Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-31 / 125. szám
PEST'MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁJUS 31., KEDD Moszkva és a békepartnerség Céltalan rakéták Nem irányulnak az orosz hadászati atomrakéták tegnaptól az Egyesült Államokra és Nagy-Britanniára — közölte az Interfax jelentése szerint Igor Szergejev, az orosz hadsereg hadászati rakétacsapatainak főparancsnoka. Jelcin orosz és Clinton amerikai elnök még január 14-én kötött megállapodást arról, hogy az általtuk ellenőrzött hadászati atomrakéták május 30-tól nem irányulnak a másik országban lévő célpontok ellen. Nagy- Britannia február 15-én csatlakozott az egyezményhez — emlékeztetett jelentésében a dpa. Szergejev szerint az orosz atomrakéták immár nincsenek konkrét földrajzi célpontokra beállítva. Ugyancsak hétfőn az orosz kormány egy magát megnevezni, nem kívánó, magas beosztású illetékese azt állította: Moszkva már júniusban csatlakozhat a NATO „Partnerség a békéért” nevű katonái együttműködési programjához. Az Interfax értesülése szerint az orosz védelmi és külügyminisztérium még azt megelőzően javasolni fogja Borisz Jelcinnek az erről szóló dokumentum aláírását, hogy az orosz elnök július elején hivatalos látogatást kezd Olaszországban. Baráti segítségnyújtás... Szövetségesek gyakorlata a Földközi-tengeren Tíz állam mintegy hatvan hajója, 150 repülőgépe és tízezer katonája vesz részt azon a légi és tengeri hadgyakorlaton, amely tegnap reggel óta folyik a Földközi-tenger nyugati medencéjében — közölték a touloni tengerészeti hatóságok. A nyugati szövetségesek harcászati szintű hadgyakorlata „lies d’Or 94-Olives vertes 94” fedőnévvel folyik a szicíliai csatorna és a Baleár-szigetek között, valamint Sete délkelet-franciaországi kikötő vizeinél — számolt be az AFP hírügynökség. A gyakorlat egy, a hidegháború utáni helyzetre szabott forgatókönyv alapján zajlik. Két hordozó-csoportosításból és aknatelepítő — illetve aknaszedő rajból, valamint légierőből álló „koalíció” az ENSZ felhatalmazása alapján segítséget nyújt egy baráti országnak, amelynek erői Sete környékén állomásoznak és amelyre „nagy nyomás” nehezedik egy jelentős légiflottával, hagyományos típusú tengeralattjárókkal és rakétás naszádokkal felszerelt támadó részéről, Franciaország déli része felől. Az első hírek, az első üzenetek alapján minden lehet. A médiaháború résztvevőinek egyik része május nyolcadika után leszámolást és végítéletet helyez kilátásba. Ők, akik eleddig a toleranciát hiányolva a földkerekség egészéhez fordultak minduntalan sérelmeikkel, most a türelemnek csipetnyi jelét felmutatni képtelenek. Ők, akik négy esztendőn át a sajtószabadság lábbal tiprásáról, politikai pártok sajtóbeli beavatkozásáról és terrorjáról tudósították a nyugati féltekét, segítségért kiáltókból egyszeriben fenyegető győztesek lettek. Ők, akik a múlt években ott és akkor szólaltak meg, amikor akartak, s ott és akkor tiltották le magukat, ahol akarták, egy csapásra elfeledkeztek a sajtószabadságról. A szabadságról. Aki fenyeget, aki leszámolást ígér — diktatúrát akar. Aki diktatúrát akar, az eddig sem akart mást. Tehát csak alakoskodott a nagyvilág előtt. Vajon hogyan képzelik az ítélkezést? Nem lehet másra gondolni, csak arra, hogy a ’94-es választásokon jól szereplő pártok kormányától várják a lehetőséget a leszámolásra. Egyikük már a választások két fordulója között a Magyar Televízióban végrehajtott szőnyegbombázással fenyegetődzött. Minden lehet? A bombázóegységek főparancsnokát saját táborából senki le nem intette. Vérszomját a Tégy a gyűlölet ellen mozgalom egyetlen neves képviselője vissza nem utasította. Egyetlen liberális pályatársa tőle el nem határolta magát. Minden lehet. Telefonkészülékek csörögnek, rekedt hangok osztogatják a halálnemeket. Újságíróknak. Akik nem akartak liberálisok lenni, abban a tévhitben A külföld az országgyűlési választásokról Békési a kompromisszumos kormányfő? A Neue Zürcher Zeitung című vezető svájci napilap tegnapi száma címlapján közli Andreas Oplatka rövid budapesti tudósítását, amely utal az előzetes várakozásokra, amelyeket most a második forduló igazolt, s megállapítja: a nagy különbség az MSZP és az SZDSZ között megnehezíti, sőt kizárhatja a két párt koalícióját. A szocialisták a második forduló nyomán az ország meghatározó politikai erejévé váltak, és a kormányalakításhoz nincs is szükségük a liberálisokra. Önmagában már az, hogy létrehozzák-e egyáltalán — és ha igen, miként — a koalíciós kormányt, meg fogja mutatni, vajon komolyan gondolta-e az MSZP a választások előtt tett ígéreteit, vagy csupán ideiglenesen báránybőrbe bújt vörös farkassal van-e dolgunk. így kommentálta a Mladá Fronta Dnes című, nagy példányszámú prágai lap a második forduló eredményeit. Az egykori reformkommunisták által alapított MSZP most vasárnap megerősítette ragyogó első fordulóbeli előretörését — írja a Liberation című francia újság. — Mivel 1990-ben a főváros tömegesen szavazott az MDF jelöltjeire, ez az eredmény azt mutatja, hogy itt még az ország más területeinél is jobban elutasították a konzervatív csapatot — olvasható a cikkben. A Financial Times című brit lap reggeli kiadásából kimaradt, hogy „az üzleti és a diplomáciai világ félt az MSZP abszolút többségétől”, amint a lap vasárnap éjszakai első kiadásában Nicholas Denton budapesti tudósító írta. A reggeli kiadásba ezt írja a tudósító: — Az eredmény lehetővé teszi, hogy az MSZP vagyis az áttatarozott kommunisták egyedül kormányozzanak, a koalíciós partner mérséklő hatása nélkül, amiben a diplomáciai és az üzleti világ reménykedett. Még a szocialista pártban is kevesen vannak, akik egyedül képviselik a kormányzást. Az SZDSZ Horn-e.Uenes kifogásait idézve a lap a koalíció-alakítás nehézségeiről ír, és úgy véli, Békési László lehet a kompromisszumos kormányfő. Békési szigorú programot akar a fizetési mérleg és a költségvetés hiányának leküzdésére — olvasható. — Magyarországon az történt, amit senki nem akart, sem a szélnek eresztett vesztesek, sem a győztesek — hangsúlyozza az olasz La Stampa. A lap úgy látja, hogy a szocialisták erőltetik a koalíciót, a liberálisok viszont elutasítják azt, s emiatt nehéz lesz a kormányalakítás. A La Stampa szerint a szocialisták miniszterelnök-jelöltje vagy Horn Gyula lesz, vagy Békési László „ha ez utóbbi választást a Nagy Sándor vezette szakszervezeti szárny megengedi”.-— Hóm nem szándékozik feláldozni jelöltségét, még ha ezzel pártbéli barátainak rosszkedvet okoz is. A liberálisok már egyfajta vétót is emeltek, azzal érvelnek, hogy egy pártelnök nem szerencsés miniszterelnöknek — írja a L’Unitá. Az olasz baloldali lap viszont biztos abban, hogy végül valamiképpen egyezségre jutnak. — Az osztrák gazdasági életben'nem okozott és nem okoz semmiféle aggodalmat a magyar választási eredmény — jelentette ki az MTI tudósítójának Franz Ceska, az Osztrák Gyáriparosok Szövetségének főtitkára. A választás demokratikus eredményét tiszteletben kell tartani — tette hozzá. Az osztrák gazdasági életben remélik, hogy az új kormány is a világkiállítás megrendezése mellett dönt. Cornelia Coposu, a román ellenzék legnagyobb pártjának vezetője a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke kijelentette: — Lelkesen üdvözöltem Hóm Gyula nyilatkozatait, és egyetértek azzal, hogy az optimális megoldást, amelyért mi is harcolunk, a Románia és Magyarország közötti megállapodás mielőbbi megkötése jelentené. A romániai magyar kisebbségek kérdése nem akadály. Mi az 1918-ban Gyulafehárváron kimondott elvek alapján állunk, amelyek kimondják az összes állampolgárok teljes egyenlőségét, függetlenül attól, hogy milyen az etnikai eredetük. A nagyvilág hírei Elkeseredett harcok folytak tegnap a boszniai muzulmán kormánycsapatok és a szerb egységek között Bosznia középső részén. yj Lech Walesa lengyel államfő a varsói televíziónak adott inteijújában közölte, hogy ismét indulni fog az elnökválasztáson. 4L Összehangolt sajtókampányt tervez Teng Hsziao-ping reformjainak párton belüli ellenzéke a „burzsoá liberalizmus” ellen — jelentette a South China Morning Post című hongkongi lap. ¥ Felszólította tegnap Kim Jung Szám dél-koreai köztársasági elnök kormányának nemzetbiztonsági ügyekben illetékes tagjait, hogy tegyék meg az előkészületeket egy lehetséges konfliktus esetére Eszak-Koreával. Amnesztiát hirdetett a független dél-jemeni államot kikiáltó Ali Szalem al-Beid azon déli katonáknak, akiket „elcsábítottak az északiak” — közölték hivatalosan Adenben. A tokiói bíróság három évi börtönbüntetésre és 90 millió forintnak megfelelő pénzbírság kifizetésére ítélte Abe Fumio volt államminisztert, aki azonos összegű megvesztegetési pénzhez jutott az egyik ismert acélipari konszerntől. VÉLEMÉNY Minden lehet? » szenvedve, hogy Európában élnek, ahol az írástudók szabadon választják meg, mely nézetrendszerhez vonzódnak. Minden lehet. Halállistákkal tapétázzák ki a Magyar Televízió épületének folyosóit, aztán amikor a MÚK elnöksége tiltakozik, a Magyar Hírlap publicistanője visszaszól: ugyanilyen listákat készítettek a koalíciós kormány idején, legyen hát csend. Nem készítettek, tudjuk. De ha készítettek volna, akkor is: szemet szemért, fogat fogért? Vérbosszú? A liberalizmus, a tolerancia jegyében? A Népszava jegyzetírója a Magyar Hírlapon is túltéve, nemtelen egyszerűséggel bértollnokoknak nevezni a halállistán szereplőket. A bértollnok ugyebár nem ember, bármikor kivégezhető. Minden lehet. Egri hallgatóm a május nyolcadikát követő héten ezzel lép hozzám az újságíró-iskolán: „Hétfőn kirúgott a főnököm!” „A választás másnapján?” „Reggel nyolckor.” „Milyen indokkal?” „Szakmai alkalmatlanság.” A lány Ápisz-boltban dolgozott, onnan járt hétvégeken a Móricz Zsigmond Újságíró Iskolára. Nem volt elég óvatos: elárulta, hogy hová jár. Minden lehet hát? Nem. Nem lehet minden. Mert létezik az annyit gyalázott Magyar Újságírók Közössége. Azért kellett támadni, rágalmazni, hogy mostanra ne létezzen. De itt vagyunk, megvagyunk. Nyolcszáz taggal. És naponta kopogtatnak az új jelentkezők. Május nyolcadika után is. Sőt: azért jönnek, mert május nyolcadika úgy történt, ahogy megtörtént. Nem. Nem lehet úgy tenni, mintha nem léteznénk. Ismerjük mi is a Nemzetközi Újságíró Szövetség, a Nemzetközi Sajtóintézet, a nagy nyugati lapok, a Reuter telefon- és faxszámait. Az amerikai Freedom House címét. A velünk megállapodást kötött külhoni újságíró-szövetségek címét. Beszélnek nálunk is az újságírók angol, német, francia, olasz, orosz nyelven. Tudjuk, hogy merre találtatik az Európa Tanács épülete. Nem lehet minden. Székházunkra — amely bérlemény és nem tulajdon, mint a MÚOSZ-palota — több esztendős szerződést kötöttünk. A szerződésen aláírások vannak és pecsétek. Meg lehet próbálni, persze, a székházunkat is szőnyegbombázni. Akkor mi, akiknek kell, ott maradunk a romok alatt. Ám a MÚK annál inkább tovább él. Még nem bombáznak. Dolgozunk, írunk, szólunk tovább. Ahogy egy európai országban az újságíróknak ez elemi joguk. Bár balekok nem vagyunk és nem leszünk, egyelőre nem tételezzük fel, hogy a következő kormány diktatúrát kíván bevezetni Magyarországon. Nem tételezzük fel, hogy az új kormánynak nem kell lefognia a szélsőségesek — a bombázók, a torokelharapók — kezét. Európa, a nagyvilág ugyanis figyel. Mi az új kormánytól is elvárjuk a jogrendet, a humanizmust. Míg az ellenkezőjét nem bizonyítja, nem gondolunk másra. Ha azonban megpróbálnák elszívni tőlünk a levegőt, nem adjuk olcsón az életünket. Nem. Nem lehet minden. A helyünkön vagyunk és a helyünkön maradunk. És mert kisebbségben leszünk, újra meg újra idézzük majd „liberális” pályatársainkat, akik a múlt esztendőkben annyiszor leírták, annyiszor kiüzenték Nyugatra: „A kisebbségnek több jog jár, mint a többségnek.” v Többet, persze, mi nem kérünk. Kevesebbet viszont nem fogadunk el. S) * (Kosa Csaba)
