Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-30 / 124. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. MÁJUS 30., HÉTFŐ Kiadvány a Gödöllői Művesztelepról A könyv ünnepnapjai Az ez évi ünnepi könyvhét a különböző, szellemi áramlatok legigényesebb műveit igyekszik az olvasó elé tárni június 2. és 5. között. Ez alkalommal a főváros mellett huszonnyolc vidéki település is otthont ad a könyves szakma és a könyvbarátok nyári ünnepének. A kiadók több száz művel pályáztak, amelyekből végül is a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének szakértői zsűrije százhuszonkét kötetet vett fel az ajánló listára. Ajánlataikkal jelen lesznek a határon túli magyar kiadók is — mondta Zentai Péter László, az MKKE igazgatója. A nyári könyvünnep újdonságait és rendezvényeit sajtótájékoztatón ismertették a Vigadóban. Antológiák, versek, a magyar és külföldi széppróza új kötetei, drámák, naplók és emlékezéskötetek, irodalomtörténeti munkák, kritikák, tanulmányok, publicisztikák, történelmi művészek, művészeti kiadványok egyaránt szerepelnek az új publikációk között. Kristó Gyula szerkesztésében készült el a Koreai magyar történeti lexikon 9—14. század című történeti munka. A több mint kétezer szócikket taglaló kötetet az Akadémiai Kiadó jelentette meg. A Gellért Katalin—Keserű Katalin szerzőpáros a század első évtizedeiben fénykorát élt gödöllői művésztelepet mutatja be. A harmincnégy színes és százkilencvenhárom fekete-fehér felvételt tartalmazó albumot a Cégér Könyvkiadó gondozta. Kelet-európai kutatóműhely Nyugaton Régebbi korok története bizonyítja, hogy a magyar értelmiség nagy előszeretettel látogatta végig az elérhető világ egyetemeit s más kulturális műhelyeit. így a nevezetes könyvtárakat is. Ez az oly sok szellemi gyarapodással, tapasztalatszerzéssel járó folyamat valamikor az első világháborút követő években jórészt megszakadt. Később a hidegháborús szembenállás évei sem kedveztek a folyamat újraéledésének. Aligha tekinthető rendkívülinek, hogy a svájci Kelet-Európa Könyvtár is csak a szakemberek szűk köre számára ismerős. Pedig a Bernben működő intézmény a kelet-közép-európai térség legújabbkori történelmének leggazdagabb szakirodalmi gyűjteményével büszkélkedhet. A jelenleg mintegy háromszázezer kötetnyi könyvállományt napilapok és folyóiratok sokasága egészíti ki. A könyvtárat fenntartó alapítványt a svájci szövetségi kormány a második világháborút követő években hozta létre, akkor azzal a nyilvánvaló céllal, hogy kutatási hátterül szolgáljon az európai szocialista országok társadalmi-politikai folyamatainak elemzéséhez. Az intézmény nemzetközileg is elismert tudományos rangját a kiváló magyar származású történész, dr. Gosztonyi Péter alapozta meg. Gosztonyi Péter tartalékos szolgálatra behívott alhadnagyként egyike volt a Kilián-laktanya 1956-os védőinek, majd a valószínű megtorlás elől Svájcba emigrált. Az eredetileg közgazdász végzettségű, de valójában mindig is'a hadtörténelem iránt érdeklődő fiatalember újabb egyetemi végzettségének és doktori címének megszerzése után hamarosan egyike lett a nyugati magyar emigráció legtermékenyebb s nemzetközi hírnevet szerzett történetíróinak. A svájci kormány illetékesei tehát okkal állították a könyvtár élére. Gosztonyi a nyugati kutatókkal szemben azzal a különleges előnnyel rendelkezik, hogy nem csupán tanulmányai alapján ismeri Kelet-Közép-Európát; mégpedig olyannyira, hogy eredeti és választott hazájának tapasztalatait egyaránt feldolgozva, képessé vált arra a bölcs távolságtartásra, hogy a kontinens keleti felének történéseit „harag és elfogultság nélkül” elemezze. A könyvtár szembeötlően gazdag magyar vonatkozású anyagának gyűjtésekor igyekeztek megszerezni minden olyan munkát és sajtóterméket, amely a térség lehető legsokoldalúbb tanulmányozását biztosítja. Helyet adva ugyanakkor az egymástól eltérő vagy ellentétes nézeteket kifejtő munkáknak is. Gosztonyi Péter nem mulasztja el minden lehetséges alkalommal hangsúlyozni, hogy az általa vezetett intézmény nem politikai célt szolgáló propagandaközpont, hanem tudományos műhely, kutatóbázis, amely egyedül a történelmi események szakszerű feltárását kívánja szolgálni. Álláspontja szerencsére a svájci fenntartó szervek körében is meghallgatásra és elismerésre talált, s így e pótolhatatlan intézmény a világpolitikai változásokat követően sem szűnt meg. P. L. Gyógypor és műalkotás Csontváry megközelítése Krisztusi kor: a hagyomány szerint harminchárom év. De mit takar valójában e kifejezés? Egy életkort, mikor valaki teljessé válik, s előléphet az emberek sokaságából egy szent cél érdekében. Valaki már tizenévesen fáklyaként világok mások negyven éven túl lettek követendő példává — akár Csontváry Kosztka Tivadar, a magyarok csodafestője, kinek képei előtt maga Picasso (a „legnagyobb”) is döbbenten sóhajtott, s kénytelenkelletlen be kellett vallania: más zsenit is hordoz „kocka”-hátán a Föld. Csontváry utánozhatatlan szín- és formavilága megdöbbent mindenkit; műértőt, műkedvelőt, szakmabelit és kontárt egyaránt. Egy-egy remeklése már olyannyira elhíresült, hogy reprodukcióként szobabelsőket hivatott ékíteni. Csontváry mégsem közérthető tájkép-, portrévagy csendéletfestő. Csontváry maga a titokzatosság. A transzcendens üzenet, mely átformálta lényegét, s egy kiszámítható, polgári foglalkozású emberből (patikusból) őrültnek hitt zsenivé „bonyolította” — áthatja minden remekművét. A benső legmélyéből — az ösztönök kútjából, az ősemlékezetből, a sámántudásból fölépített, öntörvényű képi világa megmételyezi a gyanútlan műélvezőt. Színeivel, formáival „áll bosszút” a túlracionalizált világon, s egyben leszámol precíz, méregkeverő múltjával is. Festőként immár nem köteles a szabványmértéket megtartani. Nem mixtúra, gyógypor készül, mikor is ezredgrammnyi aránytévesztés is halált hozhat, hanem műalkotás, mikor kedvére kísérletezhet a logika és a gyakorlatiasság rabbilincséből szabadult ember. Tudatosan eltéveszthetők az arányok, a formabeliek, a színbeliek egyaránt. Nem klasszikus kép készül, de nem is formabontó. Egyfajta belső rend értékmozaikjából állnak öszsze a Csontváry-képek. A tájkép nem tájkép többé. A portré nem portré. Képeinek földi látványtartalma keveredik a mitikus kozmológiai elemekkel, a keleti és a dél-tengeri mítoszokkal, s egyfajta önmitológiával, mely minden embernek valahol a sajátja, de a művészeknél erőteljesebben tör elő. Néha a végletekig precíz (főleg az épületrészek megfestésekor), máskor elnagyolt (emberalakok) formáinak ellentéte, a széles színpaletta, s a színek szimbólumértékének fölerősítése, a kicsiny és az óriási, a törékeny és az örök, a világos és a tátogó sötét egy képbe komponálása szorongató érzést vált ki. A bizarr hegyformák és a fény-árnyék játékok általi sejtetés, a vízesések és a prófétikus szakállak aláomlásának hasonlatossága, az őrült, de kifejező tekintetek, mint visszatérő motívumok, mind a titokzatosságot hivatottak kiteljesíteni. Csontváry nem szürrealista, de színeivel mégis egy furcsa álomvilágot tükröztet. A mediterránum fényviszonyai — a vakító fehér, a villódzás, a ragyogás — hasonlatos a mindenségbe lépők fényalagútképzetéhez. Álmodunk a képek előtt. Nem csak utazunk, hanem föloldódunk az azúrokban, elégünk a vérvörösökben, szétfeszíti tudatunkat az ellentétvilág képi sűrítése, elpárolgunk a hevítő verőfényben, elosonunk a fehérre vakolt tengerparti városok szűk utcáin, belépünk az éjfekete kapukon, ahol a félhomályban megtaláljuk a FESTŐT, amint összerak bennünket önmagában új emberré; s képeinek hősévé emel mindnyájunkat, a megszédült csodálókat... Novák Valentin Csontváry Kosztka Tivadar: Libanoni cédrus (1907) Centenáriumi iskolaünnepségek Pilisszentivánon Egy Balassi-emlékverseny margójára A pilisszentiváni iskola centenáriumi ünnepségsorozatának keretében, szombaton Balassi Bálint és kora címmel körzeti emlékverseny zajlott a költő halálának 400. évfordulója tiszteletére. Az elmúlt négy esztendőben, a négyezer lelkes településen az iskola az oktatás és a kultúra központjává nőtte ki magát: a tanításon túl itt kapott otthont a község nagymúltú énekkara, a községi könyvtár, a táncház, és itt működik az Opus kulturális folyóirat szerkesztősége is. A korszerű iskola három szakterületen végzi az oktatást — általános, művészeti és szakiskolaként. A két épületben folyó oktatásnak 423 tanulója van, valamennyi tantárgyat előírt végzettségű pedagógus oktatja. Az elmúlt három évben minden végzős tanulójukat beiskolázták a középfokú oktatásba. A modern felsőiskolában, a Balassi-emlékversenyen, melynek szervezője Fogarassy Attiláné tanárnő volt, öt csapat mérte össze tudását és leleményességét. A volt budai járásban meghirdetett iskolákból nyolc nevezett be a versenyre. Az öt fős csapatok 6—8 osztályos tanulókból verbuválódtak. A szellemi vetélkedő hagyományát a pilisszentiváni iskola októberben a Széchenyi-emlékév kapcsán teremtette meg. A többhónapos folyamatos munka eredményeként az átfogó igényű színvonalas és sokrétű feladatokat mind az öt csapat könnyedén, szellemesen és meglepő tájékozottsággal oldotta meg. A Balassi-életművel csak most ismerkedő nebulók felnőtteket is ámulatba ejtő tárgyi tudásról (évszámot, hónapot, napot, helyszíneket, neveket pontosan jelöltek meg) invenciózus készégről és érdeklődésről tettek bizonyságot. A feladatok a Balassi-életművel kapcsolatos irodalmi és történelmi' vonatkozású kérdések köré szerveződtek, ezek több alkalommal összekapcsolva jelentek meg s az összefüggések felismerésének készségét tették próbára. A hosszú versengés során a kisdiákoknak többek között verstani kérdésekre kellett válaszolniuk: a Balassi-trófát és néhány jellegzetes rímpárt megnevezniük, az alliterációt saját szerzeményű versorral bemutatniuk, s egy-egy illusztráció segítségével a reneszánszkori építészeti stílusokat felismerniük. Az improvizációs gyakorlatok közül érdekes volt a kézügyességi, mely a fantáziát is megmozgatta: a csapatoknak olyan ajándékot kellett készíteniük, amellyel, elképzelésük szerint Balassi szíve hölgyének kedveskedhetett. A nagyotmondó feladat lényege pedig az volt, hogy előadjanak egy „várvédő” csetepatét, s haditudósítókként írjanak Sárospatak vagy Esztergom várának ostromáról. A sikeres és szoros küzdelemben a legtöbb pontot a budaörsiek szerezték, második lett a pilisszentivániak csapata, harmadik a fóti általános iskola, negyedik a piliscsabai iskola képviselete, ötödik a szomszédos Pilisvörösvár csapata. A versenynek csak győztesei voltak és megosztott díjak: mindenki emléklapot kapott, stílusosan Balassi-korabeli nyelvi-frazeológiai fordulatokkal megszövegezve. (radnóti) Pilisszentiváni furulyások az ünnepségen Erdó'si Agnes felvétele
