Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-27 / 122. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAG 1994. MÁJUS 27., PENTEK Terítéken az agrárigazgatás Kamarát akar a szakma A közigazgatásban nincs szünet — kezdte előadását Tunyogi András, a Pest Megyei Földművelésügyi Hivatal vezetője, aki a múlt héten aktuális mezőgazdasági kérdésekről tanácskozást hívott egybe a főváros környéki falugazdászok, jegyzők és gazdakörvezetők részvételével a megyeházára. Kijelentését alátámasztandó tényekkel folytatta részletezte a tulajdoni és a szervezeti átalakulás, valamint a termelés kérdéseit. A privatizáció befejezését a mezőgazdaság legfontosabb feladatának nevezte. Rámutatott: a földművelésügyi hivatal már sok sikert ért el, az alulról jövő kérések, javaslatok közvetítésére. A pótkijelölés is sok problémát hordoz magában: megyénkben több mint kétezer hektár kerül erre a sorsra. Ezt részben nehezíti a természetvédelmi területek kérdése,- lévén, hogy ezek az Alkotmánybíróság határozata alapján nem adhatók magánkézbe. így sok településen újra kell gondolni a kárpótlást. A kamarai törvény megszületésével előttünk áll az egységes agrárkamara megalakításának gondja is. Jónak mondható a falugazdász-hálózat munkája: a nagygazdaságok ugyan nem igénylik őket, de a gazdáknak rendszeres információs és szaktanácsadó szolgálatot nyújtanak. Az ezredforduló után a falusi turizmus terén az előrejelzések szerint ugrásszerű növekedés várható. Fel kell rá készülnünk, ezért a mezőgazdaság és a szakigazgatás együttes munkája egy-egy település jövőjét illetően rendkívül fontossá vált — zárta előadását Tunyogi András. A következő előadást Tóth Péter, az Állategészségügyi Intézet vezetője tartotta. Kiemelte a marhalevél kérdését, amely jelenleg „Csipkerózsika-álmát” alussza, s emiatt akadozik az állatok adásvétele. Az önkormányzatok segítségét kérte a piacok tisztántartásában, dögkutak felügyeletében, és sürgette az állatorvosok és a falugazdászok jó kapcsolatának kialakulását is. Az ezt követő növényvédelemmel foglalkozó előadáson elhangzott: az ellenőrzés nélküli export új kórokozókat hozott magával, amelyek felderítése egyre nehezebb. Az erdők idei kötelező védelmi feladatai veszélyben vannak, mert a szakhatóságoknak egyszerűen nincs meg a pénzük a végrehaj tásukhoz. Hasznos figyelmeztetést hallhattunk a földhivatal képviselőjétől: február eleje óta a tulajdonjog átruházásánál a magánokirathoz ügyvédi ellenjegyzés, vagy közjegyzői hitelesítés kötelezővé vált. Nánási Tamás Pályázat haltermelőknek Egyre többeket foglalkoztat a méltánytalanul háttérbe szorult halgazdálkodás fellendítése. Kivált azokat, akik a kárpótlás során gabonatermelésre kevésbé alkalmas, szikes földeket kaptak. Ennek elősegítését szolgálja a Haltermelők Országos Szövetségének pályázati kiírása „Halászatunk helyzete és fejlesztési lehetőségei” címmel. A pályázók az ökológiai szempontokat is figyelembe véve a halászati és horgászati célokat szolgáló komplex halgazdálkodás lehetőségeit kell kifejtsék, oly módon, hogy a fejlesztési elképzelések harmonizáljanak a vízgazdálkodási, a természetvédelmi és környezetvédelmi érdekekkel. Javasolt témacsoportok: a) természetes vízi halászat és horgászat, b) tógazdaság és intenzív haltermelés, c) a halászat és a horgászat természet-, környezet- és vízvédelmi vonatkozásai, d) halászati marketing. A pályázat nyílt, bárki részt vehet rajta, a nyertes pályaművekért (I. II. és III. díj) összesen 1 millió forintot fizet a HOSZ. A pályázatokat legkésőbb ez év augusztus 31-ig kell eljuttatni a szövetség titkárságára: Budapest XII. kér., Vöröskő utca 4/b. Eredményhirdetés: 1994. október 15-én. Gazdakörök figyelmébe A Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége kétnapos továbbképzést szervez Gödöllőn, melynek során két neves agrár szakember, az amerikai Nációnál Farmers Union (A Gazdakörök Szövetségével azonos érdekvédelmi szervezet) szakértői, Marylin Wentz és. Jim Moencb tart előadást az amerikai mezőgazdaságról, az NFU tevékenységéről, valamint tanácsokat adnak a kapcsolattartásról és az érdekérvényesítés lehetőségeiről. A továbbképzés időpontja június 2—3-a, helyszíne Gödöllő, Agráció Kft. székháza. Ganz A. u. 7. sz. Az érdeklődők személyesen vagy telefonon jelezzék a szövetségnél részvételi szándékukat. Lótenyésztés Pécelen Nyereség csak két év múlva Mindenkinek van egy álma. Az örökzöld slágerszöveg a valóságban is érvényes; aligha van olyan ember, akinek ne lenne kiéletien álma, vágya, melyet olykor egy életen keresztül nem sikerül megvalósítani. Aszódi Csaba lóra vágyott, vagy legalábbis annyira, hogy egyszer nyeregbe pattanjon, s nekiszaladjon a messzeségnek. Ahhoz lélekbúvárnak kéne lenni, hogy e vágy kiváltó okára választ kapjunk, hisz Csaba felmenői közt nem volt lovas ember, sőt még gazdálkodó sem. Mindezt azért írom le elöljáróban, mert amikor a Pest Megyei Gazdakörök Szövetségénél figyelmembe ajánlották Csabát, mint lótenyésztőt és lovardatulajdonost, meg voltam győződve, hogy a péceli vállalkozó állatorvos, vagy állatnevelő szakmérnök. — Ugyan! — nevet rám a harminchat éves fiatalember. — 1991-ig mindössze annyit tudtam a lovakról mint egy átlag városi, s nyeregben is csak akkor ültem először, amikor már öt lovam ette az abrakot egy deszkából összetákolt ideiglenes barakkban. Fene nagy bátorság kell szaktudás nélkül belevágni egy ilyen vállalkozásba! Megvenni egy évtizedekig MEH-telepként haznált elvadult grundot, s hinni abban, hógy egyszer majd istállók, lovaglópálya, zöld pázsit, virágágyások üde színfoltja lesz a péceli rozsdatemető! Az indulás nem volt épp szerencsés: Csaba olyan lovakat vásárolt össze, amikről utólag kiderült, kiválóan alkalmasak igára, de nem lovaglásra, s főleg nem szaporításra. Nászutazás a méneshez — A lovaglástanulással kezdtem, de nem a saját lovaimon. Beiratkoztam egy lovaglótanfolyamra, s közben nyitva tartottam a szememet, próbáltam eligazodni a fajták közt. Mire eljutottam a lépésben lovaglástól a galoppig, nagyjából azt is megtanultam, mi a különbség egy kisbéri és egy magyar félvér közt. Hamar túladtam a kétes értékű Pegazusokon, s a továbbiakban már csak olyan lovakat vettem, ami mellé származási bizonylatot is prezentált a gazdájuk. A péceli lovarda istállójában tíz nagy és ugyanennyi kis ló van bekötve. Nagy alatt kisbéri és magyar félvérek meg egy norvég fjord kanca értendő, kicsik alatt pedig tíz formás, kistermetű walesi póni. — No és a legkisebbekről se feledkezzünk meg — mondja a gazda, s végigvezet a patyolattiszta boxok között, ahol tíz kiscsikó viháncol, nyerítve követelik az ilyenkor kijáró ajándék cukrot. — Ezek már itt születtek, a saját „termésem”. Egy részét eladom, a többit megtartom tenyészállatnak és hátaslónak. Mint megtudom, erre még jócskán várni kell. A lovat hároméves korában kezdik betömi, nyereghez szoktatni, s szaporításra is csak öt évtől alkalmas. Az Aszódi-féle kancák násza szó szerint nászúttal kezdődik, fedeztetésre kocsival szállítják őket egy jó nevű méneshez. — Már nem sokáig, most alkuszom két csődörre. Van, aki erre sajnálja a pénzt, megoldja zugfedeztetéssel. Csakhogy ahhoz nem adnak származási bizonylatot, s így a szaporulatnak nincs értéke. Az én törzsállományom leggyengébb példánya is megér 100 ezer forintot, s a jobbakat pedig nem adnám oda ötszázezerért sem. Hosszú távú nyereség A lótartás költséges mulatság, a lovaglás úri passzió. Aszódi Csaba álmának valóra váltása egyelőre csak viszi a pénzt; a lovasiskola jövedelme csupán pótolja, de nem fedezi a lótenyésztés költségeit. Mint Csaba mondja, ez nem olyan vállalkozás, amiből rövid távon meg lehet tollasodni. — Jó, ha két év múlva a kiadás és bevétel egyensúlyba jut, nyereségre csak akkor számíthatok, ha a csikókat — már betörve — eladhatom. Addig az egyéb vállalkozásaim nyereségéből fedezem a lótenyésztés kiadásait. A temérdek zabot, szénát, lucernát, állatorvost, gyógyszert, vitaminokat, a két szakedző és a gondozó fizetését. A lovassportban jó nevű házaspár kint él a lovak közt, felügyelnek az etetésre, ápolásra, irányítják az oktatást és végzik a betörést. Végigülök egy csoportos oktatást. A hat lovas már haladónak számít, az ügetést és galoppot gyakorolják. A kezdet nem ilyen parádés, amikor a jelölt először kászálódik a nyeregbe, majd húsz alkalommal fél óráig körbe-körbe léptet a homokon. Ebben a szakaszban még az oktató irányítja a lovat fútószárról, olyan „iramban”, hogy még a „legpancserebb” lovas sem bukfencezhet a földre. — Később sem — bizonygatja Csaba. — Ezek a lovak végtelen szelídek, türelmesek, azt is tudják, amit netán a lovas kell hogy tudjon adott esetben. Bárhogy is számolom, a lovaglás elsajátítása legalább fél évbe és 15-16 ezer forintba kerül, s ha ezek után valaki rendszeresen vagy alkalomszerűen eljár, hogy hódoljon e szenvedélynek, óránként 450 forintot kell leperkáljon. Az állomány fejlesztése — Első osztályú szolgáltatás közepes áron — véli a gazda. — Manapság bármilyen passzió hasonló nagyságrendű összegbe kerül. Legyen az szörf, vitorlázás, síelés, tekézés vagy vadászat. A lovaglás mindazonáltal a kiváltságosok szórakozása. így volt ez a múltban is, és így van a jelenben is — teszem hozzá magam. — Ez a szemlélet juttatta oda, ahol van. Hihetetlenül leromlott a lóállományunk és gyenge a szakembergárdánk. Ez érvényes a tenyésztőkre és az oktatókra is. Pedig hát lovasnép volnánk! — teszi hozzá Aszódi Csaba. — Van remény, hogy újra az legyünk? — Minden tőlem telhetőt megteszek. Mindenekelőtt a póniállományt fejlesztem fel, hogy minél több gyereknek biztosíthassak lehetőséget. A 7—14 éves korosztályra gondolok. A nyáron lovastábort szervezek egyhetes turnusokban. 'Reggel 8-tól délután 4-ig lovaglás, lóval kapcsolatos elméleti oktatás, játék, ebéd, stb. Ezen nem-kívánok keresni, az árakat úgy kalkulálom ki, hogy nullszaldós legyen. A nyereség az lesz, ha új rajongókat verbuválok a lovassportnak. — Túl ezen mik a távoli tervei? — Nem is olyan távoli. Családi vállalkozásban vásárolunk 20 hektár földet. Kizárólag lótartáshoz szükséges takarmány termesztésére. Ha magunk termeljük meg a lovak abrakját, jóval kevesebbe kerül az istállók fenntartása. Ehhez persze tanulnom kell újra, hisz a mezőgazdasághoz is annyit értek, mint amennyit a lótenyésztésről tudtam ezelőtt két évvel. Matula Gy. Oszkár Aszódi Csaba az egyik kedvenccel. Pedigrés kanca pedigrés csikóval A szerző felvétele KERES Pótalkatrészeket kínálunk az alábbi mezőgazdasági gépekhez: E—515, E—524, E—516-os kombájnok; K—430, K—454-es bálázógépek; E—303, E—304-es kaszálógépek; E—280, E—281-es silókombájnok; E—527-es típusú magtisztító gép E—682, E—686, E—671 -es burgonyakombájnok. Ugyanitt használt gépek széles skálája váija az érdeklődőket. * Szabadföldi zöldségtermelőknek ajánljuk a Nettuno csévélődobos öntözőgépet. Csőátmérő 32-től 125 milliméterig, csőhossz maximum 40 méter. Az elemek egyszerű, biztonságos csatlakoztatásával kapcsolódnak egymáshoz. Ugyanitt különböző típusú szivatytyúk, valamint tartozékaik kaphatók. Állandó kiállítás Pomázon. Cím a szövetségnél. * Gombatermelők figyelmébe ajánljuk! Kimondottan gombatermelésre épített, jelenleg is üzemelő, 780 négyzetméteres alapterületű pincekomplexum gazdára vár. A közművesített pincékhez 900 négyszögöl terület tartozik, fóliázási lehetőséggel. Mindez Budapest határában, és igen olcsón. * Figyelem! Rágcsáló veszélyt jeleztek. Akinek ilyen gondja van, keressen meg bennünket. Garantált patkány- és egérirtás gázosítással. * Gazdatársunk E 281—C silókombájnt, szálastakarmány- és kukoricabetakarító adaptereket szeretne eladni. Érdeklődni a szövetségnél lehet. KÍNÁL Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége 1052 Budapest, Városház u. 7. II. cm. 244. Tel.: 118-0111/367 Fáy András Alapítvány 219-98007 OTP Rt. Pest Megyei Igazgatósága, 760-000960 TÁMOGASD A MAGYAR IPART! Vásárolj hazai terméket!
