Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-31 / 125. szám
É PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASÁG 1994. MÁJUS 31., KEDD 7 Szatmári Benő: A lelkiismeretemre hallgattam Fegyelmi eljárás egy józan döntésért Részlet Bugyi Nagyközség Önkormányzatának 113/1994. május 11-én hozott határozatából: 1. A képviselő-testület a szennyvíztisztító-beruházás hitelfelvételét eldöntő önkormányzati rendelet végre nem hajtásáért a felelősség megállapítására fegyelmi eljárást indít Szatmári Benő polgármester ellen. 2. A fegyelmi vizsgálat idejére az ügyek vitelével megbízza Bai Jenő alpolgármestert, Rácz József és Rim János képviselőket. A polgármesteri felfüggesztés nem gyakori, de nem is rendhagyó esemény, csupán Pest megyében tíznél több hasonló eset volt ezeddig. Mégis úgy tűnik, Szatmári Benő felfüggesztése, a felfüggesztést kiváltó ok nem az önkényeskedést, netán hozzá nem értést, hanem a józan gondolkodást és a demokrácia tiszteletben tartását példázza. íme, az előzmények: A Hydrocop mint partner Két évvel ezelőtt, 1992. május 13-án vetődött fel először a szennyvíztárolás és -tisztítás kérdése egy képviselő-testületi ülésen. Határozat is született, mely felhatalmazta a polgármestert, hogy indítsa el az akciót, keressen alkalmas helyet az objektumnak, valamint partnert a tervek elkészítéséhez. Szatmári Benő a Hydrocop Kft.-t tartotta erre alkalmasnak, s a tárgyalásokat követően még az évben elkészült a tanulmányterv, ami a Magyarországon jól bevált BIO-CLEAR technológiát választotta alapul. A szakhatósági véleményeket szem előtt tartva az objektum helyét is kijelölték. A község szélétől mintegy 800 méterre fekvő földterületet részaránytulajdonként vásárolt meg az önkormányzat néhány magánszemélytől. A kivitelezéshez persze pénz is kellett, méghozzá sok. Lehetőségeiket figyelembe véve a képviselők úgy döntöttek: három éven keresztül hat-hat millió forintot, összesen 18 milliót különítenek el a költségvetésből a szennyvíztisztító telepre. (Ez később 28,9 millióra módosult az áfatörvény változása miatt.) Emellett persze megpályázták az állami céltámogatást is, amit ’93-ban megszavazott a parlament. Pénz tehát lett, következett a kivitelező kiválasztása. A törvény értelmében kétmillió forinton felüli beruházásnál pályázatot kell kiírni. Erre újfent Szatmári Benő kapott megbízást, valamint Hegyi József, a területfejlesztési bizottság elnöke. A két községatya közösen úgy döntött, hogy a pályázatok elbírálására a Hydrocop szakembereit kérik fel. Összesen nyolc pályázat érkezett be, ezek közt volt olyan is, ami nem a BIO-CLEAR, hanem a NAIRAM és BIO-DICH1 technológiát tartalmazta. Ezekkel a „hydrocoposok” nem igazán tudtak mit kezdeni, mivel ilyen berendezések nem üzemelnek Magyarországon, következésképp nem volt referenciamunka, amit meg lehetett volna tekinteni. Ha nincs Magyarországon, hát van Olaszországban. A Technogép Kft. — mint pályázó — készséggel felajánlotta a képviselőknek, hogy ingyen és bérmentve kiszállítja őket Olaszhonba, ahol megtekinthetik a gyártó céget. Miért kevesebb a több? Hét képviselő élt a felkínált lehetőséggel, s mi sem természetesebb, hogy a látottak „meggyőzték” őket arról, hogy csakis a BIO-DICHl-féle technológia az egyedüli üdvös a községnek. Véleményezésüket elfogadva megszületett a testület döntése, a Technogép kapja meg a megbízatást a szennyvíztisztító telep kivitelezésére. A beruházás árajánlata — áfával együtt — 52,5 millió forint volt, s az átadás időpontját 1994 december végére jelölte meg a kft. A szerződésben az is benne volt, hogy a végszámlát a próbaüzemeltetés befejeztével, 1995. március 15-én kell egyenlíteni. De miből? Mint azt már jeleztük, az önkormányzat csak hároméves ütemterv szerint volt fizetőképes. Ha nincs, hát szereznek! Az ez évi május 4-i testületi ülés úgy döntött, hogy 40 millió forint összegig hitelt vesz fel az OTP-től, s május 6-án aláírják a szerződést. (Fene sürgős volt!) A kitűzött időben a felek meg is jelentek, ám a szerződéskötésre mégsem került sor. Mert időközben Szatmári Benő kapott egy beadványt — tíz aláírással hitelesítve —, amiben arról tájékoztatták, hogy a lakosság tiltakozik a magas összegű hitelfelvétel ellen, s ezt kinyilvánítandó, aláírás-gyűjtési akció indult a községben döntsön népszavazás — jelszóval. A petíció követelte, hogy május 16-ig mindennemű tárgyalást függesszenek fel a beruházással kapcsolatban. Ennek figyelembevételével Szatmári Benő nem írta alá a szerződést, s a május 11-i testületi ülésén napirendre tűzte és kezdeményezte a népszavazás megtartását. A többit már tudjuk. A polgármester alulmaradt. A képviselők többsége fegyelmi felelősségre vonást követelt és fegyelmi eljárást kezdeményezett a demokrácia szellemében eljárt polgármester ellen. Legyen népszavazás! — Végtére is miért akadályozta meg a beruházást? — kérdeztük Szatmári Benőtől. — A szennyvíztisztító telep létesítésével teljes mértékben egyetértettem. Elfogadtam a képviselők által pozitívan értékelt olasz technológiát, bízva a kint jártak felelősségérzetében. A hitelfelvétellel viszont nem tudok és nem is akarok egyetérteni! Sajnos ezzej kapcsolatban a név szerinti szavazásnál egyedül én szavaztam nemmel. Ennek több oka is van. A hitel a költségvetést több évre leterhelné. A kamat, illetve a tőketörlesztés, amit a költségvetés fejlesztési alapjából kellene biztosítani, nagymértékben lassítaná a községfejlesztést, esetleg teljes mértékben leállítaná. Meggyőződésem, hogy ráérünk az eredetileg tervezett, hároméves ütemtervnek megfelelően, hitel nélkül megvalósítani a beruházást. A nagy sietség nem indokolt, másrészt felmerül a kérdés, négy hónappal a helyhatósági választások előtt etikus-e egy ilyen lépés, ilyen nagyságrendű adósságállományt hagyni az utódokra? Mi talán örültünk 1990-ben a ránk hagyott adósságoknak? Továbbá: céltámogatási igényünket a BIO-CLEAR technológiára adtuk be, arra vonatkoznak a beszerzett szakhatósági vélemények is. Mi a garancia, hogy a céltámogatás a megváltoztatott technológiára is érvényes, hogy egyáltalán megkapjuk-e az engedélyeket? Lévén, hogy külföldi technológiáról van szó, ezt még felül kell vizsgáltatni, hogy megfelel-e a magyarországi szabványnak. Ok tehát bőven van, amiért nem „hamarkodtam el” a szerződés aláírását. A lakosság megmozdulása megkönnyítette a dolgomat. Én is azon a véleményen vagyok, döntsön a kérdésben népszavazás. Hogy lesz-e népszavazás, arról a június 1-jén, szerda este hét órára meghirdetett lakossági fórum és az addig beérkező aláírások alapján dönt majd a testület. Matula Gy. Oszkár Több lehetőséget a gazdáknak Nincs szükségünk francia tejre Amint korábban már megírtuk, a Duna Menti Gazdasági Egyesület felvállalta a Dunakanyarban élő kistermelők és falugazdák érdekképviseletét. Az egyesületnek megalakulása óta tagja Rovnyai Imre leányfalui lakos. Vele bészlgettünk a gazdák gondjairól. Forintos hírek A Fővárosi Gázművek Rt., amely 1992-ben nullszaldós volt, 1993-ban 28,5 millió forint adózás előtti nyereséget ért el. A nettó árbevétel meghaladta a 3,4 milliárd forintot. A társaságnak 501 millió forint értékű beruházásra és fejlesztésre felvett, hosszú lejáratú hitelkötelezettsége van, ugyanakkor vevői 4,3 milliárd forinttal tartoznak a Fővárosi Gázmüveknek. Kuvait naponta 200 ezer hordóval kevesebb olajat fog exportálni az idei év második felében, mert megnövekszik hazai finomítási szükséglete — jelentette az AP. Kuvait kitermelése továbbra is napi 2 millió hordó körül alakul majd — OPEC kvótájával összhangban —, exportra azonban 1,25 millió hordó helyett 1,05 millió hordónyi jut. Az Industria ’94, vásári nagydíját nyerte el a Dunaferr a fóliával bevont lemezeivel. Az új, korrózió és kopásálló, könynyen tisztítható, sokféle célra felhasználható műanyagbevonatos termékek az Egyesült Államokban szabadalmaztatott fémbevonási eljárással, egy tavaly üzembeállított gépsoron készülnek a Dunaferr Rt. és a Megatech GmbH által létrehozott Skinfix Kft.nél. Noha Németország keleti tartományai komoly gazdasági nehézségekkel küzdenek, a térségre a következő fél évtizedben gyors műszaki, technikai fejlődést prognosztizálnak, amelybe Magyarországnak is érdemes bekapcsolódni — mondotta Virágh István, a külgazdasági minisztérium berlini kirendeltségének vezetője tegnap Győrött, az Észak-dunántúli Kereskedelmi és Iparkamara fórumán. A kínai kormány rövidesen engedélyezni fogja külföldi befektetőknek, hogy vásároljanak az ország légiforgalmi vállalatainak részvényeiből — jelentette a China Daily című, angol nyelvű kínai lap. Érdekeltségeket szerezhetnek külföldi vállalkozók a kínai repülőterek működtetésében is. A légiközlekedési vállalatokban legfeljebb 35, a repterek esetében maximum 49 százalékos lehet a külföldi részesedés. — Milyen szándék vezette az egyesületbe való belépéshez? ■— Úgy gondolom, most, hogy a falugazdák függetlenek lettek, így nagyobb lépések megtételére is számíthatunk. Bár az egyesület megalakult, még jelentősebb eredményeket nem értünk el, de úgy vélem, egy nagyobb csoport, hozzáértő szakemberek irányítása mellett a gépbeszerzéstől a termékeladásig sok mindent megoldhat. Fontosnak tartom, hogy termékeinket el tudjuk adni, s a fizetésünkből meg tudjunk élni. — Ön állattartással is foglalkozik. Mi a profilja? — Van néhány szarvasmarhám, sertésem, háziszárnyasom, melyekkel 1988-tól hatszáznyolcvanhét négyszögölnyi területen foglalkozom, s tevékenységemet a jövőben szeretném felfejleszteni, kiszélesíteni. Az elmúlt évek során óriási harcot kellett vívnom a múlt rendszer kiszolgálóival, akik nem bírták elviselni a környezetükben az állatokat. Az volt az indok, hogy szennyezem a környezetet. Ez persze nem igaz. — Mit gondol, van erre megoldás, megegyezési lehetőség? — A megoldás adott. A tanyám helyén a tervek szerint üzletsor és családi házak fognak épülni. Ebben az esetben Dunabogdányban részben magán-, részben kárpótlási területeken folytatom majd az állattartást, ha lesz megfelelő anyagi keretem. — Az ön nevére gépvásárlás címén az egyesület pályázatot nyújtott be a Földművelésügyi Minisztériumhoz. Mit tartalmaz ez a pályázat? — Egy komplett gépsor megvásárlására irányulna, elsősorban saját, valamint az egyesület tagjainak használatára. Az egyesület ehhez csak szervezési segítséget nyújt, az anyagi részét én állom. A környék bankjai közül egyik sem volt hajlandó foglalkozni a mezőgazdaság finanszírozásával^ végül is a Szentendrei ÁFÉSZ dunabogdányi kirendeltsége vállalta el a támogatást. — Mivel foglalkozik még az állattartáson kívül? — Tizenöt hektár területen árpát, búzát, kukoricát, lucernát termesztek. Fontosnak tartom, hogy önellátók legyünk, s a megtermelt terményeinkből az állatoknak is jusson takarmány. .Ha már itt tartunk, szívesen találkoznék azokkal a gazdákkal, akik az utóbbi időben levágott szarvasmarhájukért megkapták a tízezer forintot. Mert én ilyenről nem tudok. Ez a rendelet tulajdonképpen a franciákat szolgálta, ők mintegy háromszázhúszféle sajtot gyártanak, s minden egy liter tej után egy frank állami dotációt kapnak. Franciaországnak óriási a tejtermék-felhasználása, s a mi háttérbe szorításunkkal kívánták elősegíteni a saját mezőgazdaságukat.-—Mit remél a jövőtől? — Hogy a magyar paraszt is tisztességesen megél a munkájából. Bízom abban, hogy a következő kormány le fogja állítani a mezőgazdasági termékek behozatalát, amely elözönlötte az országot. Érre nincs szükség, hiszen az ország saját maga is elő tudja állítani ami szükséges, nem külföldről kell a húsárut és a tejtermékeket behozni. Miért kell nekünk svájci és osztrák tejet fogyasztani?! A magyar falu és a magyar paraszt már többször is megmutatta, hogy mire képes. Csak hagyni kell dolgozni. Dubniczki Csilla A felsó' határ a csillagos ég? Csak a legrégebbi tőzsdei kávészakértők emlékeznek arra a drágulási hullámra, ami végigsöpört a nemzetközi kávépiacon. Mindkét alapkávéfajta (arábica és robusta) ára 1993. december eleje és 1994. május 24. között gyakorlatilag megkétszereződött. Az arabica ára 2836 USD/tonna New Yorkban, míg a robustáé 2490 USD/ tonna. A drámai áremelkedés mögött az a tény áll, hogy az elmúlt években a kávé világpiaci ára — a túltermelés miatt — az ’50-es évek szintjén volt. Az alacsony árszint arra kényszerítette a fő kávétermelő országokat, hogy drasztikusan visszatartsák a készleteket. A piacon ennek következtében túlkereslet keletkezett, amely a klasszikus törvények szerint az árakat felverte. A New York-i piacokon a kereskedők — a május 13. és 24. között bekövetkezett rohamos drágulás következtében — többször is kénytelenek voltak áraikat emelni.
