Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-28 / 123. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁJUS 28., SZOMBAT Újabb népkölcsön Szerbiában(?) Nem hisz a pénz a hatalomnak Egy hónapos amerikai tar­tózkodása után Szerbiába hazatérve Dragoszláv Avrá­­movicsnak, az új gazdaság­­szilárdítási program megte­remtőjének kiszaladt a szá­ján, hogy komolyan foglal­kozik a népkölcsön kiírásá­val, amellyel a tervezettnél is gyorsabban talpra lehet­ne állítani a padlóra zuhant termelést. Kétségkívül el­hamarkodott kijelentés volt ez, és az öregúr azon nyomban meg is bánhatta azt, hiszen a reptéri nyilat­kozata óta többet nem hoz­ta szóba a dolgot. Ez csu­pán a korábbi helyzetet nem ismerők számára fur­csa, hiszen a múltban több ország igyekezett a polgá­rok zsebébe nyúlkálva helyrehozni gazdaságát. Szerbia azonban egészen más. Ott ugyanis a nyolcva­nas évek végén, erőteljes milosevicsi propaganda­hadjárattal nem kevesebb, mint egymilliárd dollárt szeretett volna a hatalom népkölcsön címén begyűj­teni. Ennek ellenére á vég­­elszámolásnál mindössze 86 millió dollár került az állampénztárba, majd ki tudja hova. Az ily módon befolyt di­nárösszeg a többszöri és sokszoros „nullátlanítás” folytán bagóvá zsugoro­dott, s ma már nevetséges tételként könyvelhető el. Az is közismert dolog, hogy a nemzeti büszkeség­től dagadozó kebleket nem követték a szintén dagado­zó pénztárcák. Az újabb, ilyen irányú ötlet és törek­vés pedig aligha fog osztat­lan sikert aratni, hiszen jú­lius elsejétől az államnak kötelessége (volna) megfi­zetni az első részletet. „Csupán” az a baj, hogy nincs miből. Az eklézsia annyira elszegényedett, hogy a valamikor morzsá­nak számító valutamennyi­ség ma már egyenesen va­gyont jelentene (ha volna). Ilyen körülmények kö­zött egyáltalán nem megle­pő, hogy Szerbia lakossága nem lelkesedik Avrámo­­vics ötletéért. Megtörténhet azonban, hogy a felsoroltak ellenére is a szerbiai hatalom ráfa­nyalodik egy újabb, több mint bizonytalan kimenete­lű népkölcsön kiírására, hi­szen az elkövetkező évek­ben aligha számíthat külföl­di tőkeinjekcióra. Aki pedig beugrik, ma­gára vessen. Both Mihály A lebilincselő könyv, melyet olvasói élményeként jó emlékekkel, széles körben ajánlok, nem író műve, hanem egy Nagybányán, Szolnokon, majd a budai Toldy Ferenc reáliskolában tanító történelem-földrajz­szakos tanáré, ki a dunántúli Mezőföldön született, pa­rasztcsaládban, utolsó, nyugdíjas éveit pedig fiáék csa­ládi környezetében, Gödön töltötte. Szokták mondani, hogy az alma nem esik messze a fájától. Esetünkben a fordítottja is igaz: Németh Lász­ló gazdag írói termésében rengeteg olyan tulajdonság — íz, szín, szemléletbeli érték — található, mely vissza­süt édesapjára, az ő írói, emberi stílusára. Érdemes volt tehát kiadni Fűzi László szöveggondozásával és elő­szavával, a Magvető Könyvkiadó vállalkozásában Né­meth József 1898—1911 közti naplóját, s háborús évei­ről, orosz fogságáról utólag összegzett Hét év című em­lékiratát. Nemcsak a tematikusán ideillő Irgalom, Né­meth László utolsó regényének háttere, de a mezőfoldi elbeszélések, vagy éppen az Iszony társadalmi, lelki képlete is jobban megismerhető — belőle. Mindezen túl Németh László racionalizmusára, önelemző készsé­gére, pedagógus megszállottságára, örök előtanulóisá­­gára is fontos kiegészítő magyarázatokat kapunk. És ahogy egyre inkább elmélyülünk Németh József vallo­másaiban, kiderül, hogy a lírára való hajlam, a termé­szet iránti elementáris fogékonyság az íróérzékenysé­get is előhozza az apától. Mint ahogy a lenini alkot­mánytervezetről Szibériában nyilatkozó hadifogolya­tya nézetei is eszünkbe idézik: fia, a leninizmus kérdé­seiről milyen korán és kérlelhetetlen bátorsággal jósol­ta meg e problémakör kétes jövendőjét. Fodor András Emlékek 1918—19-bó'l Lelkileg sokat szenvedtünk ez évben. Egyik társunk meg­őrült: Tomszkba vitték. Egy másik — szerencsés nevű jegyző—, akit aggsággal fogadtak el invalidusnak 1918 ta­vaszán, s akit ezért s szép felesége miatt sokszor húztak ba­rátai, beretvával elvágta a nyakát. Mikor kórházba vitték, egy óvatlan pillanatban leugrott az I. emeletről. Őt is elvit­ték Tomszkba, s 1/2 év múlva mind a kettő visszakerült tűrhető állapotban. Európai döntés a szlovák parlamentben Magyar asszonynevek magyarul A szlovák parlament teg­nap elfogadta az új anya­könyvi törvényt, melynek értelmében Szlovákia nem szlovák nemzetiségű állam­polgárai saját anyanyelvü­kön és az „óvá” toldalék nélkül használhatják a ne­vüket. A törvény ellen sza­vazó ellenzék a szavazás után, tiltakozásának jeléül kivonult a teremből. A 124 jelenlevő közül 72 képviselő támogatta a magyar parlamenti koalíció részéről is kedvezőnek mi­nősített anyakönyvi tör­vény tervezetét. Két tartóz­kodás és két érvénytelen Muzulmán siker Bosznia muzulmán vezetésű kormányának katonai alaku­latai — boszniai horvátoktól kölcsön vett — harckocsik segítségével széles arc vona­lon visszaszorították a szer­­beket Észak-Boszniában. Ezt Boszniában tevékenyke­dő ENSZ-tisztviselők közöl­ték tegnap az AP jelentése szerint a hadművelet, amely hétfőn kezdődött, a Tesanj­­tól délnyugatra húzódó front­vonal 10 kilométeres szaka­szán két kilométeres előnyo­mulást eredményezett. szavazat mellett a törvényt 48 ellenzéki képviselő nem tartotta elfogadhatónak. A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és a Meciar vezette Demokratikus Mozgalom (HZDS) képviselői az Euró­pa Tanács ajánlásaihoz iga­zodó törvényt a szlovák nyelv ■ elleni merényletnek minősítették, s tiltakozásuk jeléül kivonultak a terem­ből. Csáky Pál, a Magyar Ke­reszténydemokrata Mozga­lom alelnöke és parlamenti frakcióvezetője a szavazás után az MTI pozsonyi tudó­sítójának nyilatkozott: — Kim Jung Szám dél-koreai el­nök tegnap sötét képet fes­tett a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság gazdaságá­ról és azt mondta: bármikor várható katonai provokáció északról. „Észak-Korea olyan rend­kívül nehéz helyzetben van, amely meghaladja képzele­tünket” — idézte a Yonhap dél-koreai hírügynökség Kim Jung Számnak a légi­erő tisztjei előtt mondott be­szédét. A magyar koalíció nevében elmondhatom, hogy a parla­ment döntését pozitívan ér­tékeljük. Örülünk, hogy a kormánykoalíció betartotta az ígéretét. A most elfoga­dott törvény liberálisan vi­szonyul a nevek használatá­hoz. Szabadon megengedi, hogy az eddig szlovákul be­jegyzett keresztneveket az anyakönyvi hivatalok ille­tékmentesen átírják.. Csáky Pál reményét fe­jezte ki, hogy a kétnyelvű helységnévtáblák alkalma­zását rendezni kívánó tör­vényt is elfogadja a szlo­vák parlament a jövő héten. — Észak bármikor követ­het el provokációt, ezért igen veszélyes helyzetben vagyunk — figyelmeztetett az államfő, hozzátéve: Észak-Korea, amely feltéte­lezett atomprogramja miatt a világ aggodalmának közép­pontjában áll, komoly éle­lem- és energiahiánnyal küszködik. — A történelem megtanított bennünket, hogy egyén vagy állam könnyen tesz ésszerűtlen lépéseket, ha nehéz helyzetbe kerül. A nagyvilág hírei Y Egon Klepsch, az Eu­rópai Parlament elnö­ke az Európai Unió jú­niusi csúcstalálkozóján javasolni fogja, hogy ál­lítsák fel Lengyelor­szág csatlakozásának menetrendjét. Húsz év után, tegnap orosz földre lépett Alek­­szandr Szolzsenyicin, a világhírű orosz író, a Gu­lag sziget-csoport, a Rákosztály és a Vörös kerék című regények Nobel-díjas szerzője. % Tegnap hajnalban és reggel is folytatód­tak a súlyos harcok a ruandai fővárosban — tájékoztatta a hírügy­nökségeket Abdul Ka­­bia, az ENSZ helyi misz­­sziójának vezetője. A kormány és a lázadó Ruandai Hazafias Front (RPF) erőinek összecsapása miatt az ártatlan emberek tízez­rével menekülnek Ki­­galiból. Kína tegnap kiutasí­tott az országból egy négy fős dél-koreai tele­víziós forgatócsoportot, amely útifűmet és ripor­tokat akart készíteni. Háború fenyeget Koreában? IRODALOM Amikor a termőfa is rávall gyümölcsére Nyáron még volt némi sport... Legkedvesebb emlé­künk lett volna a csulimai fürdés. Nagyszerű bársonyos rét szegte be a gyorsan iramló folyamot. Lágy, meleg kékben ringott a dombok alján hosszan elnyúló város, s mögötte szép nyír- és fenyveserdővel borított hegyek szegték be kelet felé a láthatárt. Ilyenkor először kimos­tuk a szennyesünket a parton, majd kiteregettük, s az­után fürödve napkúráztunk. Sokan kedvüket lelték a rendkívül tarka kavicsok gyűjtésében is. Szórakozásun­kat csak az őrtálló katonák lövöldözése feszélyezte. Felséges volt ez a Csulima-völgy nyár elején: június­ban, mikor kizöldült minden s mindenfelé állatok falkái népesítették be a zöld mezőt. Sokszor önkéntelen elraga­dott e tájkép, s a bibliai paradicsomra gondoltam. Ha még a szomszéd falucskából egy élénk színű ruhás lány feltűnt egy harmonikás orosz legénnyel, még bennnünk is felébredt az élet vágya, legalábbis a remény, hogy lesz még jobban is.­Acsinszkban a vörösök alatt 1920-ban Már januárban átolvastuk Lenin alkotmánytervezetét. Többek kérésére lefordítottam magyarra. Kérdezték, mi a véleményem. Mint fiatal tanár — mondom —, tanítot­tam a pol. földrajzban az összes alkotmányokat, de sem a jelenben, sem a múltban nem ismerek rokonszenve­sebb alaptételeket. Két dologgal nem tudtam csak meg­barátkozni a Lenin-féle társadalomban: 1.) a proletárdik­tatúra elve. Marx föltétien logikusan gondolta el, hiszen természetes, hogy a legalsó osztály uralmának a biztosí­tása csak ezzel lehetséges, de meddig? Hiszen ez az el­maradt orosz társadalom esetleg 2-3 emberöltőn át sem termeli ki az alkotmányos proletáruralom biztosítását. Vagyis én úgy képzeltem, hogy a proletárdiktatúra ad­dig szükséges, míg az ország lakóinak legalább 60-70%-a kommunista nem lesz. Már pedig ez az „avantgarde”, a proletárok ez elitje csak megfelelő ta­nulság és népszerűség mellett lesz azzá. Most már maga az a körülmény, hogy az orosz kommunisták részben vá­rosi munkások, részben idegenek, sőt jórészük zsidó és hadifogoly, kizárja, hogy ezeket az orosz nép megszer­vezze. Másik dolog meg éppen a diktatúrából folyik: a diktatúra csak a kommunistákra támaszkodik, ezeknek erőszakkal kell legyőzni minden ellenállást. így a kom­munista nevet az erőszakosságok egész sorozata bélyeg­zi meg s teszi gyűlölné a nagy tömeg előtt. A diktatúra magát a kommunista közösséget is elnyomhatja. Ha még hozzáveszem, hogy a marxizmus nyomán kialakult nyugat-európai szociáldemokrácia s így Leniné is — a pozitív vallás ellen fordult, a kommunizmusnak a vallá­sos és babonás, misztikus orosz társadalomban igen ne­héz lesz gyökeret verni. Előre megjósoltam, hogy a kommunizmus legköny­­nyebben megcsinálhatta a diktatúrát, mert ehhez a keleti orosz nép hozzá van szokva, de legkevésbé tudja meg­csinálni a proletárdiktatúrát és itt jövök 2.) a második ki­fogásomhoz. Lenin mindenütt a nincsteleneket teszi meg a község uraivá, viszont a cselédmunkára szoruló­kat megfosztja polgárjoguktól. Amilyen szépen hang­zott a Lenin-féle alkotmánytervezet bevezetésében: leve­gő, víz, földbelső (bányakincsek) mindenkié, közös tu­lajdon, az ember csak a nagy társadalom (állam) megbí­zottja, őrszeme, olyan szerencsétlen dolog volt a „leg­szegényebbek” előtérbe tolása, mert ez éppen a legbu­tább, legtudatlanabb elemekre bízza a községek vezeté­sét. Márpedig a marxizmus vagy az ideális anarchizmus megvalósításának igazi feltétele, az emberek műveltsé­ge, önzetlensége. Mindjár láttam, hogy a Lenin-féle bolseviki szép al­kotmány papíron marad. Sutka Pali barátom át szo­kott menni egy szomszéd, patakvölgy által elválasztott községbe, s ott megismerkedett egy orosz paraszttal. Kérdi tőle egyszer, hogy tetszik a kommunizmus. Régen jobb volt — felelte —, mert akkor csak a jegyző, bíró pa­rancsolt, most meg vagy 20 ember ül a nyakunkon. Nyáron Omszkban a hivatalos lapban olvastam egy fa­lusi adomát: „Szép a bolsevizmus — felelik a falusiak —, csak ^kommunisták ne volnának”.

Next

/
Thumbnails
Contents