Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-25 / 120. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. MÁJUS 25., SZERDA j Dr. Török Gábor or­vost, Pest megye 7. szá­mú választókerületében, Mo­­norori és környékén jól isme­rik. Most mégis arra kérem, hogy röviden mutatkozzon be! — Gyomron születtem, itt élek, itt lakom. Középis­kolai tanulmányaimat Esz­tergomban végeztem, mű­szeripari technikumban érettségiztem. Később meg­szereztem a mezőgazdasági technikusi, valamint az orvo­si gép- és műszeripari tech­nikusi oklevelet. Budapes­ten, a Semmelweis Orvostu­dományi Egyetemen kaptam meg az orvosi diplomámat. Az orvosi hivatást Tatán kezdtem. Szülőhelyemre 1980-ban kerültem vissza, körzeti orvosnak. Közben megszereztem a gyermek­­gyógyász szakvizsgát, jelen­leg családorvosként és gyer­mekgyógyászként praktizá­lok s elnöke vagyok a Gyöm­­rői Orvosszövetkezetnek, kollégáim bizalmából. Fele­ségem a Kandó Kálmán Mű­szaki Főiskolán végzett, or­vosi műszeripari üzemmér­nök, hét gyermekünk van. Hatan közülük egyházi kö­zépiskolában tanulnak, a leg­kisebb ötéves- Négy lá­nyunk és három fiúnk van, kétszer születtek ikreink. Gyermekeink nagyon sok örömet okoznak nekünk. Na­gyon szeretem a munkámat, hát — ennyi. — Melyik középiskolába járnak a gyerekek? — A Budapesti Evangéli­Büntetlenül és törvényesen? Beszélgetés dr. Török Gábor képviselőjelölttel kus Gimnáziumba. Magam katolikus vagyok, a felesé­gem evangélikus, a gyere­kek az ő vallására lettek ke­resztelve. A Fasori Gimnázi­um kitűnő nevelést ad, mél­tó régi jó híréhez. — Doktor úr, a rövid be­mutatkozást azért kértem, hogy egy kissé ezzel is érzé­keltessem a választás első fordulójának furcsaságait. Ön ugyanis, a helyi ember, a lokálpatrióta az MSZP és az SZDSZ jelöltjei mögött az MDF színeiben a harma­dik helyet szerezte meg. Ve­­télytársai budapestiek, ki tudja miért, mégis ők kapták a több voksot. Önről vajon miként vélekednek betegei, ismerősei, a környező tele­pülések lakói? — Úgy érzem, szeretnek, tisztelnek. Négy éve, ami­kor először jelöltek képvise­lőnek, ez a szavazatokban meg is mutatkozott. Most a magam 12,65 százalékával versenyben vagyok, és kö­szönöm a sok értékes szava­zatot. — Nem vetették még a szemére, hogy egy orvos mi­ért politizál? — Betegeim soha, az el­lenzék, elsősorban az SZDSZ azonban igen. De miért ne politizálhatnék! Mindenkinek szabad, lett lé­gyen bármi a foglalkozása, csak egy orvosnak lenne ti­los? Munkám rovására ez természetesen nem megy, olyannyira nem, hogy példá­ul kétszer annyit ügyelek, mint némely kollégám, s a körzetem is egyike a legna­gyobbaknak. Ez például azt jelenti, hogy kollégáimnál hetente három órával többet is rendelek. — Mivel magyarázható tehát az első forduló 3. he­lye? — Meggyőződésem, hogy a választók az egyéni listán sem a személyekre, hanem a pártokra szavaz­tak, s úgy gondolom, hogy ez a helyzet a második for­dulóban változik. Éppen ezért nagy jelentőségűnek tartom, hogy választókerüle­temben sikerült egyezséget kötni a különböző politikai erőkkel. Eszerint az MSZP, az SZDSZ és a Munkáspárt kivételével valamennyien arra kérik szavazóikat, hogy a második fordulóban engem támogassanak. Arra kérik és kérem én is áz ál­lampolgárokat, a választó­kat, a fiatalokat és az időseb­beket, hogy a szavazatuk le­adásakor a lelkiismeretükre hallgassanak. Ilyen értelmű közös levelet, szórólapot kí­vánunk eljuttatni a választó­­kerületemben mindenhová. Azt szeretnénk, ha minden Dr. Török Gábor: Gyerme­keinkben sok örömünk te-Talum Attila felvétele keresztény, nemzeti gondol­kodású állampolgár az egye­dül versenyben maradt ke­resztény, nemzeti párt jelölt­jét támogatná, szerény sze­mélyemet. így eséllyel tu­dom felvenni a versenyt a szocialista illetve a liberális jelölttel. A cél nem több és nem kevesebb, mint hogy a baloldal túlsúlyra jutását megakadályozzuk. — Doktor úr, vajon csak a „saját" és a rokon politi­kai erők szavazóira számít­hat? Nem gondolja, hogy so­kan azok közül is önt választ­ják most, akik az első fordu­lóban például az MSZP-re voksoltak, de a „nagy siker­től” kissé megriadtak? — Munkám során termé­szetesen nem politizálok, hanem gyógyítok, ám az em­berek között élek és óhatat­lanul hallom megnyilatkozá­saikat, véleményüket. Ma­gam is azt tapasztaltam, hogy bizony sokan megle­pődtek az első forduló ered­ményén, ahogy mondani szokták, anyám, én nem ilyen lovat akartam... Felté­telezem, hogy nem kevesen az MSZP-re és az SZDSZ- re szavazók közül megelé­gednek, megelégedtek az­zal, hogy megbuktatták a kormányt, de a baloldal is­mert arányú előretörését nem kívánják méginkább erősíteni. Ezt nem csupán benyomásaimra alapozom, a különböző községekben és Monoron is beszélgettem olyan polgárokkal, akikről tudom, hogy nem kifejezet­ten MDF-szimpatizánsok, s mindezt ők szavakba is ön­tötték. Mondhatom tehát, hogy választókerületemben érzékeltem a megrettenést, s remélem, hogy ez kitart vasárnapig, mert még na­gyon sokat lehet változtatni a pillanatnyi helyzeten. Kí­vánatos lenne, hogy a máso­dik forduló után ne legyen meg az MSZP-nek és az SZDSZ-nek az abszolút többsége a parlamentben, mert ha megszerzik a két­harmados többséget, elvileg GAZDASÁG nincs akadálya a Magyar Népköztársaság visszaállítá­sának, a régi címer rehabili­­tásának sem. Akkor ebben az országban bármit megte­hetnek büntetlenül, és törvé­nyesen. Meglenne az az előnyük is, mivel a „nép vá­lasztotta” őket, hogy a for­maságokkal sem kellene so­kat törődni, a látszatra sem kellene sokat adni, szem­ben a Kádár-rendszerrel, amely illegitim volt. Ha nem akarjuk ezt, célszerű csendesen magunkba szán­nunk, s egymás kezét meg­fognunk. — Mindenekfölött azon­ban a legfontosabb, hogy választókerületének polgá­rai minél nagyobb számban menjenek el szavazni. így gondolja, doktor úr? — Feltétlenül. Affelől ugyanis nem lehet kétsé­günk, hogy az MSZP és az SZDSZ szavazói elmennek szavazni, hiszen a parla­mentbe kerüléshez a máso­dik fordulóban már az egy­szerű többség is elegendő. Ha kell, a pártjaik még jár­műveiket is a rendelkezé­sükre bocsátják, az első for­dulóban Pest megyében volt erre példa. A keresz­tény, nemzeti erők köreiben ilyen lehetőség fel sem me­rült, igaz, módunk sem lett volna rá. Mi csak egyet te­hetünk: őszinte szóval for­dulunk választóinkhoz, kér­ve őket, gondoljanak a jövő­re. Magam is ezt tudom ten­ni. Deregán Gábor Szerbia és pénzrendszere Az állam önmaga alatt vágja a fát? Korszerűsödik a Magyar Posta Uj szolgáltatásokat vezetnek be A Posta modernizációs törekvéseiről, új hatékony módsze­rek bevezetéséről, korszerű szolgáltatások rendszerbe állí­tásáról tájékoztatta lapunkat Doros Béla, a Magyar Posta Részvénytársaság elnök-vezérigazgatója, valamint a külön­böző tevékenységek megszervezéséért felelős szakemberek. Január 24-e, a legújabb kis­­jugoszláviai dinár forgalom­ba bocsátása óta hónapokig tartó harcot vívott a bankok­kal Dragoszláv Avrámo­­vics, a program megalkotó­ja. Hatalmas politikai és egyéb nyomással végül sike­rült „meggyőznie” a pénzin­tézményeket, hogy az álta­luk nyújtott hitelek éves ka­mata ne haladja meg a ki­lenc százalékot. Folyamato­san azzal érvelt, hogy az árak stabilak, a dinár is ke­ményen tartja magát a né­met márkához, vagyis nem változik (hivatalosan) az 1:1 arány. A gazdaság azon­ban teljesen padlón van, áll­nak a gyárak, a forgalom is elenyésző, tehát adók, vá­mok és egyebek címén a szükségesnél jóval keve­sebb pénz folyik az állam­kasszába. A költségvetési hi­ány pedig egyre aggasz­tóbb. A túlduzzasztott rend­őrség, a rezsim mindenkori támasza, az állami admi­nisztráció, a hadsereg és a krajinák anyagi igénye több­szörösen túlszárnyalja a va­lós lehetőségeket. Ezért a szerb—montenegrói föderá­ció államkötvények kibocsá­tásával igyekezik megoldást találni. Az első kibocsátás 15 millió dinár bevétellel ke­csegtet, a következő kettő­vel együtt pedig 50 millió dinárra számít a büdzsé. Az egyre nagyobb szegénység­ben élő lakosságnak azon­ban csak egy rendkívül kis hányada képes értékpapírba fektetni fölös pénzét. Más szóval az értékpapírok irán­ti érdeklődés igencsak mér­sékelt. Eladásuk meggyorsí­tása érdekében a föderáció a korábban konszenzussal meghatározott kilenc száza­lékos évi kamatra még két százalék úgynevezett ser­kentő kamatot „tett rá”. Ez az intézkedés ugyan felélén­kítette a keresletet, de Avrá­­movics professzor súlyos vádjait vonta maga után. A Nemzeti Bank kormányzói székéből az önmaga által megálmodott gazdasági­pénzügyi rendszert irányító idős szakember egyenesen a program megtorpedózásá­val vádolja az államot, tehát azokat, akik őt erre a poszt­ra juttatták! Véleménye sze­rint a serkentőkamat újból fellendítheti az inflációt, amelyet sikerült ez idáig kordában tartani. A vállala­tok ugyanis pénzüket a na­gyobb kamat miatt inkább kötvényre, mintsem a terme­lés és a forgalom élénkítésé­re költik. Márpedig, s ezen a téren Dragoszláv Avrámo­­vicsnak mindenképpen iga­za van, a termelésnek az adott körülményekhez ké­pesti „felfuttatása” nélkül aligha lehet kilábalni a rend­kívül súlyos válságból. Jórészt a fentiekhez kap­csolódik az a nem hivata­los, de igencsak megbízha­tó információ is, miszerint az utóbbi napokban a pénz­tőzsdén a dinár iránti keres­let 33-szorosa a kínálatnak. Márpedig a most (még) ha­tályos gazdaságszilárdítási program fő tétele, hogy min­den dinárnak megfelelő va­luta- vagy árufedezettel kell rendelkeznie, azaz a koráb­bi gyakorlattól eltérően szó sem lehet a fedezetlen, te­hát értéktelen pénz nyomta­tásáról. Minden bizonnyal már a közeljövőben kiderül, hogy Szerbia' és Montenegró pénzügyeinek irányításában „ki a legény a gáton”. Avrá­­movics vagy a politikusok. Az utóbbiak felülkerekedé­­se esetén az Isten sem men­ti meg déli szomszédunkat a valódi és teljes gazdasági összeomlástól. B. M. A közelmúltig aligha volt konzervatívabb szervezet Magyarországon, mint a pos­ta. Fennállása 100 esztende­je alatt az élet mindenkori követelményeihez igazodva ugyan, de lényegét tekintve csaknem változatlan stílus­ban, ritmusban látta el a fel­adatát. Az utóbbi esztendők társadalmi változásai, a gaz­daság átalakulása, a teljes magyar életnek a „világszab­ványokhoz” való igazodása ezt, a munkáját a maga kon­zervatív alaposságával kielé­gítően végző szervezetet is kilendítette eddigi merev nyugalmából. A változás kényszere kí­vülről érkezett — először 1992 őszén. Ekkor a Világ­bankkal, illetve a Valutaalap­pal kötendő anyagi természe­tű szerződéseink megkötése előtt az említett két szerve­zet szakemberei arra a téves megállapításra jutottak, hogy a magyar pénzembe­rek „elhallgatták” azt a több milliárdos bevételt, amit a postai forgalom bonyolít le, s ezt az összeget az ország fi­nanszírozására fordítják. Ho­lott ez távolról sem volt így, arról volt szó mindössze, hogy egy idejétmúlt elszá­molási rendszer miatt a pos­tai bizonylatok rudimentáris összegzéséből következően gyakran egy hetet is igénybe vett, míg a postán feladott pénz rendeltetési helyére, a címzetthez eljutott. Ezt köve­tően kezdődött el, a Magyar Nemzeti Bankkal karöltve, egy olyan rendszer megho­nosítása, amely naponta tart­ja számon a postára bízott pénzösszegeket, amiből a hi­vatal csak egy bizonyos há­nyadot tarthat vissza a más­napi kifizetésekre, a fennma­radó összeggel naponta el kell számolnia. A rendszer további tökéletesítése érde­kében 600 millió forintos be­ruházással a közeljövőben egy központi bizonylatleol­vasó rendszert állítanak üzembe, amely egyrészt ki­küszöböli a bizonylatok utaztatását, emellett pedig feldolgozza és bankonként, illetve bankszámlaszámon­ként osztályozza a feladott összegeket. így rövidesen el­érhetővé válik, hogy a már említett egy hét helyett egy, másfél napra csökkenjen az átutalások postai átfutási ide­je. Az elnök-vezérigazgató szólt a hírlapteijesztés gond­jairól is. Ennek kapcsán el­mondta: e területen kemény konkurenciaharc alakult ki a megyei lapkiadók és a posta között, lévén ez előbbiek saját terjesztői hálózatot építettek ki több megyében, lényegé­ben megfelezve így a piacot. Az új helyzet e fontos szolgál­tatói területen is új megoldá­sokra kell, hogy ösztönözze a postát. Viszonylag új eleme a szol­gáltatásoknak a bel- és külföl­di gyorspostaszolgálat, ame­lyet egy svájci—osztrák— magyar konzorcium megala­kításával hoztak létre. Az EMS-rendszerbe eddig az or­szág 144 településén 164 pos­tahivatalt kapcsoltak be. Né­hány adat arról, hogy mennyi­re gyors a gyorsposta. Hely­ben 4 óra alatt jut el a külde­mény a feladóhoz, belföldön legkésőbb másnap reggel 9 óráig, külföldre pedig 1—3 nap alatt. Eddig 72 országgal áll kapcsolatban a magyar EMS-rendszer. Ami a tarifá­kat illeti: egy kilogrammig helyben 400 forint, az ország más településeire 800 forint. 25 kilogramm felett a külde­mények 2500—3400 forint­ba kerülnek. (p. t.)

Next

/
Thumbnails
Contents