Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-26 / 121. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. MÁJUS 26.. CSÜTÖRTÖK Zsin-kisplasztikák a Fészekben Egy szobrászművész jelenetei Csónakosok Erdősi Ágnes felvételei Zsin Judit Szigetszentmikló­­son élő szobrászművész mű­termében mintha színház ké­szülne. Apró drámák, fi­nom rezdülések színháza. Bronzplasztikái, melyekből most a budapesti Fészek klubban nyílt kiállítás, mind valamilyen történést jelenítenek meg. Kérde­zem, hogyan találja ki eze­ket a jeleneteket? Úton-útfé­­len ilyeneket lát az ember, mondja. Márványtalapzatra helye-Indián zenész zi figuráit, ritkábban a talap­zat is bronz. Az ugyanazon a talapzaton elhelyezett fi­gurák között kapcsolat van. Madonnák című kompozíci­ójában magyar szentkorona mintájára készült koronát vi­selő, karján gyermeket tartó madonnára tekint fel egy fiatal, várandós nő. A Csó­nakosok közül az egyik fiú most száll ki csónakjából, társa már a parton várja, egy, a víz fölé hajló fába ka­paszkodik. A Műteremben ülő, dús ruházatú, kontyos nőalak magyaráz valamit, az előtte álló férfi a falnak támasz­tott festményre mutatva ér­vel. Vannak magányos drá­mák is. Ilyen a Gyíklesőé. Oszlop tetején kisfiú ül, s szinte húzódik el ültében, mintha félne, viszolyogna a lent kúszó két gyíktól. A Kútterv című plasztika oroszlános falikutat ábrá­zol, rá mezítlábas, kendővel hátrakötött fejű fiú kapasz­kodik. Most is, mint korábbi kor­szakában, szívesen mintáz Zsin Judit zenészeket, látha­tó az Indián zenészek, a Spa­nyol hárfás, de zenélnek ke­replővel busói is a Busóme­netben. A Kúttervvel és egy gol­gotajelenet domborművével — mely a szentendrei feren­ces gimnázium számára ké­szült — nyerte el az Euró­pai Akadémia nápolyi köz­pontú szellemi közösségé­nek szobrászkategóriában kiadott I. díját tavaly Zsin Judit. Ennek következtében európai akadémiai tag lett. Idén ismét I. díjasa a nápo­lyi szellemi közösségnek, a tavalyi olaszországi élmé­nyek hatására alkotott öt „mediterrán éremmel”, a Szent Ferenc életéről ké­szült hat éremmel, valamint a Gy(kiesővel. Az érmek most a Magyar Nemzeti Ga­léria nemzetközi éremkiállí­tásán láthatók. Jelenleg — néhány hétig — a nyíregyházi művészte­lepen, különböző nemzetisé­gű alkotótársak között dol­gozik Zsin Judit. Tanít a bu­dapesti Képző- és Iparművé­szeti Szakközépiskolában. És útközben jelenetekkel ta­lálkozik. Nádudvari Anna Könyvjelző Magyar néző a nagyvilágban Európai avantgárd Szép ajándékot kapott a ma­gyar olvasóközönség Cs. Szabó László szellemi utazá­sainak kötetbe gyűjtésével. Az esszéíró a Kárpát-meden­cében tett útjairól számol be. Nálunk az esszé nemzeti műfaj, amelynek olyan nagy elődök, mint Arany Já­nos, Babits Mihály, Ke­mény Zsigmond és még so­kan mások adtak rangot. Nagy felelősség utánuk esz­­szét írni, de ugyanakkor tör­ténelmünk .keserű fordula­tai bizonyos mértékig köte­lességgé tették e.műfaj mű­velését. Olvasva ezeket a remek­be készült útirajzokat, nap­lójegyzeteket és városképe­ket, egyre fokozódik elisme­résünk nemcsak az író, ha­nem tárgya, a különböző helyszíneken gyakran a ha­táron túl élő magyar csopor­tok iránt. Mivel Cs. Szabó Lászó, mint oly sokan mások, emigrációba kényszerült, a közölt írások általában a há­ború előttről származnak. Mindez nem csökkenti idő­szerűségüket. Aki így szere­ti a magyar földet, nagyon szenvedhetett kényszerű száműzetése évtizedeiben. Nem csoda, hogy gyakran emlékezett elhagyott földjé­re és londoni írói műhelye az emigrációs magyar iroda­lom valóságos szellemi köz­pontjává lett. Lelkében soha nem szakadt el a hazá­tól, magát „tanult bújdosó­­nak” tartotta. így írt erről: „Magyar néző voltam a ha­zában, és az maradtam a nagyvilágban több mint 30 évig”. Mivel a legérdekesebb történelmi emlékekben, ha­gyományokban leggazda­gabb részek vonzzák legin­kább, így a kötetben is azok a területek kapják a legna­gyobb részt, amelyek ma már nem tatoznak a magyar államhoz. Erről vallanak a fejezetcímek is: Szlovensz­­kói őrség, A felvidéki em­ber, Ódon Erdély, Erdélyi városok, A székelyek, Kár­pátalja a magyar hazában. Még azok a részek is, ame­lyek az elcsatolt földekről szólnak, vissza-visszatér­­nek e fájó kérdéshez. A ma­gyar műveltség című írás­ban olvashatjuk a Kárpátok­ról: „Olyan örök határ ez, mint az Alpok a déli latin és az északi germán művelt­ség között. Azzal a különb­séggel, hogy még tengeren sem lehet megkerülni. A magyarság e páncél mögé húzódva él ezer esztendő óta. Minden cselekedetét ösztönszerűen ehhez a vég­leges határhoz igazította, so­hase kelt át rajta könnyű szívvel, vagyis sohasem volt szívvel-lélekkel impe­rialista, de abba se tudott be­lenyugodni, hogy a páncél csonka legyen.” Nem csupán esszégyűjte­mény ez a könyv. Talán a honismeret lehetne az a stú­dium, amelybe sikerrel so­rolhatnánk, de egyes leírá­sai útiönyvként is használ­hatók. A szép kiállítású kötettel a Könyves Kálmán Kiadó a magyar könyvkiadás régi adósságát rótta le. Róbert Péter Az európai kulturális hónap és a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjának ke­retein belül kiállítás nyílt az óbudai Kassák Múzeum­ban, Kassák az európai avantgárd mozgalomban címmel. A kiállítás illusztrálja könyvek, fotók, folyóira­tok, kéziratok és képzőmű­vészeti anyagok segítségé­vel azt a gazdag kapcsolat­­rendszert, amely az első vi­lágháború éveiben kiala­kult, és az 1920-as évek első felében feltörő európai avantgárd mozgalmat, amelynek legfőbb motívu­ma volt a nemzetközi együttműködés. A bemutatott gazdag anyag Kassák Lajos hagya­tékából származik, amely méltón fémjelzi a folyóirat­szerkesztő, író, képzőmű-A szerdán kezdődött Buda­pesti Régi Zene Fórum ese­ménysorozat nyitó koncert­jén, a Kálvin téri református templomban a Debreceni Ko­dály Kórus lépett fel. Hein­rich Schütz és Sámuel Scheidt egy-egy művét ad­ták elő. Három estén két XVI. századi zeneszerző, Las­sus és Palestrina halálának 400. évfordulójára emlékez­nek. A Győri Leánykar a két művész darabjaiból állította össze műsorát, amelyet ma este mutatnak be a Mátyás­templomban. Lassus műveit — többek között a Lagrime di San Pietro című vallásos madrigál-ciklusból néhányat — a Magyar Rádió Gyermek­vész, költő Kassák kapcso­latát a hazai és az európai avantgárd művészeivel. A tárlat magas színvona­lát olyan világszerte ismert alkotók is biztosítják, mint: Drágán Aleksic, Tristan Tzara, Ivan Puni, Viktor Brayner, El Li Szickij, Le Corbusier, Raoul Haus­mann, Moholy-Nagy Lász­ló... Az előcsarnokban megte­­keinthetők Kassák képző­­művészeti alkotásai és a kastély jobb szárnyában be­rendezett állandó kiállítás, amely által Kassák életútját kísérhetjük végig, és az utol­só teremben van berendez­ve a dolgozószobája, ame­lyet puritán egyszerűség jel­lemez. Az időszakos kiállítás május 30-ig tart nyitva. kara és a Budapesti Tomkins Énekegyüttes adja elő ugyan­csak a Mátyás-templomban holnap, május 27-én. A Ca­­merata Hungarica a két mű­vész darabjai mellett barokk kamaramuzsikát is játszik a Magyar Tudományos Akadé­mia kongresszusi termében, május 28-án. Ugyancsak 400 évvel ezelőtt hunyt el Balassi Bálint. A költőre emlékeznek május 30-án a Pesti Vigadó­ban. Megzenésített verseit, korabeli reneszánsz táncokat és a „Szép magyar komédia” részleteit adja elő az Ars Re­nata együttes, a Musica Histo­­rica együttes, a Vagantes trió, valamint a Magyar Álla­mi Énekkar. Budapesti Régi Zene Fórum SZÍNPAD Angol vándortársulat a Művész Színházban A Theatre de Complicite, Nagy-Britannia egyik leg­jelentősebb társulata Bru­no Schulz novellájának át­dolgozásával lépett szín­padra és mutatkozott be a magyar közönség előtt a Művész Színházban. Az angol vándortársulat 1983-ban alakult. Eddig a világ huszonnégy országá­ban léptek fel — sikerrel. Művészi teljesítményüket számos nagydíjjal jutal­mazták. Legfőbb céljuk, hogy olyan kísérletező, a mozgás kínálta önkifejezé­si lehetőségeket kiaknázó előadásokat hozzanak lét­re, melyek amellett, hogy megdöbbentik, provokál­ják a nézőket: szórakoztat­ják is. Produkcióikban fo­lyamatosan törekszenek a különböző művészetek — zene, tánc, képzőművé­szet integrálására. A Krokodil utca a Theat­re de Complicite és a Royal National Theatre közös produkciója, melyet a társulat rendezője Si­mon McBurney alkalma­zott színpadra. Valódi komplex színházi forma ez — a színészek fizikai képességeit a hagyomá­nyos színházénál széle­sebb spektrumban érvé­nyesítik. Ezáltal válik lehe­tővé, hogy vendégszerep­lésük során tolmács nél­kül, üzeneteiket a világ bármely táján a nézőkkel megértessék. A szerző, Bruno Schulz, a lengyel próza ab­szurd áramának, W. Gomb­­rowicz mellett a legkiemel­kedőbb képviselője. Vilá­ga álomvilág. Műveinek nincs cselekménye, az ir­reális és valóságos elemek furcsa, mítoszteremtő mó­don keverednek. Művei sok vonatkozásban 1— apa­komplexus, életének tragi­kus magánya, filozófiai alapvetése stb. — Kafkára utalnak, élénk, érzéki, szí­nes stílusa viszont más irányt szabott művészeté­nek. A Krokodil utca em­lékezéseinek szürrealiszti­­kus füzéréből való, mely­ben a középpont a gyer­mekkor világa, s azon be­lül is a félelmetes apa alak­ja, aki a régi szolid keres­kedővilág képviselője. Ez­zel áll szemben a léha, „modem világot” szimbo­lizáló Krokodil utcai ke­reskedők gyülekezete. A társulat élénk képze­lőerővel megformált, erős inpresszionáló hatású, lát­ványos produkciója a kép­zelet tornája, melyben tíz színész tudatosan ellenőr­zött, brilliáns mozgással a lélek, a szellem táncát jár­ja. Elegánsan és sokkoló­­an a varázslatosan hang­szerelt folyamatos zene su­­galmaira. A négy színből felépülő előadás (Emléke­zés, A zseni éve, Az álmok birodalma, A pusztulás fe­jezete) megszünteti a natu­rális cselekvésnek, a kap­csolatok, jellemek szokvá­nyosán értelmezett lélekta­ni ábrázolásának egyed­uralmát, ugyanakkor itt­­ott engedi megcsillanj hogy bizonyítsák: ehhez is értenek. A produkció ideális szintézise tartalomnak és formának. Schulz novellá­ja nyomán, a Krokodil utca egy rémkép, egy li­dércnyomás kiemelkdő, Sajátos művészi párlata, melyet a szerző életrajzi mozzanatai is hitelesíte­nek: Schulzot a német megszállás idején gettóba zárták, és egy gestapós a nyílt utcán megölte. (b. a.) Egy horvát polihisztorról A felvilágosodás századáról mindannyiunknak a francia en­­ciklopédisták jutnak először eszünkbe. Ők indultak el a mai értelemben vett tudomá­nyosság útján, a szabad kuta­tás és gondolkodás híveiként ellenségesen szemlélték az egyház elavult építményét. Pedig akadtak ekkoriban jócskán olyan tudósok, akik szerzetesként, mindenekelőtt a jezsuita rend tagjaként vizsgál­ták a természetet. A jezsuitá­kat ugyanis nem csupán az ink­­vizícós módszerek jellemez­ték, hanem kitűnő nevelési rendszerük is. Ők voltak a leg­képzettebb szerzetesek, mo­dem iskolarendszerünk alapja­it nekik köszönhetjük. Jézus Társaságának tagja volt Rugyer Boskovics horvát tudós is, a newtoni fizika konti­nentális továbbfejlesztője. Ta­nulmányai után azonnal pro-, fesszori állást kapott Rómá­ban, tanított egy ideig Francia­­országban is. Áz enciklopédis­­ták támadásai elől távozni kényszerült, Milánóba települt. Fizikai kutatásaiban New­ton nyomdokain haladt az ato­mokat térbelileg meghatáro­zott, de kiteijedés nélküli pon­toknak tartotta. Az atomok és testek közti vonzóerőt nagy tá­volságok esetén igaznak vélte, ám kis távolságban a testek szerinte éppen taszítják egy­mást. Ezzel a feltevéssel a des­­cartes-i természetfilozófia azon tételét akarta cáfolni, mely szerint nem lehetséges tá­volba ható erő. Boskovics nemcsak a fizikában volt jár­tas, csillagász és földmérő, köl­tő és diplomata is volt egyben. Szülővárosában, Dubrovnik­­ban emlékmúzeum és szobor őrzi emlékét. (1711. május 18-án született Rugyer Bosko­vics.) K. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents