvonal. Szintén pomázi volt az a hölgy, aki teljesen feleslegesnek tartotta a szavazást. Jehova tanúi ugyanis — mint megtudtuk — nem választanak. Az asszony véleménye az volt, hogy az országon eluralkodott zűrzavaros helyzeten semmi nem segíthet, s elrettentő jövőt jósolt az egész világnak. — Azt ajánlom mindenkinek, hogy forduljon a Biblia és Isten felé. Ezen a világon ember már nem segíthet. * Némileg határozottabb választópolgárokkal akadtunk össze a pilisvörösvári községháza előtt, ahol a nyugdíjas nénik a kisgazdáknak jósoltak fényes jövőt. — Az elmúlt időkben roszszabbodott a nyugdíjasok sorsa. A kisgazdáktól azt várjuk, hogy segítsenek rajtunk, idős embereken, mert hetven év felett sem mindegy, hogy hogyan él az ember. Volánbuszon A gödöllői Volánbusz udvarias sofőrével, Erdélyi Sándorral tegnap szolgálat közben találkoztam. Hajnali fél 4-től 18 óra 20-ig ingázott az Ikaruszon a Galga mentén. Mint elmondta, akkor indul szavazni, amikor az utolsó utast is hazaszállította. Neki tehát kedvező volt, hogy 19 óráig nyitva tartottak a szavazókörök, ahogyan az országban, úgy Hévízgyörkön is. (balázs) xJXU Valamivel optimista m j tább hangulatú lako- T%Jj sokkal találkoztunk Csobánkán, ahol a kétezer lelket számláló faluból ezren már leadták voksukat, valamilyen párt mellett délután három óráig. Érdeklődésünkre a szerb nemzetiségű házaspár nem titkolta, hogy az SZDSZ mellett szavazott. — Négy évvel ezelőtt az MDF mellett álltunk, most az SZDSZ mellett. Nem meggyőződésből tesszük, mert valójában egyik pártban sem bízunk — mondta az idős bácsi. A politikával nem sokat törődünk, tulajdonképpen nem is bízunk nagy változásokban. Igaz, hogy eljöttünk szavazni, de nem tudom, hogy jól döntöttünk-e — mondta bizonytalanul. (v. cs.)
