Pest Megyei Hírlap, 1994. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-03 / 102. szám

8

PEST MEGYEI HÍRLAP

KULTÚRA

1994. MÁJUS 3., KEDD

Kiállítás a Szentendrei Képtárban

í/

A vonal dicsérete

Vajda Lajos: Szentendrei házak feszülettel (1937)

A rajz különleges helyet foglal el a művészet történetében. Használja a festő, a szobrász, többnyire mint a művészi ötlet lejegyzését, majd annak fokozatos fejlesztését, egészen addig, amíg már nyugodt szívvel nyúlhat az ecsethez, a vésőhöz, a mintázófához. •

Kevés művész mondhatja, hogy főműfaja a rajz, s mégis a festő Barcsay, a szobrász Borsos Miklós rajzai aligha nevezhetőek csekélyebb értékűnek, mint táblaképeik vagy plasztikáik.

Ezen a kiállításon három művész mutatja be rajzait, a Kossuth-díjas mester, Deim Pál, s két fiatalabb pályatárs, Gavrilovits Sándor és Velekei József Lajos.

Deim a festészet mellett grafikát is tanult a főiskolán, s igen jelentős a plasztikai munkássága is, akár kisplasztikáira, akár a Győrben látható Golgotához hasonló momentumokra gondolunk.

Velekei művészetében a grafika van jelen a legerősebben, festményeit ritkán állítja ki, szobrai révén lett általánosan ismert, melyek közül kettő (Világfa, Gödöllő' és Corpus, Veszprém) köztéren áll.

Gavrilovits az indulás éveiben lírai konstruktív festőnek mutatkozott, majd pointillista hatást keltő táblaképekkel jelentkezett, melyeken a divizionisták festékpöttyei helyett papírkorongokból, kivágott háromszögekből építi a kompozíciót.

A három művész egész másképpen viszonyul a rajzhoz.

A naturális előadásmódhoz Gavrilovits Sándor áll a legközelebb. Legújabb rajzain a magyar mondavilág, a magyar őstörténet „jelenenyal és elbotlik, képviselheti Jézust és Máriát, de egészen profán emberi sorsokat is hordozhat.

Az utóbbi periódusban Deim érdeklődése a nemzés, az emberi élet folytonossága, a szaporodás biológiája felé fordult. Figurái itt is rendkívül sokféle (olykor végletes) magatartásformákat mutatnak. A szerelem, a szeretkezés, az egyszerű nemi aktus mechanizmusa nemigen különbözik, azonban mégsem szinonimákról van szó, hiszen az aktus lehet szent és magasrendű, de lehet profán és alacsonyrendű is. Deim e két szélső érték közötti mezőn sétál és „viselkedteti” figuráit.

Deim rajzai ritkán támaszkodnak csupán a vonalra. Gyakran használ lavírozott tust, diófapácot, ezáltal a rajz a festészet felé mozdul el.

A három művész közös tárlata a rajz lehetőségeinek sokféleségéről szól. A három különböző művészi attitűd megjelenése a Szentendrei Képtár termeiben választási lehetőséget is kínál a szemlélőnek, módot ad a töprengésre és a műélvezetre egyaránt.

Hann Ferenc

* Elhangzott a május 1-jei szentendrei tárlatnyitón, amelyen Deim, Gavrilovits és Velekei grafikái szerepelnek, s amely június 29-ig tekinthető meg.

Boldog Várad

Szent László királyunk szentté avatásának és Várad alapításának évforulója alkalmából kerül sor immár harmadszor Nagyváradon a Varadinum ünnepségsorozatra. Az első megemlékezésre 1992-ben került sor, amely a dátum a király szentté avatásának 800. évfordulója volt. Azóta évente egy egyhetes eseménysorozattal tisztelegnek a város polgárai, a megtörtént dolgok • következményét is felidézve magukban.

Minden történelmi korszaknak vannak hatalmas egyéniségei, akik segítettek emberi mivoltunk szellemi tárházának kialakításában. Felfoghatatlan ajándék számunkra, hogy Szent László király nemzetünk fiaként született meg. Ő volt az, aki a „Körösök és a Berettyók árterületének elvadult tájain gazdag Biharországot” teremtett, a nyugatos kultúrát szorgal-Szent László koronája

mazta, és ezzel egy ideig Körös-parti Párizst: Véradót teremtett.

Szent László nemcsak alapítója, de hermája is a városnak, és az egyházmegyének. A „boldog Várad” alapítója azzal tisztelte meg a várost, hogy várad várának templomába temettette földi maradványait. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy Várad lakosai példaképüknek tekintik és évről-évre felelevenítik a magyar közéletnek ezt a szellemi hagyatékát. De nemcsak a váradiak emlékeznek, hanem a világ számos pontján élő magyar anyanyelvű neves személyiségek is megtisztelik ezen események színterét jelenlétükkel. Az ez évi Nagyvárad múltjához és jelenéhez kötődő világi és egyházi rendezvények támogatói a református és katolikus egyház, a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség, a Nagyváradi Ady Társaság és az Erdélyi Kárpát Egyesület.

Az ünnepség szervezői elmondták: emlékezünk,

nemcsak arra, ami hagyatékként reánk testálódott, hanem arra a műveltségtermető és iskola-fenntartó tevékenységre, amely ebben a városban a zsidóság nevéhez is fűződik.

(balázs)

A bazilika feltárásáról

Folytatódik a Szent István által alapított középkori királyi bazilika feltárása Székesfehérvárott. A munkálatokat — az ásatást korábban három évtizeden keresztül irányító Kralovánszky Alán halálát követően — Biczó Piroska, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze folytatja. Munkáját, s a kutatások folyamatosságát a vezetett ásatási dokumentációk, s a korábbi ásatásvezető mellett dolgozó építész munkatárs biztosítja.

A bazilika új kutatója elmondta: az idén folytatják a déli oldalhajó feltárását. Várhatóan mintegy 11—12 méter hosszúságban kutatnak, azzal a céllal, hogy elérjék a bazilika nyugati építményének zárófalát. Ez az építmény a hajó és a főtemplom előtt lehetett, s az ásatások tisztázzák majd, reprezentációs célokat szolgált, vagy pedig előcsarnokként használták.

Az operaház

A Magyar Állami Operaház 1994—95-ös évadjáról tartottak tegnap tájékoztatót a Székely Bertalan teremben. Az 1996-os világkiállításra való készülődés jegyében nő felújításaik és bemutatóik száma — mondta Ütő Endre főigazgató. Az operában felújítják Verdi Ötello-jáí és Rossini Olasz nő Algírban című, valamint Wagner Walkür című operáját. Csajkovszkij Diótörő-jét, Oláh Gusztáv eredeti díszleteivel viszik színre. Balassa Sándor Kari és Anna című zeneművének bemutatásával pedig a kortárs magyar operák színrevitelét kívánják folytatni. Az Erkel-színházban Mascagni Parasztbecsület, Donizetti Lammermoi Lucia, Mozart Szöktetés a szerájból című operáját újítják fel. Az idei évad újdonságaként kerül sor az angol koreográfusok balettestjére május 13—14-én. Május 21—22-én Erkel Ferenc Dózsa György című operáját, június 11-én Shakespeare Makrancos Kata című

új évadjáról

vígjátéka nyomán írt táncjátékot mutatják be, Seregi László koreográfiájára.

A jövő évadban 41 bérletsorozatot indítanak, ezek árai nem változnak. A bérleti előadások között mind a kilenc új bemutató szerepel. Az Erkel-bérletek május 9—12-ig, az operaházi bérle'ek május 16—19-ig, a kombinált bérleteket május 9—12-ig vásárolhatók, a korábbi bérletek pedig május 27-én újíthatok meg az operaház előcsarnokában.

A tájékoztatón Nádasdy Andrea bejelentette: május 24-én Operagálát rendeznek élvonalbeli magyar és kanadai művészek fellépésével — többek között Haydn, Liszt, Kodály és Bartók kamaraműveiből, illetve Mascagni, Bizet, Verdi, Erkel operarészleteiből, a Nádasdyak ősi, családi kastélyában létrehozandó Művészeti és Környezetvédelmi Akadémia céljára.

Az operaház pénztárában kapható jegyek ára az adóalapból levonható.

(d. v. sí)

A képmutatás ellen

Beszélgetés Zimonyi Zitával verskötetéről

Két hete jelent meg Zimonyi Zita Szent ölelés — iszonyú gyönyör című verseskötete. A ceglédi pedagógusköltőnűvel ebből az alkalomból beszélgettünk.

— Körülbelül negyed évszázada várok erre a kötetre

— kezdte válaszát Zimonyi Zita. Tulajdonképpen ez a második kötetem. Az első

— amely az eddig írt verseim válogatása lesz valószínűleg október végén jelenik meg.

— Mindenkinél más az indíttatás. Önt a belső megtisztulás készteti írásra vagy...? — kérdeztem.

—... nekem a versírás munkaterápia az életért. Az embernek eldöntetett valahol a génjeiben az, hogy mit kell csinálnia. S vagy vállalja ezt a küldetést, netán hagyja, hogy az élet apró-cseprő dolgai eltántorítsák ettől. Ekkor lesz valaki boldogtalan. Magyarán: vállalni kell önmagunkat.

— Számolt-e azzal, hogy az őszinte kitárulkozással, önleleplezéssel árthat önmagának?

— Természetesen számoltam vele. Volt olyan pillanat, amikor azt fontolgattam, hogy csak a halálom után jelenhet meg ez a kötet. Sőt, afféle elvetemült gondolatok is felvillantak az agyamban, hogy összetéptem ezeket a verseket, amelyekért megszenvedtem. A legvadabb érzelmek feltárása is az életünk része. Aki ezt tagadja, az prűd. Én lázadok a prüdéria ellen. Legfeljebb az emberek roszszallásukat fejezik ki a vágyak és késztetéseik hallatán. Valójában ez nem egy erotikus versgyűjtemény, hanem egy kapcsolat története.

— Egyházi iskolában tanít. Félt-e az esetleges számkivetettségtől, megvetéstől?

— Csoda történt. Azt hittem, pellengérre állítanak. Egy-két kollégám és egy verskedvelő ismerősöm némi túlzással csaknem piedesztára emelt. Tavaly Lizik Zoltán nagytiszteletű úrtól megkérdeztem, mi a véleménye arról, ha valaki szerelmi ügyekben fohászkodik Szűz Máriához. Ő azt felelte, ha lehet imádkozni gabonáért, esőért... akkor lehet szerelemért is. Ezzel adott bátorítást. Végül is úgy vélem, az életbe minden beletartozik, még a magánügynek kikiáltott dolgok is. Az ilyen korlátok csak arra valók, hogy megnyomorítsák sokak életét. Ha az emberek nyitottabbak lennének, talán kevesebb lelkibeteg viaskodna önmagával. Mert a rosszkedv mögött számtalanszor érzelmi gondok feszülnek. Csak erről nem illik, nem szabad beszélni.

— Milyen a fogadtatás?

— Általában négy-öt kötetet vesznek tőlem. Hamarosan a boltokban is lehet kapni a könyvem, ha rászánom magam. Jelenleg Budapesten is árusítanak néhány példányt. A megjelenés óta szinte állandóan csörög a telefonom. Sokan gratulálnak a bátorságomért.

— Lesz-e harmadik kötet?

— Igen, már írom. Két fejezete lesz. Erre a címre gondoltam: Örömidő-számítás szerint. Be akarom bizonyítani, hogy amikor az ember már lemondott mindenről, jöhet még váratlan öröm.

F. F.

*

tei’ bukkannak fel (Emese álma) vagy az ősfolklór szimbolikus jelei (Eletkapu-sorozat), s nem rikák az ideologikus témák sem, melyek az egészen konkrét hommage-jellegű lapoktól a moralizáló, erkölcsi kérdéseket felvető művekig terjednek. Az előadásmód — a naturális részletességgel megrajzolt valóságszeletektől a szimbojikus, bábszerű, meghasadt magszerű formákig — ugyancsak széles spektrumot fog be.

Velekei József Lajos rajzai egy magmaszerű középpontból indulnak, módszere a motívum fejlesztése. Egyes képrészletei nem állnak messze Vajda Lajos megrázó, késő szénrajzaitól. Velekei egyfajta magánmitológiát teremtett. Nagy összefüggéseket keres, a genezis, a teremtés érdekli. Művészetében összemosódik a természeti és az emberi lét. Az előbbi a hangsúlyosabb. Figurát ritkán használ, ha mégis, akkor az emberi alak utalásszerű, antropomorf organikus forma, általában egy megcsavart ártéri fa. Velekei terepe tehát az ártér az ártér furcsa, zárt világa, ahol a születés és pusztulás folyamatai a természet befolyásolhatatlan törvényei szerint váltakoznak. Egy-egy témát a végsőkig kiaknáz. (Teremtés I—XV., Tavaszünnep I—V.)

Deim a hatvanas évek végén egy macedóniai kolostorban fedezi fel magának azt a bábuszerű figurát, mely folytonosan módosulva az életmű főszereplője lesz. Ez a baba, bábu, élő baluszterfigura az emberi lét minden helyzetében előfordul: szenved, örül, történik vele jó és rossz, lehet ffenséges és gyarló, közönséges és magasrendű. Szár-