Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-31 / 125. szám

É PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASÁG 1994. MÁJUS 31., KEDD 7 Szatmári Benő: A lelkiismeretemre hallgattam Fegyelmi eljárás egy józan döntésért Részlet Bugyi Nagyközség Önkormányzatának 113/1994. május 11-én hozott határozatából: 1. A képviselő-testület a szennyvíztisztító-beruházás hitelfelvéte­lét eldöntő önkormányzati rendelet végre nem hajtásáért a fele­lősség megállapítására fegyelmi eljárást indít Szatmári Benő pol­gármester ellen. 2. A fegyelmi vizsgálat idejére az ügyek vitelével megbízza Bai Jenő alpolgármestert, Rácz József és Rim János képviselőket. A polgármesteri felfüggesztés nem gyakori, de nem is rendhagyó esemény, csupán Pest megyében tíznél több hasonló eset volt ezed­­dig. Mégis úgy tűnik, Szatmári Benő felfüggesztése, a felfüggesz­tést kiváltó ok nem az önkényeske­dést, netán hozzá nem értést, ha­nem a józan gondolkodást és a de­mokrácia tiszteletben tartását pél­dázza. íme, az előzmények: A Hydrocop mint partner Két évvel ezelőtt, 1992. május 13-án vetődött fel először a szennyvíztárolás és -tisztítás kér­dése egy képviselő-testületi ülé­sen. Határozat is született, mely felhatalmazta a polgármestert, hogy indítsa el az akciót, keressen alkalmas helyet az objektumnak, valamint partnert a tervek elkészí­téséhez. Szatmári Benő a Hydro­cop Kft.-t tartotta erre alkalmas­nak, s a tárgyalásokat követően még az évben elkészült a tanul­mányterv, ami a Magyarországon jól bevált BIO-CLEAR technológi­át választotta alapul. A szakhatósá­gi véleményeket szem előtt tartva az objektum helyét is kijelölték. A község szélétől mintegy 800 mé­terre fekvő földterületet részarány­tulajdonként vásárolt meg az ön­­kormányzat néhány magánsze­mélytől. A kivitelezéshez persze pénz is kellett, méghozzá sok. Lehetősége­iket figyelembe véve a képviselők úgy döntöttek: három éven keresz­tül hat-hat millió forintot, össze­sen 18 milliót különítenek el a költségvetésből a szennyvíztisztí­tó telepre. (Ez később 28,9 millió­ra módosult az áfatörvény változá­sa miatt.) Emellett persze megpá­lyázták az állami céltámogatást is, amit ’93-ban megszavazott a parla­ment. Pénz tehát lett, következett a ki­vitelező kiválasztása. A törvény ér­telmében kétmillió forinton felüli beruházásnál pályázatot kell kiír­ni. Erre újfent Szatmári Benő ka­pott megbízást, valamint Hegyi Jó­zsef, a területfejlesztési bizottság elnöke. A két községatya közösen úgy döntött, hogy a pályázatok el­bírálására a Hydrocop szakembere­it kérik fel. Összesen nyolc pályá­zat érkezett be, ezek közt volt olyan is, ami nem a BIO-CLEAR, hanem a NAIRAM és BIO-DICH1 technológiát tartalmazta. Ezekkel a „hydrocoposok” nem igazán tud­tak mit kezdeni, mivel ilyen beren­dezések nem üzemelnek Magyar­­országon, következésképp nem volt referenciamunka, amit meg le­hetett volna tekinteni. Ha nincs Magyarországon, hát van Olaszor­szágban. A Technogép Kft. — mint pályázó — készséggel fel­ajánlotta a képviselőknek, hogy in­gyen és bérmentve kiszállítja őket Olaszhonba, ahol megtekinthetik a gyártó céget. Miért kevesebb a több? Hét képviselő élt a felkínált lehető­séggel, s mi sem természetesebb, hogy a látottak „meggyőzték” őket arról, hogy csakis a BIO-DI­­CHl-féle technológia az egyedüli üdvös a községnek. Véleményezé­süket elfogadva megszületett a tes­tület döntése, a Technogép kapja meg a megbízatást a szennyvíztisz­tító telep kivitelezésére. A beruhá­zás árajánlata — áfával együtt — 52,5 millió forint volt, s az átadás időpontját 1994 december végére jelölte meg a kft. A szerződésben az is benne volt, hogy a végszám­lát a próbaüzemeltetés befejezté­vel, 1995. március 15-én kell egyenlíteni. De miből? Mint azt már jeleztük, az önkor­mányzat csak hároméves ütemterv szerint volt fizetőképes. Ha nincs, hát szereznek! Az ez évi május 4-i testületi ülés úgy döntött, hogy 40 millió forint összegig hitelt vesz fel az OTP-től, s május 6-án aláír­ják a szerződést. (Fene sürgős volt!) A kitűzött időben a felek meg is jelentek, ám a szerződéskö­tésre mégsem került sor. Mert idő­közben Szatmári Benő kapott egy beadványt — tíz aláírással hitele­sítve —, amiben arról tájékoztat­ták, hogy a lakosság tiltakozik a magas összegű hitelfelvétel ellen, s ezt kinyilvánítandó, aláírás-gyűj­tési akció indult a községben dönt­sön népszavazás — jelszóval. A petíció követelte, hogy május 16-ig mindennemű tárgyalást füg­gesszenek fel a beruházással kap­csolatban. Ennek figyelembevéte­lével Szatmári Benő nem írta alá a szerződést, s a május 11-i testületi ülésén napirendre tűzte és kezde­ményezte a népszavazás megtartá­sát. A többit már tudjuk. A polgár­­mester alulmaradt. A képviselők többsége fegyelmi felelősségre vo­nást követelt és fegyelmi eljárást kezdeményezett a demokrácia szel­lemében eljárt polgármester ellen. Legyen népszavazás! — Végtére is miért akadályozta meg a beruházást? — kérdeztük Szatmári Benőtől. — A szennyvíztisztító telep lé­tesítésével teljes mértékben egyetértettem. Elfogadtam a kép­viselők által pozitívan értékelt olasz technológiát, bízva a kint jártak felelősségérzetében. A hi­telfelvétellel viszont nem tudok és nem is akarok egyetérteni! Saj­nos ezzej kapcsolatban a név sze­rinti szavazásnál egyedül én sza­vaztam nemmel. Ennek több oka is van. A hitel a költségvetést több évre leterhelné. A kamat, il­letve a tőketörlesztés, amit a költ­ségvetés fejlesztési alapjából kel­lene biztosítani, nagymértékben lassítaná a községfejlesztést, eset­leg teljes mértékben leállítaná. Meggyőződésem, hogy ráérünk az eredetileg tervezett, három­éves ütemtervnek megfelelően, hitel nélkül megvalósítani a beru­házást. A nagy sietség nem indo­kolt, másrészt felmerül a kérdés, négy hónappal a helyhatósági vá­lasztások előtt etikus-e egy ilyen lépés, ilyen nagyságrendű adós­ságállományt hagyni az utódok­ra? Mi talán örültünk 1990-ben a ránk hagyott adósságoknak? To­vábbá: céltámogatási igényünket a BIO-CLEAR technológiára ad­tuk be, arra vonatkoznak a be­szerzett szakhatósági vélemé­nyek is. Mi a garancia, hogy a céltámogatás a megváltoztatott technológiára is érvényes, hogy egyáltalán megkapjuk-e az enge­délyeket? Lévén, hogy külföldi technológiáról van szó, ezt még felül kell vizsgáltatni, hogy meg­felel-e a magyarországi szab­ványnak. Ok tehát bőven van, amiért nem „hamarkodtam el” a szerződés aláírását. A lakosság megmozdulása megkönnyítette a dolgomat. Én is azon a vélemé­nyen vagyok, döntsön a kérdés­ben népszavazás. Hogy lesz-e népszavazás, arról a június 1-jén, szerda este hét órá­ra meghirdetett lakossági fórum és az addig beérkező aláírások alapján dönt majd a testület. Matula Gy. Oszkár Több lehetőséget a gazdáknak Nincs szükségünk francia tejre Amint korábban már megírtuk, a Duna Menti Gazda­sági Egyesület felvállalta a Dunakanyarban élő kister­melők és falugazdák érdekképviseletét. Az egyesület­nek megalakulása óta tagja Rovnyai Imre leányfalui la­kos. Vele bészlgettünk a gazdák gondjairól. Forintos hírek A Fővárosi Gázművek Rt., amely 1992-ben null­szaldós volt, 1993-ban 28,5 millió forint adózás előtti nyereséget ért el. A nettó árbevétel meghalad­ta a 3,4 milliárd forintot. A társaságnak 501 millió forint értékű beruházásra és fejlesztésre felvett, hosszú lejáratú hitelköte­lezettsége van, ugyanak­kor vevői 4,3 milliárd fo­rinttal tartoznak a Fővá­rosi Gázmüveknek. Kuvait naponta 200 ezer hordóval kevesebb ola­jat fog exportálni az idei év második felében, mert megnövekszik ha­zai finomítási szükségle­te — jelentette az AP. Kuvait kitermelése to­vábbra is napi 2 millió hordó körül alakul majd — OPEC kvótájával összhangban —, export­ra azonban 1,25 millió hordó helyett 1,05 millió hordónyi jut. Az Industria ’94, vásári nagydíját nyerte el a Du­­naferr a fóliával bevont lemezeivel. Az új, korró­zió és kopásálló, köny­­nyen tisztítható, sokféle célra felhasználható mű­anyagbevonatos termé­kek az Egyesült Álla­mokban szabadalmazta­tott fémbevonási eljárás­sal, egy tavaly üzembeál­lított gépsoron készül­nek a Dunaferr Rt. és a Megatech GmbH által létrehozott Skinfix Kft.­­nél. Noha Németország kele­ti tartományai komoly gazdasági nehézségek­kel küzdenek, a térségre a következő fél évtized­ben gyors műszaki, tech­nikai fejlődést prognosz­tizálnak, amelybe Ma­gyarországnak is érde­mes bekapcsolódni — mondotta Virágh István, a külgazdasági miniszté­rium berlini kirendeltsé­gének vezetője tegnap Győrött, az Észak-dunán­túli Kereskedelmi és Iparkamara fórumán. A kínai kormány rövide­sen engedélyezni fogja külföldi befektetőknek, hogy vásároljanak az or­szág légiforgalmi vállala­tainak részvényeiből — jelentette a China Daily című, angol nyelvű kínai lap. Érdekeltségeket sze­rezhetnek külföldi vállal­kozók a kínai repülőte­rek működtetésében is. A légiközlekedési válla­latokban legfeljebb 35, a repterek esetében maxi­mum 49 százalékos le­het a külföldi részesedés. — Milyen szándék vezette az egyesületbe való belépés­hez? ■— Úgy gondolom, most, hogy a falugazdák függetle­nek lettek, így nagyobb lépé­sek megtételére is számítha­tunk. Bár az egyesület meg­alakult, még jelentősebb eredményeket nem értünk el, de úgy vélem, egy na­gyobb csoport, hozzáértő szakemberek irányítása mel­lett a gépbeszerzéstől a ter­mékeladásig sok mindent megoldhat. Fontosnak tar­tom, hogy termékeinket el tudjuk adni, s a fizetésünk­ből meg tudjunk élni. — Ön állattartással is foglalkozik. Mi a profilja? — Van néhány szarvas­­marhám, sertésem, háziszár­nyasom, melyekkel 1988-tól hatszáznyolcvanhét négyszö­gölnyi területen foglalko­zom, s tevékenységemet a jövőben szeretném felfejlesz­teni, kiszélesíteni. Az elmúlt évek során óriási harcot kel­lett vívnom a múlt rendszer kiszolgálóival, akik nem bír­ták elviselni a környezetük­ben az állatokat. Az volt az indok, hogy szennyezem a környezetet. Ez persze nem igaz. — Mit gondol, van erre megoldás, megegyezési lehe­tőség? — A megoldás adott. A ta­nyám helyén a tervek sze­rint üzletsor és családi há­zak fognak épülni. Ebben az esetben Dunabogdányban részben magán-, részben kár­pótlási területeken folyta­tom majd az állattartást, ha lesz megfelelő anyagi kere­tem. — Az ön nevére gépvásár­lás címén az egyesület pályá­zatot nyújtott be a Földműve­lésügyi Minisztériumhoz. Mit tartalmaz ez a pályázat? — Egy komplett gépsor megvásárlására irányulna, el­sősorban saját, valamint az egyesület tagjainak használa­tára. Az egyesület ehhez csak szervezési segítséget nyújt, az anyagi részét én ál­lom. A környék bankjai kö­zül egyik sem volt hajlandó foglalkozni a mezőgazdaság finanszírozásával^ végül is a Szentendrei ÁFÉSZ duna­­bogdányi kirendeltsége vál­lalta el a támogatást. — Mivel foglalkozik még az állattartáson kívül? — Tizenöt hektár terüle­ten árpát, búzát, kukoricát, lucernát termesztek. Fontos­nak tartom, hogy önellátók legyünk, s a megtermelt ter­ményeinkből az állatoknak is jusson takarmány. .Ha már itt tartunk, szívesen találkoz­nék azokkal a gazdákkal, akik az utóbbi időben levá­gott szarvasmarhájukért megkapták a tízezer forin­tot. Mert én ilyenről nem tu­dok. Ez a rendelet tulajdon­képpen a franciákat szolgál­ta, ők mintegy háromszáz­húszféle sajtot gyártanak, s minden egy liter tej után egy frank állami dotációt kapnak. Franciaországnak óriási a tejtermék-felhaszná­lása, s a mi háttérbe szorítá­sunkkal kívánták elősegíteni a saját mezőgazdaságukat.-—Mit remél a jövőtől? — Hogy a magyar paraszt is tisztességesen megél a munkájából. Bízom abban, hogy a következő kormány le fogja állítani a mezőgaz­dasági termékek behozata­lát, amely elözönlötte az or­szágot. Érre nincs szükség, hiszen az ország saját maga is elő tudja állítani ami szük­séges, nem külföldről kell a húsárut és a tejtermékeket behozni. Miért kell nekünk svájci és osztrák tejet fo­gyasztani?! A magyar falu és a magyar paraszt már többször is megmutatta, hogy mire képes. Csak hagy­ni kell dolgozni. Dubniczki Csilla A felsó' határ a csillagos ég? Csak a legrégebbi tőzsdei ká­vészakértők emlékeznek arra a drágulási hullámra, ami végigsöpört a nemzetkö­zi kávépiacon. Mindkét alap­­kávéfajta (arábica és robus­­ta) ára 1993. december eleje és 1994. május 24. között gyakorlatilag megkétszere­ződött. Az arabica ára 2836 USD/tonna New Yorkban, míg a robustáé 2490 USD/ tonna. A drámai áremelkedés mögött az a tény áll, hogy az elmúlt években a kávé vi­lágpiaci ára — a túltermelés miatt — az ’50-es évek szintjén volt. Az alacsony ár­szint arra kényszerítette a fő kávétermelő országokat, hogy drasztikusan visszatart­sák a készleteket. A piacon ennek következtében túlke­­reslet keletkezett, amely a klasszikus törvények szerint az árakat felverte. A New York-i piacokon a kereske­dők — a május 13. és 24. kö­zött bekövetkezett rohamos drágulás következtében — többször is kénytelenek vol­tak áraikat emelni.

Next

/
Thumbnails
Contents