Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-26 / 121. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. MÁJUS 26., CSÜTÖRTÖK „Egyenruhás” költségvetés Szerbia dédelgetett kedvence a rendőrség Duray Miklós az Európai Stabilitási Egyezményről A magyar közösség közvetlenül részt kíván venni a kidolgozásban Ha eddig valakinek kételye volt (de az ott élőknek nem volt) afelől, hogy Szerbia egyre jobban elcsúszik a rendőrállam jellemzői felé, az idei, napokban elfogadott költségvetés tételei világossá tették a helyzetet. A gazdasági tétlenségtől és a polgári nyomortól fuldokló köztársaság parlamentje ugyanis, természetesen a kormány javaslatára, szentesítette az idei költségvetés résztételeit is. Az összességében 2,86 milliárd dinárt (hivatalosan ugyanennyi márkát) tartalmazó államkaszszából 17 százaléknyi, vagyis 480 millió dinárt irányoztak elő a rendőrségnek; 44,2 százalékot, vagyis 1,264 milliárdot pedig a hadseregnek. Az utóbbi talán még érthető is lenne, hiszen — a rendőrséggel ellentétben — a harcászati eszközök (elsősorban a légierő és a tüzérség) felszerelésének karbantartása, netán felújítása sokkal többe kerül, mint amekkora a jobbára csak kézifegyverekkel rendelkező rendfenntartók pénzügyi igénye. Az azonban már igencsak feltűnő, hogy a katonaság 222 milliót, a rendőrség pedig kereken 300 milliót kap fizetésekre. Még ez is — elméletileg — viszonylagos nagyság, hiszen a látszámtól függ a keresetösszeg. De a rendőrség létszámára vonatkozó, egyre gyakrabban viszszatérő újságírói kérdésre az illetékesek öntelten azt válaszolják, hogy „anynyi van, amennyi kell”. Ezzel bő teret hagynak azon találgatásoknak, hogy 82, 96 vagy 120 ezer ember található a kék egyenruhában. A szerbiai költségvetés érdekességei közé tartozik az is, hogy az egészségügy 0,33, az útügy 2,8, a gazdaság megsegítését célzó program pedig mindössze 0,7 százalékot kap. Vajdaságnak 0,358 Koszovónak pedig 0,12 százalékot juttatnak. A meglehetősen túlméretezett „étvágyat” abban a reményben gerjesztették erre a szintre, hogy a társadalmi össztermék értéke eléri a 10 milliárd dolláros szintet. Márpedig a legderűlátóbb közgazdászok szerint is ennél legalább 15 százalékkal kevesebb értékre lehet számítani. Mindez azonban aligha teszi kérdésessé a rezsim „állóképességét” biztosító rendőrapparátus pénzügyi ellátását, ami — többek között — abból is kiderül, hogy az idén még a „talpasrendőr” havi keresete is jóval a várható átlagbér felett lesz. És még mondja valaki, hogy Szerbia nem rendőrállam! Both Mihály Duray Miklós, az Együttélés elnöke csak abban az esetben tartja elfogadhatónak az Európai Stabilitási Egyezmény jelenlegi formáját, ha abban sikerül érvényesíteni bizonyos kisebbségi szempontokat. Duray a tegnapi Új Szónak nyilatkozva kifejtette: „A magyar közösség legitim képviselői révén részt kíván venni az egyezmény kimunkálásában. Elutasítunk minden olyan lépést, amely kizárná a közvetlen részvételünket.” Hasonlóképpen elfogadhatatlannak nevezte, hogy a magyar közösség egy más ország közvetítése által legyen jelen a folyamatban. „Két alternatívát tudunk elképzelni: az egyik, hogy kétoldalú tárgyalásoknak legyünk részesei s ez esetben természetesen elfogadjuk a harmadik közvetítő fél moderátori sze-Tizedelo magánosítás A nyugat-európai privatizációk több mint 800 ezer munkahelyet fenyegetnek, mert a védett állami cégek ki lesznek téve a piaci versenynek — ezt állapította meg hat közös piaci gazdálkodáskutató intézet közös tanulmánya, amelyet tegnap hoztak nyilvánosságra Londonban. A legtöbb állásvesztésre Franciaországban, Olaszországban és Németországban kell számítani. repét. Másik megoldásként fontosabbnak és szükségesebbnek véljük, hogy az adott országon belül jöjjön létre egyezményrendszer, a mi esetünkben a magyar kisebbség és a kormányzat között” — mondta Duray Miklós. Az Együttélés elnöke sajnálattal nyilatkozott arról, hogy a jelenlegi szlovák kormány „az egyezményt illetően ugyanazon a véleményen van, mint az előző kabinet, tehát: elutasítja a kétoldalú tárgyalásokat a szomszédos államokkal az egyezményen belül, továbbá a kétoldalú szerződéseket is, amelyek kimondottan a magyar közösségek helyzetének rendezésére vonatkoznak, és az egyezmény részévé válnának” — mondta és jelezte: „Kaptunk olyan ígéretet a magyar kormánytól, hogy értelmező állásfogla-Székelyudvarhelyen rendezte meg első övezeti értekezletét a Zürichi Magyar Történész Egyesület (ZMTE). A témakör igen változatos volt, Erdély Szent László-kori határvédelmétől a székelység népesedési statisztikájáig, a magyar könynyűlovasságnak az erdélyi fejedelemségek harcaiban történt kialakulásától a székely rovásírásig. lást nyújt be Párizsban, melynek lényege, hogy csak egy olyan megállapodás eredményezhet tartós stabilitást, amely a kisebbség számára is elfogadható.” Duray Miklósnak a lap feltette a kérdést: lát-e esélyt arra, hogy az Európai Stabilitási Egyezmény elfogadása után lényegesen javuljon a szlovák—magyar viszony? Válasza szerint igen, ha az említett feltételek szerint gyors ütemben elkezdődnek a kétoldalú tárgyalások. „Ez most már részben kiesik a mi befolyásunk alól, mivel a hamarosan hivatalba lépő új magyar kormány részéről nincs semmilyen ígérvényünk arra vonatkozóan, hogy átveszi-e a Boross Péter kormánya által nekünk adott ígéreteket” — nyilatkozta az Új Szóban Duray Miklós. A tanácsozás résztvevői elhatározták a ZMTE és az erdélyi magyar tudományos és közművelődési egyesületek együttműködésének intézményesítését. A terveket a jövő hónapban Csíkszeredán véglegesítik, a mai elképzelések szerint évente pünkösd táján rendeznek találkozókat, felváltva Csíkszeredán és Székelyudvarhelyen. A nagyvilág hírei * Walesa tanú lesz. A lengyel parlament alkotmányos felelősséget vizsgáló bizottsága az 1981-es szükségállapot bevezetéséért felelős személyek ügyének vizsgálatában tanúként hallgatja meg az államfőt. * Ünnepélyesen felavatták tegnap a szlovák parlament új épületét. A pezsgőbontást követően megkezdődött a szlovák törvényhozás igen viharosnak ígérkező 32-ik ülésszaka. * Nem nyugtalanítja Washingtont Warren Christopher külügyminiszter szerint az a tény, hogy az új olasz kormányban újfasiszták is helyet kaptak. * Peking rendőrfőnöke másfél héttel az 1989-es nagy tüntetések elfojtásának évfordulója előtt felhívta a rendőrújságban a főváros karhatalmi szerveit: őrködjenek fokozott éberséggel a társadalmi stabilitás és a közrend védelmén. * Régészeti felfedezéssel támasztotta alá Vietnam tegnap, hogy őt illeti meg a Spratly-szigetek feletti szuverenitás gyakorlásának joga. A Dél-kínaitengerben fekvő szigetcsoportra Kína is igényt formál. * A katolikus egyház elismerni készül közvetett felelősségét az antiszemitizmusért és a holocaustért. Az izraeli rádió tegnap jelentette, a Vatikán és Izrael illetékesei Jeruzsálemben dolgoznak az ezt tartalmazó dokumentumon. Történ észtalálkozó Székely udvarh elyen Csíkszeredán folytatják Lengyel katolikus lap a magyar választásokról Miért esett el Budapest? Avarsói kiadású Lad katolikus hetilap e heti száma Jerzy Robert Nowak, évtizedek óta a magyar ügyek szakértőjeként ismert politológus-publicista elemzését közli a fenti cím alatt a magyar választások eredményét kiváltó tényezőkről. A Magyarországon szerzett véleményekkel összegezve Nowak arra a következtetésre jut, hogy a Mazowiecki-féle „vastag vonal” politikája (melynek a Visztula mentén ismert elve szerint a rendszerváltással egy vastag vonalat kell húzni, és elszámoltatás, átvilágítás nélkül mindenkinek meg kell adni a lehetőséget az újrakezdésre) magyar változatban is megvalósult: elhalasztódott az átvilágítás és elmaradt a kommunizmus elszámoltatása. A rózsaszín és vörös túlsúlyú ellenzéki médiumok szüntelen támadásai következtében Antall kormányának 1990 óta szinte nem volt egy nyugodt pillanata sem. Az örökös huzavona megbénította az állami rádióban és televízióban szükséges személycserék megvalósítását, s az ellenzéki propaganda fékezte az államigazgatási reformokat is. A szüntelen védekezésre kényszerült Antall-kormánynak nem volt lehetősége kellő alapossággal és meggyőző erővel feltárni a társadalom előtt a kommunistáktól örökölt gazdasági nehézségek mértékét és forrásait. A baloldali ellenzék persze annál könnyebben vádolhatta dilettantizmussal a kormányt, s varrhatta nyakába a felelősséget azért, amit nem kiváltott, hanem örökölt. Nem sok idő telt bele, s az összes gazdasági és szociális jellegű teher forrásaként már lépten-nyomon a kabinetet jelölték meg. Ismét bebizonyosodott — írja Nowak —, hogy kommunistákkal szemben az elnéző álláspont sohasem fizetődik ki. Magyarországi tájékozódásából leszűri továbbá, hogy az SZDSZ „fatális és destruktív” szerepet vállalt az utóbbi években. Az 1989-ben éles kommunistaellenességgel szereplő párt — lengyel megfelelőjéhez, a Demokratikus Unióhoz (UD) módszereihez nagyon hasonlóan — radikalizmusával és szuggesztivitásával igyekezett túllicitálni hazafiaskeresztény riválisát, az MDF-et. Hamar kiderült azonban, hogy a vagdalkozó frazeológia, csak pillanatnyi eszköz volt a kezükben a népszerűségért és a hatalomért folytatott harc során. Lengyelországban sem gondolta volna annak idején senki, hogy Adam Michnik, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője nemsokára pertut iszik Jaruzelskivel, és Jerzy Urbannal, (a katonai kormányzat volt szóvivőjével) közösen autókázik majd a szocialista vezér, Aleksander Kwasniewski névnapi összejövetelére. A Michnik-félékhez hasonlatosakat felölelő magyar SZDSZ-nek esze ágában sem volt elszámoltatni a kommunistákat — folytatódik a cikk. A velük csendes szövetségben álló Göncz Árpád köztársasági elnök is mindent megtett, hogy az elszámoltatást és átvilágítást célzó törvénytervezeteket visszafogja, és ugyancsak blokkolni igyekezett a kommunisták által uralt tömegtájékoztatási eszközökben tervezett változtatásokat. Nowak ismételten a magyar és lengyel helyzet páratlan hasonlóságára hívja fel a figyelmet: a lengyel UD-sek addig-addig cirógatták Kwasniewskit, dobálták neki és pártjának a mentőövet, mígnem egy szép napon arra ébredtek, hogy a „sarokban lapuló posztkommunistákból Lengyelország új, ragadozó természetű kormánya magasodott föléjük”. A politikában a hála ismeretlen fogalom — jegyzi meg a szerző. A magyar liberálisok négy éven át „négerkedtek a kommunistáknak”: a legerősebb ellenzéki csoportként „ők dugdosták a botokat az Antall-kormány küllői közé”, s fékezték számos területen hatékony működését. Szenvedélyesen mardosták a koalíciót, Antall kiegyezési ajánlatait sorra elvetették, pedig neki köszönhették, hogy a választásokon vesztes párt létére az SZDSZ adhatta a köztársasági elnököt. Most aztán kiderült, hogy romboló akcióikkal kik előtt is egyengették az utat a hatalom felé. A magyar állambiztonsági szervek fölötti ellenőrzést túl lassan szerezte meg az új kormány — állapítja meg Nowak. 1990 tavaszán rejtélyes módon eltűntek az archívumokból az SZDSZ befolyásos embereinek aktái, hasonlóképpen, mint az Lengyelországban történt a Demokratikus Unió (UD) vezetőinek esetében. A lengyel viszonyokban jól tájékozódó magyarok furcsa egyidejűségekre, szinkronizált tevékenységekre, eseményekre hívják fel a figyelmet az UD és az SZDSZ baloldali liberálisainak esetében. A Nowak feltárta magyarországi vélemények egy része szerint a magyar baloldal ügyesen és gátlástalanul kihasználta az első demokratikusan megválasztott kormány miniszterelnökének, Antall Józsefnek kiegyezésre törekvő szelíd magatartását. Ez a nagyformátumú politikus és született demokrata mindenáron erős alapokat akart teremteni országában a demokráciának, ezért örökösen nyitva állt az ellenzékkel kötendő kompromisszumokra. Halálos betegségének tudata is arra késztette, hogy olyan államférfi képét alakítsa ki magáról a rendelkezésére álló rövid időben, aki Magyarország érdekében mindig kész párbeszédre és engedményekre. Sajnos, Antall nem mérte föl kellőképpen baloldali ellenfeleinek rosszindulatát. Az ő számukra — Antall-lal ellentétben — nem volt és nincs jelentősége semmilyen magyar állami vagy nemzeti érdeknek — zárja elemzését Jerzy Robert Nowak a Lad hasábjain. D. M.
