Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-20 / 117. szám

_§ PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. MÁJUS 20., PÉNTEK J Szentendrei iparművész a Design Centerben Két író-olvasó találkozó között Kollázs és üvegbe zárt motívum A tájköltészettől a drámajátékig é A V. A. M. Design Center minden hónap­ban más és más kép­ző- és iparművész al­kotásait mutatja be. A galéria ezekkel a bemutatókkal a napi gazdasági tevékenység mellett lehetőséget ad tartalmilag és formailag újat alkotó művé­szek bemutatkozására. A nem­régiben nyílt tárlaton Gaál Endre iparművész és Haász István festőművész kapott le­hetőséget a megmutatkozásra. Haász István a Magyar Ipar­­művészeti Főiskola tanára, tag­ja a Szentendrei Művésztelep­nek, sikeres kiállításai voltak Lengyelországban és JVémetor­­szágban; 1992-ben kilenc hó­napot tölthetett a híres Worps­­wede-i Művésztelepen. A V. A. M-ben látható tárlatán szür­­ke-sárga-fehér színű vászonké­pek, kollázsok láthatók. A vá­szonra ragasztott és átfestett papír, újság, már a kubista fes­tők számára is kedvelt eszköz­nek bizonyult. Haász úgy bá­nik az újsággal, mint a cseh Jiri Kolar: személyteleníti, sőt szinte eltünteti. Rendkívül érdekes ez az eljárás, hiszen a kollázsok összerakása révén kifejezetten építészeti, plaszti­kai terek keletkeznek. Haász István két évtizedes jelenlét és ötéves intenzív munka után je­lentékeny oeuvre-t mondhat magáénak. Természetes, hogy óhatatlanul szembekerül a „ho­gyan tovább” dilemmájával. A most bemutatott új anyagot látva bőven akad olyan festői és formai problémafelvetés és élményanyag, melyet tovább lehet boncolgatni, mert kellő szellemi tartalékkal rendelke­zik. A konstruktivista. művész magatartása, az irányzat klasz­­szikus megjelenése óta többet, mást jelentett Európa keleti fe­lén önmagánál, a morális el­lenállás jelképe volt évtizede­kig. A másik kiállító alkotó­­művész Gaál Endre. Tőle rend­kívül érdekes üvegképeket lát­hatnak az érdeklődők. Munkái szellemi és anyagi értelemben egyaránt a köztességet, az ala­kulásban, változásban lévő, egyúttal magát a módosulást is elszenvedő spirituális és ma­teriális elemek átmenetiségét igyekszenek formaként rögzí­teni. Gaál Endre két üveglap közé helyezi a képpé alakítan­dó elemeket — a festéket és papírlapokat, majd megol­vasztja azokat. A bezárt fes­ték, a papír, a papír hordozta motívum alapvető változáso­kon megy keresztül, végleges­sé válva rögzíti a véletlent. A V. A. M. Desing Center­ben két jelentős hazai magyar művész érdekes alkotásait te­kintik meg az érdeklődők. (A kiállítás június 10-ig látható.) (— ász) A reneszánsz muzsika jegyében Balassi énekmondó verseny A gyermekek és ifjúság kultúrá­jával foglalkozó Garabonciás Alapítvány Balassi Bálint halá­lának 400. évfordulóján ének­mondó versenyt hirdetett 12—18 éves fiatalok számára. Balassi korában a költők gyak­ran dalként adták elő műveiket Ezek az énekelt versek, később a históriás énekek a magyar mű­velődéstörténetnek és zenekul­túrának értékes — sajnos napja­inkra egyre ismeretlenebb — műfaját képezik. Korunk fiatal­jai egyre kevesebbet énekelnek, ezért is látszott ígéretesnek e verseny megrendezése, amely egyrészt tisztelgés Balassi emlé­ke előtt, másrészt a századokon keresztül fönnmaradt énekmon­dás hagyományának ápolása. A versengésre mintegy negyve­nen jelentkeztek határon túli magyar fiatalok is. A résztve­vők kíséret nélkül, vagy korhű kísérettel (land, koboz, tekerő, csembaló) adtak elő egy Balas­­si-verset, -éneket és egy Balassi koránál nem később keletkezett művet a magyar történelmi dal­kincsekből. A produkciókat ze­nei szakértőkből álló zsűri érté­kelte, tagjai: Kobzos Kiss Ta­más, Szabó István, Szabó Géza és Dinnyés József voltak -— tud­tuk meg Váradi Istvántól, a Ga­rabonciás Alapítvány elnöké­től, a Balassi Bálint énekmon­dó verseny nemrég megrende­zett gálaműsorán. A bevezető után sor került a díjak átadásá­ra. Az első helyezettek egy ko­­bozt vehettek át, a második díj egy Balassi korabeli jelmez volt, a harmadik pedig egy kör­utazás a Balassi-emlékhelye­­ken. Valamennyi résztvevő a verseny alkalmából tervezett emlékplakettet (amelyet a kép­ző- és iparművészeti gimnázi­um diákjai tervezetek), Balassi­­kötetet, és régizene-kazettát ka­pott. A díjak átadása után ke­rült sor a reneszánsz kor hangu­latát idéző hangversenyre. Ez al­kalommal nemcsak a nyertes fiatalok, hanem elismert hazai művészek is felléptek — így például Kobzos Kiss Tamás, Kecskés András és a Musica Historica Együttes. (juhász) Ab Ovo-újdonságok Inkább mozgalom, mint kiadó Kétes emlékű meghatározással jellemezte vál­lalkozásukat Vámos Miklós, az Ab Ovo Kiadó vezetője tizenegy könyvheti újdonságuk szer­dai bemutatóján. „Inkább mozgalom, mint ki­adó”-, mondta, utalva a munkatársak együvé tartozására a valószínűleg szintén egyívású mintegy száz újságíró, irodalmi és televíziós személyiség zajos tetszését kiváltva. A hangu­latos, ötletes tájékoztatót a „nem mozgalmis­­ta” személyekre utaló, célzatos megjegyzések még kellemetesebbé tették a közönség többsé­ge számára. Az új kötetekről egyoldalas ízelítőkből kap­hattunk benyomást Mácsai Pál színművész tol­mácsolásában — s a kitaláló rögtön meg is kapta a kiadványt. A részletekből nagyjából ki­derült, hogy a kiadó hagyományaihoz híven közérthető, a súlyos irodalmi nyelv helyett in­kább az utca nyelvével élő, vélhetően népsze­rű könyveket jelentetett meg ezúttal is. T-boy (rémnovellák alcímű) kötetében Spiró György parabolákban mesél közérzetéről. Amos Oz, az egyik legnépszerűbb izraeli író egy köznapi család levelein keresztül mutatja be hazáját. (Fekete doboz). Az ismert amerikai képregény­írótól, Charles M. Schulztól egy író hányattatá­sairól, Vámos Miklóstól Bródy Jánosról olvas­hatunk. Szilágyi Andor drámakötetében (El nem küldött levelek) mindennapi konfliktusa­inkról vall, Kapecz Zsuzsa költő első regényé­ben a valóság egy kislány gondolataiból kel életre. Éppígy gyermekhősén keresztül szól ha­zája életéről Thomas Bernhardt Egy hátraarc című regényében. Érdekes olvasmánynak ígér­kezik az emigráns Tardos Tibor, az 1957-es íróper negyedik fővádlottjának önéletrajzi re­génye (A tengervíz sós), valamint Kertész Ákos válogatott novelláinak kötete (Akár hi­szed, akár nem). Közönségigényt elégítenek ki Bródy János Az utca másik oldalán címen megjelentetett dalszövegei, valamint a Foglal­jon helyet! 94/95 című, éttermeket és választé­kukat anekdotázva bemutató kötet. A tizenegy könyvújdonságból négyet vettek fel az ünnepi könyvhét „hivatalos” listájára. A többiek a „B menü” című katagólusban szere­pelnek, amely huszonhat kiadó szintén „kiszu­­perált” újdonságait tartalmazza — tudtuk meg végezetül. (d. v. s.) Péter Eta Vásáros­­naményban szüle­­tett. Nem is ott. Ger-Mp' gelyiugomyán. Ahol a Tisza, a Szamos és a Kraszna összefolyik. Bereg­­ben. Varázsos vidéken. Hogyne írna verset, aki on­nét indult. Most Gödöllőn él, a Pető­fi Sándor Általános Iskola tanára. Többször vettünk már részt közös írő-olvasó találkozón, tavaly csoportot vezetett a nyári olvasótábor­ban, melyről beszámoltam. Május elején műsoros író-olvasó találkozója volt az iskolájában, csaknem pontosan egy hónapra rá, jú­nius 7-én ismét író-olvasó találkozót tart a Juhász Gyu­la Városi Könyvtárban. A májusi műsor a Sóhajtásnyi csönd címet viselte. — Miért Sóhajtásnyi csönd? — kérdezem. — A mai világban min­denki rohan, mindenki haj­szolt. Szerettem volna a ver­seimmel egy pillanatra meg­állítani az embereket. Fel­hívni a figyelmet a szere­lemre, a családra, arra, mi­lyen jó elgyönyörködni egy tájban. Igaz, a sóhajtásban benne van a szomorúság is... Valóban sok a szomo­rúságot, hiányt, fájdalmat kifejező versem. — Mióta és hol jelennek meg verseid? — 1980-tól. Először a Magyar Ifjúság közölt, majd később bemutatott egy teljes oldalon. Megje­lentek verseim a Mozgó Vi­lágban, az Alföldben, Haj­dú-Bihari Naplóban, Sza­­bolcs-Szatmári Szemlében, Kelet-Magyarországban, Pedagógusok Lapjában... Néhány antológiába is beke­rültem, 1991-ben kettőbe is, a Váci Mihály Irodalmi Kör által kiadott Gondjaink­ra bízva címűben és a Krúdy Gyula Irodalmi Kör Nemzedékek-jébe. Utóbbi adta ki 1993-ban a Házam, hazám, szerelmem című kö­tetet, melyben szintén szere­ljelek. Most a könyvhétre je­lenik meg egy újabb antoló­gia, benne néhány versem­mel, a címe: Honnan tudhat­nátok? — Feltűnő', hogy sok ver­sedben jársz haza, sok szól a beregi tájról, az út menti növényekről, az otthoni illa­tokról, a régi házról. — Beregi lány vagyok. A tájverseim oda kötődnek. Gondoltam, hogy kéne egy­szer írnom egy beregi iro­dalmi útirajzot. — Milyen iskolák mozdí­tottak ki a szülőföldről? — A nyíregyházi Tanár­képző Főiskolára jártam, ké­sőbb elvégeztem Hajdúbö­szörményben az Óvónőkép­ző Főiskolát is. Tanultam a Bárczy Gusztáv Gyógype­dagógiai Főiskola szomato­­pedagógiai szakán — en­nek köszönhetően tanítha­tok testnevelést. Később ki­egészítő szakként elvégez­tem az ELTE Tanárképző Főiskola magyar szakát. Most már 1985 óta tanítok a Petőfi iskolában. — Önképzőkört is ve­zetsz itt. Mivel foglalkoznak a Petőfi diákönképzőkör tagjai? — Szerepelnek műsorok­ban. Figyeljük, milyen pá­lyázatokon vehetnénk részt, tavaly ősszel a Gödöllői Akadémia szógyűjtő pályá­zatán indultunk, tavasszal pedig azon a pályázatán, melyre a tavaszhoz kapcso­lódó verseket, novellákat vártak. Járunk a Petőfi Iro­dalmi Múzeumba, kirándu­lunk. Nemrég volt a városi Petőfi szavalóverseny, ami sok elfoglaltságot adott. Most a pedagógusnapra ta­nulunk verseket. Nyelvi já­tékokat játszunk, hangkép­zéssel, szóképzéssel foglal­kozunk. Év végén többen el­vállalják egy-egy író mun­kásságának a bemutatását. Péter Eta a Módszertani Közlemények egy számát mutatja, benne cikke — „A gyermek és a vers találkozá­sa.” Azt írja: „Megismerke­dünk a vers születésével, az ősi énekkel, a ritmusélmény­­nyel. Megpróbálkozunk is­mert népdal dallamára ver­set írni...” Egy másik szám­ban „Szavak szerkezetének tanítása a drámapedagógia módszereivel” címmel olvas­ható cikke. Előadásokat tart konferenciákon, legutóbb a Magyar Olvasás Társaság or­szágos konferenciáján, „Szó­beli kifejezőkészség fejlesz­tése a drámapedagógia esz­közeivel” címmel. — Mit jelent a gyakorlat­ban a drámapedagógia? — A gyerekekkel helyzet­­gyakorlatokat, szituációkat találunk ki. Azt hiszik, hogy játszottak, és közben mindent megtanultak. — Hogyan lehet bírni eny­­nyi munkát, ennyifajta tevé­kenységet, — Nem olyan nehéz. Tu­lajdonképpen mindig, min­denben ugyanazt csinálom. Nádudvari Anna Erkel Ferenc Dózsája Erkel Ferenc Dózsa György című operájának premierjét május 21-én és 22-én tartják Budapesten, az Erkel Színházban. A mű­vet első alkalommal adják elő a dalszínházban. Ősbe­mutatóját 1867. április 6-án, a Nemzeti Színház­ban tartották. Az eredetileg öt felvonásban megkompo­nált darabot Oberfrank Géza háromfelvonásosra rö­vidítette. A szöveget, ame­lyet Jókai Mór drámája alapján Szigligeti Ede írt, Mészöly Dezső dolgozta át és tette közérthetővé. A címszerepet szomba­ton Csák József, a vasárna­pi bemutatón pedig Bándi János énekli. A főbb szere­peket — párhuzamos beta­nulásban — Pitti Katalin il­letve Csavlek Etelka, Ku­­kely Júlia illetve Csonka Zsuzsanna, Martin János és Németh Gábor jeleníti meg. A díszlet Csikós Attila, a jel­mez Vágó Nelly munkája. Szent István-könyvhét Erdősi Agnes felvétele A Szent István-könyvhét rendezvényeinek a keretében, katolikus könyvkiadók kiadványait vásárolhatták meg minap a főváros Ferenciek terén az olvasók. A majd­nem egész napos rendezvényen négy szerző dedikálta könyveit: Szabó Ferenc „Párbeszéd a hitről”, Giczy György „Törvénytisztelet és messianizmus”, Jeleníts István „Betű és lélek”, valamint Gyökössy Endre „Ket­ten hármasban” című kötetét. Képünkön Jeleníts Ist­ván fogadja egyik olvasója jó kívánságait, mellette Gyö­kössy Endre dedikál

Next

/
Thumbnails
Contents